Délmagyarország, 1975. július (65. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-30 / 177. szám

Szerda, t975. július 30. •9 3 Magyar—szovjet ifjúsági fesztivál Célja a testvéri barátság elmélyítése — Népes Komszomol-kiildöttség érkezik — Elkészült az országos és a megyei program A magyar KISZ-fiatalok és az egész ifjúsági mozgalom nagy eseménye lesz az augusztus 8-a és 16-a között hazánk­ban megrendezésre kerülő I. Magyar—Szovjet Ifjúsági Ba­rátság Fesztivál. Az egyhetes eseménysorozaton részt vesz a lenini Koraszomol 34 milliós tagságának 908 fős küldött­sége. A politikai delegáció és a kulturális küldöttség mellett több száz szovjet komszomolista érkezik hazánkba. A Kom­szomol és a KISZ közös rendezvényére a fasizmus felett aratott győzelem és hazánk felszabadulásának 30. évfordu­lója szellemében és jegyében kerül sor. Az egész országra kiterjedő rendezvénysorozat a hagyományos kapcsolatok rendszerének továbbfejlesztését, szélesítését szolgálják. A változatos programban politikai delegációk tanácskozásai, magyar és szovjet fiatalok találkozói, ifjúsági nagygyűlések, változatos kulturális rendezvények, sportversenyek bizto­sítják egymás még jobb megismerését, a tapasztalatok ki­cserélését, a közös célok megvalósításáért folytatott tevé­kenység erősítését. A szovjet fiatalok politi­kai, kulturális delegációi és a testvérmegyék küldöttei augusztus 8-án érkeznek Budapestre. Másnap, augusz­tus 9-én, szombaton koszorú­zási ünnepségeket rendez­nek a gellérthegyi Szabad­ság-szobornál, a Szabadság téri szovjet hősi emlékmű­nél, majd a felvonulási té­ren a szovjet és magyar kül­döttek, valamint budapesti fiatalok részvételével ifjúsá­gi felvonulást rendeznek. Ugyancsak azon a napon nyílik meg a Szovjet Tudo­mány és Kultúra Házában a fesztivál klubja. Ekkor tartja ülését a fesztivál ta­nácsa, ahol a szovjet politi­kai küldöttség mellett részt vesz a 140 tagú magyar po­litikai delegáció is, dr. Ma­róthy Lászlónak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjá­nak, a KISZ KB első titká­rának vezetésével. A feszti­vál második napján a szov­jet vendégek Budapest ne­vezetességeivel ismerkednek, majd a magyar delegáció gálaestjét tekintik meg. Au­gusztus 11-én a testvérme­gyék küldöttségei a megyék­be utaznak háromnapos ven­dégeskedésre. A szovjet és magyar politikai delegáció a keszthelyi fesztiválközpont­ban rendezi meg a közös konierencia plenáris ülését, majd a következő napokon a szekcióüléseket. Székesfehér­várott és Szombathelyen if­júsági nagygyűléseket ren­deznek. A szovjet delegáció gálaestjére augusztus 14-én, csütörtökön kerül sor a Mar­gitszigeti Szabadtéri Színpa­don. Az I. Magvar—Szovjet Ifjúsági Barátság Fesztivál augusztus 15-én fejeződik be. Barátsági nagygyűlést ren­deznek a Sportcsarnokban, majd a felvonulási téren ke­rül sor az ünnepélyes záró­aktusra. A magyar politikai dele­gációnak öt Csongrád me­gyei tagja van. A megyei de­legáció vezetője Bódi György, a KJ.SZ Csongrád megyei bizottságának első titkára. Tagjai: Nemes Ildi­kó, Tényi Zsuzsa. Bódi Im­re és Padár Zoltán. Szovjet testvérmegyénkből, Odessza megyéből 30 fős küldöttség érkezik augusztus 11-én me­gyénkbe. A delegáció veze­tője Rumjancev, az Odesszai városi Komszomol titkára. A testvérmegye ifjúkommu­nistáit a megyehatáron, majd a kisteleki Magyar— Szovjet Barátság Termelő­szövetkezetben fogadják. Délután a KISZ Szeged vá­rosi bizottságán tájékoztat­ják őket a magyar ifjúsági szervezet tevékenységéről, Szeged és Csongrád megye politikai, gazdasági és kultu­rális életéről. A delegáció politikai vezetőit fogadja dr. Németh Lajos, a megyei pártbizottság titkára is. A szegedi tartózkodás első nap­ja közös szemináriummal ér véget, melynek témája a két ifjúsági szervezet testvéri kapcsolatainak továbbfejlesz­tése. A szovjet