Délmagyarország, 1975. július (65. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-12 / 162. szám

Szombat, 1975. július 12. 5 SZEGEDI INIEPI SETE8 FELSZABADULÁSI NEMZETKÖZI NÉPTÁNCFESZTIVAL MEGNYITÓ ÜNNEPSÉGE A SZÉCHENYI TÉEEN, DÉLUTÁN 3 ÓRAKOR. ELSŐ NÉPTANCBEMUTATÓ AZ ŰJSZEGEDI SZABADTÉRI SZÍNPADON, ESTE FÉL 8-KOR. VASMÜVESSÉG. MŰVÉSZI* KOVÁCSOLTVAS ÉS LAKATOS MUNKÁK KIÁLLÍTÁSA A BARTÓK BÉLA MŰVELŐDÉSI KÖZPONTBAN. MEGNYITÓ: DÉLELŐTT 11 ÓRAKOR. A MÓRA FERENC MÜZEUM ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁSAI: HUNOK, AVAROK, MAGYAROK: A TISZA ÉLŐVILÁGA; SZEGEDI NÉPÉLET; SZEGED AZ IRODALOMBAN; SZEGEDI GALÉRIA; KŐOLAJ ÉS FÖLDGAZ. Nyári kalauz Ifjúsági napok Idén nyáron már kilencedszer rendezi meg a KISZ Szeged városi Bizottsága és az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda a szegedi ifjúsági napokat. A négynapossá bővült rendezvénysorozatra különvonatok és különautóbuszok hozzák az ország minden részéből a fiatalokat. Évek óta közel tízezer ifjúkommunista jön Szegedre a vissza-visszatérő, az országban egyedülálló ifjúsági seregszemlére. A program legérdekesebb eseménye a féktelen vidámságú, ötletekben bővelkedő ifjúsági karúéval színes forgataga. Azaz egyetlen óra, amikor a szegedi üzemek és vállalatok fiataljai az érdeklődők tízezres sorfala között a Széchenyi téren végigvonulnak politikai töltésű, szatirikus élű, vidám karneváli produkcióikkal, élőképeikkel. A fiatalok nemcsak Szeged városát, a hangulatos Tisza-part szépségeit, a Dóm tér nagyszerű épületegyüttesét, letűnt századok műemlékeit és napjaink kiemelkedő eredményeit ismerik meg. Nem pusztán városnéző turizmus ez a négynapos találkozó, hanem politikai demonstráció és kulturális ismeretbővítés is. Mert a közel tízezer ifjúkommunista szegedi találkozója egyszerre szolidaritási akció, felszabadult hazánk három évtizedének, szocialista vívmányainknak és eredményeinknek demonstrációja, mely fényesen tükröződik a minden évben megrendezendő ifjúsági politikai nagygyűlésen is. A városba látogató fiatalok ezrei ezeken a vidám napokon birtokukba veszik a várost, ök töltik meg a szabadtéri játékok nézőterének széksorait, hozzájuk szólnak ezen a nyáron a Bánk bán és a Fldelio dallamai. Megtelik az újszegedi park, a szabadtéri színpad nézőtere is. A hagyományos, hajnalig tartó utcabálon, a Széchenyi téren pöpmuzsika hangjai mellett szórakoznak a fiatalok. Az idei program szabadtéri táncházzal, művészeti csoportok fellépésével bővüL Elkészült a műsorfüzet Reprezentatív külsővel jelent meg a Szegedi Ünnepi Hetek programfüzete. A kiadvány a kéthónapos rendezvénysorozat színes és tartalmas kalauza. A rendezvénynaptáron, a • szabadtéri bemutatók alkotóinak névsorán és a művek tartalmi ismertetésén kívül kis eszszékben foglalja össze egyegy mű, program vagy esemény múltját, jelenét, legfőbb céljait és ismérveit. A fotókkal gazdagon illusztrált tartalmas kiadványban minden írás angol nyelven is olvasható. A programfüzet mától kapható. Népek tavaszköszöntője a Tisza partján — hirdeti szalagcímében a felszabadulási nemzetközi néptáncfesztivál időszakos kiadványának, az Aranypapucsnak első száma. A lap bemutatja a néptáncfesztivál külföldi és magyar vendégegyütteseit, a Májusjárás gálaestről pedig a külföldi együttesek vezetői nyilatkoznak. Közli a kiadvány