Délmagyarország, 1975. július (65. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-06 / 157. szám

6 * Vasárnap, 1975. július é. MAGAZIN A másik fele: számítástechnika Balra az R—12, jobbra • párbeszé det biztosító, képernyős megjelenítő Valószínűleg nincs hazánkban olyan felnőtt, aki ne ismerné a Videoton nevet. Közismertekké és közkedveltekké váltak a székesfehérvári gyár termékei, a rádiók és televíziók. Azt azonban minden bizonnyal csak kevesen tudják, hogy a gyúr termelési értékének csak alig több mint felét adják a rádiók és a televíziók, a másik felét pedig azok az új termékek, amelyeket összefoglaló néven számítástechnikai eszközöknek nevezzük. A számítástechnikai eszközöket n számítástechnikai központi fejlesztési program keretében dolgozták ki a szakemberek. ElkéBzült az azóta már sorozatban gyártott, és a szocialista országok Egységes Számítógép Rendszer tagjául elfogadott R—10 kisszámítógép, a számítógépekkel a „párbeszédet" megkönnyítő képernyős megjelenítő, az úgynevezett alfanumerikus display, és az ugyancsak a számítógéppel kapcsolatot teremtő sornyomtatók. A májusi Budapesti Nemzetközi Vásáron a szakemberek nagy figyelemmel szemlélték a gyár új számítástechnikai eszközeit, amelyek nemcsak egy gyér újdonságait jelentik. hanem a magyar számítástechnikai Ipar fejlesztési Irányát, Ezek között több olyan gép van, amely a kis- és középvállalatok, Intézmények számítástechnikai igényeit elégítik ki. Az ilyen vállalatok ugyanis nem tudnak megbirkózni az ESZR-ben szereplő, számukra túl nagy berendezések magas árával. Ezt a fejlesztési célt segíti az az együttműködési szerződés is, amit a gvár a Számítástechnikai Koordinációs Intézettel kötött. Mivel a kis- és középvállalatok ügyviteltechnikai problémái megoldatlanok, és az egyébként kitűnően bevált R-—10 sem oldhatja meg maradéktalanul, felmerült az Igény egy új számitógéptípus kidolgozására. Az új gép, amelyet R—12-nek neveztek el, alapvető technológiájában azonos az R— 10-ével — a gyártásnál ez Igen fontos —, néhány területen azonban annál jelentősen nagyobb teljesítményű. Az új R—12 számítógépet ls láthatta a vásár látogató közönség. A gép hazai ellenőrző bemérése egyébként befejeződött, és n közeljövőben sor kerül a nemzetközi bemérésre is, amely egyúttal a szocialista országokban való tipizálást ls jelent. Elvileg hasonló fejlesztési irány a mikro gépcsalád kifejlesztése. A számítógépgyártás hazánkban még viszonylag új hajtása a mikro számítógép. Lényeges előnye, nogy klimatizálést, vagy más, különleges körülményeket nem Igényel, kezelése egyszerű, az ember—gép kapcsolatot új alapokra helyezi, kezelése könnyen, gyorsan, olcsón megtanulható, Egyegy konkrét feladatra állitható be, akár áruházban, akár bankban, vagy orvosi laboratóriumban, A mikro számítógépeket ugyancsak a Számítástechnikai Koordinációs Intézet állította kl. Sokat kell még tenni, hogy a szamttMttechnika elterjesztésében lefaragjuk a ma még kétségtelen elmaradásunkat. Mindez sok pénzbe kerül, és a vállalatok gépi felszerelése még hosszú időt vesz igénybe. Sok függ a vállalatoktól is, hogy megszilárdítsák az ügyviteli fegyelmet, hogy ahol legalább a gép feltétele meg van, a napi rutinfeladatokat átháríthassuk a gépekre. A fejlesztésben tehát, már jelentősen előreléptünk. 99 Cím hiányában.