Délmagyarország, 1975. augusztus (65. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-03 / 181. szám

2 Vasárnap, 1975. augusztus X Az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet záróokmánya ^Az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet, amely 1973. jú­lius 3-án kezdte meg munkáját Hel­sinkiben, majd 1973. szeptember 18-tól 1975. július 21-ig folytatódott Genf­ben, 1975. augusztus 1-én Helsinkiben befejezést nyert az Amerikai Egye­sült Államok, Ausztria, Belgium, Bul­gária, Ciprus, Csehszlovákia, Dánia, Finnország, Franciaország, Görögor­szág, Hollandia, Írország, Izland, Ju­goszlávia, Kanada, Lengyelország, Liechtenstein, Luxemburg, Magyaror­szág, Málta, Monaco, Nagy-Britannia, a Német Demokratikus Köztársaság, a Német Szövetségi Köztársaság. Nor­végia, Olaszország, Portugália, Romá­nia. San Marino, Spanyolország, Svájc, Svédország, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, Törökor­szág és a Vatikán magas képviselői részvételével." Ezzel a bekezdéssel kezdődik a finn fővárosban augusztus 1-én aláirt, több mint százoldalas záróokmány, amely­nek angol, francia, német, olasz, orosz és spanyol nyelvű eredeti példányát a Finn Köztársaság kormánya vette át levéltári megőrzésre, egy-egy hiteles másolatát pedig a finn kormány va­lamennyi részt vevő állam rendelke­zésére bocsátotta. A záróokmány négy fő — illetve a '„mediterrán fejezettel" öt — fejezet­re tagozódik. Ezek a következők: I Az európai biztonságra vonat­kozó kérdések. U Együttműködés a gazdaság, a • tudomány, a technika és a kör­nyezetvédelem területén. m A földközi-tengeri biztonsággal • és együttműködéssel összefüggő kérdések. IV Együttműködés emberiességi és I • . egyéb területeken. y Az értekezletet követő intéz­• kedések. A záródokumentum első fejezetének bevezetőjében a részt vevő államok megerősítik azt a célkitűzésüket, hogy elősegítik egymás között a jobb kap­csolatok kialakulását és biztosítják azokat a feltételeket, amelyek között népeik valódi és tartós békében, a biztonságukat fenyegető bármely ve­szélytől vagy kísérlettől mentesen él­hetnek. További erőfeszítéseket tarta­nak szükségesnek, hogy az enyhülés állandó és egyre életerősebb, átfogóbb és egyetemes méretű folyamattá vál­jék. A bevezető hangsúlyozza továbbá, hogy az európai biztonság oszthatat­lan, s hogy az európai béke és bizton­ság szorosan összefügg az egész világ békéjével és biztonságával. Kimondja végezetül, hogy „minden országnak hozzá kell járulnia a világ békéjének és biztonságának megszilárdításához és valamennyi nép alapvető jogainak szavatolásához, gazdasági és társadal­mi haladásának és jólétének előmoz­dításához". Az első fejezet és az egész záró­okmány alapvető politikai fontosságú része a .^nyilatkozat a részt vevő ál­lamok kapcsolatait szabályozó elvek­ről", amelynek előszavában a részt veyő államolf „ünnepélyesen kinyil­vánítják azt az eltökéltségüket, hogy mindegyik részt vevő állam vala­mennyi többivel fennálló kapcsolatai­bán, tekintet nélkül politikai, gazda­sági vagy szociális rendszerükre, to­vábbá nagyságukra, földrajzi helyze­tükre vagy gazdasági fejlettségi szint­jükre, tiszteletben tartja és megvaló­sítja az alábbi elveket, melyek kölcsö­nös kapcsolataik szabályozásában el­sődleges fontosságúak". Ezután következik a dokumentum­ban a „Tíz elv" kifejtése. Az első elv szerint a részt vevő ál­lamok (alattuk itt és a következőkben is a 33 európai állam, továbbá az Egyesült Államok és Kanada értendő) tiszteletben tartják egymás szuverén egyenlőségét, a területi épségre, a szabadságra és politikai függetlenség­re