Délmagyarország, 1975. augusztus (65. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-01 / 179. szám

I Péntek, 1975. augusztus 1. 3 Kádár János : A béke, biztonság és barátság gépiink életbe vágó érdekeit iejezi ki Elnök Elvtárs! Tisztelt Küldöttek! A magyar közvélemény kezdettől fogva figyelemmel kisérte és aktívan támogatta az európai biztonsági és együttműködési értekezlet tevékenységét. Történelmi jelentőségűnek tartjuk, hogy a közös erőfeszítés nem volt hiábavaló, az összes érdekelt egyetértésével most összeült a biztonsági értekezlet leg.­felsőbb szintű zárószakasza A népek várakozásait, egy jobb jövő iránti reménysé­geit fejezi ki, és kétségtelen, hogy Európa történelmének új, fontos lapját írja ez a tanácskozás. A magyar küldöttség ne­vében tisztelettel köszöntöm a küldötteket, az értekezlet minden résztvevőjét. Minden küldöttségnek jó munkát, az értekezletnek teljes sikert kívánok. A Magyar Népköz­társaság és a magyar nép nevében köszönetet mondok a Szovjetunió, valamennyi európai ország, az Amerikai Egyesült Államok és Kanada vezetőinek és kormányzatá­nak, hogy felelősen hozzájá­rultak az európai biztonsági és együttműködési értekezlet létrejöttéhez. Szívből köszön­töm fáradhatatlan, áldozat­kész munkájukért nagyra becsült házigazdáinkat, Ur­ho Kekkonen urat, a Finn Köztársaság elnökét, a finn kormányt, Helsinki város ve­zetőit, a testvéri finn né­pet. Tisztelt Küldöttek! Mi annak a magyar nép­nek a küldötteiként veszünk részt ezen a történelmi je­lentőségű tanácskozáson, amely államot alapítva 1100 éve él a Duna—Tisza táján, Európa közepén, így múl­tunk és jövőnk egyaránt az itt élő népek sorsához kötő­dik. Meggyőződésünk, hogy Európa minden népének leg­főbb kívánsága a béke. Ha lehetséges, még fokozottab­ban így van ez a magyar nép esetében, amely évszáza­dokon át a hadak útjának kereszteződési pontján élt, és mérhetetlen véráldozatokat hozott, hogy fennmaradhas­son, és' megőrizze államát a fenyegető pusztulással szem­ben. Századunkban, az első világháború hiábavaló áldo­zatai után a vesztes Ma­gyarország területe a koráb­binak egyharmadára csök­kent, a második világháború­ban, urai bűnéből a rossz ol­dalon vérezve, elvesztette felnőtt lakosságának 8 szá­zalékát, és az ország romhal­mazzá vált. A magyar nép sorsa har­minc évvel ezelőtt, az antifa­siszta koalíció történelmi győzelmének és annak kö­vetkeztében, hogy a szovjet hadsereg, a vele együtt küz­dőkkel. kiűzte hazánk terü­letéről a Hitler-fasiszta meg­szálló hadakat, új, jó fordu­latot vett. Azóta békében él a magyar nép, visszanyerve nemzeti függetlenségét, és állami szuverenitását, szilár­dan és eltökélten halad ma­ga választotta útján, s ma a fejlett szocialista társadal­mat építi. Történelmünkből mi levontuk a szükséges ta­nulságokat. Mindenki meg­értheti, hogy a szocialista Magyar Népköztársaság szá­mára az európai népek bé­kéje, biztonsága, barátsága és együttműködése nem pusztán szavakat jelent, hanem szi­lárd elveken, súlyos történel­mi tapasztalatókon nyugvóy hosszú távú politikát, és a magyar nép életbevágó ér­dekeit fejezi ki. saikat a stratégiai támadó fegyverek korlátozásáról. Minden józanul gondolko­dó ember látja, hogy az em­beriség fejlődésének jelen szakaszában a világháború elkerülésének nincs