Délmagyarország, 1975. július (65. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-08 / 158. szám

2 Kedd, 1975. július 75. Nemzetközi szövetkezeti nap Nagykőrösön Az Országos Szövetkezeti Tüanács vasárnap Nagykőrö­sön rendezett ünnepségen emlékezett meg a nemzet­közi szövetkezeti napról, amelyen megjelent dr. Ro­triány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Cseryenka Ferencné, a Pest megyei pártbizottság első tit­kára, Szabó István, a Ter­melőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke, dr. Mol­nár Frigyes, a SZÖVOSZ el­nöke, Molnár Károly belke­reskedelmi miniszterhelyet­tes. Herczeg Károly, a SZOT titkára, S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának titkára, dr. Mondok Pál, a Pest megyei tanács elnöke, Rév Lajos, az OKISZ elnöke. Ott voltak Bács-Kiskun és Szolnok me­gyék szövetkezeti vezetői is. Az ünnepség résztvevőit Kovács Zoltán, a szövetkeze­tek Pest megyei bizottságá­nak elnöke köszöntötte, majd felolvasta Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének üdvözlő táviratát. Ezután dr. Molnár Frigyes, az Országos Szövetkezeti Tanács alelnöke, a SZÖVOSZ elnöke mondott ünnepi beszédet. Ifjűgárdisták seregszemléje - V A lövészet egy pillanata a harci túra közben. A Tisza-parton sátoroztak a szemle résztvevői. Vasárnap ért véget Csong­rádon az ifjúgárdisták me­gyei szemléje. A szemle 250 résztvevője már pénteken megérkezett Csongrádra, ahol a Tisza-parti kemping­ben vertek sátrat. A megye városai és járásai egy-egy szakasszal vehettek részt a szemlén, kivéve Szegedet, ahonnan két szakasz indult. A szakaszok tagjait a leg­jobbak közül válogatták ösz­sze. Az ifjúgárdisták a kétna­pos szemlén elméleti és gya­korlati ismereteikről egy­aránt számot adtak, bizo­nyítva, hogyan használták fel az 1974—75-ös mozgalmi évet a szükséges ismeretek elsajátítására. A pontver­senyben, az értékelésnél fi­gyelembe vették a táborren­det, volt alaki és menetdal­verseny, fegyveres váltófutás és uszas, kispuskával lö­vészverseny. Vasárnap dél­előtt rendezték meg a harci túrát, amelyen elméleti kér­désekre kellett válaszolni, a gyakorlatban pedig gránát­dobás, szennyezett terepsza­kasz leküzdése gázálarcban, elsősegélynyújtás, kötélhíd vagy gerenda leküzdése, lö­vészet szerepelt, s megfigye­lési képességből is vizsgázni kellett. Az MHSZ, a munkásőrség, valamint a csongrádi pártbi­zottság, a tanács és KISZ-bi­zottság aktív segítségével rendezett megyei szemle jól sikerült. Legjobbnak a vá­sárhelyi ifjúgárdisták bizo­nyultak, a szegediek és a szegedi járásiak előtt. Te­hát a vásárhelyiek jutottak tovább az Ifjú Gárda orszá­gos szemléjére, amelyet Szol­nokon rendeznek, augusz­tusban. Újabb rektori megbízatások A Minisztertanács a me­zőgazdasági és élelmezés­ügyi miniszter előterjeszté­sére dr. Somos András Álla­mi és Kossuth-díjas egye­temi tanárt a Kertészeti Egyetem rektori teendőinek ellátására kapott megbízást', alól felmentette, és dr, DU mény Imre egyetemi tanári a Kertészeti Egyetem rekto­ri teendőinek ellátásával háromévi időtartamra meg­bízta. A kormány dr. Kovács Ferenc egyetemi tanár, az Állatorvostudományi Egye­tem rektora; dr. Cziráki Jó­zsef egyetemi tanár, a Sop­roni Erdészeti és Faipari Egyetem rektora; valamint dr. Pethő György egyetemi tanár, a Gödöllői Agrártu­dományi Egyetem rektora megbízását további három évre meghosszabbította. Találkozás II budapesti párt­bizottság ülése Á Budapesti Pártbizottság Katona Imre első titkár el­nökletével, hétfőn ülést tar­tott. Az ülésen részt vettek a kerületi pártbizottságok első titkárai, a fővárosi ta­nács elnökhelyettesei, a bu­dapesti társadalmi és tömeg­szervezetek vezetői és a párt­bizottság osztályvezetői. Az ülés napirendjén szerepelt az MSZMP KB 1975. július 2-i üléséről szóló tájékoztató. 