Délmagyarország, 1975. július (65. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-12 / 162. szám

4 Szombat, 1975. július 12. TÁMAD AS SZERÉNY HOBBI VlZTISZTASAG Fütyű Pista ereklyéi Népi műemlékeink védelmében, főként az utóbbi időben, sokat fáradoznak a szakemberek, több-kevesebb eredménnyel. Embere és helye válogatja, aszerint, hogy kellőképpen rószolgált-e a helység. Nem kell ahhoz patinás város, hogy műemlék jellegű épület vagy egyéb létesítmény legyen benne. Hiszen számos olyan kis település van az országban, amelynek ósl magva még híven őrzi évszázadokra visszanyúló arculatát. Ennélfogva joggal nevezhetnénk műemlék falunak, mai nyelven skanzennek. Ezek a települések jobbára távol esnek a várostól, ipari központtól, ami nem jelenti azt, liogy lelkileg is távol vannak a városi embertől, annak műveltségétől. A maguk szerénységével ápolják hagyományaikat, azokat, amelyeket elődeik jussként rájuk hagytak. Ha ma ezek nem lennének, vajon hova vinné a hozzá legközelebb eső városi ember a vendégét, eredeti paraszt-népéleti miliőt látni? A népművészeti-népi és a népi-paraszti között azonban különbséget kell termünk még akkor is, ha azok látszólag azonosak. Tápé ma már városhoz, Szegedhez tartozik, a régi faluképnek lassan hírmondója se marad. Áll még ugyan néhány agasosház, gyékényt is szőnek egypáran, ami azonban nem jelenti, hogy ezentúl megszűnt parasztfalu lenni. Mert igaz, a falu egykori arculatán a szorgos tápai nép szebbre törekvése napról napra változtat, ám bennsejében még sok nemzedék őrzi majd a letűnt parasztélet emlékeit. Bizony, mást is kellene őriznünk, féltenünk, de ahhoz ez a gazdaggá vált falu nagyon szegény. Pedig Tápénak is megvannak a maga népi műemlék jellegű épületei. A XIII. századból való, országosan ismert templomszentély freskói lassan a restaurálhatatlansagig pusztulnak. A régi temetőkápolna — főként az utóbbi nagy esőzésektől — életveszélybe került, a melléje épített „szögényházzal" együtt. A kápolnát az 1879-es árA flekkenmester Móra Ferenc Tsz csárda, rült. Akkor mégis, hogy léSzeged. Az ide járó vendé- tezik az, hogy nincs titka a gek csak így ismerik: Cslr- sütésnek? kecsárda. A jó forgalmú — így igaz. Hogy miért vendéglátó üzletben szinte nem sikerült? Hát... — mindennap telt ház van, de huncut mosoly jelenik meg az arcán, széttárja a kezét, s csak ennyit válaszol: — valahol elhibázták. — Nagyon sok étterem hívta, úgymond megpróbálta „elcsábítani" a Móra csárdából. Miért maradt mégis a különösen kedden és csütörtökön, amikor a híres szegedi ílekkensütő. Barabás Sándor, közismertebb nevén Clpi bácsi átveszi a konyha parancsnokságát. Az idegen szavak kézi szótárának meghatározása: „Csirkében"? „Flekken (Flecken), rend- — Jól érzem itt magam, szerint fatányéron, vegyes Megbecsülnek. Az is igaz, körítéssel tálalt, parázson hogy hívnak három helyre, sült vékony hússzelet." Ép- sót még azt is felajánlották, pen ez a bökkenő. Cipi bá- hogy nemcsak többet fognak esi flekkenje legalább két- fizetni, de autóval hoznak és ujjnyi vastag és mégis puha, visznek a lakásomra. Engem pompásan fűszerezett. ez nem érdekel. Elmondja, hogy 1963 óta _ Bevezetett bennünket a nyugdíjban van. 72 éves, és flekkensütés rejtelmeibe. de a flekkensütés tudományát van még egy másik ételspeMarosvásárhelyen, a nagy- cialiiása is, a vargabéles. Ez bátyjától tanulta. a kitűnő csemege hogyan — Milyen húsból, milyen készül? varázslattal készül a híres _ Ez Is nagy0n nehéz. Barabás-féle flekken? Egy tepsihez jön 10 tojás. A — Kizárólag sertéskarajból. Persze arról