Délmagyarország, 1975. július (65. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-06 / 157. szám

t 36 * Vasárnap, 1975. július é. v » MM* ^^^ .^mmp^^m ^^m Nyári kalauz Szabadtéri játékok ÜNNEPI HETE KI 1975 Ivan Sokol (Csehszlovákia) orgonahangversenye a dómban, hétfőn este 8 órakor. Jubileumi Délalföldi Tárlat a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai képtárában. július 11-ig. A Móra Fereno Múzeum állandó kiállításul: Hunok, avarok, magyarok: A Tisza élővilága; Szegcdi népélet; Szeged az irodalomban; Szegedi Galéria; Kőolaj éa földgáz. Az ünnepi hetek vezető programja, úgy építik körül u társrendezvények, mint bolygók a napot vagy falvak a várost. Rangját a harmincas évektől örökölte, a kor legjelentősebb hazai színházművészei, külföldi zeneművészel hagyták névjegyüketa Dóm téren, Hevesi Sándor és Pietro Mascagni, Hont Ferenc és Gina Cigna. Csorios Gyula és Apollon Granforte. A nagy hagyomány mégis az a tizenhét; esztendő, hogy 1959-től megszakítás nélkül életképes, nyaranta a nézők tlz- és tízezreit vonzza Szegedre, a magyar és egyeteAz idei szezon, felszabadulásunk 30. évfordulójának fényében, ünnepi — és a „fordulat évének" ígérkezik. Múlt óv szeptemberében ugyanis távlati műsorterv készült, melynek kettős célja: a programok kialakult és bevált szerkezetében, a változatlanul érvényes koncepción belül új utakat, még járatlan ösvényeket keresni a nagy közönségsikerű darabok reprizéhez. A régi és új ilyen egészséges ötvözetéi kínálja már az idei évad: Erkel Bánk bánja, a néptáncfesztivál gálaestje, Kodály Háry Jánosa mellé dómszínpadi ősbemutatóként a Fideliót, Beethomes művészet legjelesebb ér- ven szabadságoperáját és a tékelt, alkotásait juttatja el, színpadi drámaköltészet remagas hőfokú tolmácsolás- mekét, Ibsen Peer Gyntjét. ban, azokhoz is, akik itt hallottak először operát, itt lépték át először Thália szentélyét. Méreteinél, lehetőségeinél fogva: a közművelődés fellegvára. Tavalyig egymillió-kettőszázhetvennégyezer nézője volt. ízelítőül, a tervek közül, megemlítjük a Csongor és Tündét, A varázs fuvolát, a Lohengrint, a Nobuecdt, Az ember tragédiáját, A csodálatos mandarint és A fából faragott királyfit, A mosoly országát. másik fele Válasz Petőfitelepről Pénteki lapunkban tudósi- védekezésben nehézségek tast közöltünk a belvíz el- lesznek. „Az átereszekből kileni védekezés szegedi eredményeiről és gondjairól, a városi tanács vb ülésén elhangzott tájékoztató alapján. A tudósításra válasz érkezett Petőfitelepről, melyet az alábbiakban adunk közre: A szokatlanul nagy menynyiségű eső, amely májusban és júniusban lehullott, július elején városunk egyes mély fekvésű területein belvízveszélyt okozott. A veszély elhárításáért a tanáes szervei, a tűzoltóság, a vízügyi szakemberek, a termelőszövetkezet dolgozói sokat tettek, s ezért ezúton is köszönetet szeretnénk mondani. A lakott területek védelmébe be kell vonni a lakosságot is — ez minden jó érzésű ember véleményével megegyezik. Ezért is értünk egyet a július 4-én a Délmagyarországban közölt „Eredményes védekezés a belvíz ellen" című tájékoztatóval. Amit a petőfitelepiekkel kapcsolatban tartalmaz a cikk, sajnos, előfordult: „Karba tett kézzel nézték, hogyan Igyekeznek mások menteni az ő javaikat." De ez az igazságnak csak egyik fele. A másik