Délmagyarország, 1975. július (65. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-03 / 154. szám

4 Csütörtök, 1975. július 10. O lvasóink leveleit nemcsak úgy tartjuk számon, mint az egyik legfontosabb lehetőségünket a kapcsolat­tartásra. Az is természetes, hogy Postaláda-rovatunk egyúttal közvetítőeszköz is a város lakossága és az egy-egy ügyben illetékes szerv között. A különböző észrevételek, megjegyzések, panaszok továbbítása a lap fontos feladata, de legalább ennyire fontos, hogy ezek ne maradjanak vissz­hang nélkül. A szerkesztőség csak az esetek kis részében képes önmaga elintézni az ügyeket, melyekkel hozzá for­dulnak, nagyobb részt — hogy csak e heti Postaládánk témáinál maradjunk — o tanács, pontosabban, a tanácsi hivatal, az IKV, a rendőrség, a városgazdálkodás, a KIOSZ, a Volán, a vízművek hatáskörébe tartozik. Tőlük is kér­jük tehát, hogy legyenek szorgalmas olvasói a rovatnak, és legalábbis az olvasók jogán reagáljanak, válaszoljanak az itt közreadott ügyekre, kérdésekre. Betonlap és tábla Antenna a szélvédőben Elszabott Zombori Sándor, Jósika u. t^zám alatt lakó, nyugdíjas olvasónk 1300 forintért var­ratott öltönye májusban ké­szült el Hódi Antal szabó­mester-műhelyében. A- ruha azonban formátlanra sike­rült, nentflehetíhordani. Pa­naszával a KlOSZ-hoz is fordult mér olvasónk, a hi­vatalos , szakértő is . egyetér­tett veler-a-ruha már hely­rehozhatatlanul^ elrontott. A szabómester mégsem téríti meg a kárát,- az anyag árát és a varratási költséget. A bírósági -. per ibizonyára javá­ra döntené el az ügyet, de ezelőtt a KIOSZ nem köte­lezhetné a szabómestert a kár megtérítésére? Névtelen" panasz Kecskeméti László, maros­lelei olvasónk a buszvezetők közlekedési fegyelmét és em­berségét hiányolja néhány, vele megtörtént eset kapcsán. Gyakran foglalkozunk a Postaládában hasonló pana­szokkal, a Volán vezetői is többször indítottak vizsgála­tot ilyen ügyekben — de csak akkor, ha tudják, me­lyik nap, melyik járat gép­kocsivezetőjének magatartása volt kifogásolható. Olvasónk ugyan pontos címét is meg­írta, levele mégis csak név­telennek számít, hiszen nem derül ki soraiból: melyik autóbusz szorította le az út­ról, ki nem vette fel a meg­állóban, melyik autóbusz haladt gyorsan az éles ka­nyarban? Így aztán pana­szával — s a többi, hasonló módon „névtelen" levéllel — nem foglalkozhatunk. Ki a felelős? Vitusz Gyula, Fürst Sán­dor u. 21. szám alatt lakó olvasónk több szomszédja nevében kér segítséget szer­kesztőségünktől. Azt írja, az utca vízelvezetését biztosító csatorna átépítésekor terve­zési vagy kivitelezési hiba folytán megszüntették a pá­ros oldal vízelvezetését, s ezért a környék néhány épü­letét 15—20 centiméteres víz önti el egy-egy nagyobb eső után. Többször kérték már a II. kerületi hivatal műszaki osztályától panaszuk orvos­lását, mindeddig eredmény­telenül. Pedig a kár jelentős, anyagi és erkölcsi értelem­ben is. Nem tudjuk, ki épí­tette annak'idején a Fürst Sándor utcai csatornát, de ha hibát követett el, bizony köteles lenne kijavíttatni is azt, s nem a lakóktól vár­ni: segítsenek magukon. Szerkesztői üzenet: Nagy Antainé kiskundo­rozsmai, Kis Jánosné szaty­mazi és Kovács Pálné sze­gedi olvasónk közös levelé­re — mivel címük ismeret­len — nem tudunk vála­szolni. Azt tanácsoljuk, ke­ressék fel szerkesztőségünket bármelyik hétfőn délután 4 és 5 óra között, jogtanácso­sunk akkor szóban válaszol­hat ké.rdéseikgy ,, . Az Izabella-híd lezárásá­val hátrányos helyzetbe ke­rültek a béketelepiek. Türel­mük és megértésük ugyan van elég, abban mégis iga­zuk van: ahol lehet, néhány kisebb intézkedés könnyít­hetné az arra járók közleke­dését. A 8. számú ÁFÉSZ­üzletbe nem lehet száraz lábbal bejutni, akkora a bolt előtt felgyűlt víz. Néhány betonlap, vagy egy kocsi sa­lak biztosan segítene. A te­herautók gyakran csúsznak árokba a Rengei utcában, mert egy éles kanyart sem­miféle tábla nem jelez elő­re, s nem mindenki tudja: ez veszélyes hely. Az út egyébként is rossz állapotú, egy