is le kell vágni a zsiradékos részeket, mert az a parázson kiolvad, és alig marad hús — válaszolja, majd amikor a hús előkészítéséről kérdezem (a sárgáját 30 dkg porcukorral Ilyenkor lezárom a sütőt, még benn hagyom egy darabig a tésztát, aztán vágáskell kikeverni, ehhez adok kor vaníliás cukorral szó10 dkg már előzőleg vízben rom le. mazsolát. Három — Barabás bácsi most 72 laskatésztát kell éves. Meddig dicsérhetjük kifőzés még az utánozhatatlan flekke- keneket, a kitűnő vargabévagyok Ameddig bírom. Vagy a lakásomra. vagy ide, a Móra utánam a B. L. Tóth Béli i: SZ IR m mm IEL0 leáztatott tojásból • | gyúrni, ezt aztán után a tojássárgájához flekkensütés eme fázisánál verem> majd a tojásfehérjét lest? | reménykedtem a titokban), kemény habnak kell felver- — Jó egészségben legnagyobb ^ meglepetésemre ni( és az egészet összevegyí- — mondja, aztán gyorsan le a legaprolékosabb részlete- teni_ A tölteléket két rétes- kopogja az asztal sarkán. — kig mesélni kezd: — Egy tésztához hasonló lap közé Hogy meddig csinálom még? stóc (kb. 70—80 cm hosszú) zárom, aztán lassú tűzön kb. karajból, hozzáteszem, csak egy 4s negyed óráig sütni a legszebb, legjobb húsból, kell. Ha a tésztába szúrt csárdába hozzák levagdalok jó vastag szele- villAi-a már nem ragad a töl- koporsót, teket, meglapítom egy kicsit telék, kész a vargabéles, a bárddal, besózom, beborsozom, aztán be a jegesbe. Ott még puhul. Mindez történik egy nappal a sütés előtt. Ezután következik a legnehezebb munka, mégpedig kiégetni a faszenet. Egy és egynegyed óra után kezd izzani. Amikor ezzel elkészültem, a hússzelet egyik felét megmártom pecsenyezsírban, hogy ne ragadjon a rácsra, aztán elkezdődik a sütés. Nincs ennek titka, csupán érteni kell hozzá. — Mégis milyen fűszereket használ, és milyen arányban keveri azokat? — Csak só és bors van a húson. Hogy milyen arányban? Hát ezt nem tudom, ez egyéni dolog. Nekem már a kezemben van. De hol is hagytuk abba? Ja..., a hússzelet 6—8 percig sül a rácson, aztán megfordítom, és pecsenyezsírral locsolgatom Állandóan mellette kell állni, mert többször is fordítani kell. Amikor beleszúrom a kétágú villát, mar megérzem, hogy jó-e a flekken. — Ügy tudom, amikor eljött a Búzából, a szakácsok megpróbálták a flekkensütist, de egyiknek sem sikevíz után Tápé remetéje. Miklós Jakó István építette újjá, akit a mai legidősebb Fütyű, vagy Temetői Pistának tudnak, és gyógyító táltos hírében állott. „A gondozása alatt álló kápolna máig őrzi a parasztbarokk vallásosság formavilágát, a maga őszi virágzásában, és így a maga egészében múzeumszerű gondozást érdemel" — írja róla Bálint Sándor Szeged jeles néprajztudósa. Szakrális kegytárgyait szentföldi és római zarándokútjairól hozta Fütyű Pista, amelyek értékükkel maguk helyett is beszélnek. Az ereklyegyűjtés egykor főúri passzió volt, amelynek paraszti öröksége tárul itt elénk. Több remekbe faragott parasztbarokk faszobor és híres kegyképmásolat várja itt a végpusztulást. A tápai Krisztus, Juhász Gyula hasonló című versének ihletője, ma is a főút porát nézi; mint egyetlen Juhász-ereklye, szintén védelmet, szakszerű kezelést igényelne. Minden helységnek kötelessége, hogy mentse műemlék Jellegű létesítményeit Tápé is tenné. De tehet-e arról, hogy ősei csak archaikus jellegű örökséget hagytak rá? Valljuk be: Igen. Mert az igaz, hogy ma még lenne falumúzeumnak való épület, de úgy vagyunk vele: ha nem megy, ne erőltessük, még ha jogosak vagyunk is rá. Hanem a temetőkápolna melletti „szögényházat", mint a múlt szegénységének emlékét, berendezhetnénk. Mert