Délmagyarország, 1975. július (65. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-01 / 152. szám

Kedd, 1975. július 1. 5 A „vadkortefa" ARCA betöltötte a képer­nyőt. Mintha abból a hazai udvar északi részén levő, szelek által háromszor meg­csavart, mégis szálegyenes és bőven termő vadkörtefából faragták volna arcát, melyet élete jelképeként nevezett meg Nagy László a televízió vasárnap este sugárzott port­réfilmjében. Ez az arc nem­csak betöltötte a képernyőt, de minden filmes mankótól mentesen — mostani és haj­dani környezetábrázolása, dokumentumok bemutatása, barátok vallomásai, tárgyai­nak felsorakoztatása, az író­szoba oly hatásos és gyak­ran bevált feltérképezése, baráti és kritikusi vallomá­sok nélkül — uralta a kép­mező négyszögét, sőt kilépve onnan millió család vendége ls volt. Ez az arc önmagá­ban, a puritánul egynemű háttér előtt, olyan volt, mint egy műalkotás. Szobor. De több is annál, mert mindig változó, mozduló volt Nagy László arca. Volt szigorú és esendő, rezzenetlen tekintetű és bölcsen elmosolyodó, töp­rengő és dacos, meleg fénye­ket és villanó villámokat egyaránt szemében őrző. Egyszerre volt kamaszosan kedves és bölcsen őszinte. A portréfilm — rendezője Zol­nay Pál, beszélgetőpartner a költőtárs, Kormos István — bizonyította, hogy a kamera egyetlen arcra is tud (ha mer!) koncentrálni, akár egy teljes órán át anélkül, hogy pillanatra is engedményekre kényszerülne. HANGJA csendes, kissé fakó. A szavak előttünk for­málódtak mondatokká, a gondolatok előttünk öltöttek hallható formát. Nagy Lász­ló versmondása költőtársakat idéz emlékezetünkben. Ba­bits kántáló versmondását, Weöres Sándor cérnahangú énekét, Illyés Gyula ódai nyárnyalását. Nagy László Kisorsolták a lottá júniusi lárgvnvereménveit — a 24. hót szelvényeiro Budapesten, a Népstadion sajtótermében, hétfőn kisor­solták a lottó június havi tárgynyereményeit — a 24. já­tékhét szelvényeire. Az alábbiakban közöljük a szegedi totó-lottó körzeti iroda területén eladott és nyereménnyel kisorsolt 24. heti tzelvények számát, valamint a nyereményt. 3 930 670 utalvány; 3 956 618 konyhafelszerelési utalvány; 3 976 129 utalvány; 3 993 062 utalvány; 3 994 619 utalvány; 3 999 173 utalvány; 3 790 094 textilutalvány; 3 799 428 ki mit választ utalv.; 3 800 662 utalvány; 3 819 207 színes tv; 3 835 997 tv; 3 842 664 hűtő­gép; 3 862 418 utalvány; 3 876 995 ki mit választ utal­vány: 3 901 616 ki mit vá­laszt utalvány; 3 901733 „te­tőtől talpig felöltözhet" utal­vány; 3 922 308 hűtőgép; 3 926 716 utalvány; 3 926 817 „tetőtől talpig felöltözhet" utalvány. 4 024 488 textilutalvány; 4 024 644 utalvány; 4 026 342 utalvány; 4 033 432 sztereó­rádió, magnetofon és utal­vány; 4 037 019 sztereórádió, magnetofon és utalvány; 4 038 280 ki mit választ utal­vány; 4 049 092 ki mit vá­laszt utalvány; 4 050 045 ki mit választ utalv.; 4 051 398 hűtőgép; 4 064 933 textilutal­vány; 4 076 893 textilutal­vány; 4 077 847 „tetőtől talpig felöltözhet" utalv.; 4 080 671 utalvány; 4 084 719 ki mit választ utalvány; 4 094 816 „tetőtől talpig felöltözhet utalvány; 4 095 613 utalvány; 4 096 157 ki mit választ utal­vány; 4 160 162 utalvány. 