Délmagyarország, 1975. július (65. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-31 / 178. szám

4 Csütörtök, 1975. július 31. Járőrben a Tiszán Szak- ! Láncfonalak szervezet előkészítése a téeszben Az Idén Szegednél nem téktárgyat azért nem hoznak követelt íilrdőző áldozatot a magukkal, mert azokra sen­Tisza, sem a Maros-torok, ki sem vigyáz, mint más években ilyenkor. A hidra íel- és visszanéz­Igaz, a fürdési, strandolási ve a vízről — félelmetes « szezonból heteket vett el a hatás. Valakit most is visz Tiszán és a Maroson nemré- a víz, aki a napokban a hid­giben levonult mpgas árhul- ról vetette magát a mélybe, lám. Bizonyára a strandolok Ezért is szaladtunk lefelé a is fegyelmezettebbek, okul­tak a korábbi szomorú ese­tekből, és tanult a hatóság is. Rudas Károly rendőr zász­lós, a szegedi révőrség pa­rancsnoka mutatott egy jegyzőkönyvet, amely ki­mondja: fürdést tiltó táblát ^Pi kell elhelyezni a nagyon ve- Iában és az úgynevezett ken­szélyes helyeken, a Maros­toroknál, a Tisza bal part­ján az úgynevezett vasto­ronynél, a Bertalan emlék­műnél, a Székely sori szennyvizlefolyónál és a volt vasúti hídnál, mindkét par­ton. méreten aluli nos. általában halakat, nem. Saj­na agyar—jugoszláv szakasz­ig: nem fogtak-e ki valakit halászok, határörök, a vízi rendőrök segítői. Értékek parlagon Odessza lakónegyed vona­írott malaszt A révörség kishajójával délelőtt, tűző napon indul­tunk járőrbe. Július vége van, de sajnos, egy táblát sem találtunk, illetve egyet­lent a volt vashidnál, a sze­gedi oldalon. A közérdekű jegyzőkönyv szövege ezek szerint csak írott malaszt, mert nem hajtották végre, bár aláírták az illetékesek. A Bertalan emlékmű közelé­ben a kishajóval meg kel­lett állnunk. A hajózó út­dergyári hatházak előtt part­hoz kötött, éjjel-nappal őri­zetlenül hagyott drága mo­torcsónakokat himbál a víz. Nem vigyáz rájuk senki. Még lentebb félig elsüllyedt csónakok merednek orral az ég felé. Gazdáik helyett ezek­re is a rendőrök dolga vi­gyázni? Loptak már vízi motort, Sok a szabálysértő — Találtunk már halász­nál 25 darab 18 dekás pon­tyot, harcsát, süllőt és hor­gászoknál is jócskán — te­kintett jegyzetfüzetébe a rév­őrség parancsnoka és neve­ket, eseteket sorolt fel. Volt horgász, aki azzal menteget­te magát, hogy beteg felesé­gének akart hazavinni 30 darab kis * szürkeharcsát Egy másik azzal érvelt hogy nem ismeri a halakat pedig mint kiderült, tizenöt éve van horgászengedélye. Egy halász pedig mesét kerekített arról, hogy otthon, frissen ásott kútjába akar ponty- és harcsaivadékot telepíteni. Halászok és horgászok kö­zött ennyi sok szabálysértő­vel sosem találkoztak a vízi rendőrök, mint az idén. Több «<*at megrongálták, mint negyven szabálysértési beütötték a csónakok olda­lát, elvágták kötelüket, kirá­molták belőlük a mozgatható tárgyakat, a károsultak pe­dig hozzánk szaladtak — so­rolta Rudas Károly zászlós. Az ószentiváni szivattyúte­lep alatt a határőrség rocsó­házánál az országból éppen kifelé tartó útiokmányait el­lenőrizte a szolgálatos határ­őr. Szekeres László. Igazi fegyverbarátsággal üdvözöl­ban két kislányt parancsolt te a rendőr zászlóst ki a vízből a révörség pa­rancsnoka. Mikor partot ér­te*, visszakiabáltak: — Ki tiltja meg, hogy ott fürödjünk, ahol akarunk? A Tisza és a Maros össze­folyása most, az apadósban lassuló víz sodrásában is ve­szélyes. A két folyó az ör­vénylésben állandóan dolgo­zik. A partról egyik percben akár tíz méterre Is be lehet lábolni a vízbe, csupán fél­térdig, combig ér. A követ­kező pillanatban viszont szinte kifut a lábak alól a homok, s a legjobb úszó is küszködhet amíg visszafelé partot ér. Szomorú statisztika — Ezen a részen — muta­tott a vízre a révörség pa­rancsnoka —, az utóbbi két évtized statisztikai adatai szerint tizenöten vesztették életüket a folyóban. A Bo­szorkányszigetnél. a volt vasúti hídnál pedig kilencen lelték halálukat A tiltó táb­lákra tehát nagyon nagy szükség lenne A partiürdö alatt, a köz­úti hid után a szabad strand, az úgynevezett „lapos" min­den szezonban igen népes. Bójákon belül és vizőr fel­ügyelete mellett fürödnek itt főleg fiatalok, zömmel odesz­szai lakosok, akik felsőruhá­zat nélkül csak leugranak a töltésről, átszaladnak a hul­lámtéren és mér vizet is érnek. Ruhát, órát, egyéb ér­Visszafelé jövet és fel­szaladva Algyőig akadt még dolga a révőrség. parancsno-. kának. Halászokat és horgá­szokat ellenőrzött, hogy visszaeresztik-e a kifogott feljelentést kezdeményeztek a tanácsoknál. Az állam, a társadalom érdeke a nemes halállomány védelme a Ti­szán, a Maroson is. Egy-két motorcsónakos viszont halá­szok varsáit rángatta fel, ta­pogatta meg a Maroson. Ezekkel szemben is intéz­kedtek. Sajnos, nem tudtunk beáll­ni a kikötőbe újabb intézke­dés nélkül. Két fiatalembert a hajózóútban értünk. A hid fölött át akarták úszni a Tiszát. Megérteti talán ve­lük egy zsebbevágó bírság, hogy az életükre, testi ép­ségükre elsősorban nekik és nem a rendőröknek kell vi­gyázni. Lődi Ferenc A közelmúltban felsőbb pártszerv döntött arról, hogy a bérből és fizetésből élő dolgozóknak biztosított jogok és kötelezettségek kö­vetkezetes érvényesítését a termelőszövetkezetekben al­kalmazotti munkaviszonyban dolgozók számára is lehetővé kell tenni". Egyúttal azt ajánlotta a SZOT-nak, hogy a TOT-tal és a MEDOSZ­szal együttesen — az állami Irányitó szervekkel egyeztet­ve — dolgozza ki / a téeszek­ben és társulásaikban létre­hozandó szakszervezeti szer­vek működési elveit. A kö­zeli jöVőben intézkedések történnek a szakszervezeti alapszervezetek vagy csopor­tok létrehozására a téeszek­ben és társulásaikban. A szakszervezetek létreho­zása a termelőszövetkezetek­ben és társulásokban nem azt jelenti, hogy szembeke­rülhet egymással a téesz ve­zetősége, mint testület és a szakszervezet. A szakszerve­zet létrehozásának célja az, hogy erősödjenek a termelő­szövetkezetek; a szakszerve­zetek is segítsék a tagsági vi­szony erősödését, a közgyű­lés, valamint a vezetőség tör­vény adta jogainak, határo­zatainak érvényesülését. Szocialista viszonyaink kö­zött a szakszervezetek érdek­védelmi tevékenysége, s a szövetkezet, mint önálló, vál­lalati gazdálkodó egység cél­ja, törekvése között nincs el­lentét. Ellenkezőleg, a szak­szervezeti szervek azzal, hogy a szövetkezetekben képviselik az alkalmazottak érdekeit, nem a szövetkeze­tek „ellen" fejtenek ki tevé­kenységet, hanem az esetle­ges törvénytelenségek ellen, a jogszabályok érvényesülé­séért, s ezzel a demokratikus jogok betartásáért, a munka­helyi légkör javításáért küz­denek. Mindezek pedig nem gyengítik, hanem erősítik a szövetkezeti mozgalmat. A szövetkezetekben műkö­dő szakszervezeti szerveknek nem csupán szó szoros ér­telmében vett érdekvédelem lesz a feladatuk. A szövetke­zeti mozgalom fejlesztését, vagy ha ugy tetszik, „érde­keit" azzal is szolgálják, hogy részt vesznek az alkalmazot­tak politikai, kulturális ne­velésében, segítik ezen dol­gozó réteg szakmai művelt­ségének növelését. Mihók Sándor A szegedi textilművek írezőüzemében három darab Hib­bert írezőgép dolgozik. Három műszak alatt kétezer méter láncfonalsort vonnak be Itt olyan anyaggal, amely védi a szálakat a szövés közben fellépő Igénybevételektől. Az 1964­ben vásárolt angol gépeknek állandóan működntök kell, hiszen egyetlen berendezés 532 szövőgépet lát el kikészített láncfonallal. Képünkön: két Hibhert-gcp látható, munka közben. Az előtérben: lánchengcrre felcsavarodó. írezctl fonalsor Diákok a konzervgyárban Somogyi Károlyné felvétele A nyári iskolaszünet napjait hasznosan tölti a Szegedi Konzervgyárban kétszáz diák. A kicsik, 12—14 évesek, ta­nári felügyelettel a csomagolóban dolgoznak, a középisko­lások pedig a gyártásban vesznek részt. Még javában tar­tott a borsószezon, amikor kezdték a munkát. A napokban már zöldbabot is válogatnak, uborkát, s a dobozüzembe is jutott a serény munkáskezekből EEEEHEH SZEGEDI REGELO Talán csak a harmadik egyetemért vivott küz­delemben hadakozott e város az érvek bősége­sebb muníciójával s a meggyőződés szentebb hi­tével, mint