Délmagyarország, 1975. július (65. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-06 / 157. szám

39 * Vasárnap, 1975. július é. MAGAZIN Szerep az ember életében tudomány Az előadóművészettől kölcsönvett szó, a szerep, a pszichológiában igen gazdag tartalmat takar. Pataki Ferenc pszichológus mondja: igaz, hogy valamennyien a hivatásunknak, a szerepkörünknek megfelelő magatartásban lépünk fel embertársaink előtt. S cz egyáltalán nem nevetséges, mert el is várják tőlünk. Szerepünket ugyanis nem magunk találjuk ki, nem mi választjuk meg, hanem túlnyomórészt környezetünk, a társadalom alakítja ki számunkra. — A legismertebb szerepek? — Talán amelyek a hivatással együtt járnak. Vegyük például az orvost. Az a megszokott, hogy figyelmes, együttérző, segítőkész. Ha azonban több tucat ember zsúfolódik rendelőjében, s kissé türelmetlen, siet, nem azonosul a megszokott módon a beteggel, hamar elhangzik a méltatlankodás: nem ezt vártam a doktor úrtól. Vagyis kialakulnak a viselkedési minták, s szinte függetlenül attól, ki tölti be az orvos, a rendőr, vagy akár a családanya szerepét, a társadalom és az egyén is tudja, mit várhat el tőle. — Elvárások? — A legtöbb esetben már a munkakör, vágy a családban elfoglalt helyzet meghatározza, kitől mit lehet várni, s ez nagyon jó. Ha tudjuk, melyik ember részéről mire számíthatunk, akkor saját cselekedeteink mércéjét is okosabban állapíthatjuk meg. Máskor évszázados beidegződés, egV falu, vagy más emberi közösség szokásai, rég kialakult normái szerint kell cselekednünk. Ellenkező esetben komoly összeütközések keletkezhetnek. — Megtanulható-e a helyes szereplés ? — Igen, s nem is mindig a saját jószántából tanulja az ember. Minél zártabb egy közösség, annál körülírtabbak a normák, annál több séma, „előregyártott elem" köti az egyént. Vegyük a régi falu életét. Minden lány tudta, mikor mehet először a bálba, minden zsellér, hogy előre kell köszönteni a bandagazdát és a jegyzőt, de mindenki elvárta, hoey a kisbíró minden utcasarkon mondja el a mondókáját hangosan, jól érthetően, és a pap föladja az utolsó kenetet. Ezek szigorú betartása fölött az egész falu közvéleménye őrködött. Jaj volt annak, aki nem tanulta meg, vagy nem akarta megszokni. — Tehát a várt szerep betartásán a közvélemény, a kialakult közerkölcs őrködik? — Elsősorban. De amikor ez kívánatossá válik, a jog is szankcionálja. Régebben csak a környezet megvetése sújtotta azt az embert, aki elhagyta családját, vagy nem gondoskodott idős szüleiről. Ma már v jogszabály írja elő, a mindkét irányú tartási kötelezettséget és elmulasztását a törvény bünteti. — Szerepváltozások? — A társadalmi fejlődéssel együtt jár. Ma már szinte senki sem ismeri a büszke tartású parádéskocsist, vagy az előbb említett kisbírót. Új szerepek jelentek meg viszont: a traktoros, a brigádvezető, a tsz-elnök. Mint minden változás, ez is konfliktusok forrása. A szerep: előre, kialakított viselkedési mód. De amíg nem volt modell, nem volt viselkedési minta, addig is voltak konfliktusok. Környezetük nevelte a helyes, a kívánatos magatartásra a közösség tagjait, s amennyiben ez sikerült, az utánuk következő nemzedékekben sem volt hajlandó rosszabbat elfogadni. Csak jobbat. Mert, ha azt mondjuk, bizonyos hivatás, vagy foglalkozás szabályszerűséget, ismétlődő jelleget feltételez, két ember mégsem lehet azonos soha. Az egyéniség mindig rányomja bélyegét a munkára, s ez a kívánatos, ez az alkotó szerepvállalás. — Csak felnőtt korban talátó kozhat az ember a szerepével? — Egyáltalán nem. Sőt, az esetek többségében már közvetlenül a csecsemőkorban, amikor naphosszat bámulja az ügyesen kormányzó kombájnost, már öntudatlanul is élete nagy szerepére készül. — Szerepjátszás, megtévesztés? — A játszás, a megtévesztés szerepében első helyen a színművész áll. Minél inkább megtéveszt, annál jobban játszik. A legvisszataszítóbb szerepjátszás a talpnyalóé... — Sajnos, ezek után felhozhatnánk egy sor olyan példát, amelyek felsorolása lehetetlen. Például valaki a hivatalában szolid, megbízható, a családban pedig zsarnok. Sokszor megfigyelhető, hogy egy rossz főnök mellett burjánzik a képmutatás, kettéválik az egyén és a szerepe. Vagyis: ha valaki