4 167 836 utalvány. 4168 153 utalvány. 4 183 287 ki mit választ utalvány. 4 224 423 ki mit vá­laszt utalvány. 4 231 741 ki mit választ utalvány. 4 237 421 utalvány. 4 143 629 utalvány. 4 247 792 textilutal­vány. 4 278 744 hűtőgép, 4 279 035 hűtőgép. 4 288 570 utalvány. 4 304 793 utalvány. 4 315 938 utalvány. 4 345 093 utalvány. 4 350 147 sztereó­rádió, magnetofon és utal­vány. 4 352 940 utalvány. 4 364 361 ki mit választ utal­vány. 4 370 683 utalvány. 4 373 059 hűtőgép. 4 387 390 ki mit válasz utalvány. 4 393 69^ utalvány. 4 413 426 utalvány. 4 416 429 ki mit választ utalvány. 4 426 774 ki mit választ utalvány. 4 430 422 utalvány. 4 433 448 tetőtől talpig felöltözhet utal­vány. 4 477 160 utalvány. 4 490 660' utalvány. 4 493 304 utalvány. 4 495 299 tv. 7 160 347 utalvány. 7 184 420 tetőtől talpig felöltözhet utalvány. 44 531 515 táskaíró­gép. 44 539 817 utalvány. 44 860 181 textilutalvány. 44 860 196 utalvány. 50 465 919 utalvány 50 467 944 utalvány. 50 470 844 utalvány. 50 472 317 utalvány. 50 484 858 bútor-lakberende­zési tárgyak. 51 001 275 tv. 51 024 134 tv. 51 036 112 szte­reórádió, magnetofon és utalvány. 51 045 967 konyha­felszerelési utalvány. 51 049 885 utalvány. 51 050 384 hűtőgép. 51 051 834 utalvány. 51 059 722 táskaíró­gép. 51 069 075 utalvány. 51 070 070 textilutalvány. 51 070 150 utalvány. 51 081 837 tv. 51 082 385 utal­vány. 51 084 696 utalvány. 51 103 981 ki mit választ utal­vány. 51 111 043 sztereórádió, magnetofon és utalvány. 51 117 584 utalvány. 51 119 001 konyhafelszerelési utalvány. 51 122 282 ki mit választ utalvány. 51 127 543 ki mit választ utalvány. 51 127 661 hűtőgép. 51 140 805 tv. 53 274 999 hűtőgép. 53 285 404 utalvány. 53 294 524 ki mit választ utal­vány. 53 303 25o utalvány. 53 304 631 utalvány. 53 320 836 textilutalvány. 53 327 308 utalvány. 53 329 070 tetőtől talpig felöl­tözhet utalvány. 53 329159 utalvány. 53 332 704 ki mit választ utalvány. 53 349119 utalvány. 53 356 416 tv. 53 365 289 utalvány. 53 369 196 sztereorádió. 53 428 348 tetőtől talpig felöl­tözhet utalvány. 53 434 486 utalvány. 53 446 713 utalvány. 53 460 519 tetőtől talpig felöl­tözhet utalvány. 53 468 482 tv. 53 469 313 utalvány. 53 473 207 tetőtől talpig felöl­tözhet utalvány. 53 474 207 tetőtől talpig felöltözhet utalvány. 53 474 159 bútor­lakberendezési tárgyak. 55 513 415 textilutalvány. 55 520 655 tetőtől talpig felöl­tözhet utalvány. 55 525 768 utalvány. 55 533 062 utalvány. 55 533 782 utalvány. 55 538 502 utalvány. 55 565 539 tv. A nyertes szelvényeket 1975. július 30-ig kell a to­tó-lottó kirendeltségek, az OTP-fiókok vagy a posta út. ján a Sportrogadási és Lottó Igazgatósághoz (1875 Bu dapest, V., Münnich Ferenc u. 15.) eljuttatni. A gyorslista közvetlenül a sorsolás ntán készült, az esetleges hibákért felelősséget nemvállalunk. versmondásának az értelem csillámpora adott fényt, tisz­ta, kristályosodó szerkezetet, pontosan érzékelhető és él­vezhető ritmust. GONDOLATÁI mégis a legmaradandóbbak, legin­kább megszívlelendőek. Mert Nagy László nem beszélt ne­künk, hanem előttünk gon­dolkodott, emlékezett, töp­rengett, vallott, kutatott