a fesztivál műsornaptárát is. Az Aranypapucs a néptáncfesztivál befejezésekor még egy alkalommal jelenik meg. Tájkép hagymával és vízzel Holnap: statisztayálogatás A szabadtéri bennszülöttei, a műszakiak lassan abbahagyják, vagy legalábbis túljutnak a munka nehezén, mire megjelennek a művészek, kezdődnek a próbák. A május közepétől dolgozó műszak túljutott a Bánk bán, a Májusjárás és a Fidelió díszletein, most a Háry Jánosén a sor, melyet kocsirendszeren mozgatnak majd, így peregnek a képek a dómszínpadon. A műszakiak eddig 80 köbméter faanyagot, 16 mázsa szöget, és 5 köbméter enyvezett lemezt használtak el. A Dóm téri előkészületek új szakasza kezdődik holnap, vasárnap délután 4 órától; statisztákat válogatnak. A korábbi évektől eltérően most gyűjtik öszsze valamennyi előadás közreműködőit, a Bánk bánét, a Háry Jánosét, a Fidelióét és a Peer Gyntét. A statisztaválogatás után máris megkezdődnek a Bánk bán színpadi próbái. Szűk hét van még hátra az idei bemutatók kezdetéig, ezekben a napokban lesz igazán teljes a Dóm téri „nagyüzem". Soha korábban nem szüreteltek Makón. Soha roszszabb üzletet nem kötött a város az országgal, az ország Makóval. Szeged, Szőreg, Deszk, Klárafalva, Kiszombor. Makó. Napok óta rovom ezt az utat, és látom: kínjában érett gyökérrel, sárgarépával, kaszával vágott petrezselyemmel, nyakig sár hagymával rakott teherautók robognak az egyik irányban, velük szembe meg rohamcsónakot, félelmet keltő buldózert cipelnek megszámlálhatatlanul sok kerekű szörnyek, ormótlan angyalok. zacskát, elmaradt szüretet, kárbaveszett küzdelmet mutatnak a hullámak. Mi mindent tud felszínre hozni az örvénylő víz! Dudásék háza előtt, az Eötvös utcában félbehagyva a hídlás átvágása, körülötte kötél: „Vigyázat, robbanásveszély !'• — Mondtam a férjemnek, nem vagyunk még annyira esettek, tisztítsuk meg mi az átfolyót. Húzódozott, aztán kibökte, hagyjuk, Major sógor a háború alatt kézigránátot dugott el oda. JOBBRA AZ AR. BALRA A BEL Ma kezdődik a néptáncfesztivál Több mint hétszáz fiatalt, a Felszabadulási Nemzetközi Néptáncfesztivál táncosait látja vendégül a következő napokban Szeged. Az ünnepi hetek kiemelkedő, nagyszabású rendezvénye ma, szombaton délután az ünnepélyes megnyitóval kezdődik. Az idei seregszemle ünneplés lesz: a fasizmus felett aratott győzelem 30. évfordulója, a szocialista országok népei közötti barátság jegyében rendezi meg a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Kulturális Minisztérium, valamint a Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsa és Szeged megyei város tanácsa. A szervezők, résztvevők úgy látják: a találkozó olyan alkalom, amelyen a táncművészet sajátos eszközeivel kifejezhető, repzentálható a népek barátsága, és amely az évforduló méltó, közös ünneplése. A program némileg eltér az eddigi szakszervezeti fesztiválokétól, de ha lehet, még gazdagabb a korábbiaknál. Tizenhat tánccsoport, hét külföldi és kilenc magyar (szakszervezeti és tanácsi támogatással működők) lesz a főszereplő — a mai Széchenyi téri megnyitón, a négy újszegedi folklórbemutatón, a színházi koreográfiai versenyen és a Dóm téri gálaesten. A szokástól eltérően és mintegy a barátság megnyilvánulásaként most nem lesz versengés a ligetben. Legalább szakmai nem, a közönség tetszéséért természetesen igen. A szavazó