Délmagyarország, 1975. augusztus (65. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-10 / 187. szám

Vasárnap, Í975. augusztus fO. 5 ( — Ismeri a Fesziy-körképet? — Hallottam róla, de azt nem tudom, mit ábrázol — válaszolja a „frissen érett" nagylány, aki ősztől magyar—történelem szakos egyetemista lesz. — Illyés Gyula Nem volt elég című versében ta­lálkoztunk vele, de a fiatal ta­nárnő sem tudott róla többet. — Afit tud a Feszty-körképrőt? — Az a mű kérem, az egyik legszebb, legmagyarabb történel­mi festmény. — öltözete, válasz­tékos modora árulkodik az idős úr békebeli nosztalgiáiról. — Nekem otthon a könyvtáramban megvan az a gyönyörű album, melyben a nagy tabló minden részlete látható. Maga látta már ezt a könyvet?... — kérdez vissza. — Hallott már a Feszty-kör­képröl? — Imádom a vicceket — ejti ölébe a legújabb Ludast a tér padján alkalmi ismerősöm. — A múltkor Pesten voltunk beszerző körúton, a kollégák elcsaltak egy karikatúra-kiállításra. Halálra rö­högtem magam a Feszty-körké­pen. Ezt nézze... — kacag teli szájjal a lap egyik viccén. • Újsághír: Hosszú hányódas után döntöttek Feszty Árpád A magyarok bejövetele című híres körképének sorsáról. Budapestről Szegedre szállították, ahol restau­rálják, majd Ópusztaszeren, az első országgyűlés és a földosztás emlékhelyén létesülő Nemzeti Emlékparkban kap méltó helyet. A körképek századvégi divatja kje jen egy alkalommal nagy ter­vekkel érkezik haza párizsi út­járól a magyar akadémizmus je­les alakja, Feszty Árpád. Hatal­mas körfestményben szeretné megidézni a bibliai özönvíz láto­mását. Tervét lelkesen meséli fe­lesége mostoha apjának, Jókai Mórnak. A nagy író látva a lel­kesedés hegyeket mozdító ener­giáit, azt javasolja Fesztynek, hagyja a biblikus témát, fesse meg inkább a honfoglaló magya­rok bejövetelét, a milleneum tiszteletére. Az óriási munka három eszten­deig tart. Feszty Munkács kör­nyékén, a Kenderecske falu mel­letti völgyben véli megtalálni az alkalmas természeti környezetet. Völgyekkel, hágókkal szabdalt hegyes-dombos vidék keretezi a honfoglalás megannyi epizódját. A 115x15 méteres. 1800 négyzet­méternyi mű elkészítésében Feszty körül ott serénykednek a kortársak és a tanítványok: Vá­gó Pál, Mednyánszky László, Üj­váry Ignác. Spányi Béla, Olgyay Ferenc, Pállya Celestin. Mihalik Dániel és mások. Minden művész olyan részletet festett a képen, amihez a legjobban értett. Az aranyló dombokat Mednyánszky, az előtér útjait Mihalik, a lovas rohamot Üjvary, a halott alako­kat, a tüzet, az izzó parazsat pe­dig Feszty felesége. Jókai Róza. A fő figurákat természetesen Körök és félkörök a Feszty-körkép körül Feszty magának tartotta, sőt fe­hérlovas Árpádként az ő arca te­kint szét a „nagy művön". Ám hiába a sok segítség, az építész testvér tervezte körcsar­nok, a hatalmas alkotás csak fél évvel a milleneumi ünnepségek után készült el. Talán egy ki­csit ez is szerencséje. Az ezer­éves ünnepségek káprázatos for­gatagában tán vesztett volna ha­tásából. A nagy csinadratta utáni természetes szélcsendben, a mai Szépművészeti Múzeum helyén bemutatott mű az érdeklődés ke­reszttüzébe került. A körben futó 115 méteres festmény óriási ég­boltjával, a vászon elé épített diorómadíszlettel — szekerekből, üszkös gerendákból, építmények­ből, bábokból, növényekből imi­tált tüzekből szinte panoptiku­mot varázsoltak elé — lenyűgöz­te a látogatókat. A nyilvánosságra kerülés első pillanatától ideoló­giai fegyver, döntő érv lett az uralkodó osztály kezében, „kép­zőművészeti nyelven írt him­nusz". Néhány sor a