múltjában, fürkészte a je­lent. Nem előre megfogalma­zott, gondosan csiszolt, ke­rekded lombikmondatokkal nyerte meg rokonszenvünket, hanem emberi érzéseinek, gondolatainak kendőzetlen feltárásával. Az ember leg­bensőbb titkainak csapóajta­jai lendültek fel előttünk. Gondoljuk csak el, kinek az álmait, keserveit, vívódásait ismerjük?! Csak legbensőbb barátainkét, szeretteinkét. Azzal, hogy ezekről is szólt a költő, azzal, hogy elárulta: rettegett álmaiban zuhogó, piszkos vizek sodorják, hogy bársonyos dombok koptatják ülepén a nadrágot, hogy füg­gőlegesen szokott repülni, hogy ötévesen űzetett ki a paradicsomból, azzal, hogy sírásairól is szólt — vala­mennyiünk közeli barátja lett. Emlékezetesek az útra bo­csátó közeg, a szűkebb csa­lád és a teljesebb faluközös­ség összetartó, életet megha­tározó impulzusai. A munka, erkölcs, szórakozás, játék hajdani, és új minőségű maj­dani egysége. Nagy László „mindenkitől tanul". Csoko­naitól József Attiláig és Lor­cáig terjed a mesterek sora. Feledhető-e az első „műfor­dítási kísérletének kedves története, a „Leszek a cse­lédje, lehozom a csillagot én ..sláger magyar és ro­mán változatának összeha­sonlítása kamaszfejjel?! Szó esett a költői pálya ál­lomásairól, a versírásról, a költő felelősségéről, a költé­szet feladatairól, reményei­ről és kötelességeiről. Érde­mes idézni válaszát arra a kérdésre, hogy mit üzen 100 —500 év múlva élő utóda­inknak. „Ha lesz emberi ar­cuk, csókolom őket. Ha lesz emberi szellemük, tudatom velük, csak ennyit tudtam tenni értük." S HOGY MIT TETT az el­múlt három évtized alatt Nagy László a magyar köl­tészetben, azt hűen példázza éppen a könyvhéten megje­lent négykötetes életműve. S mit tett ehhez a portréfilm? Millió néző — mai és hol­napi versolvasó, -szerető, -ér­tő — számára minden írást, verset, műfordítást a szemé­lyes ismeretség élményével hitelesített T. L. Még nagyon iskolapadba illő, 15 év körüli fiatalok se­rénykednek a gépek mellett a KSZV új szegedi szövőgyá­rának fóliaüzemében. Való­ban iskolások ők, mégpedig a Szegedi Textilipari Szak­középiskola második osztály előtt álló diákjai — jelenleg négy hétig tartó üzemi gya­korlaton vesznek részt a gyár­ban. Ezalatt az üzem veze­tőinek irányításával talál­koznak azokkal a gépekkel, illetve megmunkálási eljárá­sokkal, amelyeket eddig leg­feljebb tankönyveikből és tanáraik magyarázatából is­merhettek. De jól jön agya­korlat a gyárnak is, hiszen a valóságos termelőmunka ízlelgetése némi hasznot is eredményez. Az l/G osztály­ból, a kö­tő-hur­koló SZAK­EMBEREK AZ ÜJ GYARNAK szakos gyerekek közül heten kerültek Újszegedre: Kram­mer Mária, Bór Péter, Ká­dár István, Nagy Gábor, Nagy Jenő, Pósa Róbert és Sendula Ferenc. Valameny­nyien Kiskunhalasra, illetve annak környékére valók, Sze­geden az iskola kollégiumá­ban laknak. Ez alól csak Krammer Mária kivétel, ő albérletben lakik, mivel le­ányszállása nincs az intézet­nek. Vajon miért ebben a városban tanul a hét vidéki fiatal? A kérdésre Nagy Gá­bor válaszol, társai nevé­ben is. '— Halason kötő-hurkoló üzemet építenek, amely 1978­tól dolgozik teljes