feléhez hozzátartozik, hogy éppen a problémakörhöz kapcsolódva már a májusi esőzések utón a Bújdosó Gy. utca lakói felajánlották társadalmi munkájukat: anyag biztosítása esetén rendezik az utca levezető csatornarendszerét és járdáit. Korábban hasonló felajánlásokat tettek más utcák lakói is. A jelen veszélyes helyzetben a -Gábor Áron utcában lakók július 2-án éjfélig csákánnyal, ásóval, lapáttal vezetgették a vizet, amíg tudták, de a végén győzött a viz. A Kapitány utca lakói félóránként nézték meg az egyik idős, egyedül élő bácsit lakásában, hogy mikor vilik szükségessé átmentése valamelyik kevésbé veszélyeztetett házba. Egyesek tényleg felháborodva vették tudomásul, hogy éjszaka is dolgoznak a szivattyúk, de többen ijedten mentek kJ, ha elhallgatlak a gépek, félve attól, hogy • gép Mbája miatt bányászott, a víz útját elzáró téglák, sóder, zsírosbödön, a lakók hanyagságából kerültek oda", de Petőfitelep lakóinak többsége helyteleníti ezt, és sajnálja, hogy a vétők felelősségre vonása nem történt meg. Mi, petőfileleplek úgy érezzük, hogy e néhány sor kiegészítéssel válik teljessé az a három izgalmas nap, amelyről a pénteki újság már tájékoztatott. Stanies Béla tanácstag Rendmtet: 0 mezőgazdasági építési és telepítési beruházások ártámogatásának átmeneti korlátozásáról A Magyar Közlöny 47. számában megjelent a pénzügyminiszter, valamint a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter együttes rendelete a mezőgazdasági építési és telepítési beruházások ártámogatásának átmeneti korlátozásáról. A rendelettel 1975. július elsejétől az idei kezdésre vonatkozó ártámogatási okiratok kiadását átmenetileg felfüggesztették. Nem vonatkozik a szabályozás a szakosított szarvasmarhatelepek termelő és kiszolgáló épületeire, építményeire, a szarvasmarhatartás épületeire, a meglevő épületek szarvasmarhatartási létesítményekké történő átalakítására, terménytárolók létesítésére, ültetvénytelepítési beruházásokra, ültetvénykorszerüsítésekre, törzsültetvény létesítésére és áruszőlő-termelő ültetvények ilyen célra történő átalakításóra. Ezekre tovább is kiadják az okiratot Azokra az idei kezdésre tervezett beruházásokra, amelyekre az ártámogatás iránti kérelem 1975. június 30-ig az illetékes szervhez megérkezett, az okiratot kiadják, tehát az ártámogatást ilyen esetben a termelők igénybe vehetik. Az átmeneti korlátozásra soft szükség, mert az ártámogatási keretet, amely nem volt kisebb az egy évvel korábbinál, a termelők időközben kimerítették. A keret különben 2,2 milliárd forintot irányzott elő idén a mezőgazdasági építési és telepítési beruházások ártámogatására. Csapóajtó — csípő ajtó. Először pesti híradásból olvastam, hogy idős asszonyt cibált el a busz" vagy villamos f— már nem emlékszem rá, melyik —, mert becsípte kezét a csapóajtó. Aztán Szegeden lehetett hallani, valakit úgy rántott el a busz, hogy a sétapálca maradt az ajtók között. Egy másik balesetnek kisgyermek volt az áldozata. Figyelmetlen a sofőr? Vagy az utas? Bármerre indulnék, mindkettőre találnék példát, és a példához magyarázatot. Idegrendszerünk vagy lassabban, vagy éppen gyorsabban kapcsolt, mint kellene. Nem azt akarom firtatni, mikor ki volta hibás — hozzáértőbb emberek vagy megtették, vagy megteszik ezt —, azt inkább, tehetnénk-e ellene valamit. forintját. Várná