^ ad acta" A Magyar Tanácsköztársaság számtalan intézkedést tett a dolgozó osztályok életszínvonalának javítására. Fennállásának 133 napja azonban kevés volt ahhoz, hogy a tervezett változások mindenben és mindenhol érvényesüljenek. Különösen nehéz volt az agrárproletariátus helyzete. A ludovikások 1919. június 24-i ellenforradalmi lázadásának leverése mellett az intervenció ellen harcoló tanácskormánynak újabb és újabb erőfeszítéseket kellett tennie az országszert fellángoló kuláklúzadúsok, ellenforradalmi kísérletek leverésére. Azokat a nehézségekel, melyek a Tanácsköztársaság agrárpolitikájának kibontakozását akadályozták, segítik megérteni a korabeli dokumentumok. Levéltári kutatásaim során számos rendeletnek, utasításnak, tervezetnek a társaságában az ország meg nem szállt területeiről írott panaszlevelekre bukkantam. Az egyszerű irkalapra kanyarított sorok írói általában azt panaszolják, hogy nincs munkalehetőségük, nincs kenyerük, nincs semmi, ami „o jelenlegi rendszernek igaz hívévé" tehetné a föld nélküli parasztot. Az újszászi aratómunkások leveléből: „...mert koldusok vagyunk. A lakosság 70°/0-nak egy talapalatnyl földje sincs. Munkát sem kap, kis jószágjának takarmány pénzért sem kap. Kérdem: miért küzdjünk, miért éljünk? Nyomorúság az egész életünk. Eddig a helyi uradalmak grófok, bárók igavonója voltunk semmiért, most pedig a szövetkezettel akarnak megnyomorítani, ahol még munkát sem kap a szegény ember, amiből pár fillért látna. osztassák ki a föld olyan formán — még ha pénzért is, hogy minden családnak legyen legalább 10 —15 hold földje, a fenn maradott illetve maradandó föld pedig kezeltessék uövetkczetileg. Akkor szünk igazán megelégedettek ét az.államnak hü fiai és ha kell szánt harcosai is..." (Országos Leváltár K. 184 FM. ált. 1919— 62—790.) A levelek között egyszerűségével, bizonyos naivsúgával, ugyanakkor a szegényparasztság hangulatát tükröző erejével megragadott egy bizonyos Balog Istvánné írása. Egyszerű fehér borítékban, alig olvasható betűkkel, helyesírási hibákkal teletűzdelt panaszáradat: „Tisztelt Elvtársak! Először is bocsánatot kérek hogy ezen sorokkal alkalmatlankodom. Tisztelt elvtársak, a szegény földmíves nép elkeseredése jogos, hogy ők voltak mindig a társadalom mostoha gyermekei és mégis ők szenvedtek legtöbbet, a közép és kisbirtokosoknak meg volt a kedvezmény, mert ők a háborút itthon töltötték és kapták a hadifogoly munkásokat, ők meg gazdagodtak. Az is bizonyítja, hogy azt mondták, hogy nem kell a fehér pénz, mert annyi van, hogy nem éri tőle őket a szél. Az a szegény földmíves családapa. aki átküzdötte a háborút, hazajött télre a nyomorra és most azt akarják, hogy megint elmenjenek a vörös hadseregbe. Ök azt nem mondják, hogy nem mennek el, mennek ők minden hívás nélkül, meg is állják a helyüket úgy mint magyar ember meg szokta állni, de menjenek el a közép és kisbirtokosok ts, ne legye földre felmentés. Ha a család nem tudja megművelni, akkor adja oda annak, akiknek nincs. A szegény család kapott kukorica lisztet, azt is annyit, hogy éppen éhen ne vesszen, addig a közép és kisbirtokos a lovaival is búzát etetett és mindig azt hajtogatták, hogy a szegények nem akarnak dolgozni. A gazdák nem fogadták el a megállapított aratási szerződést, azt mondták: dögöljenek rakásra a koldus jancsik, majd a béres meg a szolgáló learat annyit, amennyi a háztartásra kell, a többit leeteti az állatokkal. A szegények 3 hónapig nem kaptak egy szem fehér lisztet, addig a birtokosoknak a sertései is azt ettek. És 1000 koronát kérnek egy pár tyúkért. Igazán ezeknek a valódi burzsoáknak megvan minden kényelmük. Ellenben a földmíves szegények le vannak sújtva. Ezt kötelezik, hogy napkeltétől napnyugtáig húzza az igát, ellenben a megszabott munkabérnél nem szabad többet kérni. Ok pedig egy liter tejért 6—7 koronát, egy tojásért 5 koronát kérnek. Nekik szabad tenni mindent. 