Délmagyarország, 1975. augusztus (65. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-03 / 181. szám

'(TlSWí a i „/',. s Rósztor Gábor Nyáron a volánnál autó A nyári időszaknak is megvannak a maga veszélyei az autósok és motorosok számára, bár ezekről kevesebb szó esik. mint a téli „megpróbáltatásokról". Forró nyári napokon autó-, motorkerékpár-vezetés közben gyakori a fokozatos, észrevétlen kifáradús. A reflexek tompulnak, s az erős napfény hatására az ember a volánnál bágyadt lesz. A figyelem lanyhulása, az alkalmazkodóképesség romlása, az idegrendszer teljesítménycsökkenése úgy kerülhető el, ha időnként néhány percre megállunk, és erőteljes frissítő mozgást végzünk. Hőségben a kocsi fülledt levegője, az utastérbe szivárgó, már kis mennyiségű égéstermék is erős fejfájást, szédülést, hányingert okozhat. A kocsi állandó szellőztetésével, a jól irányított légáramlással, alapos légcserével viszonylag könnyen segíthetünk e kellemetlenségen. Az erős fény és a szem A túl erős fény nagyon igénybe veszi és kifárasztja a szemet (ez a jelenség nemcsak teljesen derült, verőfényes Időben lép fel, hanem vékony felhőtakaró melletti szórt fényben is). A kifáradás következtében égő érzés keletkezik a szemben, szédülés, fejfájás, álmosság zavarja a vezetőt. Ez ellen egy jó napszemüveggel lehet védekezni. De ez sem segít olyankor, ha útközben a világosság és sötétség hirtelen változik. Gondoljunk tehát arra, hogy napfényes útról sötétebb szakaszra való haladáskor — alagútba vagy sűrű fasorba érkezve — a sebességet kellő mértékben csökkentsük és a nap. szemüveget ilyenkor letegyük. Autó Ja hasznát vehetjük az oldalra kihajlított napellenzőnek, ha olyan fasorban haladunk, amelyre a napsugár oldalról, az út tengelyére merőlegesen süt. A fák törzsének-lombjának árnyéka a napsütött részekkel váltakozva — különösen nagyobb sebességnél — villogás érzését kelti, amli rendkívül zavaró és fárasztót Ajánlatos lassabban hajtani ilyenkor. Érdemes külön szólni egy olyan jelenségről, amellyel csak kevesen vannak tisztában, és amely sok tragikus kimenetelű balesetnek lehet az előidézője. A jelenség az ún. éjjeli (szürkületi) vakság, előidézője pedig az erős napsütés maradandó kápráztató hatása. Minél tovább tart a nap kápráztató hatása a védtelen szemben, annál hosszabb a normális éjjeli látás visszatéréséhez szükséges Idő. • Az emberek különbözőképpen reagálnak a fény kápráztató hatására, és felépülésük különböző időt igényel (a sötét hajú embereket a fény kevésbé befolyásolja, mint a kék szemű szőkéket, akik jóval érzékenyebbek). A iegkedvezőbb esetben is legalább 15—20 percre van szükség a teljes éjszakai látóképesség visszanyeréséhez, de akár több óráig, sőt több napig is eltarthat a regenerálódás! folyamat. Ezek után el lehet képzelni, hogy az az autóvezető, aki egész napját tűző napsütésen töltötte, netán órái kon át feküdt a napon, esetleg teljes látási bizonytalansággal teszi meg a hazafelé vezető utat! Az éjjeli vakság ellen elsősorban az egész nap hordott jó napszemüveggel lehet védekezni. De csak a megfelelően sötét, az oldalirányú fény ellen is védő napszemüveg tudja távoltartani a szemtől a veszélyes fénymennyiséget (a háború alaft az éjjeli bevetésre induló pilóták nagy Avitamin tartalmú feketeáfonyalekvárt ettek, ami javította a sötétben való látásukat). Vigyázat, frontátvonulás! Nyári Időben különösen gyakori a hirtelen időjárásváltozás, a frontátvonulás. Köztudomású, hogy ilyenkor sokkal több baleset fordul elő. Legkritikusabbnak a huzamos kánikulát követő lehűlés, zivatar előtti órákat kell tartanunk, ami az emberi szervezetet — főleg az idegrendszert — nagyon igénybe veszi. Ilyenkor az emberek egy része fáradt, álmos, figyelmetlen lesz, mások pedig idegessé, nyugtalanná, ingerlékennyé válnak. Frontátvonuláskor fokozott önuralomra