mást gondol és mást cselekszik, azt elítéljük, de nagyon is tiszteletre méltó, ha az ember a maga méltóságában halad végig az úton, amelyet a felkészültsége, s a társadalom nyújtotta lehetőségek kínálnak számára. Harminc esztendő tükre (2.) anyanyelv A felszabadulás utáni megváltozott életünket tükrözik a magyar szókincs új elemei. A múltkor a béke- előtaggal alkotott összetett szavakból soroltam föl néhányat mint jellemzőt, most nézzünk más szavakat is. Először is itt van maga a felszabadulás szavunk, így, határozott névelővel, újkori történelmünk legnagyobb fordulóját jelző jelentéstartalmával. De más szavak is váltak új jelentésűekké: káder szavunk régi jelentése: .katonai egység állandó állománya, kerete', a felszabadulás óta pedig: ,párt- vagy társadalmi szervezet, 111. üzem, Intézmény tevékeny tagja', valamint .politikailag és szakmailag egyaránt megfelelő szakember". Sok származéka is fejlődött: káderes, káderez, káderhiány, káderképzés, kádermunka, káderpolitika, káderutánpótlás, középkáder, lekáderez stb. A népnevelés szóval régebben a népoktatást, a népiskolai tevékenységet jelölték, a szocializmus építésének kezdeti szakaszában a rendszeres egyéni politikai felvilágosítás megjelölése lett. Üj jelentéssel bővült párt szavunk is, a régebbi jelentések mellé a fordulat éve után kifejlődött az ,egy párt, az MDP, azután az MSZMP' jelentése. Gazdag szócsaládja is van, és ez a gazdagság is bizonyíték a párt erejére, vezető szerepére felszabadulás utáni társadalmunkban. Nézzünk néhányat: pártcsoport, pírtdemokrácia, pártegység, pártélet, pártember, pártépítés, pártértekezlet, pártfegyelem, pártfeladat, pártfunkció, párthatározat, pártház, párthelyiség, pártkongresszus, pártközpont, pártmegbízatás, pártmunka, pártnap, pártoktatás, pártprogram, pártszerü, pártszervezet, párttag, párttitkár, párttörténet, pártvezetőség. Egyes szavak a harminc éven belül is csak bizonyos időszakokra jellemzők, az általuk jelölt fogalom ma mér nem Időszerű, és ezért a szavak sem nagyon fordulnak elő nyelvhasználatunkban. Ezek tehát harminc év során keletkeztek is, de el is avultak. Ilyenek: kulák, kuláklista, középparaszt, szegényparaszt, vagy a beadás és származékai: tojásbeadás, gabonabea'' 's, beadási kötelezettség stb. VEGH JL MIHÁLY Herceg Iá nos Kirándulás SZEMÁN BÉLA METSZETEI A mama fehér kötényben odaállt a kitárt kapuhoz, s még a szíve is átnevetett az utca másik oldalára. Mert ott álltak a szomszédok vasárnapi tétlenségben bámészkodva, mivel ünneplőbe öltözni és bemenni a faluba korán volt még. Hiszen, szó sincs róla, behajthatta volna a kapu két szárnyát Kristóf is, a félkegyelmű mindenes. Várhattak volna még a kocsmákban a kenyérre, a Csingilingi csárdába se kenyeret kért a vendég vasárnap hajnali hatkor, úgyhogy igazán ráért volna elkocogni a két biciklikerékre szerelt ládával, s benne a barnára sült kenyerekkel. S máskor is az ő dolga volt a kaput kinyitni és becsukni. De ezt az élvezetet, hogy utána nézzen a kigördülő íjj kocsinak, s aztán végiglegeltesse tekintetét az ámuldozó és irigykedő szomszédokon, semmi pénzért nem engedte volna át a bolondnak a mama. Ott is volt már száján a mese, hogyha majd felporzik az út a lánya meg a veje után, s ő becsukja a kaput, átkiáltsa a szomszédoknak: — Elmennek egy kicsit a gyerekek az onokámhoz. Kikérik az intézetből, aztán kiviszik Palicsra, mert mondják, ott már kinyitott a strand, és a vigadó előtt katonazene muzsikál. Ott megebédelnek, délutánra már itthon is vannak evvel az új kocsival. És ha senki se kérdezi, mikor vették az új kocsit és mennyiért, akkor magától mondja majd, s csak úgy mellékesen: — Azt mondja a vejem, ha már kocsit veszek, akkor autó legyen, nem pedig holmiféle tragacs! Nem bánom, ha háromszor annyiba kerül is! Hát ez lett volna a mondókája, szépen előkészítette már magában, s most csak állt haptákban ott a kapunál és várt. Veje már begyújtotta a motort, de akkor a lányának eszébe jutott, hogy ott maradt a konyhában, a kredenc tetején a skatulya, benne a süteménnyel, szaladjon csak el érte. És mire viszajött, a bolond már megint toporzékolt. — A Máriáját az anyátoknak! Mi vagyok én?! Máma még kolbászt se kaptam reggelire, de