Délmagyarország, 1975. július (65. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-26 / 174. szám

Szombat. 1975. július 26. 3 Szeged a megye egészségügyében Régi, és már ismert gond­juk a város egészségügyével foglalkozó szakembereknek, hogy ha bármilyen országos fórumon szóba kerül a nagy­városok egészségügyi ellátá­sa, Szegedet nem sorolják a segítségre szoruló települések közé. A statisztikai adatok kissé megszépítik az itteni adottságokat Mégpedig azért, mert figyelmen kívül hagy­ják azt a tényt, hogy a sze­gedi egészségügyi intézmé­nyek kivétel nélkül részt vesznek a megyében élő be­tegek ellátásában, gyógyítá­sában. Ez azt jelenti, hogy mintegy 270 ezer embert kell ellátniuk a város orvosainak, azaz a megye lakosságának 60 százalékát. Természetesen nem hallgatható el a szen­tesi, a hódmezővásárhelyi és a makói intézmények mun­kájának jelentősége sem. Fi­gyelembe kell azonban ven­ni az egészségügyi hálózat fejlesztésekor azt, hogy a sze­gedi intézetek kapacitásuk 40 százalékát a város hatá­rain túl élő lakosság vizsgá­latára, gyógyítására fordít­ják. Márpedig ezt a felada­tot egyre kevésbé képes tel­jesíteni Szeged a nagyrészt elavult, régi épületekben működő intézményeiben. A város pedig belátható időn belül — az új klinikai tömb kivételével — nem képes na­gyobb volumenű beruházás­ra. Mivel azonban Szeged je­lentős részt vállal a megyei lakosság ellátásában, kézen­fekvő az együttműködés a megyei tanáccsal a már rész­leteiben is kidolgozott re­konstrukciós terv végrehaj­tásában. Nyomasztó már a Mátyás téri szociális otthon helyzete. Mint ismeretes, az épület több százéves, s mivel mű­emlék, felújítása, átalakítása szóba sem jöhet. Szükség len­ne egy elmebetegeket befo­gadó szociális otthonra is. Elavultak a városi kórház épületei, közülük a II. kór­ház még ideig-óráig alkal­mas betegellátásra, a Pulz utcai fertőző osztály a fel­újítás után el tudja látni feladatát. A Kossuth Lajos sugárúti I. kórház és a Mé­rey utcai III. belosztály épü­letét azonban már semmiféle átalakítás nem képes gyógyí­tásra alkalmassá varázsolni. Viszonylag jó állapotban van az újszegedi gyermekkórház, bővíteni azonban tovább nem lehet. Igen zsúfolt a Töltés utcában a csecsemőotthon, melynek másik részlege kö­zös épületben van a megyei ifjúságvédő intézettel, mely­nek bővítése szintén indokolt volna A Gladics utcai egész­ségügyi gyermekotthon sem rendeltetésének megfelelő épületben látja el a fogyaté­kos gyermekeket. Gondot okoz továbbá az is, hogy nincs olyan osztály a város­ban, amely mozgásszervi be­tegek befogadására lenne al­kalmas, noha az országos át­laghoz viszonyítva magas a megyében az ilyen megbete­gedések száma. Miként fest tehát á terv, amelynek megvalósításában a megyei tanács is segítségre siethet a következő öt év­ben? Első lépésként egy ki­ürítőpavilont kell építeni a II. kórház területén, hogy az I. kórházból ide lehessen költöztetni a betegeket. Ek­kor láthatnának hozzá az I. kórház 170 éves épületének felújításához, amely már al­kalmas lenne a Mátyás téri szociális otthon lakóinak be­fogadására, amíg az újat fel­építik. A mozgásszervi bete­gek ellátására legcélszerűbb lenne, ha a gyermekkórházat másik épületbe telepítenék, helyén pedig reumaosztályt nyitnának. Ez a megoldás azért