és óvatosságra van szükség, de semmi esetre sem nyugtatók vagy doppingszerek szedésére. Ezek a figyelem lanTcadását, kikapcsolódását idézhetik elő, illetve meggondolatlanságokra, türelmetlenségre késztetik a járművezetőt. A járművezetők a kánikulában gyümölcslevet s más üdítő italokat fogyasszanak, alkoholt sohasem, mert az csak fokozza a meleg által kiváltott rossz közérzetet, figyelmetlenséget okoz (mindamellett tilos is alkohol hatása alatt gépkocsit vezetni!). Akik nem teljesen egészségesek, a nyári melegben tartózkodjanak nagyobb utak egy huzamban való megtételétől. Különösen vonatkozik ez a szív- és érrendszeri zavarokban szenvedőkre. Egy technikai tanács Tapasztalatból tudhatjuk, hogy az erős nyári napfényben sokszor milyen nehéz felfedezni az előttünk haladó járművezető szándékát, gépkocsijának hátsó jelzőlámpái ugyanis csak alig fénylenek, különösen, ha elhanyagolt állapotban vannak. Ehhez még számítsuk hozzá azt is, hogy netán káprázó szemmel vagy sötét szemüveggel ülünk a volánnál. Gondoljunk tehát arra — márcsak saját biztonságunk érdekében is —, hogy a mögöttünk haladók is mindig egyértelmű, jól látható tájékoztatásra várnak, ezért fokozott gonddal tartsuk rendben a gépkocsinak e fontos funkciót betöltő részeit. Kútfő és szerszám: az irodalom Újdonság A modern népvándorlás korát éljük, amikor nyaranta milliók kelnek útra jármüveikkel ismeretlen tájak felfedezésére, kikapcsolódást és pihenést keresve. Azok számára, akik lakókocsit is vontatnak autójukkal, újfajta visszapillantó tükröt hoz forgalomba egy nyugatnémet cég. A 13X18 cm méretű tükröket rezgésmentes teleszkópokra erősítik fel az autó mindkét oldalán, fgy a vontató gépkocsi vezetőjének kitűnő kilátása lesz hátrafelé, még a lakókocsi mögé is. A különleges — szabadalmazott — rögzítőszerkezet révén az újfajta visszapillantó tükör pillanatok alatt leszerelhető, ha az autó már nem vontai lakókocsit. Vontató személygépkocsinál mindeddig megoldatlan volt a kielégítő tájékoztatást nyújtó visszapillantás problémája. Teherautóknál újabban a „szerelvény" hátsó részére felerősített tv-kamera segítségével valósítják meg a mögöttes terület áttekintését. A kis kamera a vezető mellett elhelyezett képernyőn folyamatosán jeleníti meg a vezetés biztonságát szolgáló információkat. Személygépkocsiknál alkalmazva még túl drágának bizonyul ez a megoldás. Harminc évvel • ezelőtt mindnyájan felkaptuk a leckét: merőben új történelmi helyzet addig soha nem ismert csillogásai között kellett megtalálnunk önmagunk helyét, életpályáját szűkebb-tágabb közösségünkben, s így megvalósítanunk önmagunkat, megteremtve nemzeti létezésünk új közösségi formáit. Az önmegvalósításnak és közösségteremtésnek ebben a kemény munkát adó korszakában társunk volt és társunk ma is az irodalom. Minden megújuló, sejtjeiben átépülő társadalom, nemzeti közösség igenli az irodalmat. Szükség van a művekben megfogalmazott érzelmi-értelmi integrációra; — nem csupán tudományos és erkölcsi eligazítás kell, hanem sokkal több: az eddig megismert világ emberbe vetítődött képének érzékletes mása. Azt igényeljük, .hogy az írók éppen úgy megrajzolják egyéni életünk és közösségünk mozgásának pályaívét, ahogy a csillagászati térképeken ott van a bolygóké, holdaké és üstökösöké, vagy a történelmi atlaszokban a hadak, kalmárok és felfedezők útvonala. A század első felének egyik nagy francia fizikusától kívánkozik ide idézet, Paul Langevin-tői, aki — többek között — felfedezte az ultrahangot, s már az első világháború idején használta a tengeralattjárók felkutatására, akiről a mágnesesség egyik — Joliot-Curie-vel közösen felfedezett — új törvényét nevezték el, s aki korunknak nemcsak természettudományát, hanem marxista művelődéspolitikáját is gazdagította felismeréseivel. A következőt írta Paul Langevin a műveltségről: „Azt