való jogát, a politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális rendszer sza­bad megválasztásának és fejlesztésé­nek jogát. Ebben az elvben foglaltatik az az utalás, hogy az államok határai a nemzetközi joggal összhangban, békés eszközökkel és megállapodással meg­változtathatók. A második elv alapján az államok egymás közötti és általában nemzet­közi kapcsolataikban tartózkodnak az erőszaktol vagy az erőszakkal való fenyegetéstől bármely állam területi épsége vagy politikai függetlensége ellen. A harmadik elv a határok sérthe­tetlenségét, a negyedik az államok területi épségének tiszteletben tartá­sát mondja ki. Az ötödik elv a vitás kérdések bé­kés rendezése, ezen belül gyors és Igazságos megoldása felől intézkedik, egyebek között olyan eszközök alkal­mazásával, mint a tárgyalás, a vizs­gálat, a közvetítés, a békítés, a dön­tőbíráskodás. A hatodik elv szerint „a részt vevő államok, tekintet nélkül egymás kö­zötti kapcsolataikra, tartózkodnak at­tól, hogy bármi módon, közvetlenül vagy közvetve, külön-külön vagy együttesen beavatkozzanak egy másik részt vevő állam belső törvényhozá­sába tartozó belső vagy külső ügyek­be". A hetedik elv rögzíti az emberi jo­gok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartását, beleértve a gon­dolat, a lelkiismeret, a vallás vagy meggyőződés szabadságát. A nyolcadik elvben a népek egyen­jogúsága és önrendelkezési joga ka­pott megfogalmazást. A kilencedik elvben a részt vevő államok vállalják, hogy az ENSZ alapokmányának céljaival és elveivel összhangban minden területen fejlesz­tik együttműködésüket egymással „és az összes többi állammal". Ez az együttműködés a kölcsönös megértést és bizalmat, a baráti és jószomszédi kapcsolatokat, a nemzetközi békét, a biztonságot és az igazságosságot hiva­tott szolgálni. A tizedik elv a nemzetközi jogi kö­telezettségek jóhiszemű teljesítését ír­ja elő. A következőkben a részt vevő ál­lamok megállapítják, hogy „a jelen nyilatkozat nem érinti jogaikat és kötelezettségeiket, sem a vonatkozó szerződéseket és más egyezményeket és megállapodásokat". Az erőszakról való lemondásról és a viták békés rendezéséről szóló „bizo­nvos elvek megvalósításával összefüg­gő kérdések" zárják le a dokumentum első fejezetének első részét. Az első fejezet második része „a bizalomerősítő intézkedésekről, a biz­tonság és leszerelés néhány vonatko­zásáról szóló okmány". Ennek kereté­ben szó van az olyan nagyobb had­gyakorlatok előrejelzéséről, amelye­ken a részt vevő csapatok teljes lét­száma meghaladja a 25 000 főt. ame­lyeket bármely részt vevő állam te­rületén Európában, valamint értelem­szerűen a hozzátartozó tengeri tér­ségben és légtérben tartanak. Az elő­rejelzést nem később, mint 21 nappal a hadgyakorlat kezdete előtt adják. „A részt vevő államok felhívják a többi részt vevő államokat, hogy ön­ként és kétoldalú alapon, a kölcsönös­ség és valamennyi részt vevő állam iránt tanúsított jóakarat szellemében, küldjenek megfigyelőket a hadgyakor­latokra." „A részt vevő államok elismerik, hogy saját belátásuk szerint előre je­lezhetik nagyobb katonai mozgásaikat is, azzal a céllal, hogy hozzájárulja­nak a bizalomerősítéshez." A záróokmány a leszerelés kérdé­sében a következőképpen foglal állást: „A részt vevő államok elismerik, hogy valamennyien érdekeltek a katonai szembenállás enyhítésében és a lesze­relés előmozdítását célzó erőfeszíté­sekben, amelyeknek az a rendeltetése, hogy kiegészítsék a politikai enyhülést Európában és erősítsék biztonságukat. Meggyőződésük, hogy olyan hatékony intézkedések szükségesek e területe­ken, amelyek