publikum Budai Sándor citeráit juttathatja négy együttesnek, a négy esti (ma, szombaton, holnap, vasárnap, kedden és csütörtökön) bemutató legnagyobb sikerű előadásaiért. A régi fődíjat, az Aranypapucsot valamennyi csoport megkapja az idén. Üjdonság még, hogy a koreográfiai versenyen nemcsak a koreográfusok, hanem a zeneszerzők is kaphatnak dijakat a nemzetközi zsűritől. És nem utolsó sorban új a gálaest műsora is: a Májusjárás, Nóvák Ferenc kétrészes tánckompoziciója a népek monumentális tavaszköszöntője, jelképes kézfogása, az új élet indulásának ünneplése lesz. Tegnap estig valamennyi résztvevő megérkezett, már a próbák is elkezdődtek. A város néptánckedvelői először ma délután 3 órakor, a Széchenyi téren találkozhatnak minden résztvevővel: az ünnepélyes megnyitóra a Dugonics térről indulnak a csoportok, az 500 méteres útvonalat (a Kárász utcán a tanácsházáig) végigtáncolják, majd a városháza előtt együttesenként is bemutatkoznak. Este fél 8-kor lesz az első folklórbemutató: az újszegedi színpadon fellép a vendéglátó ÉDOSZ Szeged Táncegyüttes, a jugoszláv és az NDK-beli csoport, valamint a budapesti Bartók Táncegyüttes. Megkezdődik a Felszabadulási Nemzetközi Nép táncfesztivál. Szalay bácsi a gát tetején előadást tart nekem a kettőig számlálásból: — Mert ugye van árvíz és belvíz, és ezt a kettőt nagyon összekeverik. Ide a belvíz jött előbb az égből, aztán az árvíz a Maroson, de ez benn marad, ki nem gyün! Mivel az első árvízi osztályt öt esztendővel ezelőtt épp itt, Makón jártam, egyetértek az oktatással: — Szóval, ami jobbra van a mederben az az ár, ami balra van, a gáton kívül, az a „bel". És ez, ami itt átszivárgott a töltésen, ez mi? — Nem a tetején jött, az biztos — vágja ki magát professzorom, s mint sejtettem, témát vált: — A belvíz Makón az alacsonyra húzódott vályogház-tulajdonosokat nyomorítja, az árvíz a bigecsi kerttulaidonosok termését vitte el. Meg a türelmét. Mert meddig lehet bírni, hogy csak vetni és nem aratni? Tavaly is így volt, előtte meg utoljára hetven előtt, 1942-ben. Szerdán még értettem, hogy a műszakból mért rohantak ide biciklivel, sarlóval, kötéllel az emberek, de, hogy most már minek a mellettem álldogáló bácsinál a sarló, nem tudom. A víz nem úgy vágja le a kukoricát ... bolond beszéd, ezt mindenki tudja. Igézetten nézzük a habzó, kavargó vizet, kinek szőlőt, kinek háKAVAROG A TÖRTENELEM Kavarog a víz, kavarog a történelem. A Honvédtelep sárba töppedt utcáin a házak falára derékmagasságban ragasztották fel magukat a csigák. Egy bokor ágán béka ül. Már ez is sokallja a vizet? Mindegyik házban bömböl a déli hírek: ...Makónál rekord magassággal... az OTP ... záporeső, zivatar valószínűsége... — reményt próbálnak hallgatni az 1848as honvédok ükunokái, ősüknek a kiegyezés ezeket a portákat juttatta, a monarchia heted íziglen megajándékozta őket a szabadságért hullatott vérért. A tanács, hogy megszabadítsa őket gyászos örökségüktől, építési tilalmat rendelt el, ami itt már összedűl, végképp összedűl, még egyszer ugyanott nem lehet felépíteni. De égig érő remény, bizakodás kell ide: Makó fele a múlt században épült... Domokos mama a Kisfaludy utca végében ebben a rendkívüli helyzetben, rendkívüli cselekedetre vetemedett. Képeslapot vett. Most ül a foszladozó vakolatot csipkedő, tornácra szorult