'Somogyi Sándor, a pártbi­zottság titkára az 1975. évi országgyűlési választások ta­pasztalatairól, Gérnyi Kál­mán, a pártbizottság titkára, a KB 1974. december 5-i' határozata végrehajtásának tapasztalatairól adott tájé­koztatót. Ezt követően az ülés megvitatta a pártbizott­i»ág 1975. második félévi programját és munkatervét. Az ülésen részt vett és fel­szólalt Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a KB titkára. Mielőtt felszállt a vonatra, magához ölelte a feleségét, hatéves kisfiának, Edisárnak barackot nyomott a kobak­jára, a levegőbe dobta, s ne­vetve kapta el a kis Nanát. Aztán, amíg látta őket, in­tegetett a vonat ablakából. Búcsút intett. A családja akkor látta utoljára Dávid Alekszandrovics Gabinyát, közlekedési mérnököt, a Vö­rös Hadsereg századosát. De ezt akkor még egyikük sem sejtette.. vas, Sziharulidze grúz fró háborús naplóját. A 103. ol­dalnál tart, ismerős névre figyel fel. Az író Budapes­ten együtt harcolt egy mér­nökkel, akit D. A. Gabinyá­nak hívtak. Üjra elolvassa, harmadszorra már hangosan, az egész családnak. Azt már tudták addig is, hogy a papa valahol Magyarországon esett el, talán most majd többet megtudhatnak, alig tudja befejezni a né­hány üdvözlő mondatot, pe­dig kívülről fújta még teg­nap is. Együtt mennek át a Dugonics-temetőbe. A gyere­kek útközben áhítattal nézi! a vendégeket. Hogy is kelle ne most viselkedni? Mér szerencse, hogy itt a taná: néni is, úgy érzik, egyetler. szót sem tudnának most ki­mondani oroszul. Pedig ké­szültek nagyon. ÁPRILIS NYOLCADIKÁN Haladt a front nyu­gat felé. • Nehezen kimondható, furcsa nevű vá­rosok, falvak nevét tanulták meg a katonák. Püspökla­dány, Köröstarcsa. A százados a háború előtt a vasútnál dolgozott. A Du­nába zuhant vasúti hidat nézte. „Most Budapesten harcolunk" — írta a család­jának. Az utcai harcokban sebesült meg. A németek lőt­ték a kórházat is. A betege­ket biztonságos helyre, a már felszabadult Szegedre szállí­tották. Április negyedik nap­ján, az eszméletlenség ködén át, egy mosolygó ápolónő ar­cát látta. A kórházi naplóba csak ennyit jegyeztek be a neve mellé: 1945. április 8. Négy nappal élte túl a Ma­gyarországon folyó harc be­fejeződését. A gyerekek felnőttek. Edi­sár geológus lett Tbilisziben, Nana laboráns egy geofizi­kai intézetben. A mama nyugdíjas, három unokáját maga köré gyűjti, mesél ne­kik. Egy vasárnap délután együtt van a család. Edisár felesége, Tutia könyvet ol­HUSZON­NYOLC ÉV UTAN A postás többet jár hoz­zájuk azokban a hetekben. Levelek jönnek­mennek. „Sajnos, semmi biz­tosat nem tudunk. Próbálják meg a magyar nagykövetsé­gen." Levelüket továbbítot­ták az MSZBT budapesti el­nökségéhez, aztán a fővárosi tanácshoz. Hosszú az út, mi­re a ki tudja hányadik le­vél Szegedre, a II. kerületi hivatal elnökének kezébe kerül. S hosszú a lista, mely a szovjet hősök, a Szegeden eltemetettek nevét sorolja. Igen, a Dugonics-temetőben, talán ő az. A Gedói iskola úttörői megkeresik a sírt, s megfo­galmazzák a levelet: megta­láltuk. Már 1975-öt írnak a naptár első lapjára. A raj­naplóban rögzítik „Az én hazám" akció eredményeit. „Levelet írtunk egy szovjet hős Grúziában élő hozzátar­tozóinak, akik júliusban Magyarországra látogatnak. A százados sírjának gondo­zását rajunk vállalta." A család július 5-én érke­zik Szegedre. Virággal vár­ják őket az iskola előtt. Márta hangja megbicsaklik, TALÁLKOZÁS, CSENDBEN Kötik a jövö évi vágóállat­értékesítő szerződéseket A szerződések feltételeiben jelentősebb változásra nem került sor, a jövő évre szóló megállapodások tartalmilag és formailag is változatla­nok maradtak. Nem tekint­hető ugyanis új feltételnek az a módosítás, amely az ÁH—MÉM együttes utasítá­sára a hízott sertések érté­kesítési súlykategóriájában már korábban bekövetkezett. Ennek megfelelően a serté­sek súlyhatára és ára az alábbiak szerint alakult: fe­hér hússertés, 95—115 kg között, kilónként 24 forint; hús- és húsjellegű sertés, 95—115 kg között, kilónként 23,70 forint; fehér hússertés, hús és húsjellegű