mondhatnánk, hogy az általános műveltség, az ami lehetővé teszi az egyénnek, hogy teljességgel átélje a többi emberrel való összetartozását a térben és az időben, a saját nemzedékével csakúgy, mint az előző nemzedékekkel, és az eljövendőkkel. Műveltnek lenni tehát annyi, mint ismerni és egyre• inkább megismerni az emberi tevékenység legkülönbözőbb formáit, függetlenül az embernek a saját szakmájától, oly módon, hogy kapcsolatban, közösségben élhessenek, a többi emberrel." Századunk a forrongó, viharos változások százada; harmadik negyedének utolsó évét taposva, meggyőződéssel mondhatjuk. Nemzeti történelmünk lépésváltásai is bizonyítják ezt, de mindjárt hozzáilleszthetjük szűkebb világunk képsorához az afrikai, ázsiai, önállóságuktól évszázadokon át megfosztott népek felszabadító harcának történelmi tablóját, s köré még egész Földünknek a tudományos-technikai forradalom forróságában szüntelenül változó, lüktető képeit. Elődeink is megsejtették, felismerték a közelgő jövőt, a viharos változásokat ígérő XX. század elemi követelményét. Érdemes felidéznünk ennek egyik kevéssé ismert dokumentumát. 1869-ben jelent meg először a Typographia című szaklap, amelyet a „pest-budai könyvnyomdászok önképzőegylete" adott ki. Ennek beköszöntő, Mütársainkhoz! szóló írásában többek között ez áll: „Igen, itt a kikelet! mert megértve az előrehaladó kor intő szavát, kezdünk száguldani azon lobogó alá, melyen „Műveltség!" áll felírva, mint jelszó. Harmadik éve, hogy a pest-budai könyvnyomdászok — követve külföldi műtársak példáját — „önképső egyletet" alapítottak, elismervén, hogy anyagi helyzetük valódi javítása csakis úgy leend lehetséges, ha szellemi kiképzésünket állítjuk előtérbe." Ma, száz évvel később, harminc évvel azután, hogy a magyar munkásság vette kezébe a nemzet irányítását, nyugodtan magunkénak vallhatjuk a hajdani nyomdász műtársak önképző egyletének törekvéseit. Századunk fmrrongó, viharoá változásai mindnyájunk számára kötelezővé tették, hogy az eddiginél sokkal sebesebben száguldjunk a „lobogó alá, melyen ,Műveltség!' áll" jelszóként, mert mind a magunk, mind az egész ország anyagi helyzetének valódi javítása „csakis így leend lehetséges". A szocialista magyar társadalom létkérdése, hogy minden dolgozó elérje a kor megkövetelte tudásszintet, s ennek ismereteivel éljen, munkálkodjék. „Az előrehaladó kor intő szava" mind nagyobb és nagyobb követelményeket ró mindnyájunkra. A kötelező alapismeretek évről évre gyarapszanak, ma már az induláskor jóval több tudásról kell bizonyságot tenni, mint kellett száz — de akárcsak tíz — évvel ezelőtt. A kor szédítp irama megköveteli, hogy szakadatlanul és szívósan tágítsuk ismereteink körét, mert aki ezt nem teszi, az végzetesen lemarad, s a lemaradozók a maguk szűkebbtágabb közösségének, az egész nemzetnek a haladását is hátráltatják. Fábry Zoltán — a pár évvel ezelőtt meghalt szlovákiai magyar író — fél évszázada, a fasizmus felfakadásának ijesztő éveiben fogalmazta újjá a „vox humana" követelményeit, erkölcsi létünket meghatározó törvényeit, amelyek nélkül nincs igazi irodalom. Ezt írta: „A szív: hús. Lüktetése: vér. Ritmusa: lélek. Együtt: élet. Húsvér valósága, lélekritmus valósága. Mi az irodalom? Ennek a szívlüktetésnek lélek és szellem által való újjáteremtése. Az irodalom: a szív hús-vér valóságának — emberi öntudattá teremtett igazsága." Mi mást tehetünk többet — szabad-e kevesebbet tennünk!—, mint: újból és újból felragyogtatni ezt az erkölcsi-művészi törvénnyé fogalmazott igazságot?! Írónak, éljen bárhol a világon — de most szűkebbre rajzolva a kört: éljen éppen itt, Kelet-Középeurópának ebben a szocializmust teremtő-formáló fészkében s ezen belül Magyarországon — nem lehet másíontosabb dolga. FABIAN ZOLTÁN Illusztrációnk Varga Nándor Lajos inunJUaS Vasárnap, 1975. augusztus 3. 9