esetleges súlykorlátozás talán megóvná a további romlástóL Az autóantenna elhelyezé­sére sokféle megoldás isme­retes, az összecsukható te­leszkóp-antennától a ka­rosszéria mellett ívben hát­rahajló ostorantennáig. Mind­egyiknek megvan a maga hátránya, pedig a korszerű gépkocsitípusokhoz már el­engedhetetlenül szükséges lenne a minden igényt ki­elégítő antenna Is. Ügy tű­nik, hogy az Opel-gyár konstruktőreinek sikerült megoldaniuk a problémát Legújabb modelljeiket már a szélvédőbe beépített anten­nával készítik. A szélvédő­üvegbe „bedolgozott", alig látható ezüsthuzal antenna nincs kitéve szándékos ron­gálásnak. A vezetőt a leg­kisebb mértékben sem za­varja a kilátásban a szélvé­dő antenna. Csendesebben vigadjanak! L:.Z. olvasónk a Jégkuny­hó közelében lakik, s éjsza­káit megkeseríti a bár szel­lőzőberendezésének zajával keveredő, eltorzított zene hangereje. P. István a Fran­cia utca 10. számú házban egész nap szóló zenegépre — nem derül ki leveléből, magnetofonra, rádióra vagy lemezjátszóra — panaszko­dik, illetve a tulajdonosra, aki azzal érvel: reggel 6-tól este 10-ig tetszés szerinti hangerővel hallgathat zenét. Szabó Miklósné a EilaJ Akác Étterem és bár min­den éjjel ismétlődő lármá­ját kifogásolja, amely sok­szor a záróra után is ébren tartja a környék lakóit. A negyedik levél írója, Sz. Judit pedig — bár ő is fiatal és zeneszerető — a Vigadó­ból kiáramló zenét sokallja. Gyakori nyáreleji panaszok ezek, a gyakoriságból arra következtetünk: jogosak is. A szórakozás nem mehet a környék lakóinak rovására, ök vannak ugyanis többen. Mi lesz az üzletből? ősszel elkészült Tarjánban a Csillag ABC. Az ABC ré­gi, ideiglenes jellegű épülete — látszólag legalább is — gazdátlanná vált. Hónapokig üresen tátongott, s azt hi­hette mindenki róla, hogy előbb-utóbb lebontják. Né­hány héttel ezelőtt azonban előbb építőanyagokat szállí­tottak a helyszínre, majd megjelentek az építőmunká­sok: befalazták a kirakato­kat, illetve helyükre ablak­kereteket illesztettek. Nem tudni, mi lesz ebből a sze­rencsétlen, csúf épületből: raktár, irodaház? Mindenki örült volna, ha eltüntetik e városképet rontó barakkot az elegáns Lila Akác elől, hiszen minden bizonnyal már meg is szolgálta a belefekte­tett pénzt. Most mégis átépí­tik. Miért? — kérdezzük mi is L. M. (teljes név és cím) tarjáni olvasónkkal együtt. Ellopták a kifolyót Június 14-én éjjel valaki ellopta az Acél utca és a Dalos utca sarkán levő kút kifolyó csövét, s azzal tört fel egy boltot. A rendőrség meg is találta az üzletben a csövet, s megnyugtatták a lakókat: intézkednek majd, kerüljön oda új kifolyócső a bűnjel helyett. A kutat az óta sem lehet használni. K. Mihály olvasónk azt kérdezi kinek a dolga az új cső fel­szerelése, s meddig marad a környék ivóvíz nélkül? Kíméletes gyermekröntgen A kisgyermekekről csato többszöri próbálkozással si­kerül minden részletében éles, jól kiértékelhető tü­dő-, mellkas-, vagy hasi röntgenfelvételt készíteni, mert rendszerint nem tud­ják végrehajtani a levegő beszívására, visszatartására és kifúvására vonatkozó uta­sításokat. A Siemens-cég „Respiramat X" nevű új elektronikus vezérlőkészülé­két alkalmazva az expozíció pontosan a légzési „holtpon­ton", automatikusan hajtha­tó végre. A felvételre legal­kalmasabb pillanatot egy ter_ misztor-receptor érzékeli, amelyet ragtapasszal a gyer­mek szája szélére, az orr­lyukak alá kell felerősíteni. A receptor tehát a levegő­áramlás kimaradásának ti­zedmásodpercnyi pillanatá­ban „ad utasítást" az expozí­cióra. A készülék alkalmazá. sával jelentős filmanyag­megtakarítás érhető el, de az sem lehet közömbös, hogy nem kell megismételni a fel­vételeket, így kisebb sugár­adag éri a fiatal szerveze­tet. Ez a fajta kíméletes gyermekröntgen természete­sen csak egy a sokfélekép­pen elképzelhető változatok közül, de arra mindenkép­pen alkalmas, hogy felhívja a figyelmet az eddig hasz­nált hagyományos eljárás elégtelenségére. Tóth Béla: SZ iED IR El IÉLÖ 43. Közben a fentebb ismertetett