Délmagyarország, 1975. augusztus (65. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-17 / 193. szám

10 Vasárnap, 1975. augusztus tO. SZEGEDI ÜNNEPI NETEK Ibsen: Peer Gynt Előadás a Dóm téren, este 8 árakor. Dorogi Imre festőművész kiállítása a Közművelő­dési Palota kupolacsarnokában. Megnyitó délelőtt 11 Arakor. Térzene, a Hódmezővásárhelyi Honvéd Zenekar közreműködésével, a Széchenyi tcren, délelőtt 11 óra­kor. Kárpáti József orgonaestje a Dómban, közremű­ködik a lipcsei Gawandhaus-kórus, hétfőn este 8 órakor. XVI. Szegedi Nyári Tárlat a Móra Ferenc Mú­eum Horváth Mihály utcai képtárában, augusztus 24-lg. Művészet és otthon. Képző- és iparművészeti be­mutató a Gulácsy Lajos Teremben, augusztus 19-ig. Fotóklubok XI. Szegedi Szalonja a Bartók Béla Művelődési Központban, augusztus 20-ig. Kohán György Kossuth-díjas festőművész kiállí­tása a November 7. Művelődési Központban, augusz­tus 20-ig. Sajtótörténeti kiállítás a Somogyi-könyvtárban, augusztus 20-ig. Szép magyar könyv "74. Kiállítás a Technika Há­zában. augusztus 24-ig. Numizmatikai kiállitás a Juhász Gyula Művelődési Központban, augusztus 20-ig. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai. Nemzetközi motorcsónakvcrseny a Tiszán, délelőtt 10 órától. Nemzetközi salakinotorverseny a SZEOL-stadion­ban, délután fél öltők , , A kérdező Ibsen Jegyzetlapok a Peer Gynt bemutatójáról Ki a jó rendező ? Elmondja: Bencze Ilona Afig egy hónapja Szent­endre paranyi főterén a ko­romfekete utcalány, Aldona alakjában jelent meg, hogy & Búsképű Lovag beleláthas­sa a „mennyei hölgy"-et, a „fennkölt úrnó"-t, a ..' /i 1111*1 szépét"-t, a „szüzek szűzé"-t s végül valóban Dulcinea le­hessen. Bencze Ilona, a La Mancha lovagja musical szentendrei változatából Sze­gedre jött, s az itteni fiatal­inas színpadon szőke Sol­vejgként, a norvég hegyek kristálytiszta lányalakjaként jelennik meg. — Életem két legkedve­sebb szerepét játszhattam el ezen a nyáron: Aldona-J)ul-. cineát és Solvejget" Látszó­lag különböző nőalakok, egyikük spanyol kisvórcs ut­calánya, másikuk az északi hegyek szépségének és tisz­taságának jelképe, végül is mindketten tiszta eszmények, emberi célok megtestesítői. Bevallom, amikor először léptem a szegedi szabadtéri színpadára, megijedtem, s minden mondat után egyre riadtabb lettem. Mert Sol­vejg intim szerep, sok csönd­del. belső villanással-rez­düléssel, alig észrevehető érzelmi megnyilvánulással. Ezt a szerepet ezen a téren, ennyi ember előtt eljátszani: pengeélen táncolás. Hiszem, ennek ellenére, hogy a Peer Gynt idevaló, erre a térre, s biztos vagyok benne, hogy a közönség is érezni-érteni fogja szándékainkat. — Bencze Ilona a két kő­színházi évad közötti hóna­pokat is színpadon, munká-. val töltötte. Nem hiányzik a pihenés, a kikapcsolódás? — Rendkívül fárasztó a két évad közötti rövid szü­netet is munkával tölteni, de nekem ezen a nyáron meg­érte. Színházban is sokat játszom, szerencsére elfoglalt színésznő vagyak, ennek el­lenére ezekre a szerepekre nem tudtam nemet monda­ni, olyan csodálatos alakok, olyan vissza nem térő al­kalmak ... — Mindkét nyári szerepé­ben énekelnie is kellett. Ho­gyan vélekedik arról, hogy mind több darab állítja éne­kesi feladatok