a jegyet, de jegy nincsen. — Tartsa meg magának, ha erre van kiéhezve! Arra nem gondol, hogy vagy nekünk jönne valaki hátulról, ha most is az ő jegyét nyálazná a sofőr, vagy szaktekintélyeket: mit lehetne tenni, hogy a busz semmiképpen el ne indulhasson, ha az ajtó között van valaki. Azt látom, a gépkocsivezető nyakig van a munkában. Az előbb nom látott senkit, megnyomta a gombot és balra mi lépnénk rá az előttünk néz a tükörbe, hogy a forjáró biciklire. Ha már elhangzott a tisztességtelenség vádja, megkérdezem a véggalom engedi-e indulni. Mire visszanéz, megeshet, az ajtó már becsípett valakit. A metállomáson, mi haszna lehet a rónál egy forintért dolgozik jegyből annak, aki megtartja. . — Semmi. Nem a jeggyel számolunk el. Ami pénz a perselybe kerül, benne is marad. Figyelgetem, melyik gombra nyílik, melyikre csukódik a fotócella, és úgy őrzi az egész földalattit, mint a hétfejű sárkány. Miért ne dolgozhatna Itt is? — zötyögtetem magamban a gondolatot. Megkérem a vezetőt, csípje oda a kezemet a két ajtó az ajtó. Okos találmány, de közé. Azt mondja, Ilyen durrájövök, messziről nézve vaságot szívességből se játMegkéEGY FORDULÓ mára járó busz masinisztáját, vigyen egy fordulóra úgy, hogy belenézhessek a dolgaiba. Ismorőst választottam, kitűnő szakembert. Beállunk a megállóba. Mire figyel ilyenkor? Arra, hogy annak a csöpp gyereknek fogják-e jól a kezét, vagy sietős nagy buzgalmában az a néni nem sodródik-e közel hozzám, mielőtt megállnánk. Sikerült. Nyílnak áz ajtók, cserélődnek az utasok. „Félállásban" a Volán embere a busz vezetője, azt nézi, le tud-e szállni mindenki; a másik félben kalauz. Azt is néznie kell, milyen pénz csúszik a perselybe és számolni, háromnak vagy négynek az árát dugta bele valaki. Fölszállt mindenki, ajtók záródnak, indulunk. Most bukkan elő valaki hátulról, dugja be a két nem jó. Az egyik ajtó fele még tárva, de a lámpa már jelzi, hogy becsukódott. Van időnk a végállomárem a son, mindent kérdezhetek. Be Dorozs- is ülhetek a kormány mögé, gombokat nyomogatni. Azt játsszuk, hogy nincs kint senki — legalábbis tükörből nem látszik, hogy lenne —, benyomom az ajtó gombját. Már sistereg, csukódik, amikor látom, hogy ugrik föl az utas. Játék csak, utasom szívességből a gépkocsi vezetője. Kapok a másik gombhoz, mint a villám, visszaszik. Fogom a kis seprű nyelét — olyan vastag csak, mint a hüvelykujjam —, becsípjük azt. Egyszer jelzi a lámpa, hogy nem csukódott be az ajtó, másodszor nem Jelzi. Erre tehát nem adhatunk semmit, a kabát sarka a söprűnyélnél is vékonyabb. MEGOLDÁST KERESÜNK Nem megyek a szakemberekhez. Kérem az olvasót, az én szakértelmemre ne adjon semmit, csak azt higgye el, nyitnám az ajtót, de addigra ha az ón csekélyke ellenvetémár közé ke.rült. Számítanám seimmel odajutunk tíz perc le az én járatlan reflexeim alatt a gépkocsi vezetőjével, Kinevezések a József Attila Tudományegyetemen Az oktatási miniszter 1975. dalomtörténeti Tanszékre július 1-től 3 éves időtar- Kiss Lajos, a Szervetlen és tamra, az Egyetemi "Tanács Analitikai Kémiai Tanszékjavaslata alapján dr. Leind- re dr. Acs Gábor, a Geoler László egyetemi tanárt, metriai Tanszékre dr. Lovász akadémikust, a tudományos László, a Földtani és ösrektorhelyettesi, a kari ta- lénytani Tanszékre dr. Molnács javaslatára