látszik szerencsésnek, mert a Székely sori gyógy­víz ott könnyen elérhető. Az egészségügyi gyermekotthont a tervek szerint kiköltöztetik a városból, a jelenlegi épü­letben pedig — kis ráfordí­tással — csecsemőotthont rendeznének be. Szeged nemcsak a megyé­nek, hanem az egész délke­let-magyarországi tájegység­nek legjelentősebb városa, kulturális, tudományos köz­pont, s ez egészségügyi igé­nyeit és szerepét is megha­tározza Számos országos és megyei irányítású egészség­ügyi intézmény is működik itt a városiakon kívül. He­lyénvaló tehát a városi és a megyei tanács együttműkö­dése, a kölcsönös segítség­adás csakis javára válhat a megye és a város egészség­ügyének és a gyógyító mun­ka sikerének. Ch. A. Befejeződött a vöröskeresztes ifjúsági találkozó Pénteken — az Akadémia várbeli kongresszusi termé­ben veget ért tanácskozás­sal — befejezte szakmai munkáját a vöröskeresztes fiatalok első európai találko­zója. A vöröskeresztes társa­ságok nemzetközi ligájának fennállása óta ez volt az el­ső ilyen nagyszabasu nem­zetközi ifjúsági találkozó, melynek témájául a balese­tek megelőzését választották. Rendkívül aktuális téma ez, hiszen a balesetek száma vi­lágszerte emelkedik, nem­csak a közutakon, hanem az otthonokban is, és a techni­ka fejlődésével csaknem min­denütt egyre több veszély le­selkedik az emberekre, első­sorban a kisgyermekekre és az időskorúakra. A találkozó visszhangja rendkívül pozitív volt. Vala­mennyi delegáció elismerés­sel nyilatkozott a budapesti rendezvényről, amelyet igen hasznosnak, érdekesnek és újszerűnek találtak. Sok az adminisztrátor az ipari szövetkezetekben A KISZÖV elnöksége pénteken ülést tartott. Na­pirendi pont volt a Csongrád megyei ipari szövetkezetek nem termelő létszámának négy év alatti változása. A közgazdasági osztály írásos anyagából kiderül, hogy a megye szövetkezeteiben az országos átlagnál nagyobb ütemben emelkedett a nem termelők száma. Műszakiak­ból ugyan alig van több a kelleténél, az adminisztráto­rok azonban sokkal többen vannak, mint indokolt lenne. Ezt a folyamatot minden­képpen fékezni kell, hiszen a gazdaságosság érdekében a szövetkezetekben — csakúgy mint az állami iparban —1 Somogyi Károlyné (elvétele hónap alatt négyszer rendezett véradónapot a Szegedi Textilmúvekben a Vöröskereszt. Az üzemrészek dolgozói közül több mint háromszázan adtak vért, hogy hozzájárul­janak beteg embertársaik gyógyulásához javítani kell a termelők ará­nyát Ilyen előrelépés csupán az építő- és a textilruházati iparban, valamint a Szegedi Mérlegkészítő, a Hódmező­vásárhelyi Kerámia és a Ma­kói Szövő szövetkezetekben mutatkozik. A többi szövet­kezet vezetőinek figyelmét a Szövetség felhívja a létszám­állapotok elemzésére, s a szükséges intézkedések meg­hozatalára. v A nem termelő dolgozók számának növekedésében szerepet játszottak azok a határozatok, amelyek a bel­ső ellenőrzés, az üzem- és munkaszervezés, valamint a személyzeti munka javítá­sát sürgetik. Mivel azonban e tekintetben a szövetkezetek többségében még mindig sok a tennivaló, a létszám­csökkenést más területeken kell megvalósítani. Például az ügyvitel korszerűsítésével és azzal, hogy nem készíte­nek feleslegesen statisztiká­kat. Közeleg az éjfél, de a Bel­város forgalma kora esti hangulatot