Délmagyarország, 1975. július (65. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-03 / 154. szám

4 Csütörtök, 1975. július 10. O

lvasóink leveleit nemcsak úgy tartjuk számon, mint az egyik legfontosabb lehetőségünket a kapcsolattartásra. Az is természetes, hogy Postaláda-rovatunk egyúttal közvetítőeszköz is a város lakossága és az egy-egy ügyben illetékes szerv között. A különböző észrevételek, megjegyzések, panaszok továbbítása a lap fontos feladata, de legalább ennyire fontos, hogy ezek ne maradjanak visszhang nélkül. A szerkesztőség csak az esetek kis részében képes önmaga elintézni az ügyeket, melyekkel hozzá fordulnak, nagyobb részt — hogy csak e heti Postaládánk témáinál maradjunk — o tanács, pontosabban, a tanácsi hivatal, az IKV, a rendőrség, a városgazdálkodás, a KIOSZ, a Volán, a vízművek hatáskörébe tartozik. Tőlük is kérjük tehát, hogy legyenek szorgalmas olvasói a rovatnak, és legalábbis az olvasók jogán reagáljanak, válaszoljanak az itt közreadott ügyekre, kérdésekre. Betonlap és tábla Antenna a szélvédőben Elszabott Zombori Sándor, Jósika u. t^zám alatt lakó, nyugdíjas olvasónk 1300 forintért varratott öltönye májusban készült el Hódi Antal szabómester-műhelyében. A- ruha azonban formátlanra sikerült, nentflehetíhordani. Panaszával a KlOSZ-hoz is fordult mér olvasónk, a hivatalos , szakértő is . egyetértett veler-a-ruha már helyrehozhatatlanul^ elrontott. A szabómester mégsem téríti meg a kárát,- az anyag árát és a varratási költséget. A bírósági -. per ibizonyára javára döntené el az ügyet, de ezelőtt a KIOSZ nem kötelezhetné a szabómestert a kár megtérítésére? Névtelen" panasz Kecskeméti László, maroslelei olvasónk a buszvezetők közlekedési fegyelmét és emberségét hiányolja néhány, vele megtörtént eset kapcsán. Gyakran foglalkozunk a Postaládában hasonló panaszokkal, a Volán vezetői is többször indítottak vizsgálatot ilyen ügyekben — de csak akkor, ha tudják, melyik nap, melyik járat gépkocsivezetőjének magatartása volt kifogásolható. Olvasónk ugyan pontos címét is megírta, levele mégis csak névtelennek számít, hiszen nem derül ki soraiból: melyik autóbusz szorította le az útról, ki nem vette fel a megállóban, melyik autóbusz haladt gyorsan az éles kanyarban? Így aztán panaszával — s a többi, hasonló módon „névtelen" levéllel — nem foglalkozhatunk. Ki a felelős? Vitusz Gyula, Fürst Sándor u. 21. szám alatt lakó olvasónk több szomszédja nevében kér segítséget szerkesztőségünktől. Azt írja, az utca vízelvezetését biztosító csatorna átépítésekor tervezési vagy kivitelezési hiba folytán megszüntették a páros oldal vízelvezetését, s ezért a környék néhány épületét 15—20 centiméteres víz önti el egy-egy nagyobb eső után. Többször kérték már a II. kerületi hivatal műszaki osztályától panaszuk orvoslását, mindeddig eredménytelenül. Pedig a kár jelentős, anyagi és erkölcsi értelemben is. Nem tudjuk, ki építette annak'idején a Fürst Sándor utcai csatornát, de ha hibát követett el, bizony köteles lenne kijavíttatni is azt, s nem a lakóktól várni: segítsenek magukon. Szerkesztői üzenet: Nagy Antainé kiskundorozsmai, Kis Jánosné szatymazi és Kovács Pálné szegedi olvasónk közös levelére — mivel címük ismeretlen — nem tudunk válaszolni. Azt tanácsoljuk, keressék fel szerkesztőségünket bármelyik hétfőn délután 4 és 5 óra között, jogtanácsosunk akkor szóban válaszolhat ké.rdéseikgy ,, . Az Izabella-híd lezárásával hátrányos helyzetbe kerültek a béketelepiek. Türelmük és megértésük ugyan van elég, abban mégis igazuk van: ahol lehet, néhány kisebb intézkedés könnyíthetné az arra járók közlekedését. A 8. számú ÁFÉSZüzletbe nem lehet száraz lábbal bejutni, akkora a bolt előtt felgyűlt víz. Néhány betonlap, vagy egy kocsi salak biztosan segítene. A teherautók gyakran csúsznak árokba a Rengei utcában, mert egy éles kanyart semmiféle tábla nem jelez előre, s nem mindenki tudja: ez veszélyes hely. Az út egyébként is rossz állapotú, egy