elé a prózai színészeket? — Tények, s a jelenségben színházi szándék és közftn­segigény találkozik. Csak he­lyeselni lehet a főiskola tö­rekvését, hogy a színész­szakos hallgatókat énekesi _ és zenei képzésben részesíti. Azt is el kell mondani azon­ban/ hogy ez nem operaéne­kesi képzés, pusztán az ala­pok lerakása. Hogy a fiatal színész miként állja meg he­lyét a színbadon. függ a szorgalmától, elhivatottságá­tól is. A végzettek, a fiatal színészek útja bizonyltja, legtehetségesebbjeik jól éne­kelnek. Lényeges, mert ahogy a színház a komplexitás fe­lé halad, egyre inkább igény­li a sokoldalúan felkészült színészeket. Magara sokat és szívesen énekelek, szerencsé­re jónéhóny olyan szerepet kaptam az elmúlt években, trhol kedvemre dalolhattam. — Az elfoglalt színpadi színésznőnek mit jelent a film, a televízió, a rádió, a szinkron? — A színházat szeretem legjobban, a közönséggel va­ló primer, személyes kap­csolat csakis színházi közeg­ben teljesedhet ki igazán. Sok feladatot kapok, így sem energiával, sem idővel nem bírnám a televízió, a film, p szinkron,, a ,rádió szinte gyári módszerekkél folyó 'munkáját. Soha egyetlen produkció sem tud igazán megérni úgy, mint a szín­házban. ahol — néha már az első előadások egyikén, másszor csak jóval később — egyszer csak érzi a szí­nész a pillanatot, amikor minden világossá válik, minden érthető lesz. Termé­szetesen tudom azt fs, hogy aki televízióban nem játszik, az sok mindenről lemond: népszerűségről, ismeretség­ről és sok, változatos mű­vészi lehetőségről is. Ez meglehetősen ellentmondá­sos dolog. Persze, nem uta­sítok vissza minden film- és tévészerepet. Nemrég készül­tünk el egy tévéjátékkal, melyet Makk Károly rende­zett, * melyben Darvas Ivánnal, Harsányi Gáborral és Juhász Jácinttal játszom együtt. A felvételek idején is éreztem, amiben már rég­óta hiszek, aa .az igazán jó­rendező, aki ftem erőszakol­ja véleményét -.és. akarotát.-a színészre, hanem úgy irá­nyítja a próbákat, ugy, for­málja instrukcióit, hogy mi színészek hisszük, rátalál­tunk minden mozzanatra, rejtett gondolatra — a figu­rára, önmagunkban. Csak így lehet egy-egy szerep az enyém, s csak így fogadhat­ja el a közönség. Tandi Lajos A tizenhetedik nyárra megérkezett a dóm elé Hen­rik Ibsen is. Megérkezett, és kérdezett. Kérdezhetett, hi­szen klvaílatöi (mindenek­előtt Lengyel György és Huszti Péter) nem azon se­rénykedtek, hogy megzendít­sék költészetét, hanem ját­szani hagyták, szólni a gon­dolkodót. Szólni anélkül, hogy elillanni engedjék a hangulat balzsamillatát, a versezet szépségeit, ahonnan Grieg édes-bús muzsikájára a havasok tiszta 1 levegőjét ragyogtatta Aprily Lajos képzelete. Mit kérdezett itt és most Ibsen, a „magányos franc­tireui-", hasonmásának. Peer Gyntnpk képében? Ugyan­azt, mit évszázad óta: meg­valósíthat ja-e 1 önmagát az ember. S há igen, hogyan a kisvilágban, miként a nagyban? Peerből, a termé­szet tüskés virágából, hogy lezárta Aase szemét, szilaj paripán szökik föl a vágy, megbicsaklott vágy a hata­lomra, csak magának és sen­ki másnak; az akarat sza­badságát firtatja Ibsen, mi­közben az őrültek házénak torz példányai vicsorognak vissza a tükörből, ha önös érdekeinek trónjára tör Peer. Az