Délmagyarország, 1975. július (65. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-08 / 158. szám
2 Kedd, 1975. július 75. Nemzetközi szövetkezeti nap Nagykőrösön Az Országos Szövetkezeti Tüanács vasárnap Nagykőrösön rendezett ünnepségen emlékezett meg a nemzetközi szövetkezeti napról, amelyen megjelent dr. Rotriány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Cseryenka Ferencné, a Pest megyei pártbizottság első titkára, Szabó István, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke, dr. Molnár Frigyes, a SZÖVOSZ elnöke, Molnár Károly belkereskedelmi miniszterhelyettes. Herczeg Károly, a SZOT titkára, S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, dr. Mondok Pál, a Pest megyei tanács elnöke, Rév Lajos, az OKISZ elnöke. Ott voltak Bács-Kiskun és Szolnok megyék szövetkezeti vezetői is. Az ünnepség résztvevőit Kovács Zoltán, a szövetkezetek Pest megyei bizottságának elnöke köszöntötte, majd felolvasta Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének üdvözlő táviratát. Ezután dr. Molnár Frigyes, az Országos Szövetkezeti Tanács alelnöke, a SZÖVOSZ elnöke mondott ünnepi beszédet. Ifjűgárdisták seregszemléje - V A lövészet egy pillanata a harci túra közben. A Tisza-parton sátoroztak a szemle résztvevői. Vasárnap ért véget Csongrádon az ifjúgárdisták megyei szemléje. A szemle 250 résztvevője már pénteken megérkezett Csongrádra, ahol a Tisza-parti kempingben vertek sátrat. A megye városai és járásai egy-egy szakasszal vehettek részt a szemlén, kivéve Szegedet, ahonnan két szakasz indult. A szakaszok tagjait a legjobbak közül válogatták öszsze. Az ifjúgárdisták a kétnapos szemlén elméleti és gyakorlati ismereteikről egyaránt számot adtak, bizonyítva, hogyan használták fel az 1974—75-ös mozgalmi évet a szükséges ismeretek elsajátítására. A pontversenyben, az értékelésnél figyelembe vették a táborrendet, volt alaki és menetdalverseny, fegyveres váltófutás és uszas, kispuskával lövészverseny. Vasárnap délelőtt rendezték meg a harci túrát, amelyen elméleti kérdésekre kellett válaszolni, a gyakorlatban pedig gránátdobás, szennyezett terepszakasz leküzdése gázálarcban, elsősegélynyújtás, kötélhíd vagy gerenda leküzdése, lövészet szerepelt, s megfigyelési képességből is vizsgázni kellett. Az MHSZ, a munkásőrség, valamint a csongrádi pártbizottság, a tanács és KISZ-bizottság aktív segítségével rendezett megyei szemle jól sikerült. Legjobbnak a vásárhelyi ifjúgárdisták bizonyultak, a szegediek és a szegedi járásiak előtt. Tehát a vásárhelyiek jutottak tovább az Ifjú Gárda országos szemléjére, amelyet Szolnokon rendeznek, augusztusban. Újabb rektori megbízatások A Minisztertanács a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter előterjesztésére dr. Somos András Állami és Kossuth-díjas egyetemi tanárt a Kertészeti Egyetem rektori teendőinek ellátására kapott megbízást', alól felmentette, és dr, DU mény Imre egyetemi tanári a Kertészeti Egyetem rektori teendőinek ellátásával háromévi időtartamra megbízta. A kormány dr. Kovács Ferenc egyetemi tanár, az Állatorvostudományi Egyetem rektora; dr. Cziráki József egyetemi tanár, a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem rektora; valamint dr. Pethő György egyetemi tanár, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem rektora megbízását további három évre meghosszabbította. Találkozás II budapesti pártbizottság ülése Á Budapesti Pártbizottság Katona Imre első titkár elnökletével, hétfőn ülést tartott. Az ülésen részt vettek a kerületi pártbizottságok első titkárai, a fővárosi tanács elnökhelyettesei, a budapesti társadalmi és tömegszervezetek vezetői és a pártbizottság osztályvezetői. Az ülés napirendjén szerepelt az MSZMP KB 1975. július 2-i üléséről szóló tájékoztató. 