dr. Tandori nár Béla, a Genetikai TanKároly tanszékvezető egye- széki Csoporthoz dr. Orosz temi tanárt, akadémikust, a László, az Állattani TanszékTermészettudományi Karon a re dr. Stammer Aranka és dékáni teendők ellátásával a Tudományos Szocializmus bízta meg. Tanszékre dr. Réti László Ugyancsak az oktatási mi- adjunktusokat, nlszter 1975. július l-töl a A Természettudományi Tudományos Szocializmus Kar Tanácsának határozata Tanszékre másodállású egye- .alapján a dékánhelyettesi temi tanárrá nevezte ki Or. bán Sándor docenst, egyetemi docenssé az Államigazgatási és Pénzügyi Jogi Tanszékre dr. Szűcs István, az I. sz. Magyar Irodalomtörténeti Tanszékre Keserű Bálint, a n. sz. Magyar Iro« teendőket 1975. július 1-től 1978. június 30-ig dr. Seres László docens látja el, dr. Balázs József dékánhelyettesi megbízását az Államés Jogtudományi Kar Tanácsa újabb 3 évre megújította. tehetetlenségét, de azt hal lom, hogy ez ellen nincs orvosság. Az ajtó becsípheti az utast. (De ha már becsípte, látni lehet a tükörből a kívül maradt részét.) Hamar megegyezünk, hogy a három zöld, meg a három piros gomb sok. Ha ugyanazt a gombot kellene nyomni nyitáskor és csukáskor is, csupán a lámpa jelezné a zöldet, vagy pirosat, egy-két becsipést el tudnánk kerülni. Most azt játsszuk, hogy leszáll valaki a középső ajtón. Lehajol, leteszi a kosarát, lelép az alsó lépcsőre. Üres a kocsi, és öt tükörből választhatok, mégse látom. A hátsó ajtónál még ennyit se. SZÍVESSÉGBŐL SE Védheti tehát magát a masiniszta: van olyan vak terület a buszon, amit képtelen szemmel tartani. De én nem védeni akarom, mert attól még az utas ráfizethet. Csak megmondani, hogy itt is hiba van. — A csengőt mindenki használja? — Nem. Sokan azt mondják, hiába szól a csengő, jelezvén, tilos a fölszállás, nem sokat ér. Kevesen tartják be, fölugranak akkor is. Es nem védekezhet vele a sofőr, mert nincs kiírva, mire jó a csengő, és piros lámpa sincs. Az újság ugyan megírta egyszerkétszer, de nem olvas mindenki újságot, vagy elfelejti, amit olvasott. Azért jöttem, hogy utána sorba járjam a föllelhető hogy barkácsoló ember tudna megbízható szerkezetet csinálni, akkor biztosra vehető, hogy konstruktőragyak ugyanennyi idő alatt akár tíz megoldást is találnának. Az új buszokon automata sebességváltók vannak. Kapcsológomb zárja az áramkört, úgy működik ez a rendszer. Mi azt találtuk ki, hogy szerelnénk minden ajtó fölső vezető bütykei közé olyan két oldalra működő kapcsolót, amelyikre rábízhatnánk a sebességváltó áramkörét. Csak akkor adna oda áramot, ha minden ajtó tökéletesen becsukódott. Olyan finomra be lehetne szabályozni, amilyenre akarjuk. Még haragosát se tudná odacsípni így a sofőr. (Az a kapcsoló, amelyiket az ajtózáró pumpa karja működtet, erre a célra nem jó.) Ismétlem, nem azt állítom, hogy ez a jó megoldás. Csak azt, hogy lehet megoldás. Olyan terhet vennénk le vele a buszvezetők nyakáról, amely örökre lelki nyomorékká teheti őket, és testileg az utast. Ha ezt a terhet kizárásos alapon rá tudjuk bízni a szerkezetre, bízzuk rá. A kettőnk javaslata azért sem jó, mert csak az automata sebességváltós buszok adottságaira gondoltunk. Ha nálam okosabb ember kerülne egyszer a régi buszokon hasonló gondolattal, biztosan találna azokra is megoldást. Kérem tisztelettel, tegye meg. H. a