Délmagyarország, 1975. augusztus (65. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-20 / 195. szám

5 Szerda, 1975. augusztus 20. SZEGEDI ÜNNEPI HETEK Kodály: Háry János. Előadás a Dóm téren, este 8 órakor. XVL Szegedi Nyári Tárlat a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai képtárában, augusztus 84-ig. Dorogi Imre festőművész kiállítása a Közművelődési Palota kupolacsarnokában. Fotóklubok XL Szegedi Szalonja a Bartók Béla Művelődési Központban, augusztus 20-ig. Kohan György Kossuth-díjas festőművész kiállítása a November 7. Művelődési Központban, augusztus 20-ig. Sajtótörténeti kiállítás a Somogyi-könyvtárban, augusztus 20-ig. Szép magyar könyv "14. Kiállítás a Technika Házában, augusztus 24-ig. Numizmatikai kiállítás a Juhász Gyula Művelődési Központban, augusztus 20-ig. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai Sikeres fesztiválnyár Adatok, gyorsmérleg a Szegedi Ünnepi Hetekről A szabadtéri játékok ma OStl záróelőadását megelőzően tegnap, a városi tanácsházán tartotta ülését a Fesztivál Intézőbizottsága, ahol ott volt Prágai Tibor, a városi tanács elnökhelyettese, valamint dr. Tamasi Mihály, a megyei pártbizottság és Szabó G. László, a városi pártbizottság osztályvezetője. Bevezetőjében Bányainé dr. Birkás Mária, a városi tanács elnökhelyettese hangoztatta, az idei fesztivál tartalmában és szervezettségében fölülmúlta a korábbiakat, jő szolgálatot tett a közművelődés ügyének, abban a szellemben, ahogyan a párthatározat feladatul jelölte. A rendezvényeket idén először fogta össze a szabadtéri igazgatósága, mint fesztiváliroda. Horváth Mihály, az iroda ügyvezető igazgatója, a Fesztivál Intézőbizottságának titkára. rövid áttekintést adott az elmúlt másfél hónap eseményeiről, megállapítva, a Szegedi Ünnepi Hetek megfeleltek annak a fokozott várakozásnak, mellyel az elmúlt tizenhat esztendő alapján joggal tekintettek elé. A programok — kevés módosítással — menetrendszerűen alakultak, s a kulturális intézmények mind önállóbban, kezdeményezőbben vettek részt a műsorok szervezésében, bonyolításában. A belföldi turizmus növekedésévei párhuzamosan nagyobb érdeklődés kísérte az ünnepi hetek programjait, ami azt is jelenti, hogy a szervezők, közreműködők felelőssége is nagyobb volt. A szabadtéri játékok öt bemutatójára tervezett 15 előadásra 81 ezer néző váltott jegyet, vagyis előadásonként átlagosan 5 és fél ezer: a nézőtér majd 90 százalékos „kihasználtsága" rendkívülinek mondható, aligha akad párja az országban. A látványos szamadatok mögött komoly művészi eredmények találhatók. A Bánk bánnak, Erkel Ferenc operájának idei bemutatója a korábbiakhoz képest is nagyszerűen kiállta a próbát, zenei és rendezői megoldásában sokan a legsikeresebbnek tartják. A Majusjárás 7 külföldi és 9 hazai amatőr együttes közel 600 táncosával és zenészével egyedülálló vállalkozás volt, s ha művészi sikere valamivel el Is marad a korábbi Hegyen-völgyön lakodalom című összeállítástól, az okok valószínűleg abban is kereshetők, hogy a lakodalmas népszokások önmagukban látványosabbak a tavaszköszöntőknél. Szorongással várták szakmai körökben a Fidelio előadasait, melyeknek látogatottsága ugyan elmaradt némileg a többi produkcióétól, am a szakma egyértelmű lelkesedéssel fogadta, s kiderült, az aggályok ellenére alkalmas Beethoven operája a Szegedi Szabadtéri Játékok műsorára. Az elmúlt évtizedben föinőtt generáció igényli a művészileg színvonalas előadasokat, s ebben az érdeklődésben nem mellőzhető szerep jut éppen a szegedi szabadtérinek. Vegyes benyomásokat keltett a Háry János, s az előadásban fölvonultatott ötletek ellenére sokakban maradt hiányérzet. Kárpótlást nyújtott viszont ezért a Peer Gynt, a Madách Színház művészeinek előadásában, amely az elmúlt tizenhét esztendő egyik legsikeresebb drámai produkciójának mondható. A kiállításokat közel 30 ezer néző látta. A hat képzőművészeti, négy iparművészeti, három népművészeti és négy egyéb, kulturális jellegű kiállítás mellett 50 ezer látogatót vonzott az Otthon "" A