Délmagyarország, 1975. augusztus (65. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-03 / 181. szám

Vasárnap, 1975. augusztus 3. 9 Kádár /ónos nyilatkozata az értekezlet jelentőségéről (Folytatás az 1. oldalrólj tennivalókat, azt, hogy mit tehetünk a békéért és a népek biztonságáért. De ahogyan közeli barátunk, Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs, a Szovjetunió Helsinkiben járt küldöttségének vezetője kifejezte — és ezt mi is teljes meggyőződéssel valljuk —, ezzel az értekezlettel kapcsolatban nem szabad úgy felfogni a kérdést. hogy ki győzött és ki a legyőzött. Itt nem voltak győztesek és legyőzöttek; itt nyertesek voltak! Minden nép, amely itt képviselve volt. nyert ezzel az értekezlettel. Mint egyike azoknak, akik ott jelen voltak, érzékelni tudtam és éreztem is ennek a tanácskozásnak a jelentőségét. De azt hiszem, bizonyos idő még kell ahhoz, hogy a konferencia jelentősége teljesen behatoljon az emberek gondolatainak mélyébe. Elnézést kérek, hogy személyes dolgot is említek: egy alkalommal, amikor odamentem a sajtóközpontba, nyilatkozatot kért tőlem a Newsweek című amerikai hetilap moszkvai képviselője. Azt kérdezte: mi a véleményem arról, hogy a küldöttségek egy része a kérdések egyik, a küldöttségek más része másik oldalát hangsúlyozza? Ezzel nyilván arra célzott, hogy a szocialista országok képviselői az államközi kapcsolatok megjavításának fontosságát hangsúlyozták, míg egyes nyugati országok képviselői inkább a hírközléssel, információterjesztéssel és hasonló kérdésekkel foglalkoztak. Azt feleltem az amerikai újságírónak, hogy én mást vettem észre a tanácskozáson. Azt, hogy a lényeget illetően minden küldöttség ugyanazt mondta. A részletekben — felfogásuknak, ideológiájuknak, elképzeléseiknek megfelelően —• valóban mást és mást hangsúlyoztak az egyes küldöttek. De impozáns módon nyilvánult meg, s szembetűnően. értelmileg és hangulatilag egyaránt érzékelhető volt, hogy a különböző országok képviselői, akik küldöttségük és országuk nevében szólaltak fel, a lényeget tekintve ugyanazt mondták: politikailag és erkölcsileg elkötelezték magukat az európai béke megszilárdítása .és a biztonság megteremtése mellett. Vita volt arról is, hogy az aláírt okmány jogilag mire kötelez bennünket. A jogászok éppenséggel még vitatkozhatnak ezen, de a sajtó, a rádió, a televízió jóvoltából a magyar közvélemény is közvetlenül érzékelhette ennek az eseménynek főbb vonásait, meggyőződhetett róla: egységes volt ez az értekezlet abban, hogy az összes ott képviselt népek őszintén a békét akarják. Az másodrendű dolog, hogy ez jogilag mennyiben kötelező, menynyiben nem. Azok az államférfiak azonban, akik országuk és népük nevében hivatalosan szóltak, politikailag és erkölcsileg elkötelezték magukat a béke megszilárdítása és a békés egymás mellett élés érvényre juttatása mellett! Az egyes küldöttségek felszólalásaiban különböző hangsúlyt kapott az is, hogy ez a tanácskozás ugyan politikailag az egyetertést fejezi ki, de mi lesz a katonai és más területen ? Hivatalos felszólalásomban teljes meggvőződér-sel hangsúlyoztam: felfogásunk szerint az első, hogy politikailag megegyezzünk abban, milyen jövőt akarunk építeni. Ha ez megtörtént, akkor könnyebb a katonai kérdések vizsgálata; pásképp tudunk közelíteni a, közép-európai katonai erők és fegyverzetük csökkentéséhez és az európai, illetőleg az összes ott képviselt országok közötti gazdasági együttműködéshez is. A nyugatiak nagy előszeretettel emlegetik az információáramlást, az utasforgalom növelését, és ehhez hasonló kérdéseket. Mély meggyőződésem, hogy nyugodtan hivatkozhatunk saját gyakorlatunkra is, arra, hogy mi a nyitott kapuk politikáját követjük. Mint félszóf. lalásomban is mondtam, véleményem szerint a békés Európa, ahol megvalósul a békés egymás mellett élés, feltételezi az országok, a népek, az emberek szorosább kapcsolatát, együttműködését, a