csirkék közt, és forgatja a makói üdvözletet. Keményen elhatározta, megköszöni a tűzoltóknak, hogy leszívatták róla (következetesen így mondja, és nem úgy, hogy a házról) a vizet. De kinéz a zöld moszattal terített kertbe, a vízben kókadozó hagymára, megbicsaklik benne a szándék. Hátha eljönnek ezt is leszívatni? Két lapot igazán nem vehet. De hányadik lehetek én a sorban. Azt írja az újság, hogy másfél ezernél többen jelentettek kárt. Hányadik ebben az én hagymám, az, hogy itt öt mázsa trágyát úsztat a víz? Ahol gyerek van, ahol a ház, az csak sürgősebb — vívódik. Már ragadná a ceruzát, amikor a nyitott ajtón téglákra kapaszkodott ágyára esik a tekintete. Lehullik a ceruzáért induló keze. — Csak rám ne szakadjon, én innen nem mozdulok. A vége, az le is dűlhet, nekem egy szoba elég. Voltam én már eleget cseléd annak idején, nem megyek én senkihez. Csendes határozottsága feloldódik a csibehessentésben: — Kaptam a vereskereszttől ötezer forintot cementre, téglára, bituminre, homokra. De nem tud a fuvaros a Maros miatt hozzájutni a homokhoz, meg kell is az most másra. A védelmi parancsnok szobájában a sokféle egyenruhás közöt. megjelent a Makó '75 divat is: ifjúgárdista egyenruha, mezítlábasán. Alatta egyébként fürdőruhát viselnek, vagyis afféle „kétéltű" öltözet, amint a maroslelei útátvágásnál is látható. Itt egy új csatorna készült, hogy még gyorsabban szabaduljon terhétől a város. BIZTONSÁGBAN A Nemzeti Múzeum jubileumi kiállítása A Magyar Nemzeti Múzeum három évtizedes fejlődését szemlélteti a múzeum dísztermében pénteken megnyílt kiállítás. Szómadatokkal jelzi, hogy a felszabadulás óta gyűjteménye több mint 40 ezer tárggyal gyarapodott, 145 kiállítását 5 millió 800 ezernél is többen tekintették meg. A múzeum épületének felújítására mintegy 80 millió, a visegrádi királyi palota és a Salamontorony helyreállítására 30 millió, a sárospataki Rákóczi-vár helyreállítására 20 millió forintot költöttek. Bemutatja a kiállítás az ásatások során felszínre került ritka leleteket, a legújabb szerzeményeket is. A többi közt rézkori aranykorongokat, római kori visegrádi álarcot, népvándorlás kori fibulákat, avar lószerszámokat, a honfoglalás idejéből fennmaradt rakamazi fejedelmi sírleleteket, a szabolcsi földvárat. Péntektől láthr*ó a múzeumban „a hónap kiállítása": 30 év pénzverése. Ez a kiállítás, az 1945-től napjainkig kibocsátott forgalmi és em- [ lékpénzeket tárja az érdek lődők elé; A nedves szemű öregember is azt szeretné: terhétől szabadulni. Ha nem kapnám karon, le is térdelne, neve nehogy az újságba kerüljön. A történetet maga képtelen is elmondani, sír csak, sír hangtalanul, befelé. Mikor jött a víz, ő ijedtében elmenekült, otthagyta a lakásban a feleségét, aki nem tud kimozdulni a tolókocsiból. Megfutamodott. — Miért állítottak meg? — kérdi végül, de én nem tudok neki válaszolni. Néhány feltüzelt ember a nyilvánosságot célozva, elkezdi szidni a tanácsot, mindenki, hogy nem okultak 1970-ből. Panaszuk mellé két szám kerül 580—626 cm. öt évvel ezelőtt 580 centis vízállásnál sirva kapaszkodott vonatra, teherautóra a város, búcsúztak, hogy talán még egyszer nem látják házukat. Most az új csúcsot jelentő 626 centiméter idején élt, dolgozott, aratott, védekezett a város. És volt, aki bírált. Mert biztonságban van Makó. Púnkösti Árpád