korabeli sajtó egyik lapjából, a Vasárnapi Új­ságból: „...Feszty Árpád óriási körképe nemcsak tárgyánál, s a meglepő láttani (optikai) csaló­dásnál fogva rendkívül érdekes és vonzó, hanem azért is, mert az akkortáji viseletet, fegyverze­teket, eszközöket és szokásokat a lehető legnagyobb történeti hű­séggel tárja szemünk elé. Ezt meghaladólag a hazafiúi képze­let fölfedezhet ezen a képen, e szilárd, büszke avagy merész alakokban oly nemzeti karakte­reket, melyek talán túlélték s túl élni fogják az 1000 évet..." Az uralkodó osztály az „ezer­éves Magyarország" egyik bizo­nyító példáját látta a műben. A magyarkodó, a nacionalista tör­ténelemszemlélet egyik sokat emlegetett, mutogatott, idézett alkotása lett. Ezért említi kese­rűen és dühösen Illyés Gyula Nem volt elég című költeményé­ben úgy, mint a nacionalizmus egyik képzőművészeti himnuszát, mellyel félrevezettek több millió magyart, melynek hallatára égre emelkedtek a tekintetek és eskü­re a kezek. • (Közjáték félkörképben.) Az idei jubileumi karikatúra­kiállítás egyik szenzációja is Feszty körképe volt. Hogy kerül a csizma az asztalra?! Ügy, hogy annyi körképidézés, a Moreili­fametszet, a színes litográfiák és fotók után egy magyar karikatu­rista. Mészáros András a maga módján „restaurálta" a század­forduló híres látványosságát, A 14 méteres karikatúra alapja az egykori leporellómetszet fotója, melyre rárajzolta napjaink figu­ráit, jelenségeit, visszásságait hajdani köntösökben, hajdani eszközökkel, hajdani körülmé­nyek között. A többszörös per­sziflás frappáns ötletei, a törté­nelmi behelyettesítések egytől egyig művészeti telitalálatok. A mintegy 40 önálló karikatúrát felsorakoztató panorámakép te­matikailag, gondolatilag és rajzi megoldásában megannyi ötlet, eredeti poén, szatirikus kommen­tár mai valóságunkról. Mészáros Feszty-félkörképén valamennyi-, en magunkra ismerünk. Mi ol­vassuk kacagányban a Népván­dorlás-t, mely „nagy honfoglalá­si munkaversenyre" buzdít. Mi tolongunk a szezon végi kiárusítá­son, mi is ott ülünk a drukkerek között a Nagy népvándorlási der­by-n, ott sorakozunk az üvegvisz­szaváltó hely előtt, káromkodunk a felbontott népvándorlási utak miatt, mi indulunk kötelező ideo­lógiai fejmosásra a vezetőképző­be, és sorolhatnánk. # A Közművelődési Palota mö­gött, a szegedi vármaradvány épülete most egyszerre műterem, táborhely, raktár és műhely. Az udvaron hatalmas fahengerek. Az ide tévedő idegen úgy érzi magát, mint Gulliver az óriások országában, a varrónők eldobált spulnijai között. Ezekre tekerve pincézett annyi dicsőség, csinad­ratta és csodálat után bomba­szilánkoktól megtépve, csaknem 30 esztendeig, a hataímas alko­tás. Egyharmad része teljesen el­pusztult, a többi is erősen megron­gálódott; lyukas, szakadt, törede­zett Amikor tizenöten-tizenhatan a hatalmas és nehéz hengerekről letekerték a vásznakat, bizony előkerültek az egykori lakók, a pince patkányainak tetemei is. Egy hónapja kezdte el a restau­rálás aprólékos és hosszú ideig tartó munkáját néhány elszánt fiatal Kisterenyei Ervin frissen diplomázott restaurátor vezetésé­vel. Moreili Gusztáv 1905-ben ké­szített 4 méteres fametszetén, ko­rabeli fényképfelvételeken ma­gyarázzák Fábián Dénessel, a stáb másik állandó tagjával a hiányzó és megmaradt részeket, a restaurálás menetét. Millimé­ter-papírok tömege őrzi a kép minden egyes centiméterét, a hi­ányzó részeket, a leginkább meg­rongálódott felületet, a színes di­ák helyét. Óriási létra legtetején kattog Fábián Dénes fényképező­gépe. ö, a végzett festő, a rajz­és