önző-én kipukkan, lég­gömb csupán, vagy hagyma, a természet leleményes fin­tora, lehántott levelei mé­lyén a semmivel, a polgári (ha tetszik, kispolgári) egyé­niségkultusz csődjének jelké­pes mutatványávaL Érde­mes-e kijátszani az életet, becsapni gátlástalanul, ha el­jön az idő, mikor az élet kamatostul visszakéri eloro­zott javait? Érdemes-e átlép­ni embereken, erkölcsön, ha eljön az idő, mikor az em­berek, erkölcsök vesznek elégtételt? Áz individuális lét dacol itt kimondatlanul a közösségivel, hiszen a Peer Gyntből ma is csendes-tü­relmes önvizsgálatra késztet: vajon a bűn lehet egyedüli vízválasztója az emberi, tár­sas kapcsolatoknak, vagy az önzés is az. (Peer nem bű­nös, olvassa rá a Gomböntő, rosszabb annál, a bűnhöz ko­molyság kell, a bűn érzéke­léséhez elégtelen a gynti én, mely mindig „kívül kerül".) Peerben. ki-ki fölismerheti saját lehetőségeit és korláta­it, megmérheti magatartásá­nak szükséges és szükségte­len tartalmait, mert nagyon emberi arcával villan felénk. Vágyai ha rokonszenvesek, az eszközéi ellenszenvesek, önmagát akarja megvalósí­tani, kesztyűt dob a prüdé­riának, az iszapba ragadt mozdulatlanságnak, ám a belőle fölbuzgó önmegvaló­sítási ösztön (súgja az elő­adás) csak a közösségi ember motorja lehet, .az önzőből el­lenszenves energiákat szaba­dit ki, a parazitáiét tenyé­szetét, háztáji vírusait Azt hiszem, ma sem ha­szontalan nyitott füllel hall­gatni Ibsent. Fehér Miklós puritán dísz­lete a valóságos játékteret költözteti a jelképek szférá­jába. Peer útjai mint glecs­cserek ereszkednek alá mél­tósággal, a három sísánc köl­tői parabola, első ránézésre Aes S. Sándor MvéteM Huszti Péter (Peer) és Psota bén (Aas«| Zsúfolt szálláshelyek Már pénteken délben megtelt a város valamennyi vendégfogadó szálláshelye, az idegenforgalmi hivatal tájékoztatása szerint; a mos­tani az ünnepi hetek leg­zsúfoltabb hétvégéje. A Peer Gynt bemutató előadására, a szombati Háry Jánosra ér­kezett turistacsoportokat gazdag program várta, s bi­zonyára sok nézője lesz a motor csónakverseny mai futamainak, a képzőművé­szeti tárlatoknak, és a szom­baton délben megnyílt dísz­madár-kiállításnak is. A városnéző autóbuszon alig lehet szabad helyet találni, az idegenvezetők Szombaton 12 csoportot kalauzoltak, többek között cseh,. lengyel és bolgár vendégekkel is­mertették meg Szeged ne­vezetességeit. 4 dóm orgonabemutatója ma is három órakor kezdő­dik, a zsinagógában délelőtt 11 és délután fél 5 órakor lesz orgonabemutató. Ha a hivatalosan bejelentett tu­ristacsoportokhoz és az egyé­ni utazókhoz hozzászámítjuk a rokonlátogatóban és átuta­zóban itt járt vendégeket, újabb több tízezer látogatót adhatunk az ünnepi hetek vendégforgalmának eddigi eaámadataihog. tán csupasznak tűnik, aztán megszokja a szem, a fény­árnyék játékok és a ráka­paszkodók (Mialkovszky Er­zsébet dekoratív jelmezei­ben) életre lehelik. Lengyel György pontosan úgy ren­dezte át a Madách színházi előadást, ahogyan tanítják: a darab végéről indulva gon­dolta át Így illeszkedik ru­galmasan — a környezet bel­ső sugallatára — egy Je­dermann-szerű epilógus, a misztérium gondolati és látványépítménye az előadás záróképébe, a zátonyra fu­tott embert egyetemes szín­házformai