higyjük el, nem szükségképpen megoldás, hogy falumúzeummal mutassuk a múltat! Bezártak a tápai réti iskolák. Ezek közül a pajor! előtt levő harangláb is gazdátlanná lesz. Sorsát nem bízhatjuk a jövendőre. És minél tovább várunk, annál inkább elveszítjük a ma még meglevő kincseinket, amelyeknek megmentésében az illetékes állami és egyházi szervek támogatása egyre sürgetőbb. If j. Lele József hs»ojc Söprögetés Egy egyik helyen hiányzik, a másik pedig fölöslegesnek látszik a söprögetés. Hétköznapi történetek: Turjánban bárki tapasztalhatja. Lássuk sorjában. 1. A 10-es autóbusz Retek utcai megállójánál már előre ugrándoznak a várakozók. A por miatt. Itt ugyanis sohasem söprögetnek, pedig bokáig ér a por. Ezt a sok hordalékot az építkezésekre járó kocsik hagyják ott. A Kemes utcában tengelyig járnak a pocsolyában, nem is csoda, hogy lehullik a kerekekről, majd megszárad. Amikor a busz beáll a járda mellé, akarva, akaratlanul sűrű porfelhőt csap az utasok nyakába. Kellemetlen. Egy megoldás kínálkozik: lapáttal eltakarítani a hordalékot és rendszeresen fölsöpörni, s uram bocsá', még locsolni is lehetne, ahogyan a belvárosi utcákat szokták. 2. A másik söprögetés láttán égnek áll az ember haja. az a kevés is, ami még megvan. A hatodik szint tetején söpröget egy fiatalember. Minden bizonnyal az épitővállalat dolgozója. A peremig járkál, s a tetőn levő szemetet lepöccinti. Semmi óvintézkedés, korlát, vagy védőöv. Lehet, hogy a fiatalembernek nincs tériszonya, de... egy pillanatra megbotlik, vagy továbblendül a söprüjc és lezuhan. Rágondolni is rossz. A járókelők a fejüket csóválták a látványon. Kár vlrttiskodnl, s kár engedni az Ilyenféle söprögetést. Zajongások Alighanem túl kényesek lettünk. A minap megszólított egy Ismerősöm, hogy írjam már meg, hogy mennyire zajonganak a tejesek amikor a rekeszeket és a kannákat lerakják a földszinten lévő üzlet ajtajába. Ok az első emeleten laknak. Kérdem tőle, hogy mikor rakodnak. Reggel fél hatkor, — mondta. Magyarázgattam, hogy városban élünk, ahol az üzletektől is elvárjuk, hogy reggel hatkor, amikor kinyitnak, friss tejjel szolgáljanak ki bennünket. Ez bizony zajjal jár, ha nem is túl nagy csörömpöléssel, mint a korábbi kannás megoldások idején. Persze az árukihordók is rakhatják így, meg rakhatják úgy azokat a rekeszeket, túráztathatják a gépkocsi motorját és csendesen is járathatják. Gondoljunk egymás nyugalmára is. Ezzel majdnem ellentétes volt a másik megjegyzés. Azt mondja egy zenét kedvelő férfiú, hogy a Lila Akác bárjában olyan halk a muzsika, hogy nem lehet élvezni. Ezt kétlem, hiszen az egész helyiség csöppnyi, még hangosító nélkül is jól élvezhető a zene. Ám a pincér „fordít" a panaszon. Neki meg a távolabb levő lakóházból tettek megjegyzést, hogy nagyon hangos a bár zenekara. Alighanem egyik állítás sem igaz. A bárban jól lehet hallani és élvezni is a zenét, de — szerencsére — ez a vendéglő nem lakóházban van, hanem önálló épület, viszonylag messzebb a lakóépületektől. Tehát nem zavarhatja a plhennivágyó emberek nyugalmát, hiszen ennél nagyobb zajt csapnak az utcán elhaladó személygépkocsik is. Márpedig az is köztudott, hogy éjszaka szabad gépkocsival közlekedni lakott területen is. Harcolunk a fölösleges zajok ellen, de az is bizonyos, hogy teljesen kiirtani nem vagyunk képesek, pláne városokban. Gazdagh István Meddig jó a pipereszappan? Bosszantó dolog, ha a mu- szappan nem lehet lágy. ré- A pipereszappant egyébtatós csomagolású pipere- tegesen szétváló, izzadt, hó- ként száraz, közvetlen napszappan a