fotódokumentáció készítője. A többiek — lányok és fiúk — az udvar kövére teritett hatalmas vásznakat seprik, porszívózzák Faragó Ferencnek, a munka har­madik állandó tagjának irányítá­sával. A feladat így, első látásra is iszonyatos méretűnek tűnik­— Valóban óriási munka — mondja Kisterenyei Ervin —, ám elsősorban a lenyűgöző méretek, nem pedig a technikai nehézsé­gek miatt. Négy-öt éves munkát kezdtünk el néhány hete. A há­rom állandó restaurátor mellett restaurátor szakos főiskolai hall­gatók váltják egymást. Terveink szerint az idén — szeptember elejéig tudunk dolgozni itt a vár­ban — elvégezzük a körkép tel­jes „feltérképezését", és 200 négyzetméternyi felületet konzer­válunk. A felmérő munkára azért van szükség, mert sok-sok ellent­mondásos adatot kell szembesíte­nünk egymással. Ha végzünk a konzerválással, a festményt új vászonra húzzuk, 10 x 4 méteres alumínium keretekre feszítjük, Mottó: A vízbe dobott kavics körül hosszasan gyűrűznek a kisebb-nagyobb hullámok. Acs 3. Sándor felvételei bián Dénes —hogy eltűnt két figura. A korabeli fotókon, litog­ráfiákon és Moreili metszetén is itt látható két figura — mutatja —, s itt — megyünk át az eredeti műhöz — lefestették ezt a két alakot. Hogy mikor és miért, az egyelőre titok. Annyi bizonyos, hogy a két háború között történ­hetett a dolog, valószínű ideoló­giai okokból. A feltáró munka bizonyára még sok ilyen izgal­mas titkot és felfedezést tarto­gat. Megnézünk néhány valóban szép részletet, melyre az akadé­mista festészet jellegzetes preci­zitásával szemben a széles ecset­kezelés, nagyvonalú festékfelhor­dás, szinte odavetett foltok dina­mikus mozgása jellemző. A jövő?! öt-hat év múlva ta­lán arról számolhatunk be, hogy e néhány lelkes fiatal restaurá­tor munkája nyomán új helyén áll A magyarok bejövetele. A tervek szerint az ópusztaszeri körcsarnokban nem lesz diorá­maépítmény, s a festmény ön­magában idézi majd a honfogla­lás százéves látomását. (Egy nagyszerű ötlet szerint a hatal­mas eget nem festik újjá, hanem a kép fölött üveggyűrű fut majd, s az ég természetes keretet ad a képnek.) Bízunk benne, hogy meg tud szabadulni azoktól a hamis nosztalgiáktól, a ráagga­tott és belemagyarázott rosszízű sallangoktól, melyek a körkép százéves történetét tömjénezték. TANDI LAJOS majd restauráljuk, és a hiányzó részeket újrafestjük. • Sok elmarasztaló szó éri mos­tanában a restaurátorokat. Nem szívesen helyezkednek el múzeu­mi állásokban. Inkább maszek munkákat vállalnak. Van elég műgyűjtő, restaurálásra váró al­kotás, s szorult esetben a múzeu­mok is kénytelenek velük végez­tetni ezt a munkát. Annál figye­lemreméltóbb a Szegeden dolgo­zó fiatal restaurátorok vállalko­zása. A múzeum munkatársai­ként végzik ezt a hosszú, évekre szóló, nemcsak szaktudást, de szorgalmat és kitartást igénylő munkát. S magukkal hozzák egy­kori iskolatársaikat, a hallgató­kat, akik egy igazi nagyszabású feladat részesei lehetnek. A festmény hatalmas vászon­darabjaira először japánpapír­réteget ragasztanak, majd a fest­ményt viasszal vonják be, me­lyet utána átvasalnak. Ezzel az úgynevezett viaszbevasalásos módszerrel rögzítik a vászonra a töredező, porladó festékréteget. — Két érdekességről máris be­számolhatunk — újságolja Kiste­renyei Ervin. — Eddig azt hitték, úgy tartották, a Művészeti Lexi­kon is említi, hogy a képet ,,... egy darabba szőtt belga vá­szonra" festették. Az első náp bebizonyosodott, ez az állítás té­vés, a hatalmas vásznat 8 méte­res darabokból varrták össze. — A másik — veti közbe Fá-

Next

/
Thumbnails
Contents