álfranciák is odafurakodnak a grófhoz és a legbájosabb dis­kurálások folynak le. — Zse szavé mossziő gnSt-ll ich weisz... zse gratulé. — repülé—. — Vuj, vuj, vuj — válaszol mosolyogva Mon­tigny és siet vissza a hangár felé. Még mindig repülünk. Az első felszállás: A montőrök nagy elővigyázattal kivontatták a han­gárból Montigny gróf gépét, amelyet előzőleg is sokan fotografáltak le, most pedig a szegedi Urá­nia számóra készítettek róla mozgófényképet. Ezalatt a gróf a hangárban letette kabátját és belebújt a barnalüszter repülőkosztümbe. Fölhúzzák az indulást jelző vörös zászlót. Mon­tigny beült^a gépbe. Egy hölgy odakiáltotta neki: — Au revoir! — Au revoir! — válaszolt a bátor pilóta, az­után két cigarettát kért Relmantól az útra. Az indulás előtt megszólította a Délmagyaror­szág egyik munkatársa: — Milyen az érzése, gróf úr? — Jó, habár a szél egy kissé erős. A délelőtti próba emiatt nem sikerült valami jól. A vi­szontlátásra. És a következő pillanatban zúgva indult meg a motor, erős légáramlatot verve maga körül és benzinszagot árasztva. Három nagyerejű ember fogta a gép hátsó részét, amíg elhangzott Mon­tigny kommandója: — Laehezf Á gépet elengedték és a közönség tomboIŐ tet­szészaja mellett őrült iramban tett meg ötven métert, azután felemelkedett a levegőben. Montigny lezuhan: A fordulónál az avatott szeműek, a montőrök és néhány mérnök már észrevették, hogy valami baj van. A kanyarodás még simán történt meg, de alig, hogy túl volt a fordulón a gép, hirtelen aláhanyatlott és már csak öt méternyire volt a földtől. A következő másodpercben ismét fel­szökkent a gép, de a másik pillanatban gyors esésben zuhant a földre és ott összelapult mint egy lepény. Mindez oly rövid idő alatt történt, hogy a közönség másodpercekig — mintha le­kötötték volna — nem mozdult helyéről, csak néhány aggódó kiáltás hallatszott. — A rendőr­ség azonban helyén volt. Hat lovasrendőr ira­modott sebes vágtatásban a lezuhanás helyéhez, amely a hangártól hatszáz méternyire volt. A lezuhanás oka: Ütközben Montigny gróf elmondta a lezuhanás okát. — Az akkumulátorból — úgymond — kifo­gyott az áram. Be akartam kapcsolni, de ez nem sikerült, miután az akkumulátor fölmondta a szolgálatot. Ez már a forduló előtt történt és nyomban le kellett volna szállnom, de nem akar­tam veszélyeztetni az alattam levő közönség élet­biztonságát, ezért kanyarodtam tehát. — Nyugodt volt, gróf úr? — kérdezte egy munkatársunk. — Igen. Tudtam, hogy nem fenyeget nagyobb veszély. A gép azonban, sajnos, eltörött. A kár azonban nem nagy. Ezer koronából kijavítják a gépet, ha kell, huszonnégy óra alatt. A gépet tár­szekéren szállították be a hangárba. A második fölszállás: ' A második „piskóta", a Croquet nevezetű bel­ga tényleg nem repült. Már fölvette a kosztüm­jét, de hamarosan levetette, mert közben meg­történt a baleset, és a nála ügyesebb Montigny gróf vindikálta magának azt a jogot, hogy a még általa ki sem próbált repülőgépen újból fölszáll­jon. Negyed hét órakor fölhúzták tehát a kék­sárga lobogót és a közönség nagy tetszésnyilvání­tások között vette tudomásul a második repülést. A montőrök megtették az utolsó motorpróbát és a vakmerő Montigny elegánsan és fürgén, ve­szélytől nem félve, ült bele az ismeretlen gép­be. Motorzúgás, benzinillat ás valamivel fél hét előtt másodszorra is elhangzik a vezényszó: — Lachez! A gép nyolcvan métert fut, fölemelkedik és húsz méter magasságban lebeg a tomboló közön­ség fölött, ötven másodperc múlva kanyarodik Montigny gróf, kétszáz métert repült a hangár felé, azután a nagytribün előtt kényelmesen és simán száll le. A gép még kétszáz métert fut a földön, csak nehezen tudja a gróf megfékezni. Orkánszerű tetszészaj. A tömeg ismét a pálya közepére ront és diadalmenetben viszi a grófot a hangárba. Montigny most sem fáradt. Ismét autogramokat ír, bókokat mond, bonbont eszik és a bájos, hercig asszony elragadtatással jegyzi meg: — Vakmerő pilóta ez a Montigny! (Folytatjuiz)

Next

/
Thumbnails
Contents