keretbe foglalón. Visszafelé indulva, a temp­lomtérhez igazodva támad­hatott ötlete a Peer körül bolygó valóságos és fantázia­alakok átrendezésére (szán­dékuk és rendeltetésük sze­rint), a szereposszevon ásók­ra. Egyszerű, világos, közért­hető ez a Peer Gynt, ízlés­sel enged utat az érzelmek­nek, a hatásnak, Grieg zené­jének motívumkincsével a tér roppant méreteiben táv­latot kap a darab, meséje, tanulsága és nosztalgiája fényévek hullámhosszára költözik. Kevés előadásnak találták el itt ilyen meggyő­zően a stílusát Lengyel György átértékelte a tömeg­és látványszerűség eddigi lehetőségeit, s ebben is újat hozott A kitűnő Eck Imré­re bízta a mozgások, tánccá: beállítását így az „egysze­mélyes darab" veszélyeket rejtő kísérletéből a gondolat és a játék fantáziagazdag látványosságát nyitották ki. Nincs statisztéria, a szó passzív értelmében. Főisko­lai növendékek és szegedi egyetemi színjátszók „dol­gozzák be" a teret fegyelme­zetten és tehetségesen, élő láncszemei az előadásnak. Azért: jól mondta Huszti Péter, a Peer Gynt végső soron mindig olyan lesz, amilyen a színész. Kárpáthy Aurél találóan különbözteti meg az epikus és drámai hőst: az előbbi átmegy az életen, az utóbbin az élet gazol keresztül. Peer epikus és drámai hős egy­szerre, sőt: költői — a ren­dezői elképzeléseket (bármily kegyetlenül hanga kj § címszereplő hítelesfB vagy húzza keresztül, egyedül ké­pes bármelyikre, bármely pillanatban. Huszti kitqjjő színész, és valószínűleg a rendező mit sem tehetett anélkül, hogy a tervezés va­lamennyi mozzanatát ne egyeztesse vele. Peer ideális szerep, és Huszti eléggé is­meri már ahhoz, hogy egyé­niségének színeivel gazdagít­sa. Ügy lép utcáról a szín­padra, öltözőhomályból a rivaldafénybe, hogy a néző hiába keresi rajta a mester­ség istrángjait, a színpadi modora önmaga, s talán az önmegőrzésnek ez a különös képessége óvja — láthatóan nagy biztonsággal egyelőre — a modorosságtőL A tér ölén még az is bocsánatos „vétke", ha szimpatikusabb a józanul kívánatosnál, s így nehezebb követni egy ártat­lan álmodozóban elhatalma­sodó önzés útját Viszont: remekmüvek jellemzője, hogy figuráit a legnemesebb anyagból gyúrják, ember­anyagból, ahol szomszédos a jó és rossz, a vonzó és taszí­tó, s Peer ilyen anyagból van, az ember irigyli nyug­talan természetét és elhűl gátlástalan szeszélyein, dur­va önzése láttán. Psota Irén hozzáfiatalított, már-már testvérien cinkos Aaseja és Bencze Ilona bel­ső fényt sugárzó, tiszta Sol­vejgje az erős vár Peer megmentéséhez — jóllehet, csábító a kísértés, amit a Nő kínál ellenében, Almási Éva színeváltozásaival (Ing­rid, Zöldruhás nő, Anitra). Némethy Ferenc okos rit­mussal dobogtatja a gynti lelkiismeret halálfélelem szívhangjait (Nagy görbe, Idegen utas, Gomböntő), kár, hogy az előadás végére kissé elfullad a kemény Horesnyi László (Áslak, Dovre). Izgal­mas karaktereket villant föl Dégi István, Timár Béla, Cs. Németh Lajos, Papp János, Kovács János, Maros Gábor, Melis Gábor, Sarlai Imre, Varga Irén, Miklós Klára. Ha a fentiekből nem de­rülne ki: a Peer Gynt kö­zönségsikert aratott a pénte­ki premieren. Várhatóan nem marad el a szakmai el­ismerés sem... Nikolenyi István

Next

/
Thumbnails
Contents