Délmagyarország, 1975. augusztus (65. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-17 / 193. szám

10 Vasárnap, 1975. augusztus tO. MAGAZIN ! f-k-jmm Kilencvenéves csehszlovák testvérlapunk Lapunknak sok éves baráti kapcsolata van a Csehszlovák Kommunista Párt dél-morvaor­szági területi bizottságának lap­jával, a brnoi Rovnosttal. Test­vérlapunk a napokban, augusztus 20-án ünnepli megalapításának 90. évfordulóját. Az évforduló ünnepségén lapunk is képviselte­ti magat. A Rovnost Csehszlová­kia legrégibb, ma is megjelenő munkáslapja, amelyet illegálisan még a német fasiszta megszállás idején is terjesztettek. Az évfor­duló alkalmából — a Rovnost szerkesztőségétől kapott anyag alapján — ezúton mutatjuk be olvasóinknak az újság történe­tét. s köszöntjük egyúttal 90. szü. letésnapját ünneplő testvérlapun­kat. A Rovnost kilencven esztendő­vel ezelőtt a szociáldemokraták lapjaként jelent meg, s nagy sze­repe volt már az első időkben a szétforgácsolt munkásmozgalom egységesítésében. Sokat tettek ezért első szerkesztői, Pankrác Krkosek és Josef HaybeS. Jo­sef HaybeS volt az, aki a Rovnost segítségével Brnóban 1887-ben megszervezte a csehszlovák szo­ciáldemokraták egyesítő kong­resszusát, amely lehetővé tette, hogy a cseh munkásság marxista elvek alapján egyesüljön, s ez­által példát mutathasson az oszt­rák—magyar monarchia terüle­tén az egész munkásmozgalom­nak. A Rovnost a múlt század utol­só két évtizedében kiemelkedő szerepet töltött be a cseh mun­kásság politikai, szakszervezeti szervezésében, osztályharcában, a marxizmus terjesztésében ós sztrájkok szervezésében. Jelen­tős sikereket ért el a klerikaliz­mus elleni küzdelemben, amely az erősen vallásos területeken akadálya volt minden fejlődés­nek. Az újság részese volt az ál­talános választójogért és a mun­kaidő csökkentéséért vívott ki­élezett küzdelemnek is. A Rovnost 1905-ben, megjele­nésének huszadik évfordulóján lett napilap. Ebben az időszak­ban vált a legélesebbé az álta­lános választójogért folyó küzde­lem, s a Rovnost a siker érdeké­ben az általános sztrájk mellett szállt síkra. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom a Rovnost életében is nagy lendületet hozott: a párt lapjai közül az elsők között ér­tette meg a szerkesztőség a leni­ni forradalom jelentőségét. A Rovnost azon pártlapok közé so­rakozott, amelyek a marxista baloldal mellé álltak, s támogat­ták az osztályharcos politikai mozgalmakat, a munkásosztály küzdelmeit A lap kiállt a Kom­munista Internacionálé feltételei­nek elfogadása mellett, s mun­kájával támogatta a Rudé Právó­nak, a Cseh Kommunista Párt első napilapjának tevékenységét. Az 1920-as években, az egész párt bolsevistává érésének ide­jén, nehéz időket élt át a Rov­nost, meg kellett küzdenie a szo­ciáldemokraták jobbszárnyának támadásaival. De a pórt központi bizottságának és a lenini mun­kásosztály forradalmi magjának segítségével sikerült megőrizni a Rovnostot. a lenini elvek és a forradalmi munkásmozgalom propagátoraként. Sokat segített ebben a kommunista párt lapja, a Rudé Právo is. A kezdődő gazdasági válság pénzügyi nehézségeket okozott a Rovnostnál, emiatt 1929-ben, fennállásának 43. esztendejében a Rudé Právo melléklete lett. A lapot 1931-ben sikerült ismét fel­újítani, Délnická Rovnost (Mun­kás Egyenlőség) címen, amelyet Klement Gottwald, a párt politi­kájának terjesztésében jelentős segítségként üdvözölt. A gazda­sági válság, a párt üldözésének korában nehéz feladatokkal kel­lett megbirkóznia a Rovnostnak. A szerkesztőségné! napirenden voltak az elkobzások, a lap ha­Profétán vsech zeml, spojle s&f ROVNOST OENÍK JIH0M0RAVSKEH0 KRAJSKEHO VVB0RU KS 1 sábjai a cenzúra beavatkozásá­nak eredményeképpen igen sok­szor fehér foltokkal voltak tele. A második világháborút meg­előző években a Rovnost része­se volt az