méretüknél és természe­tüknél fogva újabb lépéseket jelente­nek az általános és teljes leszerelés végleges megvalósítása felé, szigorú és hatékony nemzetközi ellenőrzés mel­lett, és amelyeknek a béke és a biz­tonság megerősödését kell majd ered­ményezniük az egész világon." Az EBK záródokumentumának má­sodik fejezete igen részletesen és konkrétan tárgyalja az együttműkö­dés fontosságát és lehetőségeit a gaz­daság, a tudomány, a technika és a környezétvédelem területén, általános irányelveket és tárgyi ajánlásokat ad. A kereskedelmi együttműködésről szóló általános rendelkezések egye­bek között megemlítik, hogy a legna­gyobb kedvezmény elvének alkalma­zása kedvezően hathat a kereskedelem fejlődésére. A továbbiakban szó van a nemzetközi üzleti kapcsolatokról, a gazdasági és kereskedelmi információ­cseréről, a marketing tevékenység ha­tékonyabbá tételéről, az ipari koope­rációról és a közös érdeklődésre szá­mot tartó európai regionális és szub­regionális tervekről, a szabványok összehangolásáról. Ugyanez a fejezet a következő terü­letekre bontva tárgyalja a tudomá­nyos-műszaki együttműködés lehető­ségeit: mezőgazdaság, energetika, új technológiák, fizika, kémia, meteoro­lógia és hidrológia, óceánkutatás, sze­izmikus kutatások, glaceológia, elekt­ronikus számítástechnika, távközlési és információs technika, űrkutatás, orvostudomány, közegészségügy, vé­gül környezeti kutatások. A környezetvédelmi együttműködés fejlesztése Európában különösen kí­vánatos olyan területeken, mint a le­vegő- és vízszennyezés korlátozása, az édesvizek hasznosítása, a tengeri kör­nyezet védelme, a talajvédelem, a ter­mészetvédelem, a környezeti feltételek javítása lakott területeken, végül a környezeti változások figyelése, előre­jelzése és értékelése. „Együttműködés emberiességi és egyéb területeken" — ez a címe a záróokmány következő fejezetének, amely az EBK úgynevezett „harmadik kosarának" témáit foglalja magában. Bevezetőben a részt vevő állomok tol­mácsolják azt az óhajukat, hogy hoz­zájárulnak a béke és a népek közötti megértés erősítéséhez, az emberi sze­mélyiség szellemi gazdagodásához, fa­ji, nemi, nyelvi és vallási megkülön­böztetés nélküL Hangot adnak annak a véleményüknek, hogy a fokozódó csereakciók a kultúra, valamint az oktatás területén, a tájékoztatás bő­vítése, az emberek közötti kapcsola­tok és a humanitárius kérdések meg­oldása hozzájárul az említett célok el­éréséhez. Együttműködnek egymással, fejlesztik és erősítik a meglevő együtt­működési formákat, igyekszenek új módokat és eszközöket is kimunkálni, de hangsúlyozzák azt a meggyőződé­süket, hogy „ennek az együttműkö­désnek a részt vevő államok közötti kapcsolatokat szabályozó elvek teljes tiszteletben tartásával kell megvaló­sulnia, amelyeket a vonatkozó doku­mentum rögzít". Az „emberi kapcsolatok" alfejezet olyan kérdésekre tét., ki, mint a csa­ládi kötelékek alapján megvalósuló kapcsolatok Sés találkozók, a család­egyesítés, a különböző államok állam­polgárai közötti házasságkötések, sze­mélyi és szakmai rendeltetésű utazá­sok, sportkapcsolatok — természete­sen mindezek nemzetközi vonatkozás­ban. Külön alfejezet foglalkozik a szóbeli és nyomtatott információk, a filmre rögzített, a rádió- és télevízióinfor­mációk cseréjével, a nemzetközi tá­jékoztatásügyi együttműködéssel, a külföldön dolgozó újságírók munkafel­tételeinek megjavításával, majd ugyancsak külön alfejezetet kapott az okmányban a nemzetközi kulturá­lis, illetve nevelésügyi kapcsolatok fejlesztésének kérdése. A részt vevő államok „ösztönzik az idegen nyelvek és civilizációk tanulmányozását, ami