erővel. Mi éppen akkor végzünk, így számíthat ránk a gyár. Per­sze, nem mindenkire azon­nal, hiszen hárman — Bór Péter, Sendula Ferenc és én — szeretnénk tovább tanulni. Helyünk nekünk is lesz; az otthoni gyár vezetői elmond­ták, hogy felsőfokú végzett­ségű szakemberekre is szük­ségük van. A matematiká­val, a fizikával, valamint a szakmai tárgyakkal eddig nem volt bajunk, így bizako­dunk a felvételben. Nagy Gábor — társaihoz hasonlóan — több gépen dol­gozott már, legutóbb a Ra­schel zsákkötő gépen, most pedig a vágógépen tanulja a munka fogásait. Nem is eredménytelenül, hiszen mér­nöki pontossággal el tudja magyarázni máris az auto­matikus berendezés működé­sét, s mozdulatai is gyakor­lottnak tetszenek. Mindezt az itt dolgozó gépkezelőknek, a vezetőknek köszönheti, akik türelmesen, nagy gonddal ok­tatják a fiatalokat. Azt mond­ják a fiatalok, különösen Me­gyesi István művezető, majd utódja, Lajos József segített sokat, de szívesen emlegetik Csapó Mihályt is, aki a bá­lázás titkait ismertette meg velük. MINDEN GÉPEN Balett és kánkán A szegedi balettiskola va­sárnapi vizsgaelöadásán Pe­regnek a hónapok címmel nagyszabású táncjáték került a színház színpadára: ösz­szekötő szövegét írta és ze­néjét összeállította Markó Leó. A műsorban közremű­ködött a Szegedi Nemzeti Színház tagjaiból alakult ka­maraegyüttes — Németh László hegedűn, Markó Leó gordonkán, Szász István fu­volán és Bányai István ütőn — zongorán kísért Szabó Emília. Az év tizenkét hó­napjának hangulatát eleve­nítették meg a növendékek. Az iskola vezetője, M. Kádár Andrea, a korábbiakhoz ha­sonlóan változatos, mégis egységes koreográfiát készí­tett erre az alkalomra. Jó érzékkel ötvözte a különféle táncokat, a klasszikus és dzsesszbalettet, a társas- és népi táncot, az akrobati­kus elemeket, a revü műfa­ját. Jól gazdálkodott táncos­anyagával is; a legkisebbek és a legnagyobbak egyaránt szerepet kaptak. Különösen szépnek láttuk az év első három hónapjának hangula­tát idéző színeket, A tél örömeiben a kedvesen pipis­kedő, lámpaláz nélkül tán­coló apróságoké volt a fő­szerep. A legtehetségeseb­bek: Fábián Ildikó, Karsai Marianna és Kiss Tünde már a csoportos táncokban is felhívták magukra a figyel­met. Az áprilisi színben be­mutatott esernyős jelenetü­ket az előadás egyik legsi­keresebb részeként említhet­jük. Záró táncként az élő­ben ritkán látható, többnyi­re csak filmekből ismert kánkánt mutatták be a leg­nagyobbak. Akkora sikerrel, hogy ismételniük is kellett. M. Kádár Andrea immár 21 éve tanítja a legkülönbö­zőbb táncokra, harmonikus, szép mozgásra növendékeit. S ahogy az évről évre meg­rendezett vizsgaelőadások is bizonyítják, nem eredmény­telenül. Ügy látszik, hogy a Postás művelődési ház égi­sze alatt működő iskola — a Tömörkény gimnázium és művészeti szakközépiskolá­ban folyó oktatással együtt — hosszú évekig biztosítani fogja a színház balett-tán­cosi utánpótlását. L. Zs. Az üzem vezető­jének, Széli Já­nosnak vizsgái miatt ta­nulmányi szabadságra kellett mennie, mégis sok időt tölt el dolgozótársai között. Örömmel szemléli a fiatalok szárnypróbálgatásait, s úgy érzi, nem hiábavaló