nyári tárlatot színvonalasnak értékelik, bár nem kiemelkedőnek, s tanulságos, hogy már az előkészületek során jelentkeztek a nehézségek. Az egyéni jellegű tárlatok viszont osztatlan közönségsikert arattak. Beváltotta a hozzá fűzött reményeket a Fotószalon is: kitűnő ötlettel a klubok mellett jelentősebb fotókörök anyagát is bemutatta. Közönség- és anyagi sikert hoztak a népművészeti kiállítások, s a 61 magyar és 59 jugoszláviai cég Otthon-kiállítása is fölkeltette a lakosság érdeklődését. Kilenc hazai és 7 külföldi együttes négy este adott ízelítőt tudásából a Szakszervezeti Néptáncfesztivál újszegedi előadásain, közel 8 ezer néző előtt. A fesztivál és a gálaest nagyszerű alkalmat teremtett arra, hogy az amatőr táncosok egymással és a közönséggel ismerkedjenek — a szegedi bemutatók mellett környező falvakban, városokban is fölléptek. Az ifjúsági napokat .idén már abban a szellemben rendezték meg, hogy jövőre lesz a 10., tehát jubileumi seregszemle. Nemzetközivé tették: a városi KISZ-bizottság, valamint az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda a 8, és fél ezer hazai fiatal mellett külföldieket is meghívott a városba. Búcsúelőadás Ma, szerdán este véget érnek a Dóm téren az idei szabadtéri játékok: Kodály Háry Jánosával búcsúznak a szereplők a közönségtől. A szabadtéri záróakkordjai egyben azt is jelentik, hogy befejeződnek az idei ünnepi hetek. Gáspár Sándor Szegeden A szabadtéri tegnapi és mai előadásaira ismét SzegecPPú utazott Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, a SZOT főtitkár*. A magas rangú vendéget dr. Komócsin Mihály, a megyei pártbizottság első titkára és dr. Ágoston József, az SZMT vezető titkára fogadta és kísérte el az előadásra. A Peer Gynt tegnapi előadását megnézte dr. Biczó György, hazánk bukaresti nagykövete is. A továbbélő népművészet A zenei rendezvények közül változatlanul a négy orgonaest mondható a legnépszerűbbnek, közel ötezren hallgatták, de sokan ültek a Muzsikáló Udvar három koncertjén, a hat könnyűzenei és két népzenei előadáson is. Kilenc sportág nemzetközi versenyeire 17 ország sportolói érkeztek, az 1020 magyar résztvevő mellett 237 külföldi — az eseményeket 96 ezer néző látta. Sokan látogatták a tudományos programokat, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat nyári egyetemeit. A pedagógiai nyári egyetemre csak azért érkeztek 361-en, a művelődéselméletire pedig 257-en, mert többet nem tudtak fogadni. A tanulságokat levonták, az időpontokat jövőre módosítják. A tavalyi ugrásszerű növekedéshez képest is emelkedett a belföldi idegenforgalom, s az érdekelt intézmények összehangolt munkájának eredményeként nem lehet panasz a vendéglátásra. Az úgynevezett vendégéjszakák száma a szállodákban például 22 ezer, az idegenforgalmi hivatalnál 29 ezer, a fizetővendég-szolgálatban 23 ezer, a camping-faházakban 21 ezer, a campingsátou rokban 22 ezer, az IBÜSZnál 4500, az ifjúsági expressznél 20 ezer 400 — öszszességében 181 ezer 900 szálláshelyet adtak ki. Javult a városi közlekedés is — a Tolbuhin sugárúti csomópont elkészültével, s ha némi késéssel, de átadták az Április 4, útjának egyik oldalát. Üj parkolóhelyek, táblák, zászlók, utcai dekorációk (villanyfüzérek a Jókai és Oskola utcában) jelezték, a fesztivál idejére csinosodott a város., Szeged jól vizsgázott a nyáron — fejezte be rövid értékelését Horváth Mihály —, reméljük, hogy az ideutazott vendégek „osztályzata" is ezt tükrözi majd. N. I. Van-e a népnek művészete? Élhet-e ma, virágozhat-e korunkban a folklór, vagy múzeumok üvegvitrinjetbe szorítva ébreszti nosztalgiáinkat? Lehet-e a tudományos-technikai forradalom korában, hétmérföldes űrléptekkel haladó világunkban, az összeszűkült időben és térben, művészete a népnek, hozhat-e létre művészi alkotásokat a kollektíva? Hogyan élhet napjainkban a folklór évszázados szellemi kincse, hogyan őrizhetjük meg e dobogó században elmúlt századok kollektív művészetének értékeit, hogyan teljesíthetjük ki, hogyan építhetjük be a modern művészet templomába építőköveit? Megannyi fontos kérdés, megannyi kulturális életünket alapjaiban meghatározó probléma, melyeknek megválaszolására nem elegendőek, vérszegények az elmélet érvei. A gyakorlat élőeleven, tudatunkban és ösztöneinkben egyaránt ható energiáira van szükség ahhoz, hogy megőrizzük, és tovább vigyük eleink művészetének lényegét, évszázadokon túl mutató üzenetét. 