fiatalok szegedi tartózkodásának másnapján, augusztus 12-én megismer­kednek a város műemlékei­vel. kiállításaival, majd ko­szorúzási ünnepséget ren­deznek a Széchenyi téri szovjet hősi emlékműnél. El­látogatnak az MTA Szegedi Biológiai Központjába, meg­tekintik a szegedi textilmű­veket, aljol ifjúsági nagy­gyűlésen vesznek részt. A napot sportprogram, majd tábortűz zárja. Augusztus 13-án a küldöttség Csongrád­ra utazik, ahol megismer­kednek a Tisza Bútoripari Vállalat tevékenységével. Itt értékelik a megyei tapaszta­latokat, és aláírják a két if­júsági testvérszervezet együttműködési megállapo­dását. Az Odessza megyei delegáció augusztus 14-én, csütörtökön utazik vissza Budapestre, ahol bekapcso­lódnak a fesztivál budapesti programjába. A szovjet fiatalok itt-tar­tózkodása idején köszönthe­tik a hódmezővásárhelyiek — augusztus 12-én, kedden — a Rostovból érkező 60 fős népi együttest. Ugyanebben az időben Szegeden tartóz­kodik a SZOTE vendégeként húsz egyetemi hallgatóból álló odesszai küldöttség, akik szintén részesei lesz­nek a megyei programoknak. Az I. Magyar—Szovjet Ifjú­sági Barátság Fesztivál tisz­teletére augusztus 10-én, va­sárnap a megye üzemei, vál­lalatai, intézményei barátsá­gi napokat rendeznek. Az E5-ös melletti búzatáb­lán méltóságteljesen vonul­nak a piros kombájnok. Az idei nehéz aratás békésnek ígérkező napja ez a mihály­teleki Űj Élet Tsz-ben. A monstrumok vezetői körül végtelen búzatábla. Egyikük a másodvetések A szegedi járás homok­vidékén szokásos a jobb mi­nőségű talajok kétszeri hasz­nosítása, a korán learatott gabonatáblák bevetése rövid tenyészidejű növényekkel. Ez most szinte létfontosságú a nyári csapadéközön okozta pusztítások után. Csongrád megye legnagyobb homoki gazdaságában, a forráskúti Haladás Tsz-ben négyszáz hektár burgonya vetésterü­letének felén teljesen tönk­rement a termés, másik ré­szén pedig súlyosan károso­dott. A veszteség csupán en­nél a növénynél 11 millió forintra tehető. Sok aggo­dalom és gond közepette a szövetkezet vezetői a figyel­met most már az 1976-Os esztendő előkészítésére is összpontosítják. A felszán­tott tarlókba a gazdaság száztíz hektáron ültetett bur­gonyát, némileg a kiesés pótlására, elsősorban azon­ban a jövő évi szaporító­anyag biztosítására. Ezenkí­vül százhúsz hektáron siló­kukoricát vetettek. A min­taszerűen előkészített talaj­ban szép egyenletesen kel­nek, zöldellnek a másodnö­vények. Voltak már olyan esztendők, amikor a tarló­burgonya jobb és gazdagabb terméssel fizetett mint a fő­vetésű. Küzdelmes napok és hetek, után elérkezett az aratás „finise". Végre felszikkadt táblákon dolgozhatnak a gé­pek, az emberek. Tizenegy kombájn fogyasztja, aratja, csépeli — nyújtott műszak­ban — a búzát. Bíznak ben­ne, hogy száraz marad még legalább néhány napig az idő és akkor a jövő hétre már nem marad aratnivaló, vasárnap végeznek a beta­karítással, Forráskút és ÜL lés község határában. hónapokban megismertetik, ezért e helyen csak — a me­gyei párt-végrehajtóbizottság határozata alapján — csu­pán a jövő évi pártoktatás, valamint a középtávú oktatási terv főbb elvi kérdéseit ismertetjük. A pártoktatás tartalmát és egyben továbbfejlesztésé­nek irányát a következő öt évre a XI. kongresszus doku­mentumaiban megfogalmazott követelmények szabják meg. E munka során is legfontosabb a kongresszus határozatai­nak egységes értelmezése, másrészt hogy a pártoktatást jobban hozzáigazítsuk a politikai munka egészéhez, a szo­cialista építő munka gyakorlatához. Ily módon válhat a pártpropaganda a pártegység erősítésének és megújításá­nak egyik állandó és fontos eszközévé. A következő öt évben a pártpropaganda alapvető fel­adata, hogy elméleti igényességgel, rendszerezetten és rész­leteiben is megértesse politikánk ideológiai alapjait, céljait, ismertesse megvalósulásának