esetleges súlykorlátozás talán megóvná a további romlástóL Az autóantenna elhelyezésére sokféle megoldás ismeretes, az összecsukható teleszkóp-antennától a karosszéria mellett ívben hátrahajló ostorantennáig. Mindegyiknek megvan a maga hátránya, pedig a korszerű gépkocsitípusokhoz már elengedhetetlenül szükséges lenne a minden igényt kielégítő antenna Is. Ügy tűnik, hogy az Opel-gyár konstruktőreinek sikerült megoldaniuk a problémát Legújabb modelljeiket már a szélvédőbe beépített antennával készítik. A szélvédőüvegbe „bedolgozott", alig látható ezüsthuzal antenna nincs kitéve szándékos rongálásnak. A vezetőt a legkisebb mértékben sem zavarja a kilátásban a szélvédő antenna. Csendesebben vigadjanak! L:.Z. olvasónk a Jégkunyhó közelében lakik, s éjszakáit megkeseríti a bár szellőzőberendezésének zajával keveredő, eltorzított zene hangereje. P. István a Francia utca 10. számú házban egész nap szóló zenegépre — nem derül ki leveléből, magnetofonra, rádióra vagy lemezjátszóra — panaszkodik, illetve a tulajdonosra, aki azzal érvel: reggel 6-tól este 10-ig tetszés szerinti hangerővel hallgathat zenét. Szabó Miklósné a EilaJ Akác Étterem és bár minden éjjel ismétlődő lármáját kifogásolja, amely sokszor a záróra után is ébren tartja a környék lakóit. A negyedik levél írója, Sz. Judit pedig — bár ő is fiatal és zeneszerető — a Vigadóból kiáramló zenét sokallja. Gyakori nyáreleji panaszok ezek, a gyakoriságból arra következtetünk: jogosak is. A szórakozás nem mehet a környék lakóinak rovására, ök vannak ugyanis többen. Mi lesz az üzletből? ősszel elkészült Tarjánban a Csillag ABC. Az ABC régi, ideiglenes jellegű épülete — látszólag legalább is — gazdátlanná vált. Hónapokig üresen tátongott, s azt hihette mindenki róla, hogy előbb-utóbb lebontják. Néhány héttel ezelőtt azonban előbb építőanyagokat szállítottak a helyszínre, majd megjelentek az építőmunkások: befalazták a kirakatokat, illetve helyükre ablakkereteket illesztettek. Nem tudni, mi lesz ebből a szerencsétlen, csúf épületből: raktár, irodaház? Mindenki örült volna, ha eltüntetik e városképet rontó barakkot az elegáns Lila Akác elől, hiszen minden bizonnyal már meg is szolgálta a belefektetett pénzt. Most mégis átépítik. Miért? — kérdezzük mi is L. M. (teljes név és cím) tarjáni olvasónkkal együtt. Ellopták a kifolyót Június 14-én éjjel valaki ellopta az Acél utca és a Dalos utca sarkán levő kút kifolyó csövét, s azzal tört fel egy boltot. A rendőrség meg is találta az üzletben a csövet, s megnyugtatták a lakókat: intézkednek majd, kerüljön oda új kifolyócső a bűnjel helyett. A kutat az óta sem lehet használni. K. Mihály olvasónk azt kérdezi kinek a dolga az új cső felszerelése, s meddig marad a környék ivóvíz nélkül? Kíméletes gyermekröntgen A kisgyermekekről csato többszöri próbálkozással sikerül minden részletében éles, jól kiértékelhető tüdő-, mellkas-, vagy hasi röntgenfelvételt készíteni, mert rendszerint nem tudják végrehajtani a levegő beszívására, visszatartására és kifúvására vonatkozó utasításokat. A Siemens-cég „Respiramat X" nevű új elektronikus vezérlőkészülékét alkalmazva az expozíció pontosan a légzési „holtponton", automatikusan hajtható végre. A felvételre legalkalmasabb pillanatot egy ter_ misztor-receptor érzékeli, amelyet ragtapasszal a gyermek szája szélére, az orrlyukak alá kell felerősíteni. A receptor tehát a levegőáramlás kimaradásának tizedmásodpercnyi pillanatában „ad utasítást" az expozícióra. A készülék alkalmazá. sával jelentős filmanyagmegtakarítás érhető el, de az sem lehet közömbös, hogy nem kell megismételni a felvételeket, így kisebb sugáradag éri a fiatal szervezetet. Ez a fajta kíméletes gyermekröntgen természetesen csak egy a sokféleképpen elképzelhető változatok közül, de arra mindenképpen alkalmas, hogy felhívja a figyelmet az eddig használt hagyományos eljárás elégtelenségére. Tóth Béla: SZ iED IR El IÉLÖ 43. Közben a fentebb ismertetett