Délmagyarország, 1975. augusztus (65. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-06 / 183. szám

Szerda, 1975. augusztus 6. 5 SZEGEDI TV. Művelödeselmeleű Nyári Egyetem előadásai az MTA Biológiai Központjában. délelőtt » órától. Szeged híres város... Népdalok, magyarnóták, cigánydalok az újszegedi szabadtéri színpadon, este S órakor. XVI. Szegedi Nyári Térlat a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai képtárában, augusztus 24-ig. Fotóklubok XI. Szegedi Szalonja a Bartók Béla Művelődési Központban, augusztus 20-ig. Skorutyák János kékfestő népi iparművész kiállítása a Ságvári Endre Művelődési Otthonban, augusztus S»g. Geszler Mária kerámtkusművész kiállítása a Gulácsy Lajos Teremben, augusztus C-ig. Kohán György Kossuthdíjas festőművész kiállítása a November 7. Művelődési Központban, augusztus lóigVigh Tamás szobrászművész kiállítása a Közművelődési Palota kupolacsarnokában, augusztus 10-ig. Sajtótörténeti kiállítás a Somogyi-könyvtárban, augusztus 20-ig. Ql - . ' ,Szép magyar könyv '74. kiállítás a Technika Házában, augusztus 14-ig. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai. Maszk nélkül A fotóklubok 11. szegedi szalonjának egyik egyéni díját Süli István, a Szegedi Fotóklub fiatal tagja nyerte Maszk nélkül című képsorával. Húsz-egynéhány felvétel közül először öt alkotta a sorozatot, ám a klub előzetes zsűrizésén, a kollektíva vitája után a fent látható három képből álló sorozat került a kiállítás paravánjaira, Mint Süli István elmondta, a JATE Egyetemi Klubjában két alkalommal fotózta Dölle Zsolt pantomimművész estjét. A sajátos mozgás kiragadott, megmerevített pillanatai ebben a sorozatban érzékeltetik a folyamatot, asszociációkat ébresztenek, gondolatban kiegészíthetjük a két kép közötti mozdulatsort — így sűrítve, tömören érzékeltetni tudja a mozgás és a mimika egyénien tömör, kifejező folyamatát. Süli István öt éve végzett a József Attila Tudományegyetem magyar—angol szakáll. A rókusi általános iskola angol tagozatú osztályaiban tanít. Az ottani fotólabor könnyítette meg munkáját, az ottani lehetőség adott impulzust ahhoz, hogy komolyan, elkötelezetten kezdjen fényképezni. Négy éve tagja a Szegedi Fotóklubnak, s már a tavalyi fotószalonon is pantomimes képpel szerepelt. Az elmúlt év őszén egy szentesi pályázat - első díját nyerte, míg az idén májusban a nagykanizsai ,,Életünk"-pályázat egyik fődíjának tulajdonosa • lett. Eddigi tevékenvsegére a mostani fotószalonon elnyert, a Népművelési Intézet által felajánlott egyéni díj tette fel a koronát. A Szegedi Fotóklub tagja elmondta, hogy van még javítanivaló a közösség műhelymunkáján. Egy-egy nyerskép alakítása, megbeszélése, elemzése még a hiányzó és szükséges programok kőzött szerepel. Sokan nem áldozzák fel új műveiket a „közösség máglyáján". Süli István fotóinak egyik jellemző sajátsága a tömör képkivágás. Nem alkalmaz technikai bravúrokat, formai játékokat. Mint vallja, még rengeteget kell tanulnia ahhoz, hogy a különböző újszerű törekvéseknek fotóin hitele legyen. Nincsenek „csak ez" — témái, szívesen megy fotós társaival túrákra, érdekli az emberi arc, de nem kötelezte el magát sem témáknak, sem technikai . megoldásoknak. fl Collegium Musicum és Vandersteene Három