tapasztalatait. A párt tagjait az elméleti és propagandamunka segítségével is fel kell készíteni a határozatok végrehajtására, a párttagsággal já­ró kötelezettségek teljesítésére. A párton kívüli tömegek mind nagyobb részét is meg kell nyerni a marxizmus—le­ninizmus számára. A tömegpropaganda-tanfolyamokon az oktatás középpontjában az időszerű politikai kérdések el­méleti vonatkozásai állnak majd, mert megértésük a gya­korlati politikai munkát segítik. Az esti egyetemen és különösen a pártiskolán, nagyobb súllyal foglalkoznak majd a párt programnyilatkozatának tanulmányozásával, a fej­lett szocialista társadalom kérdéseinek tanításával. A Politikai Bizottság említett határozata tartalmazza, hogy a középtávú oktatási tervben milyen elvi-politikai kérdések álljanak a pártoktatás középpontjában. E kérdé­seket a XI. pártkongresszus határozata és a programnyilat­kozat tartalmazza. Ezek képezik megyénkben is a propa­gandamunka eszmei, politikai, tartalmi célkitűzéseit. Az általános feladatok mellett a pártoktatásban, a pro­pagandamunkában megyénk helyzetét és sajátosságait is figyelembe kell vennünk. Társadalompolitikai propagandánkban abból kell kiin­dutoanli hogy a társadalmi-politikai élet meghatározója megyénkben is a munkásság, amely egyben a legnépesebb társadalmi osztály. Soraiban viszonylag jelentős réteget al­kotnak az újonnan bekerültek. Döntő feladatát propagan­dánkpak, a nagyüzemi munkásság életszemléletének, erköl­csi felfogásának, politikai tudatosságának terjesztése és erősítése az egész munkásság soraiban. Megyénk gazdasági, társadalmi és kulturális életében fontos szerepet játszik a szövetkezeti parasztság és értel­miség, tehát propagandamunkánknak továbbra is elő kell segítenie e rétegek politikai és ideológiai fejlődését. A szocialista tulajdonviszonyok fejlesztésében a pro­pagandamunka eszközeivel is támogatnunk kell az állami tulajdon meghatározó szerepének érvényesítését, valamint a megyénk gazdasági és társadalmi életében fontos szerepet betöltő szövetkezetek szocialista vonásainak erősítését. Gazdaságpolitikai propagandánk világosítsa meg, hogy megyénkben is nagyrészt kimerültek a gazdaságfejlesztés extenzív lehetőségei, döntő feladat tehát az ipar, az egész gazdaság intenzív fejlesztése, korszerűsítése, a minőségi kö­vetelmények érvényesítése, a gazdaság szerkezetének me­gyénk adottságainak megfelelő alakítása. Világnézeti, etikai, kulturális propagandánkra nagy felelősséget ró, hogy megyénkben — az idegenforgalom bő­vüléséből adódóan — növekszenek a külföldről jövő idegen eszmei-politikai hatások. Különösen fontos tehát a szocia­lizmustól idegen ideológiai és politikai fellazítás elteni küz­delem. Propagandamunkánknak azt is mint sajátosságot figyelembe kell vennie, hogy a kispolgáriság táptalaja — a sajátos megyei körülmények miatt — erősebb az országos­nál. M int látható tehát, mind szervezeti, mind elméleti­politikai, mind pedagógiai vonatkozásban növekvő feladatokat kell megoldanunk már a következő párt­oktatási évben, de a középtávú terv végrehajtása során kü­lönösen annak érdekében, hogy hatékonyabbá váljék me­gyénkben a marxista—leninista politikai ideológia terjesz­tése, hogy jobban segítse a szocialista építés feladatainak megoldását. mögött azonban mintegy negyven méterre már a lán­gok aratnak. A szemközt jö­vő magszállító gép üléséről látni csak a mohó tűznyel­veket, a gomolygó füstöt. „Ég a gabona!" — hangzik a két­ségbeesett kiáltás, és tizen­hat ember ekével, szerszá­mokkal indul az ellenség megfékezésére. A körbe szántott tűznek végül sike­rül útját állniuk a tűzoltók segítségével. Addigra azon­ban csaknem hét hektár tar­ló, illetve talpon álló búza leégett. A kár csaknem 78 ezer forint. HARC TŰZZEL, VÍZZEL — A tűz­védelmi előíráso­kat szi­gorúan be kell tartani