idéz. Jókedvű, harsány csoportok sétálnak a Széchenyi téren, mások a Takaréktár utcai taxiállo­máshoz igyekeznek. Olykor­olykor befut egy üres kocsi, s néhány másodperc múlva már robog utasaival a meg­adott irányba. Akiknek pe­dig most nem jutott hely, topogva várják a következő Zsigulit Annál türelmeseb­ben álldogál egy férfi a sar­kon, a MÁV-igazgatóság melletti kanyart kémleli. Az iránytaxit várja. TARJANTÖL AZ SZTK-IG — Már itt kelle­ne lennie, hiszen 20 perce várakozom, s éppen ennyi az iránytaxi fordulási ideje — kesereg. Minden­képpen megvárom, mert az útvonala mellett lakom, és különben is érdemes ezzel utazni, mert olcsóbb, mint a taxi. Ebben a pillanatban robog át az Anna-kútnál a Lenin körúton a sárga mikrobusz, anélkül, hogy bekanyarodna a taxiállomásra Csalódottan vesszük tudomásul, de a kö­vetkező fordulónál, amikor mindketten a kocsiban ülünk, megtudjuk. miért nem volt szerencsénk az imént — Ha az SZTK és az An­na-kút között megtelik a kocsim, nem jövök be a Ta­karéktár utcára — tájékoz­tat. Kiss Sámuel, az XX 34—23-as rendszámú mikro­busz vezetője. Ilyenkor a rendelőintézettől a Lenin körúton haladok a Radnóti gimnáziumig, majd a József Attila sugárút, Nagykörút, Szilléri sugárút és Budapesti körút útvonalon jutok a tar­jáni végállomásra, a vízto­ronyhoz. Ha érintem a taxi­állomást, csak annyi a vál­tozás. hogy az Anna-kútnál a Széchenyi térre kanyaro­dok, majd a Takaréktár ut­cán hajtok ki újra a Kiskör­útra. Tarjánból ugyanezen az úton jutok — a természe­tesen ellenkező irányban — az SZTK bejáratához azzal a különbséggel, hogy ilyen­kor nem megyek be a taxi­állomásra. Ha pedig ismét járható lesz a Retek utca, u Schönherz Zoltán, a ma­gyar munkásmozgalom ki­emelkedő alakja születésé­nek 70. évfordulója alkalmá­ból pénteken koszorúzási ünnepséget tartottak a Me­ző Imre úti temető munkás­mozgalmi panteonjában levő urnájánál. Az MSZMP Központi Bi­zottsága nevében Katona István, a Népszabadság fő­szerkesztője és Vass Hen­rik, a Párttörténeti Intézet igazgatója, a Központi Bi­zottság tagjai koszorúztak. Elhelyezték a kegyelet virá­gait a KISZ, a Budapesti Műszaki Egyetem Schönherz Zoltán Kollégiumának kép­viselői, a hozzátartozók, az egykori harcostársak. akkor a Csillag térről ezen vezetek a József Attila su­gárútra, és vissza. — Visszatérve a mondó­kám elejére: az előbbi for­dulóban az SZTK-nál meg­telt a kocsim, és az utasok kérésére azonnal Tarjánba mentem. Egyébként az, hogy telt autóval utazom, sajnos ritkán fordul elő. A 11 órai kezdéstől fél l-ig elég jó a forgalom, de később örülök, ha van egy-két utasom. Pe­dig még ilyenkor is jár né­hány ember az utcán, csak az a baj, hogy nem ismeri mindenki a kocsimat. Szerencsére vannak Kiss Sámuelnak megszokott ven­dégei is. például pincérek, zenészek, de régi ismerős­ként üdvözli azokat a höl­gyeket is, akik beszélgeté­sünkkor az SZTK melletti végállomáshoz érkeznek, a Dóm térről. Mindenki a megszokott helyét keresi a mikrobuszban, s miután el­helyezkednek, máris hang­zik a dicséret. — Nekünk áldás ez az iránytaxi — mondja egyi­kük. — Megérdemli a di­cséretet, aki kitalálta. Amíg ez nem volt, gyakran gyalo­goltunk haza innen Tarján­ba. Á lakás­hivatal előtt le­húzódik az iránytaxi az út szélére, így engedi el a robogó men­tőautót. S