1918 októberi forradalom kitörésekor Kunszentmiklós község összes gazdaközönsége 300 vagon élelmiszert elhordott kocsival, szekerekkel és a hazatért szegény leszerelt katonáknak 600 koronáért akartak adni egy mázs búzát. Pedig csak bevitték az állomásról. És még ezekkel tesz a kormány (kivételt) kedvezményt. Kérjük a népbízot elvtársat, hogy a szegény proletárok tudni fogják kötelességöket, ha learattak és családjuknak a kenyeret betakarítják. A szegény proletár learat és a közép és kisbirtokosnak is be lesz takarítva a termése. Addig, míg ezek aratnak az eddig felmentettek menjenek a frontra. Ne mindig a kihizott gazduramék dúskáljanak mindenben. Miért nem rekvirálják a zsírt, szalonnát, marhát, juhot, baromfit, hogy az éhezőknek is jutna?!..." (u. ott.). A levél tartalmából egyértelműen kitűnik, hogy a föld nélküli agrárproletárok, „szegény Jánosok" nevében figyelmezteti a kormányt a tennivalókra. Ugyanakkor naivitását is elárulja, hiszen a Tanácsköztársaság védelmét természetesen nem bízhatták a magántulajdonukat féltő, mások kizsákmányolásából gazdagodo zsíros parasztokra, v Balogné levelének aktájára ezt jegyezte fel az ügyintéző: „Cím hiányában intézkedést nem igényel. Ad acta." Az elintézés eme módja magyarázható, ha nem is teljesen érthető. Ez a levél politikai jelentés volt; bár célszerű lett volna odafigyelni rá, s a többi, hasonló tartalmú jelzésre, Intézkedésre sem lehetőség, sem idő nem maradt. MAYER GYULA TEREFERE H

itvita a Tisza partján? Hm ... Pedig valóságos hitvita folyik évek óta arról, hogy valóban gyöngy-e a Tisza Gyöngye? A résztvevők: vendég (utcai), vendég (strandoló), pincér, az ÁFÉSZ, a vendéglátó vállalat, a tanács és még sokon mások. Mit hisz az utcai vendég? Azt, hogy az éttermet neki építették. Bemegy tehát — ha odatalál —, s ebédelni akar. Örömmel állapítja meg, nincsenek sokan. Étlapot kér, rendel, aztán vár. Még mindig vár. Később arról értesül a pincértől, hogy a partfürdőn viszont sokan vannak, végre van egy jó napjuk a szegedieknek, kijöttek vagy húszezren. És a konyha.** Szóval, érti ugye, uram? Mit hisz a strandoló vendég? 'Azt, hogy a Tisza Gyöngyét neki építették. Bemegy tehát a másik oldalon, fürdőruhában, kiáztatva, kiéhezve. Ebédelni akar. Aztán vár. Még mindig vár. Majd értesül arról, hogy fönt az étterem, azt is el kell látni a konyhának. Szóval, érti ugye, uram? A pincér azt hiszi, hogy a vendég tudja, lent a strandoló. Lent a pincér azt hiszi, a strandoló tudja, hogy fönt ül a vendég. S nem érti, ki miért nem érti, hogy várni kell. Az ÁFÉSZ egy ideig azt hitte, megfogta az isten lábát a Tisza Gyöngyével. Aztán rájött, mégsem jó ez a kétoldalas megoldás. Mert mit hisz a Tisza? Azt, hogy akkor önti el a partot, amikor akarja. Világos. Talán nem az övé?! A vendéglátósok úgy vélték, konkurrencia céljából építették a Tisza Gyöngyét. Csipkedték hát magukat egy kicsit, legyen jobb a Liget Vendéglő. Be akarják csalni a vendéget. A tanács azt hitte, hogy az újszegediek azt hiszik, sikerült megoldani azt, amit nem sikerült. És így tovább. Folyik-folydogál a hitvita, hol lanyhul, hol megerősödik. Késhegyre még nem ment. Hogy ki mit hisz, az még tulajdonképpen nem lenne baj. Ha azonban rétes tészta módjára nyúló vita