ara­táskor — mondja Rácz Fe­renc alezredes, városi tűzol­tóparancsnok. — Rendszere­sen ellenőrizzük is ezt a vá­rosban és a járásban. A vá­rosi tanács mezőgazdasági osztályával együtt gépszem­léket rendezünk. Fontos ugyanis; hogy műszakilag ki­fogástalan kombájnokkal vé­gezzék a téeszek az aratást. Műszaki hiba okozta a mi­hályteleki tüzet is, megtalál­tuk a megüszkösödött tarlón a gumikorong elégett darab­jait. Az UAZ vízben álló kuko­ricatáblák mellett visz ben­nünket a távoli búzatáblá­hoz, ahol kombájnok, pótko­csis vontatók, teherautók áll­nak helyt hajnaltól sötétedé­sig. A kis dombokon orgona­sípszerűen nőtt növényeket látva az a gondolata támad az embernek: tűzvédelmet el­lenőrzünk, de minek, hisz annyi itt a víz, hogy emel­lett más egyébtől nincs is okunk félni. Csendes minden, mozgást sok száz méteren át nem lát­ni, míg fel nem tűnnek a tá­volban serénykedő kombáj­nok. A kocsiból számoljuk a gépeket: egy bizonyára pihen valahol. — Űj rendelet írja elő — jegyzi meg Vanyó Sándor, a mezőgazdasági osztály szak­felügyelője, hogy 1976. július l-ig vezetőfülkével kell el­látni a régi típusú kombáj­nokat is. Itt már jó előre tel­jesítették ezt, és villog a gé­pek orrán a sárga lámpa is. Keressük a hiányzó kom­bájnt, a körénk sereglő mun­kások azonban nyomban el­igazítanak bennünket: — Ott áll a tábla szélén, kigyulladt, de már sikerült eloltani a tüzet. ETTE AZ OLAJAT A kor­mos gép mellett áll egy fa, tövében kilenc „kilőtt" poroltó készülék hever szana­szét. Hetet adtak kölcsön a többi gépről, míg végre el­fojtották a tüzet. A kombájn tetején a motorházat vizsgál­ják a szerelők, kezük, arcuk fekete, akár a csupasz veze­tékek. — Szerencsére nem voltam a fülkében, amikor észrevet­tük, hogy magasra csapnak lángok — mondja a barna fiatalember, Szekeres Lajos. — Hogy jött volna ki a gépből, hisz csak a motor­ház mellett vezethet a lép­csőhöz az útja. — Nem tudom, az első gépszemlén is feltűnt már ez a veszély. Ha az életemről van szó, biztosan kitalálok valamit... — És ml okozhatta a tü­zet? — Ez az SZK—6-os vado­natúj, még garanciális kom­bájnunk. Jelentettük még a kezdet kezdetén, hogy rend­szertelen az olajfogyasztása. Gyanús volt, hogy olyan sok olajat eszik, méghozzá AGIP­ot, mivel a szerviz csak így vállalta a garanciát. Ez napi 800 forintunkba került. Szó­val bizonyára elfolyt az olaj, a turbinarészen pedig magas a hőmérséklet... — Nem értesítettek ben­nünket, a mi igazolásunk nélkül pedig nem fizet a biztosító. Mennyire becsülik a kárt? — fordul a városi tűzoltóparancsnok a szere­lőhöz és az elnökhelyettes­hez. — Nem az a néhány cső, a leégett ülepítőtartály a mi kárunk, hisz nem drága dol­gok ezek. Azt a veszteséget, amit a napokig veszteglő gép okoz, azt nem téríti meg senki, sem a biztosító, sem más — hangzik a szomorú igazság. A többi gép és vezető­je már ÉS A FÜLKE? eszmél a nagy ijedtség után, folytatják a munkát. Az egyik Zetor-vontató ellenőr­zőfülkéjében Bánfi György tűzoltó főhadnagy azt jegyzi be: „hiányzik a tűzvédelmi oktatást igazoló lap". De er­ről is, akár a többi masiná­ról hiányzik még valami: a poroltó készülék. — Gyorsan szereljék fel az újakat! — hangzik az utasí­tás. — De ne így! — kiált oda Rácz alezredes, az egyik új típusú orosz vontató mellől. — Olyan, mintha nem is len­ne. — Kötéllel, dróttal, szíj­jal erősítették oda, jó alapo­san. Mire ezt leszedik...! Az ellenőrök mégis elége­detten csukják össze füzetü­ket: az előírásokat lényegé­ben betartják ebben a szö­vetkezetben, s lám, mégis megtörtént a baj. Az óvatos­ság azonban még fokozható: mégsem kellene a fülkében rekedt vezető lélekjelenlété­re, ötletességére bízni, mi­ként kerülje meg a lángo­kat. Mert — bár így szeret­nénk — nem ez az egyetlen és utolsó kombájntűz az or­szágban. Chikan Ágnes

Next

/
Thumbnails
Contents