1. Ha a Szegedi Ünnepi Hetek két hónapjának műsorában a folklór színei-változatai után kutatunk, nemcsak páratlanul gazdag és változatos rendezvényeket idézhetünk fel emlékezetünkben, de kicsit elmélyült elemzéssel a népművészet mai megnyilvánulásainak rétegeit, megközelítési és megjelenési módjainak sokféleségét is szemlélhetjük. Már a Felszabadulási Nemzetközi Szakszervezeti Néptáncfesztiválon fellépő együttesek is jól reprezentálták a népművészet mai megjelenésének lehetőségeit. Egyik részük lehajol a néptánc több száz éves motívumvilágához, az idők mélyéről elevenítve meg az ősi állapot motívumait, mások magukhoz emelik, újraalkotják, korunkhoz idomítják azok rendszerét. A tápéi tánctábor résztvevői a folklór tiszta forrásából Koncert a dómban Kivetelesen gazdag műsorú hangversenyt hallhattunk hétfőn este a dómbán. Kiváló orgonistát ismertünk meg Kárpáti József személyében, és elragadtatottan hallgattuk a lipcsei Gewandhaus vegyeskarát, gyermekkarát. Kárpáti József először Bach-műveket játszott: a c-moll prelúdium és fúgában tömör, de sohasem túlzsúfolt regisztrálással éreztette a mű robusztus energikusságát. A két korálelőjátékban is a legmegfelelőbb színeket találta meg a koráidallamok plasztikus kiemelésére. A d-moll toccata és fúga ezúttal is hálás hangversenydarab volt, bár (a közhiedelem ellenére) ez nem olyan nemes anyagú remekmű, mint a többi, elhangzott Bach-kompozíció. Liszt három rövidebb és kevésbé jelentékeny művét reas Pieske, a gyermekkart játszotta Kárpáti József: a Pápai himnuszt, az Ave Mariát és egy protestáns koráidallamra készült korálfantáziát. A jó előadás ellenére sem hiszem, hogy ezen művek mögött Liszt zsenijéhez méltó mondanivaló lenne. A műsor Reger f-moll introdukcio és passacaglia című müvének előadásaval zárult. Illesse elismerés Kárpáti Józsefet kiváló játékán túl a szegedi orgonához és akusztikához alkalmazkodó regisztrálásáért. Tudta, hogy a sok mély szín könnyen összemosódik, ezért sok világos, magas kombinációt alkalmazott, lehetővé téve a polifon szólamok érzékelését. A lipcsei Gewandhaus vegyeskara és gyermekkara kiemelkedően élményt adott, méltóan a Gewandhaus közel kétszáz éves hagyományaihoz. A vegyeskart AndReinhard Syhre vezényelte, orgonán kísért Horst Theiss. Műsoruk nagyrészt német barokk művekből állt, legotthonosabbak láthatóan Bach és Hándel műveiben. Mindkét kórus hangzása tömör, kiegyensúlyozott, egészséges, nem finomkodó. Legnagyobb élményt talán Bach 207/A számú kantátájának két kórusrészlete jelentette, valamint a Magnificat nyitóés zárókórusa. Hándel kórusai, köztük a Messiás híres Hallelujája, monumentális hatást tettek. Andreas Pieske érdeme ez a kórushangzás, a világos, logikus, szinte analitikus felfogásmód, sohasem lankadó energiája a művek formálásában. A gyermekkar is tisztán, világosan, kiegyenlített hangszínnel énekelte Hándel és Haydn műveit. Huszár Lajos merítve építették mind magasabbra tudásukat, a szegedi táncház fiataljai viszont a lehető legtermészetesebb módon jelenítették meg az ősi motívumok néhány lépésből álló világos és tiszta rendszerét. De ebbe a sorba tartozik a szabadtéri játékokon bemutatott Kodály-mű, a Háry János is, amelyben a nagy zeneköltő a szimfonikus zene rangjára-magaslataira emelte a gyűjtőutakon kottázott magyar népdalokat. Ez, a részletek finomságaitól eltekintve, két nagyon fon. tos és lényeges megközelítési módra utal: az egyik, mely az idők mélyére ásva az ősi motívumokat éleszti újjá, a másik, mely e motívumokat alkotó módon újjáélesztve önálló, modern és korszerű produkciókat készít. Az ábrázolóművészetek is egyre inkább felfedezik a tárgyi néprajz emlékeinek