katonai kérdések reálisabb megközelítését. Ez megkönnyíti a fegyverzet korlátozásában való megállapodást. Feltétlenül előre kell lépnünk a gazdasági együttműködésben, a nemzetközi munkamegosztásban, a kooperációban, amit a szocialista országok egymás között Is szorgalmaznak. Mi azonban úgy véljük, hogy ezt Európa minden országa között lehetséges bővíteni, növelni. Ha megjavul a politikai helyzet, ha a hidegháború maradványait, a bizalmatlanságot sikerül felszámolnunk, akkor rendesen és normálisan fejlődik a turizmus, az információcsere. az együttműködés, a kultúra, a közoktatás és a tudomány terén. Az értekezlet pénteken este fejeződött be az ünnepélyes aláírással. Azt hiszem, ez az aktus sokatmondóan szemléltette, hogy mekkorát léptünk előre: "egy teremben, egy asztalnál ültünk, és egy okmányt tudtunk aláírni — különböző ideológiájú, világnézetű emberek. Mert a reális gondolkozás, az ésszerűség minden résztvevőt arra kötelezett, hogy a maga részéről ara együttműködés útját vállalja és fogadja el. Nem szabad persze, hogy iliúriókban éljünk, s magam sem képzelem azt, hogy most a Helsinkiben lezajlott európai biztonsági és együttműködési értekezlet, a közösen egyeztetett okmány együttes és ünnepélyes körülmények közötti aláírása nyomán egy csapásra megváltozik majd Európa vagy a világ helyzete. Inkább arra szeretnék nyomatékosan utalni, hogy ennek az értekezletnek a létrejötte az európai együttműködés és biztonság minden hívétől hatévi állhatatos munkát kívánt meg. Hatévi harcot jelentett azokkal szemben, akik ellenzik a béke megszilárdítását, az enyhülés irányzatát. Mert vannak még ilyen emberek a világon. s a mi helsinki aláírásunkkal még nem tűntek el az életbpl, a valóságból. Eddig is harcolnunk kellett a nem eléggé józanokkal,' az ellenségeskedést, a konfliktusokat uszítókkal szemben, de harcunk eredményes volt, s eljutottunk az értekezletig. Gondolom, hogy holnap és a távolabbi jövőben is így lesz: akadnak még gáncsvetők, de továbbra is küzdeni fogunk ellenük. Az ilyenek az európai biztonsági értekezleten részt vett országokban csupán törpe kisebbséget képviselnek, akik ellen meg kell, és meg is fogják vívni harcukat a nemzetközi béke és biztonság ügyének képviselői. Küzdelemmel, munkával jutottunk tehát el idáig, s a továbbiakban is dolgoznunk, harcolnunk kell. De elmondhatjuk, hogy új helyzet alakult ki: Európa és ÉszakAmerika államainak képviselői politikailag, erkölcsileg, hivatalosan elkötelezték magukat az enyhülés irányzata mellett. Ennek történelmi jelentősége van, 3 ugyanakkor bizonyos konzekvenciái lesznek az élet minden területén. Meggyőződésem szerint a nemzetköri kapcsolatok és az együttműködés legkülönbözőbb területein fellendülés következik be. Más a nemzetközi légkör az értekezlet után, mint előtt volt, s akik a békéért, a biztonságért síkra szállnak, most új helyzetben és jobb körülmények között folytathatják küzdelmüket. mint az értekezletet megelőző időszakban. A magunk részéről különböző alkalmakkor — a pártkongresszuson, s a választások idején if — őszintén, a helyzetet reálisan felmérve azt mondtuk a magyar népnek, hogy nyugodtan és biztonságban végezheti mindennapos, békés építő munkáját, mert a nemzetközi helyzet a békeszerető népek és a béke erői javára változik a jövőben. Ez most Helsinkiben fényesen bebizonyosodott! Teljes felelősséggel, mély meggyőződéssel és őszinte bizakodással mondhatom, hogy a magyar nép az eddiginél nagyobb biztonsággal és nyugodtsággal végezheti munkáját: reményünk, perspektívánk, jövőnk a béke! Hozzá kell tennem, hogy — s ezt felszólalásomban is próbáltam megfogalmazni —, ha a kormányok a helsinki értekezlet szellemében folytatják tevékenységüket, és a népek továbbra is támogatják a jó ügyet, akkor a holnap Európa népei számára, s így a magyar nép számára is szebb, ragyogóbb és boldogabb lesz! Az értekezlet figyelmét —< ha csak rövid utalás formájában