sertés, 115 kg felett, kilónként 21,80 forint. A hízott sertések felső súlyhatárára vonatkozó ren­delkezést az 1975. május el­sejétől, az alsó súlyhatárra vonatkozó előírást pedig az 1975. szeptember elsejétől felvásárlásra kerülő hízott sertéseknél alkalmazzák, a rendelkezéseknek megfele­lően. Miután az utasításnak a felső értékesítési súlyha­tárra vonatkozó része már májusban életbe lépett, ezért ennek a feltételnek a jövő évi szerződésekbe történő „beépítése" nem tekinthető új szabályozásnak, inkább a már alkalmazott gyakorlat folytatásának tartják az ál­latforgalmi és húsipari szak­emberek. A vállalatok július elején a téeszekkel, valamint a ház­táji és egyéni gazdaságok­kal a sertésre és a szarvas­marhára egyaránt nyomban megkezdték az értékesítési szerződések megkötését. Erre a folyamatosságra azért van szükség, mert el akarják ke­rülni az „évváltásnál" bekö­vetkező esetleges megtorpa­nást, aminek hatása jövőre jelentkezne akkor, amikor a hízott sertéseket átveszik és a feldolgozás után a fo­gyasztókhoz továbbítják. Az Állatforgalmi: és Húsipari Tröszt illetékesei hangsú­lyozták, miután a termelői érdekeltség minden tekintet­ben változatlan, a szerződé­ses kapcsolatokat folyamato­san kell kialakítani a továb­biakban is, s a zavartaltui, kiegyensúlyozott húsellátás érdekében a szerződéskötést még átmenetileg sem szüne­teltetik. Külön felhívják a figyel­met a megállapodások alá­írásánál arra, hogy az idei kedvező tapasztalatok alap­ján tovább kell növelni a szerződések teljesítésének pontosságát, a hízott állato­kat a szerződési határidőnek megfelelően kell átadni és a húsipari üzemeknek is az eredeti megállapodás szerint kell fogadniok az állatszál­lítmányokat. A sonkasertés-értékesítési akcióról — a korábbi évek gyakorlatának megfelelően — csak később intézkednek, miután számbavették az igé­nyeket és a termelési- lehető­ságeket. | Szabályos rendben sorakoz­nak a kőtáblák. A kis csoport meg­áll az egyiknél. Véletlen, hogy épp egy fűzfánál. Mi; Nana és Tutia a virágokai rendezik, míg Edisár és fia, a kis Dávid otthoni földet szórnak a sírra, senki sem szól. A napfényes Grúzia földje vörösebb, mint az it­teni. Egy darázs sértődötten száll tovább a fehér kard­virágról, Tbiliszi vörösbarna földje a szárnyára hullt. A fehér zsebkendők visz­szakerülnek a táskákba. Az első, halk szót mindenki megérti: szpasziva. Most kel­lene szólni, hogy nincs mit köszönniük, hogy ... mennyi mindenről nem lehet beszél­ni. Marad hát a csenj}, s még néhány óra múlva, a Virág cukrászda teraszán is félbe­marad egy-egy mondat, a nevetést is megszakítja egy sóhaj. Aztán a mamáról beszél­nek, aki nem jött el, mert őt már kímélni kell a megráz­kódtatástól, akinek álmai­ban hadd éljen csak tovább az az integető fiatalember, az a harminc évvel ezelőtti emlékkép. sf Utóirat egy soha meg nem írt levélhez: Kedves Dávid Alekszand­rovics! Szemtanúja voltam az ön és gyermekei néhány nappal ezelőtti találkozásá­nak, s amit akkor nem mondhattam el nekik sem, most hadd bízzam önre. Tudnia kell, hogy az a budapesti vasúti híd azóta felépült; a ház, amely előtt megsebesült, ma iskola; o vonatot, amellyel Szegedre hozták, már Diesel-mozdony húzza; a kórházban, ahol azt a mosolygó arcot látta, ön volt az utolsó háborús sebe­sült; a sírjánál a fűzfát nem az eső, hanem az úttörők lo­csolják, tudnia kell — miért írom mindezt. Ugye megérti, miért bízom e pár sort nyomdagépekre? Ha hango­san kellene kimondanom, ta­lán szégyellném is: harminc évig nem tudtuk, hogy ki volt ön. Csak egy kőtáblát, egy nevet láttunk, egyet a sok ezerből, a névhez nem kapcsolódott arc, a kőtábla­hoz történet. Pontot persze soha nem tehetünk az önről szóló tör­ténet végére, folytatódik az ma is, tíz év múlva is. A vízbe dobott kő körül apró hullámok gyűrűznek még akkor is, ha a kő már meg­nyugodott a folyó medré­ben. Palíy Katalin .

Next

/
Thumbnails
Contents