más reá­lis és elfogadható alternatí­vája, mint a békés egymás mellett élés. a vitás kérdé­sek tárgyalások útján való rendezése, a fegyverkezési verseny megállítása, a fegy­verzetek korlátozása, majd a leszerelés, az államok rende­zett viszonya, a közös érde­kű kérdésekben az együtt­működés, a népek közeledé­se és barátsága. A Magyar Népköztársaság ennek tudatában és szellemé­ben építi nemzetközi kapcso­latait, tevékenykedik az Egyesült Nemzetek Szerve­zetében, s közel hatszáz más nemzetközi szervezetben. Az értekezlet okmánya az európai biztonság sok és bo­nyolult kérdését tárgyalja. A magyar küldöttség kiemelke­dő fontosságúnak tartja az államok kapcsolatait és együttműködését szabályozó elvek rögzítését. Az értekez­let munkájában részt vesz 35 szuverén állam, közöttük vannak nagy és kis államok, iparilag fejlettek és kevés­bé fejlettek, szocialista és nem szocialista, elkötelezett és el nem kötelezett orszá­gok, semleges államok. Az államok kapcsolatait szabá­lyozó elvek — mint a szuve­rén egyenlőség, az erőszaktól való tartózkodás, a határok sérthetetlensége és a többi alapelv — tiszteletben tartá­sa és gyakorlati érvényesü­lése megfelel a részt vevő 35 különböző állam érdekeinek, biztosítja a békét. Betartá­sukkal száműzhetjük földré­szünkről a háborút. A fegy­veres konfliktusokat. A Magyar Népköztársaság kész ezeknek az elveknek követ­kezetes betartására. A magyar kormány úgy véli, hogy az államok kap­csolatainak a biztonsági érte­kezlet által történő elvi ren­dezése, ezen elvek gyakorlati érvényesülése erősíti a poli­tikai bizalmat, s ez meg­könnyíti az európai fegyve­res erők, és azok fegyverze­tének ésszerű, az egyenlő biztonság elvét figyelembe vevő csökkentését is. Magyar részről üdvözöljük a tudományos, a gazdasági és a kereskedelmi együttműkö­désre kidolgozott ajánlásokat is. Magyarország ma is ki­terjedt gazdasági kapcsolato­kat tart fenn Európa sok or­szágával, és részt vesz a nemzetközi gazdasági mun­kamegosztásban. A Magyar Népköztársaság elvi okokból híve és adottságai miatt ér­dekelt is abban, hogy a nem­zetközi gazdasági együttmű­ködés a jövőben tovább szé­lesedjék. Ügy véljük, hogy általában az államok, s külö­nösen a különböző társadal­mi rendszerű országok poli­tikai kapcsolatait szilárdan alátámasztja a kölcsönösen előnyös gazdasági együtt­működés. Magyarország kész a hát­rányos megkülönböztetések­től mentes, kölcsönösen elő­nyös, hosszú távú megegye­zésekkel is szabályozott gaz­dasági együttműködésre mindazon országokkal, ame­lyek maguk is érdekeltek ebben. közös tennivalókban, amé- mok, az országok hasznosan lyeket el kell végeznünk, együttműködjenek a közös hogy Európában béke és biz- érdekű dolgokban népeink tonság legyen, hogy az álla- javára. Kormányunk egyetért értekezlet okmányaival a jó ügyért, akkor a holnap feladatait is megoldjuk. A magyar kormány az ér­tekezlet okmányával egyet­ért, küldöttségünk azt meg­bízatásának megfelelően alá­írja. Egyetértünk azzal is, hogy 1977-ben az érdekelt ál­lamok képviselőinek egy újabb értekezlete áttekintse majd az addig megtett utat, s megvizsgálja a teendőket. Szeretném biztosítani Önö­ket arról, hogy a Magyar Népköztársaság és a békesze­rető magyar nép minden tő­le telhetőt megtesz