fontos eszköz a népek közötti érint­kezés bővítéséhez, minden egyes or­szág kultúrájának jobb megismerésé­hez, s a nemzetkőzi együttműködés erősítéséhez is". Az értekezlet záróokmányának zá­rófejezete a konferenciát követő in­tézkedéseket foglalja össze. A részt vevő államok itt hangot adnak annak a szándékuknak, hogy megvalósítják az értekezlet záróokmányának rendel­kezéseit, újabb egyoldalú, kétoldalú és sokoldalú erőfeszítéseket tesznek, hogy folytassák „az értekezlet által megkezdett sokoldalú folyamatot". E célból eszmecseréket folytatnak, megszervezik képviselőik találkozóit, elsőként a külügyminiszterek által kijelölt képviselők értekezletét. „Ez az értekezlet részletesen kidol­gozza a megfelelő módozatokat, ame­lyek hasonló találkozók megrendezé­sére vonatkoznak, és amelyek maguk­ban foglalhatják az újabb hasonló ta­lálkozók, valamint egy új értekezlet megrendezésének lehetőségét. Az első ilyen találkozóra 1977-ben kerül sor, Belgrádban. Ezt az érte­kezletet 1977. június 15-én készítik elő egy belgrádi találkozó alkalmával, ahol döntenek a külügyminiszterek által kinevezett képviselők értekezle­tének időpontjáról, időtartamáról, na­pirendjéről és egyéb körülményeiről." Az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet záróokmányá­ban az aláírásokat a következő szö­vegű bekezdés előzi meg: „A fentiek hiteléül, a részt vevő ál­lamok alulírott magas képviselői, tu­datában annak, hogy államaik ki­emelkedő politikai fontosságot tulaj­donítanak az értekezlet eredményei­nek, kinyilvánítják eltökéltségüket, hogy a fenti szövegben foglalt rendel­kezéseknek megfelelően fognak cse­lekedni, e záróokmányt aláírásukkal látták el.'i L. Breisnyeu találkozója VAlílsóniial ás Forddal Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára és Ha­rold Wilson brit miniszter­elnök pénteken, a helsinki Finlandia-palotaban megbe­szélést tartott. A találkozón részt vett Andrej Gromiko, az SZKP PB tagja, a Szov­jetunió külügyminisztere és James Callaghan brit kül­ügyminiszter is. Szombaton Helsinkiben — elutazásuk előtt — újabb megbeszélést tartott Leonyid Brezsnyev és Gerald Ford, az Egyesült Államok elnöke: jelen volt Andrej Gromiko és Henry Kissinger, ameri­kai külügyminiszter is. Brezsnyev és Ford nagyra értékelte az európai bizton­sági és együttműködési ér­tekezlet eredményeit. Le­szögezték, hogy a tanácsko­zás záróokmánya, amely a résztvevők kollektív politikai akaratát testesíti meg, ki­váló alapot teremt Európá­nak a béke és a gyümölcsö­ző együttműködés földrészé­vé való változtatásához, nagymértékben hozzájárul a nemzetközi biztonság és az egyetemes béke megszilárdí­tásához. A felek véleménycserét folytattak a szovjet—ameri­kai kapcsolatok továbbfej­lesztéséről. Nagy figyelmet fordítottak a hadászati fegy­verek korlátozásának prob­lémájára: azokat a kérdése­ket, amelyekben a megbeszé­lés során megegyezésre ju­tottak, a genfi tárgyaló kül­döttségekhez továbbítják, megszövegezésre. A még füg. gőben levő kérdésekkel kap­csolatban folytatódnak a tár­gyalások. Leonyid Brezsnyev és Ge­rald Ford kifejezték elége­dettségüket Helsinkiben foly­tatott véleménycseréjük fe­lett, amely baráti és konst­ruktív jellegű volt, s ismét megerősítették a Szovjet­unió és az Egyesült Álla­mok vezetői közötti szemé­lyes kapcsolat nagy jelentő­ségét. A megbeszélésen jelen volt még szovjet részről Konsz­tantyin Csernyenko, a ta­nácskozáson részt vett szov­jet küldöttség tagja, Andrej Alekszandrov, az SZKP KB főtitkárának külpolitikai ta­nácsadója és Georgij Kor­nyijenko, a szovjet külügy­minisztérium amerikai osz­tályának