is — felhívtam a magyar nép nehéz történelmi útjára, hogy még érthetőbb legyen: ha a magyar nép a békére és biztonságra adja le szavazatát, ebben a legőszintébb óhaj és a legigazibb érdek, a nép érdeke fejeződik ki. Még egy megjegyzést tennék: a jövőt illetően tudni kell, hogy mi, népünk képviseletével és szavazatával — ahogyan Helsinkiben is tettük — mindig a béke ügyét fogjuk erősíteni. A józan ész, a reális politika mellett vagyunk. Mindig a szocialista és a kapitalista országok békés egymás mellett élésére szavaztunk és a jövőben is ezt fogjuk tenni. Népünk szavazatának súlya azonban döntően attól függ, hogy miképpen végezzük hazai munkánkat. Azok az eredmények, amelyeket az utóbbi 10—15 évben szocialista demokráciánk fejlesztésében. a gazdasági és kulturális építőmunkában, nemzetközi kapcsolataink szélesítésében elértünk, .jelentősen megnövelték szavazatunk súlyát. A jövőben is csak ezen az úton tudjuk a magyar nép hangját erősíteni a népek kórusában. Bízom abban, hogy népünk, amelynek elsőrendű érdeke a béke, a békés szocialista építőmunka, mindent megtesz azért, hogy a nevében fellépök szavának megfelelő súlya legyen a nemzetközi életben, miként — állíthatom — Helsinkiben is volt. Engedjék meg, hogy befejezésül megköszönjem a magyar sajtó közreműködőinek a tevékenységét, amellyel népünket folyamatosan és megfelelően tájékoztatták az európai biztonsági és együttműködési értekezlet munkájáról, Köszönöm közvéleményünk figyelmét is, mert nekünk nagy erőt ad, ha olyan fórumon, mint ez az értekezlet is volt, abban a tudatban szólhatunk, hogy népünk támogat bennünket — fejezte be nyilatkozatát &ádár Janotj, ^ Tervezik Dél-Pest új központját Budapest kapuja a város keleti oldalán az Örs vezér téri közlekedési csomópont. A déli kapu az észak—déli metróvonal végállomásánál, a Sibrik Miklós út és Ferihegyi út találkozásánál lesz. A repülőtérre vezető útról nézve néhány év múlva modern városkép tárul fel: DélPest új központja. A metró végállomása mellett autóbusz-pályaudvart és MÁV-állomást építenek, összekapcsolják a városi és a távolsági közlekedést, megkönnyítik a kispestiek, a lőrinciek és a kőbányaiak, a főváros környékéről munkába járó mintegy 54 ezer ember közlekedését. Ma még néha órákig tart, míg a Vasgyár úti sorompónál átjut egy kocsisor: autóbuszok, gépkocsik várakoznak, kilenc vasúti sínpár állja útjukat. A megoldás: várhatóan 1978 decemberére elkészül a Sibrik Miklós úti felüljáró. Építését a jövő év elején kezdik, 315 méter hosszú, kétszer két sávos lesz. Az útszakasz része az Újpest és Pesterzsébet közötti külső területeket összekötő körpályának. A gyalogosközlekedést is felüljáróra vezetik az autóbusz-pályaudvar és a Vaspálya utca között. A felüljáróról minden közlekedési eszközt biztonságosan el lehet majd érni. Sok boldogságot, munkáscsaládok! Első vasárnapját tölti világos, egészséges, összkomfortos lakásban 15 szegedi munkáscsalád. Olyanok, akik megint munkáshitel-feltételekkel, jelentős állami kedvezménnyel, vállalati anyagi hozzájárulással jutottak lakáshoz. Őket is meglátogattam, miként tettem ezt a tarjáni 28, az odesszai 32, a dorozsmai 72 munkáslakás átadása után. Mint máskor, most is azt tapasztaltam, hogy a lakásajtók mögött serény munka folyik. Rendezgetik bútoraikat, s a családok apraja-nagyja tokarítgat. Igen. Már nekik sem álom, hanem valóság a régen várt lakás. Amikor ismerősökhöz csöngetek, szíves szóval fogadnak, kerüljek beljebb. Mások — akik nem tudják, honnan jöttem — várakozóan megállnak az ajtóban, vagy csak az ajtó kicsiny nyílásán néznek ki. Látszik rajtuk, féltik frissen szerzett „kincsüket", az ajtó mögötti boldogságoit. Csak akkor mosolyognak, amikor megtudják, hogy csupán érdeklődés a szándékom. Mindjárt felszabadultabb a beszélgetés. Arra vagyok kíváncsi, vajon értik-e, anyagiakban érzékelik-e, hogy mind az, ami most körülveszi őket, az a párt Központi Bizottsága 