vénából Kissé furcsának tűnhet, hogy először a díszletek • iránt érdeklődött. Ám akik Makiári László tavalyi, Dóm téri „mutatványalt" látták, nem lepődnek meg. — A Turandot karvezetőjeként "először álltam a szabadtéri játékok karvezetői , emelvényére. S nem is akármilyenre: két méter magas pulpitusra Az . óriási diszleterdő eltakarta szemem elől a karmestert; ágaskodtam, kapaszkodtam, hogy jelzését elcsípjem, míg sikerült lezuhannom. Kaszkadőrt erények hiányában alaposan megütöttem magam. A szerencse sem pártolt mellém, rövid idó múltán mégismételtem a rendkívüli produkciót. Hogy végképp kedvemet ne veszítsem, s. karmester nélkül is irányíthassam a kórust: áthidaló megoldást találtak. Lámpás ember továbbította a karmester jelzéseit, így már „könnyedén'! vezényelhettem — meséli a Háry János karvezetője. Majd hozzáfűzi: — Szinte minden szabadtéri színpadon — sok kőszínházban is — tévékamera segíti a karmester és a karvezető munkáját. Bizonyára sokan hasznát vennék Szegeden is. Különösen az évenként visszatérő, monumentális díszleteket igénylő daraboknál. A szabadtéri játékokon mindenkor nagy feladat hárul a kórusra és a karvezetőre. Már évad közben készülnek a nyári produkcióra, mégis, a munka igazából csak itt, a Dóm téri színpadon kezdődik. Köztudott, hogy a szabadtéri előadások kórusa három vénából táplálkozik: az Állami Operaház, a Szegedi Nemzeti Színház és a Zenebarátok kórusából. Idén, a Háry János toborzójában, csatajelenetében és máshol öszszesen százhúszan énekelnek. A szólamok összefogása, a jelenetek begyakoroltatása a karvezető dolga. — Kodály Zoltán daljátékát már több ízben láthatta az ünnepi hetek közönsége; mindannyiszor a jelenlegi „hármas felállású" kórussal. Akik négy évvel ezelőtt is látták a Háry Jánost, megbizonyosodhatnak: az újszerű rendezői koncepciónak megfelelően kissé módosult a kórus szerepe. Nemcsak a cselekmény dalos illusztrációját nyújtja, játékkal is hitelesíti az obsitos fantasztikus, naiv elbeszéléseit. b Ze. A Muzsikáló udvar idei nyarát a barokknak szentelte. A szovjet quintettután tavaly óta másodszor hallottuk a Collegium, Musicum fiatal zenészeit világhírű belga vendég-tenoristájukkal, Zeger Vandersteeneve), aki különleges adottságaival ezúttal is elbűvölte közönségét. A Collegium Musicum csak azoknak meglepetés, kik először találkoznak érdekes hangszereikkel és programjukkal (17—18. századi francia muzsika). A moszkvai együttesre emlékezők most az ott látott és ma is használatos hangszerek elődeit ismerhették meg: a gambát (Fischer Iván és Kakuk Balázs), mely a gordonka elődje, a 16—17. századi házimuzsika kedvelt instrumentuma, a 13—14. századtól Európa-szerte is divatos lantot (Kecskés András), a blockflötét (Stadler Vilmos), mely az úgynevezett egyenes fuvola német elnevezése, magyarosan cölöpflóta, és a pengető zongorák egyik típusát, a spinett-virginalt (Szilvássy Gyöngyvér). Korabeli muzsikát hallgatni korabeli hangszerekkel — ez adja a Collegium Musicum műsorának varázsát, mely varázslatosabb is lehetett volna zárt teremben — mint tavaly —, hiszen ezek a hangszerek finomabb, erőtlenebb hangzásúak mai rokonaiknál. A szovjet Barokk Együttes ízelítőt adott Leclair és Boismortier művészetéből, Gerencsér Ferenc és Szalai