'Somogyi Sándor, a pártbizottság titkára az 1975. évi országgyűlési választások tapasztalatairól, Gérnyi Kálmán, a pártbizottság titkára, a KB 1974. december 5-i' határozata végrehajtásának tapasztalatairól adott tájékoztatót. Ezt követően az ülés megvitatta a pártbizotti»ág 1975. második félévi programját és munkatervét. Az ülésen részt vett és felszólalt Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára. Mielőtt felszállt a vonatra, magához ölelte a feleségét, hatéves kisfiának, Edisárnak barackot nyomott a kobakjára, a levegőbe dobta, s nevetve kapta el a kis Nanát. Aztán, amíg látta őket, integetett a vonat ablakából. Búcsút intett. A családja akkor látta utoljára Dávid Alekszandrovics Gabinyát, közlekedési mérnököt, a Vörös Hadsereg századosát. De ezt akkor még egyikük sem sejtette.. vas, Sziharulidze grúz fró háborús naplóját. A 103. oldalnál tart, ismerős névre figyel fel. Az író Budapesten együtt harcolt egy mérnökkel, akit D. A. Gabinyának hívtak. Üjra elolvassa, harmadszorra már hangosan, az egész családnak. Azt már tudták addig is, hogy a papa valahol Magyarországon esett el, talán most majd többet megtudhatnak, alig tudja befejezni a néhány üdvözlő mondatot, pedig kívülről fújta még tegnap is. Együtt mennek át a Dugonics-temetőbe. A gyerekek útközben áhítattal nézi! a vendégeket. Hogy is kelle ne most viselkedni? Mér szerencse, hogy itt a taná: néni is, úgy érzik, egyetler. szót sem tudnának most kimondani oroszul. Pedig készültek nagyon. ÁPRILIS NYOLCADIKÁN Haladt a front nyugat felé. • Nehezen kimondható, furcsa nevű városok, falvak nevét tanulták meg a katonák. Püspökladány, Köröstarcsa. A százados a háború előtt a vasútnál dolgozott. A Dunába zuhant vasúti hidat nézte. „Most Budapesten harcolunk" — írta a családjának. Az utcai harcokban sebesült meg. A németek lőtték a kórházat is. A betegeket biztonságos helyre, a már felszabadult Szegedre szállították. Április negyedik napján, az eszméletlenség ködén át, egy mosolygó ápolónő arcát látta. A kórházi naplóba csak ennyit jegyeztek be a neve mellé: 1945. április 8. Négy nappal élte túl a Magyarországon folyó harc befejeződését. A gyerekek felnőttek. Edisár geológus lett Tbilisziben, Nana laboráns egy geofizikai intézetben. A mama nyugdíjas, három unokáját maga köré gyűjti, mesél nekik. Egy vasárnap délután együtt van a család. Edisár felesége, Tutia könyvet olHUSZONNYOLC ÉV UTAN A postás többet jár hozzájuk azokban a hetekben. Levelek jönnekmennek. „Sajnos, semmi biztosat nem tudunk. Próbálják meg a magyar nagykövetségen." Levelüket továbbították az MSZBT budapesti elnökségéhez, aztán a fővárosi tanácshoz. Hosszú az út, mire a ki tudja hányadik levél Szegedre, a II. kerületi hivatal elnökének kezébe kerül. S hosszú a lista, mely a szovjet hősök, a Szegeden eltemetettek nevét sorolja. Igen, a Dugonics-temetőben, talán ő az. A Gedói iskola úttörői megkeresik a sírt, s megfogalmazzák a levelet: megtaláltuk. Már 1975-öt írnak a naptár első lapjára. A rajnaplóban rögzítik „Az én hazám" akció eredményeit. „Levelet írtunk egy szovjet hős Grúziában élő hozzátartozóinak, akik júliusban Magyarországra látogatnak. A százados sírjának gondozását rajunk vállalta." A család július 5-én érkezik Szegedre. Virággal várják őket az iskola előtt. Márta hangja megbicsaklik, TALÁLKOZÁS, CSENDBEN Kötik a jövö évi vágóállatértékesítő szerződéseket A szerződések feltételeiben jelentősebb változásra nem került sor, a jövő évre szóló megállapodások tartalmilag és formailag is változatlanok maradtak. Nem tekinthető ugyanis új feltételnek az a módosítás, amely az ÁH—MÉM együttes utasítására a hízott sertések értékesítési súlykategóriájában már korábban bekövetkezett. Ennek megfelelően a sertések súlyhatára és ára az alábbiak szerint alakult: fehér hússertés, 95—115 kg között, kilónként 24 forint; hús- és húsjellegű sertés, 95—115 kg között, kilónként 23,70 forint; fehér hússertés, hús