azért, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet nemes céljai valóra válja­nak. Köszönöm figyelmüket! — mondotta befejezésül Kádár János. Elnök Elvtárs! Tisztelt Küldöttek! Nagy és nehéz utat tet­tünk meg, amíg idáig, az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet mostani, harmadik szakaszáig eljutot­tunk. Sok tanácskozás, vita van mögöttüpk, harcolnunk is kellett. Az enyhülésnek, a békének nemcsak hívei, el­lenzői is vannak. A gáncs­vetőkkel meg kellett küzdeni idáig is, és nyilván ez a jö­vőben sem lesz másképp. Ez az értekezlet lezárja a múlt egy szakaszát, és egy új, jobb, békésebb világ kor­szakjelzőjeként kerülhet a történelembe. Ha az itt kép­viselt országok felelősen folytatják a megkezdett munkát, és a népek állhata­tosan küzdenek a jövőben is Joszlp Broz Tito: Az enyhülés folyamata tovább tart Együttműködés — az emberiség javára Küldöttségünk megbízatása Tisztelt Küldöttek! Közismertek az európai népek múltbeli szenvedései a két világháború rettenetes pusztításai, az a tény, hogy a két világháború földré­szünkön robbant ki. Mindezt, de legfőképpen azt figyelem­be véve. hogy a felhalmozott korszerű fegyverek konflik­tus esetén eddig soha nem látott szörnyűséggel és pusz­tulással fenyegetik Európa és a világ népeit, minden ország felelős tényezőinek hatékonyan hozzá kell járul­niuk ahhoz, hogy az utóbbi időben mutatkozó enyhülés tartós, a béke biztosított és szilárd legyen. Ügy véljük, hogy az euró­pai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet eredmé­nyességétől, és a jelen érte­kezlet szellemében végzendő további munkától függ népe­ink, földrészünk Európa, és nem túlzás ha azt mondjuk, nem kis mértékben az em­beriség jövője. Az általunk képviselt népek reménye az, hogy az értekezlet jó mun­kát végez, és a jövendő a béke lesz. A magyar küldött­ség azt a megbízást kapta, hogy járuljon hozzá az érte­kezlet sikeréhez. Igyekszünk e ( megbízásnak eleget tenni. A Magyar Népköztársaság rendíthetetlen híve a külön­böző társadalmi rendszerű országok békés egymás mel­lett élésének. A Szovjetunió­val és más szocialista orszá­gokkal együtt egyik kezde­ményezője és aláírója volt az 1969-es Budapesti Felhívás­nak, amely javasolta az európai biztonsági értekezlet összehívását. Szövetségese­inkkel együtt azóta is min­dent megtettünk az értekez­let létrejöttéért. Képviselő­ink mindvégig részt vettek az előkészítő munkálatokban, és a jelen értekezlet elé alá­írásra beterjesztett okmány kidolgozásában. A békés egymás mellett élésnek nincs alternativáfa Tisztelt Küldöttek! A Magyar Népköztársaság azt vallja, hogy mindent meg kell tenni a fegyveres össze­ütközésekkel fenyegető kér­dések békés megoldása, a háború, egy új világháború lehetőségének kiküszöbölése érdekében. Kormányunk úgy véli, további erőfeszítéseket kell tenni az általános lesze­előmozdítására. Támo­gatunk minden komoly le­szerelési törekvést, így tá­mogatjuk a Szovjetunió ja­vaslatát leszerelési világkon­ferencia összehívására. Üdvözöljük, és a nemzet­közi enyhülés szempontjából meghatározónak tekintjük a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok kapcsola­tainak javulását, megállapo­dásukat és további tárgy alá­Tisztelt Küldöttek! Az értekezlet előkészítése során sok vitával járt, ezért sok munkát és időt kívánt