motívumait, szellemi értékeit, kristálytiszta rendszerét, a forma és esztétika harmóniáját, s a különféle műfajcár alkotó képviselői egyre gyakrabban építik be korunkkal lélegző művészetüket. Mint ahogy az ábrázolóművészet feltárása-felfedezése fáziskésésben volt a Bartók és Kodály által elindítót szellemi néprajz újraértékeléséhez képest, így a képzőművészetekben máig nem születtek meg a bartóki és kodályi mércével mérhető szintézisek. Ez azonban nem zárja ki annak lehetőségét, hogy mind többen ne kísérleteznének ennek megteremtésén. Ül A Vasművesség című iparművészeti kiállítás kovácsolt vas és lakatosmunkái a népi iparművészet legszebb és legeredetibb alkotásait vonultatták fel. Az emberi erő és verejték, a céltudatosság és lelemény, a tiszta esztétikai érzék nagyszerű egységbe ötvöződött a bemutatott cégérekben éppúgy, mint a kulcsok, zárak és lakatok sokaságában, a kovácsolt vas kapuk vas csipkefüggönyében, a változatos ornamensekben. A mesterségek apáról fiúra szálló helyiségei egyszerre voltak a gyakorlati élet és az esztétikai mérték falusi műhelyei. Hogy ma is élhet, újjászülethet a mesterség és művészet ősi és tiszta egysége hajdan volt szépségében, arra éppen Skorutyák János fiatal bácsalmási kékfestő mester kiállítása volt szemléletes példa. A család több mint százéves műhelyében — ahol az apák a dúcokkal együtt átadták fiaiknak a mesterség tudományát, a kimeríthetetlen ötletesség kapujának kulcsát és a funkciódíszítés egységének tanítását — születnek a harmincon éppen túli ifjú mester fehér virágos-szőlőlata, mely a Népművészeti ét Háziipari Vállalat legkiválóbb dolgozóinak mestermunkáit mutatta be. Ehhez kapcsolhatók még a fegyveres erők klubjában bemutatott Szőrös József-faszobrok és a Ságváritelepen kiállított Nagy Péter-fafaragások. A tárgyi díszítőművészet mai alkotásai (szőttesek, hímzések, cserépedények, fafaragások stb.) elsősorban eladásra készülnek, s használati értékük mellett erőteljesen megnövekedett díszítő funkciójuk, árujellegük. Ezt parancsolóan követeli idegenforgalmunk, de a hazai lakáskultúra egyre növekvő igényei is. A kiállításon bemutatott alkotások, a népművészet mestereinek munkái a díszítő funkció előretörése mellett is megőrzik őszinte és tiszta mivoltukat, ihletük a „tiszta forrásból" táplálkozik. Lehajolnak, leguggolnak a népi mesterekhez, a pusztai faragó kezéből kiveszik a kést, a vésőt, a tanyai hímzőasszony ujjal közül a festett fonalat és a tűt. a göröncsérek korongja mellé kuporognak maréknyi agyagjukkal, a pingált szövőszékek mellé telepednek, • álmodnak ősi-szép álmokat. Ül A tanult művészek, a fcof^ társ képzőművészet jeles alkotói sem menekedhetnek a népművészet inspiráló hatásától, Bartók és Kodály tanításaitól. Csak néhány szemléletes példa, kiragadva az idei szegedi nyár képzőművészeti kavalkádjából: Kohán György nem alkothatta volna meg mély kékekből fölparázsló fehér házfalait és vörös tetőit, az alföldi festett parasztbútorok Ismerete nélkül; Vígh Tamás nem építhette volna meg ősi totemoszlopait, a faragott fejfák, a magyar temetőkertek kopjafáinak ismerete nélkül; Geszler Mária közép-ázsiai ihletésű edényeit nem készíthette volna el a magyar fazekasok korongozó technikájának biztos tudása nélkül; Gácsi Mi-' hály groteszk linómetszetei elképzelhetetlenek a magyar nép tragikusan humoros balladáinak ismerete nélkül; Anna Margit képei nem születhettek volna meg a barokkos naiv-népi keresztény hitvilág ismerete nélkül... Az elmúlt két hónapban szinte nem volt nap, nem múlt el művészeti esemény anélkül, hogy ne figyelmeztettek volna népünk évszázados művészetére, ennek a művészetnek mai, korszerű továbbélésére. Így épül be napjainkba a folklór, így lesz mindennapjaink része a magyar nép szellemi és tárgyi kultúrája, csak így lehet modern művészetünk fürtös-orgonás-holdas-napos- egyszerre magyar és európai, csillagos kék vásznai. s csak ezen a talajon nőhet Más megközelítésre nagy- szocialista műveltségű kőszerű példa a Népi iparmű- zönség. vészetünk reprezentatív tár- Tandi Lajos