József cimbalomkettőse többek között Couperin t is idézte, a Collegium Musi. cum most bővítette a sort. Jean Philippe Rámeau-t aligha kell bemutatnunk, viszont a két Lajos király (XIV. és XV.) udvari fuvolásának, Jacques Hotteterrenek esz-moll szvitjével, Marin Marais-nek, a 17—18. századi jeles gambaművésznek szvitjével és az olasz stílusú kantáták francia meghonosítójának, Louis Nicolas Clerambaultrxak Orphée című szólókantátájával valószínűleg először találkozott a hallgatóság. Mint megtudtuk, Zeger Vandersteene a közeljövőben szólóesten szerepel hazánkban. Zajos szegedi sikerei nyomán bizonyára szívesen fogadná, ha meghívnánk N. L Kis hatalmaskodók M

indenki tudja, hogy a dühösen fújó macska nem oroszlán, a sziszegő gúnár korántsem a levegő királya. Az is nyilvánvaló, hogy például a portásnál tekintélyesebb nagyság is létezik, éppen ezért felette nevetséges, amikor megjátssza a félelmetes igazgatót. Enyhén szólva, visszatetsző, amikor egy adminisztrátor hatóságnak képzeli magát, és rendre megkeseríti a „felek" életét. Egy pokróc modorú bakter képes felbosszantani igazán jámbor utasokat, a pincér szemtelensége a miniszternek is okozhat rossz napot. Az úgynevezett közállampolgárokkal elég gyakran pimaszkodnak mostanában. Es, kérem, most ne reagáljanak a „ne bántsuk egymást" elvét vallók, a mindenben belenyugvásra hajlamosak, a riadt megbántottak, hogy na-na, azért nem ez a jellemző. Nagyon jól tudom ezt magam is, s mi sem áll tőlem távolabb, mint a példás helytállású szolgáltatók és ügyintézők nevelgetése. Szándékom csak annyi, hogy néhány gyors képet adjak azokról a kis hatalmasokról, akiknek viselt dolgai városszerte ismeretesek. Manapság alighanem ők okozzák a legtöbb bosszúságot embertársaiknak, ők sértik napról napra a hozzájuk fordulók önérzetét. Ha ezek a kivagyok-mivagyok kiskáderek nem egzisztálhatnának, valószínűleg könnyebbé válna az élet stressze, s talán az infarktusveszélyt is többen elkerülhetnék. De hallgassuk a mesélőt! „Már negyed órája ülök az egyik (nem a Hungária céghez tartozó) vendéglőben, és várom illedelmesen a tizenkettőt, amikor ebédelni lehet. A sört kihozzák, az ételrendelést azonban nem veszik föl. Pedig ráérnek, négy-öt felszolgáló is kupaktanácsot ül egy sarokban. Közben megtelik a kert, köröttem idegen nyelven beszélők foglalják el az asztalokat. Azokkal rögtön foglalkoznak, és kiszolgálják őket. Húsz perc múlva reklamálnék, hogy nincs sok időm. kérdezzék már meg, miért vagyok itt. Nagy nehezen tudok elkapni egy fehér kabátost, aki ideges-türelmetlenül végig hallgat, aztán ezekkel a szavakkal fordít hátat: ha majd a vendég lecsillapodik, jönni fogok. Hát szóljanak hozzá! Csak azért nem robbantam szét a méregtől, mert sikerült gyorsan kifizetnem a sört, és távoznom." Szociális intézmény építését akarta meglátogatni az egyik újságíró. Mivel nem látott intézkedő személyt, nyugodtan gyönyörködött a látványos munkában. Valami gondnokféle azonban minősíthetetlen hangon támadt rá, mintha lopáson érte volna. A kolléga most már csak azért sem fedte fel kilétét, megpróbált vele szót érteni, de hiába. A gondnok kiabált, hogy ide nem lehet mindenkinek bejönni, fenyegetőzött, hogy majd ő megmutatja... „Sztorim nekem is van — így a konzervgyár