az ajánlások kidolgozása az európai országok kulturális együttműködésére, az infor­mációk, az emberi kapcsola­tok bővítésére, és bizonyos humanitárius kérdések meg­oldására. A Magyar Népköz­társaság kész az e kérdések­re vonatkozó ajánlások elfo­gadására is, és az e térer. fennálló kapcsolatok fejlesz­tésére. A magyar kormány meg­győződése, hogy a békés egy­más mellett élés, a népek közeledése és barátsága fel­tételezi, egyben lehetővé is teszi az államok termékeny együttműködését • a tudomá­nyok, a közoktatás, a kultúra és a tájékoztatás terén. Az egyetemes tudománynak, az emberiség javát szolgáló együttműködésnek ragyogó, nyilvánvalóan mindnyájunk­nak sokat mondó példája volt a Szojuz—Apollo űrha­jók kiválóan véghezvitt kö­zös programja. A magyar társadalom az emberi kultúra minden való­di értékét a sajátjának te­kinti. Az egyetemes emberi­kultúra közkinccsé tételét a gyakorlatban megvalósítjuk, amikor Dante, Shakespeare, Moliére, Goethe, Tolsztoj és más nagy írók, költők mű­veit nagy példányszámban kiadjuk, színpadra visszük. A mai nyugati kultúra érté­keit is hozzáférhetővé tesz­szük mindenki számára. Mi hivei vagyunk az em­berek közötti kapcsolatok, a nemzetközi turizmus fejlesz­tésének, az utazás, a világot látás továbbá könnyítésének. A Magyar Népköztársaság­ban gyakorlatilag minden ember nyitott kaput talál, aki becsületes szándékkal érkezik hozzánk. Szocialista és nem szocialista országok viszonylatában egyaránt je­lentős kétoldalú turizmust bonyolítunk le. A tízmilliós lé­lekszámú Magyarországra évente több mint 8 millió külföldi látogató érkezik, és hárommilliónál több ma­gyar állampolgár látogat kül­földre. A Magyar Népköztársaság már a gyakorlatban bizonyít­ja, hogy híve a kulturális együttműködés, az informá­ciók, a személyi forgalom bővítésének, minden olyan ésszerű lépésnek, ami előse­gíti a népek és országok köl­csönös, jobb megismerését. E téren is csak akkor és úgy lehet további, előrevezető lé­péseket tennünk, ha kölcsö­nösen tiszteletben tartjuk a partner országok szuverén jogait, törvényeit, amit érte­kezletünk is elvár, az előt­tünk fekvő, közösen kidol­gozott okmányunk is igényel minden részt vevő államtól. A kulturális együttműködés, az információk cseréje kap­csán jelentkeznek különösen az ideológiai különbségek. Mi is, akik itt tanácskozunk, különböző ideológiájú párto­kat, különböző politikai rendszerű országokat képvi­selünk. De világos, nem azért jöttünk össze, hogy el­fogadjuk egymás ideológiá­ját vagy állami politikai rendszerét. Népeink, ame­lyeket képviselünk, azt vár­ják tőlünk, hogy valóban lé­tező ideológiai és politikai különbségek ellenére szót értsünk, összefogjunk, és megállapodjunk azokban a Tito jugoszláv elnök az EBK zárószakasza csütörtök délutáni ülésén elhangzott felszólalásában annak a vé­leményének adott hangot, hogy a mostani konferencia nem egy folyamat végét, ha­nem éppen kezdetét jelzi. Az EBK nem egyszerűen az európai nemzetek valamilyen egyetértésének eredménye, hanem a nemzetközi politi­kai, gazdasági és társadalmi kapcsolatokban a második világháború óta lezajlott vál­tozások és új irányzatok ki­fejeződése. A jugoszláv államfő az új fejlemények között nagy hangsúllyal szólt az el nem kötelezettség irányvonaláról, ami Jugoszlávia