dirigálni azt tudtok! Itt van, hordjátok ti szét a kenyeret! Cencso Hrisztozov Balaton Édes tó, víztükröd előtt levetkezem sajgó fájdalmamat, letépem bénító dühömet. „ És lecsendesedett lelkemet Neked adom Balaton, Balaton! ^ A lelkem így lesz fiatal — minden tavaszon, így lesz tüzes — minden nyáron, így lesz megint derűs a titokcsillagodtól, így lesz mindig bátor az izzó kitörésedtől, • Szabadság, Szabadság! .tó Legyen így mindig — a harcok morajlásában, a nyugalom és a vihar villódzásában — Tarts meg engem: az örök éggel, az örök vízzel, tarts meg engem az őrök földdel, Életem! Életem! tó; (VARGA CSABA FORDÍTÁSA) GENCSO HRISZTOZOV 1940-ben született • rhodopei Szuszám községben. Jelenleg újságíró a haszkovói lapnál. Szófiában a „Kllment Ohrldszkt" egyetemen bolgár—orosz szakot végzett. 1965 óta rendszeresen Jár Magyarországra, közel ötven verse jelent meg magyarul, legutóbb a Nagyvilág mutatta be. Magyarról bolgárra is fordít. Nemrégen jelent meg fordításéban Dobozy Imre egyik regénye. És lecsapta a targonca rúdját, pedig már befogta magát melléje, s e szomszédok szemérmetlenül röhögtek rajtuk. — Jaj, istenem, már megint cirkuszt rendez nekem! — szállt ki a kocsiból, felcsúszott szoknyáját húzgálva, selyem esőköpenyben a pékné. — Mondtam már, mama, ne spórolja nekem azt a rohadt kolbászt! Kitettem a sonkát is, a főtt tojást meg a kolbászt is az asztalra, maga meg elrakja előle! Hát most boldogabb avval a darabka kolbászszal? < — Ja, hát tudom én?! — védekezett a mama, és majd elsülylyedt szégyenében. — Azt mondtad, a tojást félreteszed rakott krumplinak holnapra. Es volt még sült szalonna, meg is ette ... — Nézze, Kristóf — lépett a bolondhoz a pékné, s vállára tette a kezét. — Magának nem szabad mindjárt fölvenni, ha a Feri mond valamit. Ha nem akarja kivakarni a teknőt máma, mert vasárnap van, majd megcsinálja holnap. Azt a Feri csak úgy mondta! És tudja nagyon jól, hogy én mindég a maga pártját fogom. Igaz? A bolond nem adta meg mindjárt magát, de engedelmesen tűrte vállán az asszony kezét, s hangjában már ott volt a meghunyászkodás. — Mindég csak macerálják az embert! És a tisztelendő úr is mondta, be kék menni Monostorra, Kristóf, elhozni a gyertyát a mézesbábostól... — Jó, hát majd elmegy! Honnan tudta volna az uram, hogy még a tisztelendő úr is megkérte valamire! De ha siet, délre Monostort ls megjárja. Mama, hozzon kl egy szép szál kolbászt Kristófnak, és egy pohár bort ts! — Kapsz egy beöntést — szólt ki a pék a volán mellől röhögve —, és akkor elmegy a bónád. Csak be ne rúgj nekem! — Én, Feri, én?! Hát tavaly a búcsúba, mikor a legények elkezdtek itatni, mi bajom volt énnekem? Ittam, mint a hétszentség! Fölemeltem a doktor urat a levegőbe, még vittem is egy darabon ... A pékné úgy állt a bolond meggörnyedt alakja fölött, királynői fölénnyel, mint az állatszelídítő, ha az oroszlán megfeledkezik magáról és üvölteni kezd a cirkuszban. Még a fél kesztyűjét ls úgy csapkodta tempósan a combjához, mintha korbácsot suhogtatna. — Nem hagy engem az én nagyságám, ugye, nem hagy! — kiáltott fel Kristóf, miután pillanatok alatt- magába tömte a kolbászt és lehajtotta a bort, miközben a mama gyűlölködve nézte. — Még a teknyőt is kivakarom, a gyertyát is elhozom. Olyan igaz, mint a hétszentség! — Jól kezdődik ez a kirándulás! — mondta a pékné, s hoszszú lábaival, lassú, elegáns léptekkel odament az új kocsihoz, beült az ura mellé, s a mama már csukhatta is be utánuk a kaput. De hiába, minden el volt rontva. A szomszédok még kinn álltak, s arcukon ott volt a káröröm, úgyhogy egészen elfelejtette a dicsekvés szövegét a mama, s amit mondott, az inkább panasz volt. — Jaj, úgy félek, hogy ez egyszer ránk gyújtja a házat! Pedig igazán annyit ehet, amennyi belefér. Mindég mondom a vejemnek, ezért már egy segédet is kapna, amennyit ez megzabál. Hanem akkor meg adóval nyúznák, azt mondja. De oda se figyelt erre senki a túlsó oldalról. Eltűntek, elszélUngóztak a szomszédok, akárcsak a porfelhőben a gyönyörű kocsi, amelyet mintha észre se vett volna senki. Csak a bolond elnyújtott danája hallatszott, ahogy boldogan húzta a gumikerekes talyigát a kenyérrel n Csingilingi csárda MEG R többi kocsma felé.