egységes népfrontért folytatott küzdelmeknek, szilár­dan a Rudé Právo mellett állt az önálló köztársaság megteremtésé­ért folytatott harcban, és kiállt a Szovjetunióval való barátság és szövetség mellett. Szerkesztői, Frantisek Taussig-Suchy, Vladi­mír Pohnert azok közé a kom­munista újságírók közé tartoztak, akik a fasiszta megszállás idején életükkel fizettek bátor helytál­lásukért. A szégyenletes müncheni egyezmény után a lapot a többi kommunista újsághoz hasonlóan betiltották. A német megszállás után azonban az illegális területi pártbizottság Brnóban ismét megszervezte az újságot, először Hlasy z pod zemi (Hangok a föld alól), majd Moravská Rovnost néven. Az újságot a háború vé­géig illegálisan terjesztették, erflt adva a fasizmus ellen küzdők ez­reinek, kommunistáknak és pár­tonkívüüeknek egyaránt a to­vábbi harchoz. Ebben a küzde­lemben újságírók, lapterjesztők és technikai dolgozók áldozták életüket. A háború után, 1945. május 8­án a Cseh Kommunista Párt te­rületi bizottságának napilapja­ként született újjá a Rovnost Nagy szerepe volt az ország újjá­építéséért, a szpcialista átalaku­lásért, a gazdasági és társadalmi felemelkedés megindításáért foly­tatott küzdelmekben. Amikor 1948. februárja után megnyílt az út Csehszlovákiában is a szocia­lizmus építéséhez, a Rovnost nagy szerepet vállalt abban, hogy magyarázza a csehszlovákiai ipar és mezőgazdaság átalakításának szükségességét, s fontos feladatai voltak a lapnak a kulturális for­radalom elindításában is. Ebben az időben a Rovnost nagymértékben segítette a dolgo­zók kezdeményező készségének ébrentartását és a szocialista munkaversenyt. Kollektív agitá­torrá, propagátorrá és szervezővé vált az új gondolatok és merész tettek megvalósításának mezején. Aktív részese volt a mezőgazda­ság szocialista átszervezéséért folytatott küzdelemnek. Külön­kiadásokat jelentetett meg Vés­nická Rovnost (Falusi Egyenlő­ség) és 2fiové Noviny (Aratási Üjság) címen. Ezeknek is nagy szerepe volt abban, hogy az 1950­es évek végén a délmorva terüle­ten a földek több mint kilencven százaléka már a termelőszövet­kezetek, vagy állami gazdaságok birtokában volt. Nyolc esztendővel ezelőtt is­mét nehézségekkel kellett meg­birkóznia a Rovnostnak. Az 1968 —69-es években a szerkesztőség vezetői és az újságírók közül né­hányan megfeledkeztek a sajtó forradalmi hagyományairól, s a munkásosztály és a párt érdekei­vel szemben a jobboldali oppor­tunisták és revizionisták nézete­inek adtak hangot. A lap hasáb­jain ebben az időben nacionalis­ta, kispolgári és revizionista cik­kek is megjelenhettek. Ám a Rovnostot ezek a hónapok sem tudták elszakítani haladó, mar­xista—leninista hagyományaitól, s a konszolidáció idején, amikor g szerkesztőség vezetőségébe M új emberek kerültek, mély önkri­tika révén az újság képessé vált arra, hogy ismét betöltse kom­munista feladatát A Cseh Kom­munista Párt Központi Bizottsá­ga 1969 áprilisi plénumától kezd­ve a Rovnost eredményesen já­rult hozzá a válság és a revizio­nizmus megvilágításához, előse­gítette a délmorva terület kon­szolidációs folyamatát Azáltal, hogy a szerkesztőségnek sikerült megszabadulnia a jobboldali op­portunizmustól, hogy következe­tesen síkraszállt a marxista—le­ninista szemlélet kialakításában, a Rovnost ismét visszaszerezte ol­vasóinak bizalmát és megbecsülé­sét A szerkesztőségnek e folya­matban végzett eredményes munkáját a Cseh Kommunista Párt Központi Bizottságának iro­dája is nagyra értékelte a cseh­országi pártmunka szervezését elemző, 1970-ben kiadott levelé­ben. Á Rovnost azóta is céltudato­san, és ren thetetlenül halad a kommunista párt által megjelölt úton. Segít erősíteni a csehszlo­vák—szovjet barátságot, hozzájá­rul a szocialista internacionaliz­mus terjesztéséhez. E törekvésében a Rovnostot se­gítik a baráti országokban