néhány forduló­val később azt is megtudjuk, hová kellett ilyen sürgősen mennie. Az SZTK mellé ugyanis nemsokára egy Fiat­mikrobusz fut be, az elején horpadás. Utasai kiszállnak, közülük ketten gyalog indul­nak el. egyikük pedig hoz­zánk ül be az iránytaxiba. — Zalaegerszegen voltunk szolgálati úton — meséli. — Visszafelé jövet Domaszék­nél elénk kanyarodott egy tökrészeg biciklis. Nem le­hetett elkerülni az ütközést, a kerékpárosnak eltört a lá­ba. Mentő hozta be Szeged­re. Jó hogy megláttam az irány taxit, mert így sofő­rünk is azonnal hazamehet, nem kell engem hazavinnie. A baleset miatt nagyon ide­ges volt szegény. Együttérzéssel bólint Kiss Sámuel, jártában-keltében ő is találkozik hasonló esetek­kel. Gyakran előfordul az is, hogy beteg embereket tá­mogató kísérők állítják meg az utcán. — Az iránytaxi létezésétől, május elsejétől közel ötven beteget szállítottam. Közü­lük körülbelül húsznak sú­lyos baja volt. Ilyen embe­reken mindig jó érzés segí­teni. — Ugyancsak jó érzés gyermekeket vinni, ők ter­mészetesen szülőkkel együtt járnak. Egy-két népes csa­ládot ért már, sajnos, kel­lemetlen meglepetés, amikor megtudták, mennyit kell fi­zetniük. Mindenkinek le kell szurkolni ugyanis tíz forin­tot. (Csak a hatévesnél fia­talabb gyermekeknek nem kell fizetni.) Ez nem sok ugyan, de öttagú családnak már ötven forint. Nekik in­kább Zsiguli-taxival érde­mes utazni, hiszen úgy en­nek az összegnek a felével megússzák. — Érdekes, hogy az éjsza­kai mozielőadás nézői közül alig jön valaki hozzám. Leg­többjük húsz évnél fiatalabb, s ők általában gyalog men­nek haza, csoportokba ve­rődve. Kiss Sá­muel ko­rábban egy évti­zedet töltött el az MHSZ­nél. Oktató volt teher- és személygépkocsin. A Volán Vállalathoz április közepén került, s két héttel később ült fel az iránytaxira. Egy­más után hatvanhét éjszaka vezetett, akkor kapott vál­tótársat, Kovács Sándor sze­mélyében. Azóta vasárnap esténként adják át egymás­nak a volánt. A „pihenő" nappal természetesen más feladatot kap a kocsival. Az eddigi forgalomról, ta­pasztalatokról Szabó István, a Volán Vállalat kereskedel­mi osztályának vezetője tá­jékoztatott. — Többször irt a Délma­gyarország arról, hogy nincs megoldva Tarjánban az éj­szakai orvosi ellátás. Első­sorban ezen a gondon kíván­tunk enyhíteni, amikor kér­tük a Volán Tröszttől, en­gedélyezze, hogy az egyik bérautónkat éjjel iránytaxi­ként használjuk. — A forgalom egyelőre gyér, májusban 1180, június­ban pedig ennél is kevesebb, 830 utast szállítottunk. Kö­zöttük sok volt a beteg, így eredeti céljaink részben már­is megvalósultak. Mindehhez még egy gon­dolat kívánkozik. A sárga színű .Skoda-mikrobusz könnyen felismerhető, amió­ta ellátták a világító „taxi" jelzéssel. Jó lenne azonban például a tarjáni víztorony­nál táblán hirdetni az irány­taxi menetrendjét és az egyéb tudnivalókat. így ta­lán még többen megismer­nék ezt a lehetőséget, töb­ben örülnének a Volán va­lóban hasznos ötletének. S^jrák József Apad a Duna A szigetközi Duna-szaka- tökön szon a hét eleje óta érvény- tette, ben levő árvízvédelmi ké­szültséget a folyó apadása folytán az Észak-Dunántúli tott terület 750 Vízügyi Igazgatóság csütör- csökkent 18 órától megszún­Pénteken a belvízzel bori­hektárral

Next

/
Thumbnails
Contents