1972 novemberi határozatában megfogalmazott életszínvonal-politika része, helyi megvalósulása? Legtöbben értik. Máris számolnak, és közlik, hogy 60 ezer forint állami támogatással, gyermekenként 30 ezer forint szociálpolitikai kedvezménnyel csökkentették a lakás eladási árát. Ha többen nem is mondják ki, de szavaikból érezhető: jelentősnek tartják azt, hogy kulcsot kaptak a kész lakáshoz. Rájuk kérdezek: „Milyen lesz a család anyagi terhe, a törlesztés összege?" „Tudja — hangzik a válasz —, a fizetnivaló 35 évre, l százalékos kamatteherrel osztódik." Van, aki mosolyogva mondja, hogy a szülők is segítenek, ezért nekik könnyebb. Akinek ez nem adatott meg, azoknak nehezebb. Mégis boldogok, mert nekik is van szép otthonuk. Elköszönök a tarjáni 808-as épületből, de egy pillanatra még visszatekintek, örömmel látom, hogy az építőmunkások alkotó, otthont teremtő munkája nyomán tovább, nő az új városrész. Köszönjük, építők, csak így további Hogy mind többször mondhassuk még: sok-sok boldogságot, munkáscsaládokl Hajas László, az SZMT titkára Mentés ax első félévről Mérsékelten fejlődött a termelés A" Központi Statisztikai Hivatal Csongrád megyei Igazgatósága közzétette öszszefoglalóját az idei esztendő első felében végzett munkákról. Az adatokból kitűnik, hogy a megyében 765 millió forintot fordítottak fontosabb beruházásokra, körülbelül ugyanannyit, mint az elmúlt "év első felében. Sajnos a beruházási tevékenységet továbbra is a fontosabb létesítmények befejezésének az elhúzódása jellemzi. A legjelentősebb beruházások a kőolaj- és földgázipari létesítmények. Ezek közül elkészült az 1. számú gázfeldolgozó üzem, míg a csúcsgázüzemnél s a 2-es számú gázfeldolgozó üzem építésénél nehézségekkel küszködnek. A többi fontosabb beruházás: a Szegeden épülő új szálloda munkái megfelelő ütemben haladnak, a Tisza szegedi partfalának építése is megfelelő ütemű, az egész évre tervezett 32 millió forintból 23 millió forintot már fölhasználtak. Valamivel lassabban jutnak előre a szegedi postaközpont megvalósításánál. A szalámigyári beruházások megfelelően haladnak. Az ipar termelése a félévben mindössze 3,3 százalékkal emelkedett. Ez jóval kevesebb az elmúlt évek átlagánál, és az országos átlagnál is. A visszaesés mértéke a nehéziparban volt a legnagyobb, a könnyűipar termelése lényegében stagnált, egyedül az élelmiszeripar fejlődött továbbra is gyors ütemben. A vállalatok többnyire anyaghiánnyal, néhány esetben létszámhiánynyal indokolják az alacsonyabb termelést. Az ''ipar exportja — a termelés kedvezőtlenebb alakulásától függetlenül — az utóbbi évek tendenciájának megfelelően a félév folyamán dinamikusan, 18 százalékkal emelkedett. Az igaz, viszont, hogy a tőkés országokba szánt eladásaink csökkentek, amelynek elsősorban az az oka, hogy igen visszaesett a piaci kereslet. Megyénkben a nem mezőgazdasági ágazatokban az első félévben 109 ezer főt foglalkoztattak, 2 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. Az ipar kivételével minden ágazatra jellemző a foglalkoztatottak számának növekedése, s kedvező, hogy ez általában nem jár együtt az alkalmazottak hasonló arányú emelkedésével. Az átlagbérek a megfigyelt nem mezőgazdasági ágazatokban 2 százalékkal emelkedtek. A legjelentősebb bérfejlesztés az iparban és az építőiparban történt, ahol elsősorban a munkások bérét emelték. Japánból Kazincbarcikára Egy-egy új gyárunk megépítésének története minden íj^Wj bizonnyal izgalmas olvas- . mány is volna, s nemzetköri \\ kapcsolataink alakulását is Vi: kitűnően jellemezné. A kö| zelmúltban például Kazincbarcikára a PVQ III. épft. kezeséhez érkezett meg a Japánból rendelt hat darab polimerizációs autókláv első két darabja. Hamburgig tengeren jött, majd Prágáig folyami hajó hozta. Ott trélerre rakták és közúton hozták az értékes rakományt. A saválló acélból készült kettősfalú tartályok 135 köbméteresek egyenként 66 <pn% eúJyúalf,.