Délmagyarország, 1975. augusztus (65. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-01 / 179. szám

2 Péntek, 1975. augusztus 1. Leonyld Brezsnyev: Mi, az európai biztonsági és együttműködési konferen­cia zárószakaszának összes résztvevői érzékeljük ennek az eseménynek különleges jellegét és politikai hordere­jét. Meggyőződéssel állitha­tom, hogy ugyanezt érzik milliók és milliók a tanács, kozáson részt vevó orszá­gokban, sót más országokban is. Velünk együtt mélysége­sen tudatában vannak an­nak, hogy mi is zajlik le ezekben a napokban a finn fővárosban. Mi a nyitja ennek az ér­deklődésnek, amely a térem, ben jelen levő magas rangú politikusok és államférfiak tanácskozása iránt megnyil­vánul ? A válasz nyilvánvalóan az, hogy a tanácskozás eredmé­nyeihez olyan várakozások és remények fűződnek, ami­lyenekre a háború utáni idők közismert együttes szövetsé­gesi döntéseit követő idő­szakban egyetlen kollektív akció sem jogosított fel. Az a nemzedék, amely át­élte a második világháború szörnyűségeit, különösen jól látja ennek a tanácskozás­nak történelmi értelmét. A tanácskozás célkitűzései an­nak az európai nemzedékek­nek eszéhez ás szívéhez is szólnak, amely már a béke körülményei között nőtt fel és él, s ma jogosan úgy érzi, hogy ez másképp nem is le­hetne. Rengeteg vér áztatta Eu­rópa földjét a két világhá­ború alatt. A 33 európai ál­lam, az Egyesült Államok és Kanada legfelsőbb politikai és állami vezetői azért gyűl­tek össze Helsinkiben, hogy közös eróvel olyan konti­nenssé változtassák Európát, amely mindörökre megsza­badul a háborús megrázkód­tatásoktól. A békére való jo­got biztosítani kell Európa valamennyi népe számára. Természetesen amellett va­gyunk, hogy ugyanezt a jo­got biztosítsuk földünk va­lamennyi népe számára. Európa, amely számos nagyszerű nemzeti kultúra hazája, a világcivilizáció egyik kiemelkedő hegycsú­csa, képes rá, hogy példát mutasson a tartós békén ala. puló államközi kapcsolatok felépítésére. A Szovjetunió a tanácsko­zás eredményeit nem egy­szerűen a második világhá­ború politikai mérlege szük­séges megvonásának tekinti. Ennek a tanácskozásnak az is feladata, hogy a jelen rea­litásai és az európai népek több évszázados tapasztala­tai alapján elképzelje és fel­vázolja a jövőt. emberek, intézmények és szervezetek közötti kapcso­latok irányait és konkrét formáit is. Az együttműködés lehető­ségei most olyan területekre is kiterjednek, amelyeken ez a hidegháború éveiben elkép­zelhetetlen volt. Ilyen példá­ul a béke és a népek közötti barátság érdekeit szolgáló széles körű kölcsönös tájé­koztatás. Nem titok, hogy az infor­mációs eszközök a béke és a bizalom céljait szolgálhat­ják, de a viszálykodás mér­gét is elhinthetik az egész világon, az országok és a né­pek között. Szeretnénk re­mélni, hogy a tanácskozás eredményei a helyes irányt mutatják az e téren való együttműködés számára is. Az értekezlet számos fon­tos megállapodást fogadott el, amelyek a politikai eny­hülést katonai enyhüléssel egészítik ki. Ez is minőségi­leg új fokozat az államok közötti bizalom megszilárdí­tásában. A Szovjetunió következe­tes híve annak, hogy a ta­nácskozást követően a kato­nai enyhülés tovább fejlőd. jék. Az egyik elsőrendű fel­adat ezen a téren: megtalál­ni a lehetőséget a közép­európai haderőcsökkentésre úgy, hogy ez senkinek se csorbítsa a biztonságát. Vagy megfordítva: mindenkinek hasznára váljék,. A tanácskozáson elért meg­állapodások sajátos politikai jelentősége és erkölcsi ereje abban foglalható össze, hogy ezeket" a megállapodásokat a részt vevő államok leg­főbb vezetői erősítik meg aláírásukkal. A közös és leg­fontosabb feladatunk, hogy teljes érvényt szerezzünk ezeknek a megállapodások­nak. Mi abból indulunk kl, hogy az értekezleten képvi­selt valamennyi ország meg­valósítja az elért megállapo­dásokat. Ami a Szovjetuniót illeti, az pontosan így fog eljárni. Az államközi kapcsolatok e/ve/ Felelősek vagyunk kontinensünk lövőiéért Itt, Európában nem egy­szer ékesítették magukat ké­tes „babérokkal" az agresz­szorok, akiket azután elért a népek átka. Itt, Európában politikai doktrínává kiáltot­ták ki a világuralomra való törekvést, amely azután több állam csődjével ért véget, amelyek erőtartalékaikat bű­nös és embergyűlölő célki­tűzések elérésére áldozták fel. Ezért érkezett el az ide­je, hogy levonjuk a szüksé­ges kollektív következtetése­ket a történelem tapaszta­lataiból. Es mi Itt ezeket a következtetéseket annak tu­datában vonjuk le, hogy fe­lelősek vagyunk az európai kontinens jövőjéért. mert ennek a kontinensnek békés viszonyok között kell létez­nie és fejlődnie. Aligha tagadja bárki, hogy a tanácskozás eredménye valamennyi részt vevő. ál­lam érdekeinek gondosan ki­mért egyensúlyát tükrözi. Az eredményt tehát különös óvatossággal kell kezelni. Az európai értekezlet esz­méjének felvetésétől a tető­pontig — a csúcsszintű be­fejezésig — megtett nem könnyű út immár mögöttünk van. A Szovjetunió, amely józanul értékeli az európai és a nemzetközi politikai erők viszonyát és dinamiká­ját, biztos benne, hogy az enyhülés és az egyenjogú együttműködés hatalmas áramlatai, amelyek ez utóbbi években mindinkább meghatározzák az európai és a világpolitika alakulását, e tanácskozás és e tanácskozás eredményei révén újabb erőt és még nagyobb lendületet nyernek. Nézetünk szerint az érte­kezlet summája az, hogy a nemzetközi enyhülés mind­inkább konkrét tartalommal telik meg. Az enyhülés kéz­zel foghatóvá tétele a lénye­ge mindannak, ami a békét Európában valóban tartóssá és megingathatatlanná te­heti. Ezzel összefüggésben mi a fegyverkezési hajsza megszüntetését reális lesze­relési eredmények elérését tesszük, .az-első helyre. Nagyon fontos az állam­közi kapcsolatok helyfes és igazságos elveinek meghir­detése. Nem kevésbé fontos az is, hogy ezek az elvek gyökeret verjenek a jelenle­gi nemzetközi kapcsolatok­ban, gyakorlattá és a nem­zetközi élet olyan törvényé­vé váljanak, amelyet senki sem sérthet meg. A mi bé­kepolitikánk erre irányul, és ezt újból kinyilvánítjuk er­ről a nagy tekintélyű szóno­ki emelvényről. Természetesen a 33 euró­pai állam, az Egyesült Álla­mok és Kanada vezetőinek a történelemben példa nélkül álló találkozója kulcsfontos­ságú láncszemmé kell, hogy váljék az enyhülés, az euró­pai és a nemzetközi bizton­ság megszilárdítása, a köl­csönösen előnyös együttmű­ködés fejlesztésének folyama­tában. Mint tegnap jelentettük, Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára és Gerald Ford, az Egyesült Államok elnöke a helsinki Európa-tanácskozás alkalmából szerdán megbeszé­léseket folytatott egymással. Felvételeinken: a találkozó két derűs pillanata Ahhoz azonban, hogy a né­peknek a mostani találkozó­val, a tanácskozás döntései­vel kapcsolatos