vezetője. Amerikai részről Walter Stoessel, az Egyesült Államok moszkvai nagykövete, Brent Scowc­roft, a Fehér Ház vezető munkatársa, Helmut Son_ nenfeldt, a külügyminiszté­rium tanácsadója, valamint más hivatalos személyiségek. yífffpR 1 ni RADIOIIliX LÉNGYEL—NYUGAT­NÉMET KÖZÖS KÖZLEMENY Helsinkiben szombaton len­gyel—nyugatnémet közös közleményt ^hoztak nyilvá­nosságra a két országnak az európai biztonsági értekez­let zárószakaszán részt vett küldöttségei közötti tárgya­lásokról, amelyeken Edvard Gierek és Helmut Schmidt elnökölt. A közlemény sze­rint Edward Gierek, a LEMP KB első titkára és Helmut Schmidt nyugatné­met szövetségi kancellár pén­teken találkozott Helsinki­ben. s kimerítő eszmecserét folytatott a két ország kö­zötti kapcsolatokról. URHO KEKKONEN KITÜNTETÉSE A Béke-világtanács elnök­sége Joliot Curie Emlék­éremmel tüntette ki Urho Kekkonen finn ' köztársasági elnököt. A kitüntetést au­gusztus 2-án a Béke-világ­tanács elnökségének küldött­sége nyújtotta át. A küldött­ség elnöke Romesh Chandra, a BVT főtitkára volt, tagjai pedig Josef Czirankiewicz, a Lengyel Béketanács elnöke, James Lamont angol mun­káspárti képviselő és Réczey László, a Magyar Béketanács alelnöke GERALD FORD BUKARESTBEN Gerald Ford, az Amerikai Egyesült Államok elnöke, fe­leségével, Elizabeth Forddal, Nicolae Ceausescu elnök és Elena Ceausescu meghívásá­ra hivatalos romániai láto­gatásra Bukarestbe érkezett. Az Otopeni repülőtéren Ni­colae és Elena Ceausescu, valamint számos román hi­vatalos személyiség üdvözöl­te az Egyesült Államok el­nökét és feleségét SZOCIÁLDEMOKRATA TALÁLKOZÓ Szombaton a svéd főváros­ban egynapos tanácskozásra gyűltek össze több európai ország szociáldemokrata párt­vezetői és kormányfői, vala­mint Jichak Rabin izraeli mi­niszterelnök. A konferenciát Olof Palme svéd miniszter­elnök kezdeményezte, aki több meghívotthoz hasonló­an részt vett Helsinkiben az európai biztonsági és együtt­működési konferencia csúcs­találkozóján. A tanácskozás fő témái: a gazdaságpoliti­kai kérdések, valamint a portugál helyzet. Várható, hogy Mario Soares, a Portu­gál Szocialista Párt vezetője tájékoztatja a tanácskozás résztvevőit pártja helyzeté­ről. A megbeszélésen a nyu­gatnémet szociáldemokratá­kat Willy Brandton, az SPD elnökén kívül Helmut Schmidt szövetségi kancellár is képviseli. TANÁCSKOZOTT A PORTUGÁL DIREKTÓRIUM Costa Gomes portugál ál­lamfő, aki szombaton reggel érkezett haza Helsinkiből Lisszabonba, a déli órákban tanácskozott a háromtagú direktórium másik két tag­jával, Vasco Goncalves mi­niszterelnökkel és Otelo Sá­ráivá de Carvalhóval, a COP­CON parancsnokával. Való­színűnek tartják, hogy a há­rom vezető az új kormány­ról tárgyalt. Costa Gomes ál­lamfő tájékoztatta társait azokról a megbeszélésekről, amelyeket Helsinkiben foly­tatott számos állam- és kor­mányfővel. MEGÁLLAPODÁS A CIPRUSI KONFERENCIÁN A kisebbségi kérdésben megállapodás jött létre a cip­rusi konferencia harmadik fordulójának befejező nap­ján, szombaton. A szigetál­lam görög és török közössé­gének vezetője megállapo­dott abban, hogy a közös ér­dekek figyelembevételévei elősegítik a délen élő török és az északon, török katona­ság által megszállva tartott területen élő görög népcso­portok problémáinak rende­zését. Ebből a célból Bécs­ben megtették az első konk­rét lépést, ötpontos megálla­podást kötöttek. FESZÜLT HELYZET ANGOLÁBAN Angolában továbbra is rendkívül feszült a helyzet. Brazzaville-i értesülések sze­rint az FNLA mintegy öt­ezer főnyire becsült egysé­gei körül zárták és ostrom­mal akarják bevenni Luan­dát. I i I

Next

/
Thumbnails
Contents