kerekedik ebből, arról már érdemes lehet egy keveset vitatkozni. Nem évekig persze, hanem csak egyszer, de alaposan. B. I. Félre sem érthető elírások humor Vége az Iskolaévnek. IJyenkor a pedagógusok nemcsak az évet zárják le, lecsukják azokat a munkafüzeteket is, amelyekben a jövőre készülő nebulók derűs dolgozatai is föllel hefők. Persze, eme jelenség nem jellegzetesen magyar téma, világszerte találhatók félre nem érthető elírások külhoni diákok dolgozataiban. Külföldi lapokból tallózva, most egy csokorravalót nyújtunk út pedagógusoknak, szülőknek, diákoknak gz elmúlt iskolaév legsikeresebb külföldi dolgozatcsemegéiből. Egy francia diák írta: „Szeretni kell a kutyát és a macskát, me-t olyan állatok ők, mint mindenki." Egy lengyel diák házi feladatából: „Elvezette a lovát inni és kezet mosni.." Máshonnan származó bölcsesség: „A selyemhernyók a selymet tojják, mint ahogy a birka a gyapjúfonalat..." Ez sem ér kevesebbet: „A halakat konzervdobozokba rakják a konzervatóriumban...'" Egy vajdasági nebuló irta: „Az atom áll, úgy mint... elektronból, neutronból és poltronból..." Másutt egy srác így képzelte el a kutatást: „Hogy petróleumot nyerjen az ember, lyukat ás, és leszáll keresni..." Egy kis balga belga szerint: „A legismertebb déligyümölcs a Citroen ..."' Tudós óceanográfus-jelölt írhatta le ezt is: „Óceániában van a Monokini-sziget." Amerikáról írt dolgozatot egy olasz kisdiák. íme, egy részlet remekművéből: „Az ottani négerek keresztény muzulmánok ..." Innen származik a következő megállapítás is: „Korzikán még árnyékban is süt a nap." Földrajzi zseni egy nyugatnémet diák: „Skócia fővárosa a Scotland Yard." Ez sem különb: „Ausztrália fővárosa Carramba..." S egy afrikai helyzetkép: „Afrikában is van hótakaró, csak sokkal melegebb ..." Történelmi telitalálatok! „Az egyiptomiak vontatásra nem használták az ökröt, mert még nem volt feltalálva a lópatkó." „Húsvét az a nap, mely alatt a zsidók negyven napig meneteltek a pusztaságban." A feudális rendszerről írta egy kisdiák: „Ebben az időben a feudális urak nem csináltak semmit, s nagyrészt azt is a szolgákkal végeztették el..." Volt azután a nagy felfedezések kora. A nagy hajósok korszaka. Két példa: „Aki először hajózta körül a világot, Margarin volt, a rettenthetetlen..." A másik se rossz: „Mielőtt felcsapott volna hajósnak, Kolumbusz tojásnagykereskedő volt. Egyébként csalódott Amerika nemlétezésében..." Tovább forgatva a történelemdolgozatokban kifejtett titkait, ilyenre bukkanunk: „Mikor IV. Henrik még egészen kicsi volt, szeretett a gyerekeivel játszani..." S hogy mit csinált? Íme: „Csatornákat ásatott és hidakat." Kirobbanó sikere volt egy francia kisdiák következő dolgozatának: „XIV. Lajos még csak ötéves volt, amikor meghalt az unokája." Egy másik honfitársa ekképpen elmélkedett az iskolapadban: „1793. január 21-én XVI. Lajost lefejezték. A következménye: meghalt XVI. Lajos..." Innen származnak továbbá a következő fogalmazások is: „Párizs lakói a parizeusok." „Kréta lakói a kretének." „Albion lakói az albínók." Eddig a diákdolgozatok aranymondásai. Most pedig néhány olyan bölcsesség következik, melyet valahol Európában a szórakozott pedagógus mondott el az osztály nyilvánossága előtt: „A mészkőben rengeteg kihalt állat él." „Akik nem olvasták Horatiust, olvassák el még egyszer!" „Az angol családnak egy, uszkve, másfél gyermeke van." „A szimbolistákat csukott szemmel kell olvasni, igy jobban érezheted az izüket." Bogarászta: RÉVÉSZ TIBOR