reményei tel­jes mértékben valóra vál­hsssBndk hogy szokat ne in~ gassa mes az első zord széi- A mindennapok és a perspektívák vihar, további kozos erofe- r m- r­szítésekre, valamennyi részt vevó államnak az enyhülés elmélyítését célzó mindenna­pos munkájára van szükség. A tanácskozás sikere csak azért vált lehetségessé, mert résztvevői lépésről lépésre egymás elébe mentek, és a gyakran nem kis nehézsége­ket leküzdve, végül is képe­sek voltak kidolgozni az ál­talánosan elfogadott megál­lapodásokat minden egyes megvitatott kérdésben. Ezek a megállapodások nem úgy jöttek létre, tiogy a tanácskozás egyes résztvevői a többiekre erőszakolták né­zeteiket, hanem minden vé­lemény és érdek figyelembe­vételével és közös egyetér­tésben. A közős politikai akarat kifejezése Politikai enyhUlós ­enyhülés katonai Az okmány, amely aláírá­sunkra vár — a múlt ered­ményeit összegezve — tar­talmával a jövő felé fordul. Az elért megállapodások a legidőszerűbb problémák széles skáláját ölelik fel: a békét, a biztonságot és kü­lönböző területeken való együttműködést. A részt vevő országok kö­zötti kapcsolatok szilárd alapot nyertek azokból az alapvető elvekből, amelyek meghatározzák az államok közötti viszonyban követen­dő magatartás szabályait. Ezek a békés egymás mel­lett élés elvei, amelyekért olyan nagy meggyőződéssel és következetességgel küz­dött a szovjet állam meg­alapítója, Lenin és amelye­kért ma is harcol a szovjet nép. A tanacskozás meghatá­rozta a kereskedelmi-gazda­sági, a tudományos és mű­szaki területen, a környezet­védelem területén, a kultú­ra és a művelődés terén ki­fejtendő együttműködés, az Ha itt kompromisszumok­ról lehet beszélni, akkor ezek megalapozott kompromisszu­mok, olyanok, amelyek a bé­ke javát szolgálják, anélkül, hogy elmosnák az ideológiá­ban és a társadalmi rend­szerekben tapasztalható kü­lönbségeket. Pontosabban: a részt vevő államok közös po­litikai akarata jut kifejezés­re abban a formában, amely­ben ez a különböző társa­dalmi rendszerű államok bé­kés egymás mellett élésének feltételei között ma elérhető. A tanácskozás munkájának tapasztalatából fontos követ­keztetések adódnak a jövő­re nézve is. Ezek közül a leg­főbb, ami a záródokumen­tumban is kifejeződik: senki sem teheti meg, hogy ilyen vagy olyan külpolitikai jel­legű megfontolásokra tá­maszkodva, megkísérelje elő­írni más népeknek, hogyan alakítsák ki belügyeiket. Minden állam népének szu­verén joga, hogy megoldja belügyeit, kialakítsa belső törvényeit Másfajta hozáál­lás ingatag és veszélyes ta­laj a nemzetközi együttmű­ködés szempontjából. Az általunk aláírandó do­kumentum, az államok szé­les körű, de pontos akció­platformja, amely egyoldalú, két- és sokoldalú alapon évek­re, sőt évtizedekre szólhat. Az eddigi eredmények azonban nem jelentenek határt. Ma ez a lehetőségek maximuma, holnap pedig kiindulóponttá kell válnia a további előre­haladáshoz a tanácskozás ál­tal megnyitott irányokban. Az emberiségre jellemző a kezdeményezésekben és tet­tekben megnyilvánuló folya­matosságra való törekvés. Ez vonatkozik arra a nagy ügy­re is, amelyhez most a Hel­sinkiben képviselt 35 állam hozzákezd. Ez tükröződött abban, hogy kijelölték a további lépése­ket az első európai bizton­sági és együttműködési érte­kezlet utáni időszakra, a konferencia feladatainak megoldására ós továbbfej­lesztésére. E rendkívül tekintélyes hallgatóság