a gyár­ban eltöltött idő. — Ügy vélem, sokai ta­nulhatnak nálunk a gyere­kek — érvel. — Igaz, nem dolgoznak olyan intenzitás­sal, mint az idősebb, állandó dolgozók, de ez érthető is, hiszen még sokat kell gyako­rolniuk, s az elvárható mun­kafegyelemről sem alakulha­tott ki pontos kép bennük. Éppen a mi dolgunk, hogy megszerettessük velük a mun­kát. Széli Jánost távollétében Sirián László helyettesíti, 6 beszél a fiatalok munkájá­nak megszervezéséről. El­mondja, hogy valamennyi gé­pen dolgoznak, az utolsó hé­ten pedig az addig legjob­ban tetsző munkát végezhe­tik. Még valaki gondoskodik ar­ról, hogy a fiatalokat való­ban érdekeiknek megfelelően foglalkoztassák az üzemben, mégpedig Sipos András, a szakközépiskola oktatója. Ta­pasztalatairól a következő­ket mondja. — Az iskolában most épí­tenek tanműhelyt a gyere­keknek. Ha elkészül, sokat javulnak az oktatás feltéte­lei. Akkor a nyári gyakorla­ton tanultakart ls hasznosít­hatják majd. Mostani láto­gatásaim alkalmával beszél­getek a vezetőkkel a tanu­lók munkájáról, előmenete­lükről, s a fiatalokat is meg­kérdezem, vannak-e nehéz­ségeik az üzemben és a kol­légiumban, végül, hogy mivel töltik szabad idejüket. Ez utóbbi kérdés is fontos, hiszen most van a nyári va­káció ideje. A délután prog­ramokról Sendula Ferenc bá­szél: — Szerencsénk van, hogy Szegeden töltjük a gyakor­latot, hiszen itt van lehető­ségünk bőven a strandolásra. Együtt járunk délutánonként az uszodába, este pedig a kollégiumban olvasunk, tele­víziót nézünk és játszunk. A szombati műszakot mindig ledolgozzuk előre, így hét végén hazautazhatunk két napra. Munkájukért óránként két forintot kapnak a szakközép­iskolások, s ez bizony nem mondható soknak. Igaz, hiba lenne magas fizetéssel ké­nyeztetni a fiatal diákokat, de figyelembe kell venni, hogy ők alkalmanként tény­leges dolgozók munkáját vég­zik, egy-egy üzemben átme­netileg enyhítenek a létszám­gondokon. S egy összehason­lítás: ha gimnáziumi tanu­lók szünidőben dolgozni mennek, anyagmozgatással, gyümölcsválogatással, vagy egyéb munkával az órán­kénti 2 forintos fizetés több­szörösét is megkaphatják. Éppen ezért az üjszegedi fó­liaüzemben dolgozó hét fia­tal is vállal még munkát a kötelező letelte után. Sokan már azt is tudják, mire költik forintjaikat. Nagy Gáborék például házat épí­tettek, s éppen most rendezik be bútorokkal. Ebben segít Gábor is. Kádár István, aki kézilabdázik a Szegedi Vo­lán ifjúsági csapatában, sportfelszerelést vásárol a pénzén. A LEGJOBB SZAKMA Egy év­tizeddel ezelőtt még olyan sokan jelentkeztek az iskolába, hogy a vezetők vá­logathattak közöttük. Az utóbbi években azonban úgy megcsappant az érdeklődés, hogy néha csak Podolcsák András és Takács János ta­nárok odaadó szervező mun­kájának köszönhető, hogy megtelnek az osztályok. A most megkérdezett fiatalok például 28-as osztálylétszám­mal kezdtek, de már csak húszan vannak. Sokan hátat fordítanak, pedig Pósa Ró­bert azt mondja, hogy „a mienk a legjobb szakma". Valóban, az iskolában pár év óta oktatott kötő-hurkoló szakma szép. Bizonyára még sok fiatal megszereti. « Szirák József

Next

/
Thumbnails
Contents