álfranciák is odafurakodnak a grófhoz és a legbájosabb diskurálások folynak le. — Zse szavé mossziő gnSt-ll ich weisz... zse gratulé. — repülé—. — Vuj, vuj, vuj — válaszol mosolyogva Montigny és siet vissza a hangár felé. Még mindig repülünk. Az első felszállás: A montőrök nagy elővigyázattal kivontatták a hangárból Montigny gróf gépét, amelyet előzőleg is sokan fotografáltak le, most pedig a szegedi Uránia számóra készítettek róla mozgófényképet. Ezalatt a gróf a hangárban letette kabátját és belebújt a barnalüszter repülőkosztümbe. Fölhúzzák az indulást jelző vörös zászlót. Montigny beült^a gépbe. Egy hölgy odakiáltotta neki: — Au revoir! — Au revoir! — válaszolt a bátor pilóta, azután két cigarettát kért Relmantól az útra. Az indulás előtt megszólította a Délmagyarország egyik munkatársa: — Milyen az érzése, gróf úr? — Jó, habár a szél egy kissé erős. A délelőtti próba emiatt nem sikerült valami jól. A viszontlátásra. És a következő pillanatban zúgva indult meg a motor, erős légáramlatot verve maga körül és benzinszagot árasztva. Három nagyerejű ember fogta a gép hátsó részét, amíg elhangzott Montigny kommandója: — Laehezf Á gépet elengedték és a közönség tomboIŐ tetszészaja mellett őrült iramban tett meg ötven métert, azután felemelkedett a levegőben. Montigny lezuhan: A fordulónál az avatott szeműek, a montőrök és néhány mérnök már észrevették, hogy valami baj van. A kanyarodás még simán történt meg, de alig, hogy túl volt a fordulón a gép, hirtelen aláhanyatlott és már csak öt méternyire volt a földtől. A következő másodpercben ismét felszökkent a gép, de a másik pillanatban gyors esésben zuhant a földre és ott összelapult mint egy lepény. Mindez oly rövid idő alatt történt, hogy a közönség másodpercekig — mintha lekötötték volna — nem mozdult helyéről, csak néhány aggódó kiáltás hallatszott. — A rendőrség azonban helyén volt. Hat lovasrendőr iramodott sebes vágtatásban a lezuhanás helyéhez, amely a hangártól hatszáz méternyire volt. A lezuhanás oka: Ütközben Montigny gróf elmondta a lezuhanás okát. — Az akkumulátorból — úgymond — kifogyott az áram. Be akartam kapcsolni, de ez nem sikerült, miután az akkumulátor fölmondta a szolgálatot. Ez már a forduló előtt történt és nyomban le kellett volna szállnom, de nem akartam veszélyeztetni az alattam levő közönség életbiztonságát, ezért kanyarodtam tehát. — Nyugodt volt, gróf úr? — kérdezte egy munkatársunk. — Igen. Tudtam, hogy nem fenyeget nagyobb veszély. A gép azonban, sajnos, eltörött. A kár azonban nem nagy. Ezer koronából kijavítják a gépet, ha kell, huszonnégy óra alatt. A gépet társzekéren szállították be a hangárba. A második fölszállás: ' A második „piskóta", a Croquet nevezetű belga tényleg nem repült. Már fölvette a kosztümjét, de hamarosan levetette, mert közben megtörtént a baleset, és a nála ügyesebb Montigny gróf vindikálta magának azt a jogot, hogy a még általa ki sem próbált repülőgépen újból fölszálljon. Negyed hét órakor fölhúzták tehát a kéksárga lobogót és a közönség nagy tetszésnyilvánítások között vette tudomásul a második repülést. A montőrök megtették az utolsó motorpróbát és a vakmerő Montigny elegánsan és fürgén, veszélytől nem félve, ült bele az ismeretlen gépbe. Motorzúgás, benzinillat ás valamivel fél hét előtt másodszorra is elhangzik a vezényszó: — Lachez! A gép nyolcvan métert fut, fölemelkedik és húsz méter magasságban lebeg a tomboló közönség fölött, ötven másodperc múlva kanyarodik Montigny gróf, kétszáz métert repült a hangár felé, azután a nagytribün előtt kényelmesen és simán száll le. A gép még kétszáz métert fut a földön, csak nehezen tudja a gróf megfékezni. Orkánszerű tetszészaj. A tömeg ismét a pálya közepére ront és diadalmenetben viszi a grófot a hangárba. Montigny most sem fáradt. Ismét autogramokat ír, bókokat mond, bonbont eszik és a bájos, hercig asszony elragadtatással jegyzi meg: — Vakmerő pilóta ez a Montigny! (Folytatjuiz)