előtt szeretném ismételten hangsúlyozni a szovjet külpolitika egyik ál­landó vonását — a béke és a népek közötti barátság lenini politikáját, annak humaniz­musát. A humanizmus eszméi hatják át pártunk 24. kong­resszusának határozatait, a békeprogramot, amelynek egyik pontja az európai ér­tekezlet összehívásáról szól. Nagy megelégedéssel álla­píthatom meg, hogy az euró­pai béke megszilárdításának fő problémáival kapcsolatban a tanácskozás által kidolgo­zott tételek a népek érdekeit, az emberek érdekeit szolgál­ják, függetlenül a foglalko­zástól, a nemzetiségtől és a kortól: a munkásokét, a fa­lusi dolgozókét, az értelmisé­glekét, vagyis minden egyes emberét és az egész emberi­ségét. A tételeket áthatja az ember tisztelete, az ember iránti gondoskodás, hogy bé­kében éljen és bizalommal tekinthessen a jövőbe. Az általunk elért megál­lapodások kibővítik annak lehetőségét, hogy a népek fo­kozottabban befolyásolják az úgynevezett nagy politikát. Ugyanakkor érintik a min­dennapos problémákat is. Előmozdítják az ember élet­körülményeinek javítását, a foglalkoztatottság biztosítá­sát, a jobb művelődési fel­tételeket. összefüggnek az egészségről való gondosko­dással is, vagyis röviden min­dennel, ami az egyes embe­reket, családokat, a fiatalo­kat és a különböző társadal­mi csoportokat érinti. Azokhoz hasonlóan, akik erről a szónoki emelvényről beszéltek, az európai bizton­sági és együttműködési érte­kezletet az összes részvevők közös sikereként értékelem. Az értekezlet eredményei hasznot hajthatnak Európa határain túl is. A hosszú tárgyalások ered­ményei olyanok, hogy nincs győztes és legyőzött, nyertes és vesztes. Ez a józan ész diadala. Mindenki nyert: a keleti és a nyugati országok, a szocialista és a kapitalista államok, a szövetségekben tömörültek és a semlegések, a kis és a nagy államok né­pei egyaránt. Mindenki nyert, akinek drága bolygónk bé­kéje és biztonsága. Meg vagyunk győződve ar­ról, hogy mindannak a sike­res megvalósítása, amiről itt megállapodtunk, nemcsak hogy kedvező hatással lesz az európai népek életére, ha­nem fontos hozzájárulást je­lent a világbéke megszilár­dításához is. Még egy gondolat, amelyet valószínűleg a jelenlevők közül sokan osztanak. A ta­nácskozás a nemzetközi poli­tika hasznos iskolájának bi­zonyult a részt vevő államok számára, különösen hasznos­nak napjainkban, amikor a pusztításra és megsemmisí­tésre hihetetlen eszkőzök állnak rendelkezésre. Az az erőteljes impulzus, amelyet a tanácskozáson részt vevő 35 állam vezetői­nek ez a találkozója ad, ar­ra hivatott, hogy elősegítse a békés életet Európában és azon kívül. Befejezésül szeretnék mély elismeréssel adózni a finn népnek és kormánynak, sze­mély szerint Urho Kekkonen finn elnöknek á harmadik szakasz munkájának nagy­szerű megszervezéséért, a rendkívüli szívélyességért és vendégszeretetért. Leonyid Brezsnyev beszé­dének elhangzása után Liam Cosgave, az tr Köztársaság küldöttségének vezetője emelkedett szólásra, s hang­súlyozta, hogy a dokumentu­moknak alapja a 35 ország közös érdeke a béke fenntar­tásában. Ezt követően Ma­kariosz érsek, ciprusi elnök szólalt fel. Felszólalása alatt, mivel többek között szólt Törökország ciprusi katonai intervenciójáról, a török kül­döttség kivonult a teremből. a Olyan kontinensé kell változtatnunk Európát, mely mindörökké megszabadul a háborúktól

Next

/
Thumbnails
Contents