külpolitiká­jának is alapelve. Rámuta­tott, hogy „az aktív békés együttélés elvei áthatották e konferencia előkészületeit, és megmutatták, Hogy milyen mélyen gyökeret vert a né­pek tudatában az a törekvés, hogy új módokat keressenek a nemzetközi problémák megoldására". * A Tito jugoszláv elnök után felszólaló Süleyman De­mirel török miniszterelnök — amint az várható volt — beszéde nagyrészében a cip­rusi kérdéssel foglalkozott, és elutasította Karamanlisz Bruno Kreisky: görög miniszterelnök előző napi kijelentéseit. Tartjuk magunkat az európai bizton­sági konferencia valameny­nyi határozatához, de Ciprus kérdésében fenntartással élünk — mondotta. A török kormányfő ezután részlete­sen elemezte a záróokmány­ban foglaltakat. A következő szónok Anker Jörgensen dán miniszterel­nök, a biztonsági értekezlet jelentőségét méltatva, és az előkészítő tanácskozástól szá­mított három év mérlegét megvonva hangsúlyozta: vé­leménye szerint igenlő vá­laszt lehet adni arra a kér­désre, hogy a konferencia eredményei jónak mondha­tók-e. Leo Tindemans belga mi­niszterelnök arról beszélt, hogy a politikai enyhülés iránti óhaj csak akkor lesz őszinte, ha kiegészül a ka-*~ tonai enyhüléssel is. Ezután Olof Palme svéd miniszterelnök felszólalása következett. A svéd kor­mányfő hangoztatta: a mun­ka, amelyet Helsinkiben és Genfben közösen végeztünk az elmúlt években, azon a közös meggyőződésen ala­pult, hogy a háborút nem szabad és nem lehet a nem­zeti célkitűzések elérésének eszközéül felhasználni. Reális tartalommal kell megtölteni az okmányokat Bruttó Kreisky osztrák kancellár felszólalásában hangoztatta, hogy az aláírás­ra kerülő okmány — amely­nek tartalma, a benne érin­tett kérdések köre és jellege egyedülálló — az államok közötti magaviseleti kódex a jelenkorban. De bármilyen átfogó és nagyszerű munkát végzett is az értekezlet — folytatta —, minden attól függ, hogy mennyire reális Urho Kekkonen: tartalommal tudjuk megtöl­teni az okmányban foglalta­kat. Az európai biztonsági konferencia egy szakaszt zár le, és egyszersmind új sza­kasznak a kezdete .is, és ezért jelentős eredményeket kell hoznia. Az osztrák kancellár — több előző szónokhoz ha­sonlóan — az enyhülés oszt­hatatlanságát hangsúlyozta, és sürgette a közel-keleti kérdés békés rendezését. Arra helyezzük a súlyt, ami egyesít bennünket A délutáni ülés következő szónoka Urho Kekkonen köztársasági elnök, az érte­kezleten részt vevő finn de­legáció vezetője volt. Kekko­nen elnök többek közt hang­súlyozta: 35 ország legmaga­sabb szintű politikai vezetői érkeztek Helsinkibe, az euró­pai biztonsági értekezlet zá­róokmányának aláírására. Ez azt mutatja, hogy megvan a közös akarat a még rende­zetlen kérdések megoldásá­ra. összhangban a konferen­cián kidolgozott elvekkel. A Helsinkiben aláírásra kerülő záróokmány kifejezi az egy­mástól történelmüknél, tár­sadalmi célkitűzéseiknél és politikai rendszerüknél fog­va különböző országoknak azt a közös óhaját, hogy le­küzdjék az egymást elválasz­tó tényezőket, és arra he­lyezzék a súlyt, ami egyesíti őket: a biztonság fokozására, az emberek jólétének növe­lésére. * A csütörtöki ülés utolsó szónoka Carlos Arias Navar­ro, spanyol miniszterelnök volt. A konferencia ma folytat­ja munkáját.

Next

/
Thumbnails
Contents