dolgo­zó testvérlapjai is: a voronyezsi Kommuna, a poznani Gazeta Poznariska, a lipcsei Volks­zeitung, a plovdivi Otecsesztven Glasz és a szegedi Délmagyaror­szág is. A Rovnost munkatársai tapasztalatcserék alkalmával is­merkedhetnek meg e szerkesztő­ségek munkájával, a többi szo­cialista ország életével. Napjainkban a szerkesztőség fi­gyelmét a Csehszlovák Kommu­nista Párt Központi Bizottsága határozatainak megvalósítására, és az ötéves terv teljesítésére for­dítja elsősorban. Ennek érdeké­ben a Rovnost részt vállalt az új munkamódszerek, a dolgozók kezdeményezéseinek terjesztésé­ben, s a szerkesztőség mind na­gyobb figyelmet fordít a szocia­lista brigádok életének, munkájá­nak népszerűsítésére. Az újság rendszeresen foglalkozik a gazda­sági fejlődés gondjaival, eredmé­nyeivel, tájékoztatja olvasóit az országépítő munka minden jelen­tős fejleményéről, a szocialista fejlődés újabb és újabb eredmé­nyeiről. S az is természetes, hogy az újság behatóan foglalkozik a párt politikai munkájával, a párt­szervezetek működésével, s mindazon feladatokkal, amelye­ket a párt jelölt meg az ország szocialista fejlődésének letéte­ményeseiként. A csehszlovák nép nagy erőfe­szítései — az ötödik ötéves terv sikeres befejezése, a hatodik öt­éves terv minél jobb előkészítése — közepette emlékezik meg a Rovnost megalakításának 90. év­fordulójáról. Történelmi tapasz­talatainak birtokában a szerkesz­tőség a jövő felé fordítja a fi­gyelmét. A Rovnost eltökélt szán­déka. hogy a párt, a munkásosz­tály és a szocialista társadalom lapja marad, kész az új történel­mi feltételek mellett is megma­radni annak a Rovnostnak, amelyről valamikor Klement Gottwald azt írta: a forradalmi hagyományok szellemében vég­zett munkájával a Rovnost hoz­zájárult a munkásság generációs álmának, a szocialista társadalom felépítésének megvalósításához. Gorál Gábor Honalapítók István király lovasszobra alatt. a föld mélyén, a várfalak tövében, ősi katonacsontok nyugszanak: karok s lábak mészváza, koponyák, és kéz- és lábfejek izekre hullott csonkjai; és rozsdás emberpatkók: a talpasoknak, — kik az utak kövén lóhalálban kocogtak — kellett a bocskoron ily vasat hordani tgy hát a szobor méltó helyen álL Mert még a végitélet harsonái sem terelhetnék össze a király hamvait úgy, hogy ráismerne bárfch tme, a honalapító — ő az, kétségtelen. De a bocskorosok csonthalma: bizonyosság, Általuk élt és rajtuk állt az ország, s holtukat túlélte a türelem, v * hogy megtartja majd, aki alapozta a hazát — házat rakván a romokra Fent a jelkép megrendülhet: lehet kiválasztott tehetség, hősiesség szobra, bölcs szigor s változó szerep ' emlékműve — istenült őrület —, de lent, akik az eszménynek testet adtak, testből csonttá lettek és fennmaradtak utódaikban; kik a lényeget őrzik, a megtartó titkok tudói, az örökös kezdetek folytatói, a hon folyton újjáalapítói: rendületlenek a névtelenek. Orsóval Emil Augusztus A nyár harála két kezemben, ftC Ki most születtem, érzem csontjait. Száraz a kút. Múlásra kész a lomb, A kert ép elmét tettető bolond. Magában dúdolgat a hintaszék. Illata leng, egy hol-nem-volt ebéd. Almában visszatér rá légy, bogár. A macskaléptű tegnap körbejár. Letelepedtek már ránk füst, porok. Elhullt gyümölcs a kérdés, mért vagyok. Könyvet lapoz a szél, gyors olvasó. Fehér csend száll, ember-nem-látta hó. fHyés Gyolo Zápor után Már nem esik. De a aűrú cserjésben még az út bajos. Minden levél gyémánttüzú fülönfüggőkkel ingadoz. A bokrokon ahány a csöpp, annyi a szivárvány. Libeg, vakít — a völgyben gőzölög — még önmagáé a liget. Tízholdas ékszer kirakat. Az ember, az állat s madár rombolja, ha érinti csak. Nem járja más: a napsugár. Meg egy kis szél, oly enyhe, hogy csak a levél leng. nem az ág. Mily szép volt. arra gondolok, a szúziség, az ifjúság.

Next

/
Thumbnails
Contents