a szegedi vármegyei székhely mel­lett. S az új beosztás, mely a mai Csanád- és Csongrádmegye területéből alkotja meg az új vármegyét, csak erősíti és a megcáfolhatatlan­ságig szilárdítja meg a régi igazságokat. A két vármegye területének középpontján fekszik Sze­ged, a legkönnyebben megközelíthető, legtöbb állatai intézménnyel ellátott, gazdasági, kulturá­lis tekintetből messze felette áll a két vármegye ez idöszerinti székhelyeinek. Még elgondolni is nehéz, hogy a battonyaiak Szentesre menjenek az alispánjukhoz, vagy a szegváriak Makóra. Még a békemenetrend mellett is egy kis világ­körüli utazás lenne ez a kerülő. Annyira logikus, annyira természetes, annyira a közérdeket szol­gáló lenne a szegedi székhely, hogy szinte félni lehet a meghiúsulástól. Tiszi István szeptember végén lent járt a frontokon. A SZEGEDI NAPLÓ 1918. október 3­án Ilyen élcet farag az esetből: Mit csinált Tisza Boszniában? Elmérgesitette a szláv kérdést. — „Ha Magyaron,zagon volnátok, kirúgnálak ben­neteket." — „Szerbia olyan kicsi lesz, hogy Bul­gária reggelire megeszi." SZEGEDI NAPLÖ, 1918. október 11. A világ átalakulása felé. Nincs már ellenzője sehol a fegyverszünetnek. — A németek kielégítő vá­laszt adnak Wilsonnak. — A béketárgyalásokon Andrássy fogja képviselni a Monarchiát — Ti­sza István kijelentette, hogy visszavonul a po­litikától. — Wekerle távozásának Időpontja már csak technikai kérdés. SZEGEDI NAPLÓ (Rendkívüli Kiadás), 1918. október 15. Wilson válasza megjött. London. A Reuter-ügynökség közli október 14-iki kelettel Washingtonból: Wilson elnök közölte Németországgal, hogy a fegyverszünet megkötésének az a feltétele, hogy a kegyetlenkedéseknek úgy szárazföldön, mint vízen azonnal meg kell szűnniök és hogy a né­met autokráciának el kell tűnnie, mielőtt a há­ború befejezést nyerne. SZEGEDI NAPLÖ, 1918. október 1«. Wilson válasza garanciákat követel. 1. A németek hagyjanak fel a búvárhajóharc­cal és a városok és falvak kirabolásával. 2. A német nemzet számoljon le azzal az autokrata 'hatalommal, amely sorsát eddig in­tézte. A megszállott területek kiürítése és a fegyver­szünet föltételei fölött való döntés oly követel­mények, melyek az Egyesült Államok és szövet­ségeseik kormányainak katonai tanácsadói szá­mára vannak fenntartva. „Minden önkényes hatalomnak és mindannak megsemmisítése, amit kezében tart és ami al­kalmas a világbéke megzavarására, vagy pedig abban az esetben, ha azt a hatalmat ezidőszerint nem lehet megsemmisíteni, a tényleges tehetet­lenség fokára való csökkentése." ...A városok­bői és falvakból, amennyiben nem pusztították el teljesen őket, mindent, ami kezük ügyébe ke­rül elrabolnak, gyakran a lakosságot is elhurcol­ják. Az elnök az osztrák—magyar kormányhoz is ilyen választ küldött. Lansing. DÉLMAGYARORSZÁG, 1918. január 1. Vajúdó világban. Az első békebarátkozás a fronton. De­cember másodika volt. Épp olyan szürke, csen­des, félelemmel teli nap, mint a többi. De azért ez a nap helyet parancsol magának a történelem feljegyzései között. A fronton a bakák a mindennapi készülődései­ket tették, a három méter mély futóárokban dolgozgattak, csak a kilövő réseknél posztoló ka­tonák silbakolnak. A szürkének indult nap el­ütött a közömbös többitől. Ügy kilenc óra táj­ban az oroszok állásai szokatlanul hangosakká lettek. Az egymás után következő hatalmas éljenzé­sek, nemzeti dalok zengése, és a zene szilaj ak­kordjai valami örömüpnep előjelét mutatták. A nagy hejehujára figyelő őreink jelentették az örömöt a feletteseknek. A Lenin kormány béketörekvéseinek híre, már korábban eljutott a mi frontszakaszunkra is, s most tapasztaljuk, hogy az oroszok, milyen öröm­mel rikkantanak a rég várt béke érkezése elé. A mi bakáink kiugrálnak a dekkunk tetejére, szuronyuk hegyén a fehér hóköpenyeket lobog­tatta a szél. Az orosz állások felől is fölbukkant néhány közlegény, és bátor leptekkel haladt szö­gesdrótjainkon át állásaink felé. — Akarjátok-e, hogy béke legyen? — kérdez­ték. (Folytatjukj

Next

/
Thumbnails
Contents