használatbavételt lyagos, repedezett, pikké- fénytől és sugárzó melegtől követő néhány óra alatt lyes vagy homokos. védett helyen, idegen szagot álaktalan, ragacsos, szagta- A szappannak is van sza- árasztó terméktől távol kell lan masszává deformálódik, vatossági ideje, de ennek le- tárolni. Az előírt tárolás Bár nem valószínű, hogy járta nem teszi használha- mellett a pipereszappan szaezekkel a maradványokkal tatlanná, csak mérséklődik vatossági ideje a gyártás sikeresen lehetne reklamál- néhány tulajdonsága. Ez el- időpontjától számított 6 honi, nem Srt, ha tisztában va- sősorban az illatra vonatko- nap. Ezt a csomagoláson fel gyünk vele, hogy a pipere- zik. kell tüntetni. 50. Ha valahol indokolt, Szegeden volna indokolt az, hogy a város és az állam vállvetett erővel igyekezzenek ebben a nagy magyar városban megteremteni, jobban mondva megerősíteni a leghelyesebb úton fejlődésnek indult munkásviszonyokat. A tragédiákkal teli év a GYERMEKEK VILÁGA című új lappal induL Élt 2 évet. (1914. február 14-én.) Három botlás. Volt egyszer egy cigány. Ez a cigány egyszer kiment lovon az erdőbe, háta megé ültetve a purdéját. Míg a purdé a lovat legelteté, ő felmászott egy fára, s elkezdte azt maga alatt vágni. Arra vetődik egy gazda ember, s amint meglátja, hogy a cigány maga alatt vágja a fát, felkiált rá: — Bolondos dádé! Mindjárt leesel arról a fáról. A cigány el nem tudta gondolni, miért kellene neki a fáról leesni? Csak vágta a fát maga alatt mindaddig, mlg egyszer aztán vele együtt le nem bukott. — Mondtam ugye, hogy lebukfencezel —szólt a gazda. A cigány el nem tudta képzelni, mi módon találhatta ki, hogy ő leesik a fáról? — Kend tán próféta, hogy úgy tud jövendőt mondani? Mondja meg hát azt az egyet, mikor halok én meg? A gazda ember ezt felelte rá: — Ha a lovad hármat botlik. A cigány, megértve a szót, felült nagy búsan a lovára, purdéját háta mögé vette, s elkezdett baktatni hazafelé. Még ki sem ért az erdőből, mikor a lova egy fa gyökerében egyet botlott. — Így már csak két botlás az élet — szólt a cigány felsóhajtva. Amint tovább ügetne, a lova egy, az útban levó kőben újra meg talált botlani. — No, most már csak egy botlás az élet — sóhajtott még szomorúbban a cigány. Végre egy rozzant hídra ér, s amint a 16 a gerendákra lép, akkorát botlik harmadszor, hogy szinte elesik bele. — Végem van, meghaltam — mondja a cigány. S azzal leszáll a lováról, elbúcsúzik a purdéJától, megmondja neki, tudósítsa az atyafiakat arról, hogy az apja meghalt. Azzal lemegy a híd aló, s ott lefekszik a nád közé. Estefelé elmentek érte az atyafiak, s kihúzták a híd alól. A cigány nem akart hazamenni, mert 6 — azt mondja — meg van halva. Feldobták egy kétkerekű taligára, s nagy vigassággal, hetedhét országra szóló muzsikaszóval vitték haza a meghalt cigányt. Alig akarta elhinni, hogy ő csakugyan él. Talán még most is él, hogyha meg nem halt. Ugyanakkor a DÉLMAGYARORSZÁG: Katonák egy faluban vannak. Egy ház padlásán szalonnát pillant meg egy este a katona, megszáradt a torka, s kezet tesz reája. A szalonnára. De mint a lajtorjáról a pitvarba letenné lábalt, a gazda a zörgésre kilép. — Gazduram — találá fel magát —, maga az? — Igen. — Egy szalonnát hoztam, nem adna érette egy pohár borra valót? — Nincs, uram — felelte a jámbor gazda —, nem vagyok én afféle ember. — Akármilyen ember, én a szalonnát itthagyom. — No, itt nem — szabadkozott a gazda —.vigye az istenér, hogy senki ne lássa. — Elvihetem? — Csak siessen. A jámbor gazda másnap látta, hogy a szalonnája hiányzik a padlásról. (•Folytatjuk.)