és húsjellegű sertés, 115 kg felett, kilónként 21,80 forint. A hízott sertések felső súlyhatárára vonatkozó rendelkezést az 1975. május elsejétől, az alsó súlyhatárra vonatkozó előírást pedig az 1975. szeptember elsejétől felvásárlásra kerülő hízott sertéseknél alkalmazzák, a rendelkezéseknek megfelelően. Miután az utasításnak a felső értékesítési súlyhatárra vonatkozó része már májusban életbe lépett, ezért ennek a feltételnek a jövő évi szerződésekbe történő „beépítése" nem tekinthető új szabályozásnak, inkább a már alkalmazott gyakorlat folytatásának tartják az állatforgalmi és húsipari szakemberek. A vállalatok július elején a téeszekkel, valamint a háztáji és egyéni gazdaságokkal a sertésre és a szarvasmarhára egyaránt nyomban megkezdték az értékesítési szerződések megkötését. Erre a folyamatosságra azért van szükség, mert el akarják kerülni az „évváltásnál" bekövetkező esetleges megtorpanást, aminek hatása jövőre jelentkezne akkor, amikor a hízott sertéseket átveszik és a feldolgozás után a fogyasztókhoz továbbítják. Az Állatforgalmi: és Húsipari Tröszt illetékesei hangsúlyozták, miután a termelői érdekeltség minden tekintetben változatlan, a szerződéses kapcsolatokat folyamatosan kell kialakítani a továbbiakban is, s a zavartaltui, kiegyensúlyozott húsellátás érdekében a szerződéskötést még átmenetileg sem szüneteltetik. Külön felhívják a figyelmet a megállapodások aláírásánál arra, hogy az idei kedvező tapasztalatok alapján tovább kell növelni a szerződések teljesítésének pontosságát, a hízott állatokat a szerződési határidőnek megfelelően kell átadni és a húsipari üzemeknek is az eredeti megállapodás szerint kell fogadniok az állatszállítmányokat. A sonkasertés-értékesítési akcióról — a korábbi évek gyakorlatának megfelelően — csak később intézkednek, miután számbavették az igényeket és a termelési- lehetőságeket. | Szabályos rendben sorakoznak a kőtáblák. A kis csoport megáll az egyiknél. Véletlen, hogy épp egy fűzfánál. Mi; Nana és Tutia a virágokai rendezik, míg Edisár és fia, a kis Dávid otthoni földet szórnak a sírra, senki sem szól. A napfényes Grúzia földje vörösebb, mint az itteni. Egy darázs sértődötten száll tovább a fehér kardvirágról, Tbiliszi vörösbarna földje a szárnyára hullt. A fehér zsebkendők viszszakerülnek a táskákba. Az első, halk szót mindenki megérti: szpasziva. Most kellene szólni, hogy nincs mit köszönniük, hogy ... mennyi mindenről nem lehet beszélni. Marad hát a csenj}, s még néhány óra múlva, a Virág cukrászda teraszán is félbemarad egy-egy mondat, a nevetést is megszakítja egy sóhaj. Aztán a mamáról beszélnek, aki nem jött el, mert őt már kímélni kell a megrázkódtatástól, akinek álmaiban hadd éljen csak tovább az az integető fiatalember, az a harminc évvel ezelőtti emlékkép. sf Utóirat egy soha meg nem írt levélhez: Kedves Dávid Alekszandrovics! Szemtanúja voltam az ön és gyermekei néhány nappal ezelőtti találkozásának, s amit akkor nem mondhattam el nekik sem, most hadd bízzam önre. Tudnia kell, hogy az a budapesti vasúti híd azóta felépült; a ház, amely előtt megsebesült, ma iskola; o vonatot, amellyel Szegedre hozták, már Diesel-mozdony húzza; a kórházban, ahol azt a mosolygó arcot látta, ön volt az utolsó háborús sebesült; a sírjánál a fűzfát nem az eső, hanem az úttörők locsolják, tudnia kell — miért írom mindezt. Ugye megérti, miért bízom e pár sort nyomdagépekre? Ha hangosan kellene kimondanom, talán szégyellném is: harminc évig nem tudtuk, hogy ki volt ön. Csak egy kőtáblát, egy nevet láttunk, egyet a sok ezerből, a névhez nem kapcsolódott arc, a kőtáblahoz történet. Pontot persze soha nem tehetünk az önről szóló történet végére, folytatódik az ma is, tíz év múlva is. A vízbe dobott kő körül apró hullámok gyűrűznek még akkor is, ha a kő már megnyugodott a folyó medrében. Palíy Katalin .