egyik dolgozója. — Nekem, a kulturált vendéglátás nem nagy dir csőségére, szagos húst szolgáltak fel szép városunk egyik étkeztetőjében. Amikor ezt kifogásoltam, vállvonogatva visszavitték. Az árát természetesen fölszámolták, én pedig — kerülni akarván a balhét — fizettem katonásan. Százast adtam a pincérnek, aki, mint Ilyenkor szokás, sokáig tollászkodott és kotorászott a zsebében aprópénz után. Az utolsó húsz fillért azonban sehogy sem akarta meglelni Gondoltam, keressed csak, öregem, még az hiányozna,-hogy akár egy fillér borravalót is adják, amikor' éhen "maradtam. Egyszer csak az én pincérem jó hangosan odaszól a kollégájának: — Nincs egy húszfilléresed? — Minek az? — A vendég vár rá. — Ugyan, adjál neki helyette egy ötvenest;:: Értik, ugye? Nem szolgáltak ki rendesen, s még nekem kellett szégyenkeznem, és a szemek kereszttüzében minél gyorsabban eloldalognom." Egy minisztériumi intézményben, amelynek szolgáltatás a feladata, 8-tól 12 óráig tartanak nyitva. Ez már önmagában sem jó, mert ebben az időben igencsak mindenki dolgozik, nehezen lehet magánügyeket intézni. K. M. szegedi lakos engedélyt kapott a gyárban ügye elintézésére, és loholt, hogy idejében kopogtathasson a szolgáltatóintézmény ajtaján. Még húsz pérc volt tizenkettőig, mégsem akarták beengedni. Amikor méltatlankodott, az ügyintéző hölgy magából kikelve kiabálta: takarodjék kifelé. És amikor K. M. tovább hangoztatta az igazát, a hölgy hisztériás rohamot kapott, és két kézzel taszigálta az ajtón túlra a szerencsétlen pácienst. Hogy is mondta régen a katona? „A százados úr finom egy ember, a tizedes azonban fölfalna mindannyiónkat." Csoda-e, ha az emberek nem értenek valamit: Hogyan lehetséges, hogy amikor politikai döntések és állami rendelkezések születnek a lakosság nyugalmát és jó közérzetét védendő, ugyanakkor növekedni látszik a közhangulatra, sőt a munkára is károsan ható önkényeskedés, packázás, hányavetiség? Nyilván azért, mert többen eltűrik, megalkuvásból vagy kényelmességből szó nélkül hagyják az ilyesmit, ahelyett, hogy a kisurak feletteseméi kopogtatnának orvoslásért. K

i ne tapasztalta volna már, hogy a hatalmaskodó kisurakkal csak addig nem lehet bírni, amíg „sima gallérú" állampolgárokkal állnak szemben. Jómagam többször láttam ezeket a típusokat olyan helyzetben is, amikor az úgyszólván semmibe vett vendégek, illetve páciensek, kénytelenek voltak inkognitójukat fölfedni. Az imént még rettenthetetlen hatalmasságok metamorfózisa szinte hihetetlen volt: leszállt a hangjuk, meggörnyedt derekuk, és olyan kicsire zsugorodtak, hogy észre venni alig lehetett őket. 4 Mire való ez, emberek? Nem lehetne* félretenni mindenféle rangkórságot, és rendesen beszélni minden emberrel ? F. NAGY ISTVÁN Tíz percig piros Angliában törvényjavaslatot készítenek elő, amely megtiltja kisgyermek szállítását a gépkocsivezetők melletti ülésen, Anglia másik közlekedési híre Nottingham városából való, ahol a hétfőt nappal példátlan korlátozásokat vezettek be, A közép-angliai város belterületén tíz percen át tartják piros jelzésen a forgalmi lámpákat. -Ezzel szántszándékkal lassítják és akadályozzák a gépjárművek forgalmát. A cél az. hogy elvegyék az autósok kedvét a zsúfolt belvárosban való kocsikázástól.