Délmagyarország, 1975. július (65. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-03 / 154. szám

4 Csütörtök, 1975. július 10. Együttműködés a megyei tanács és a TIT között Tegnap délután Szegeden, a megyei tanács székházában együttműködési szerződést kötött a Csongrád megyei Tanács és a Tudományos Is­meretterjesztő Társulat Csongrád megyei szervezete. Az ünnepélyes eseményen részt vett dr. Koncz János, a megyei pártbizottság titká­ra is. A megállapodást dr. Per­fési László, a megyei tanács elnöke és dr. Kiszely György, a TIT Csongrád megyei szer­vezetének elnöke írta alá. A két intézmény közötti együttműködés nem újkele­tű. A Csongrád megyei Ta­nács Végrehajtó Bizottsága és szakigazgatási szervei, vala­mint a Tudományos Ismeret­terjesztő Társulat között az elmúlt években igen inten­zív munkakapcsolat alakult ki. Eredményeként egyre ha­tékonyabbá válhatott a me­gye területén a tudományos ismeretterjesztés. A mostani megállapodás azt rögzíti, hogy a felek milyen terüle­ten kívánnak együttműködni egymással. A megállapodás célul tűzi ki a megye lakossága mű­veltségi színvonalának to­vábbi növelését, az általános és szakmai ismeretek meg­alapozását a tudományos is­meretterjesztés gazdag for­ma- és eszközrendszerének alkalmazásával. Igen fontos­nak tartja a szocialista épí­tőmunka során a gazdasági és az ideológiai feladatok — határozatok, irányelvek — széles körű ismertetését. Az értelmiség, a tudományos szakemberek aktivizálását és felkészítését az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tudo­mánypolitikai, a közoktatás és a közművelődésre vonat­kozó határozatainak végre­hajtásához. A megállapodást aláíró fe­lek minden év márciusában tárgyalnak majd a végrehaj­tás eredményességéről. Rang és kötelesség Segítik a városépítést A nyomtatványon rendet vágnak a gondolatok. Mind­egyik bekezdésnek sorsa van. Némelyik most, némelyik jövőre, némelyik évek múl­va megvalósulhat. Azokról a közérdekű bejelentésekről van szó, amelyek az ország­gyűlési képviselőválasztások­ra készülve a jelölő gyűlése­ken elhangzottak. Ugyanis ekkor a közvélemény a nagy politika részeként a helyi kérdésekkel is foglalkozott. Magától értetődik, hogy az ország öröme, gondjai nem hiányoztak ezekről a gyűlé­sekről, de a választópolgár azzal is törődött, s ennek hangot is adott, mikor jár­hat betonjárdán utcájában, lesz-e a közelben iskola, ja­vul-e a közlekedés. A min­dennapi életet befolyásoló tényezők a közérdeklődés reflektorfényébe kerültek ebből az alkalomból. És az országgyűlési választásokra készülve kitűnő lehetőségnek bizonyult, hogy a képviselő­jelöltek — ma már képvi­selők — a népfront, és a ta­nács még jobban megismer­je egy-egy kerület igényeit. Talán az a 123 felszólaló nem is gondolta, hogy javas­latai, ötletei közérdekű be­jelentésként várja a megva­lósulás rövidebb vagy hosz­szabb intervallumát. Persze a felvetett gondolatok alkal­mat adtak a városlakók tá­jékozottságuk és várossze­retetük megmérettetésére — és arra, hogy az egészséges­nek, fajsúlyosnak és szimpa­tikusnak találtasson. örvendetes, hogy nagyon sokszor, amikor a felszólaló jó utat, új iskolát, óvodát kért, segítségét is felajánlot­ta. Nem véletlen, a társadal­mi munka újabb szegedi korszaka példázza az állam­polgárok nagyobb felelőssé­gét és városszeretetüket. Ér­dekes módon a sajátos táj­jellegű hagyomány, mint a paprikatermesztés, kihalá­sától való aggodalom nemes lokálpatriotizmusként je­lentkezett Szeged egyik vá­lasztókerületében. Vajon a mai fiatalok tovább ápolják ezt a speciális szegedi kul­túrát? Aki a kérdést felve­tette, még azzal is tisztá­ban volt, hogy jelenleg csak a paprikaültetés gépesített, már a termés begyűjtése fá­radságos, sok kezet igénylő munkával jár együtt. Csak a technika segíthet, azonban a munkáskezek pótlására még nem találták ki a spe­ciális masinát. Az érdekes, kuriózumként ható kérdés mellett az urba­nizáció ezer arca is megmu­tatkozott. Szépségével, hiá­nyosságaival, örömeivel és gondjaival együtt. Például a Szegeddel egyesült közsé­gekben azoknak a feltéte­leknek pótlását kérték, ame­lyek ma már a városi élet szerves részei. A dorozsmai­ak óvodát, mozit, az algyői­ek a gáz bevezetését, az au­tóbusz viteldíjának csökken­tését szeretnék. Gyálaréten a vízellátás javítását remé­lik és óvodát, iskolát építe­nének. Szinte minden területen, de elsősorban a peremkerü­letekben folyóméterekben lehetne a kívánságokat kife­jezni, amelyek az utak, jár­dák építését óhajtják. Ugyanígy a közlekedés fej­lesztése, a gyermekintézmé­nyek bővítése, állandó szín­foltja a közérdekű bejelen­téseknek. De nem hiányoz­tak a koncepciózus, a na­gyobb összefüggéseket sejte­tő és feltáró felszólalások sem. Ügy látszik, Szegeden is jól befészkelt már a köz­napi tudatba az a gondolat, hogy a környezet szennyezé­se milyen veszélyekkel jár, milyen esélyekkel kecsegtet. Kevés a zöldterület, pusztít­ják az al- és fővállalkozók okkal vagy ok nélkül. Nem elég már egy fa helyett egyet ültetni. Jogos az igény, jogos a felvetés. Azóta az utak, zöldterületek védel­mében tanácsrendelet lá­tott napvilágot. így remény­kedhetünk, a szankciók vé­dik a zöldterületeket. Az is megnyugtató, hogy a levegő szennyezettségének csökken­tésére Szeged Belvárosában már megkezdték a régi fű­tésrendszerek kicserélését. A tervezők, kivitelezők, beruházók együttes figyel­mét is felhívták a bejelen­tők. A lakóházakkal egyidő­ben épüljenek boltok, óvo­dák, iskolák. Többen gondol­tak a második szegedi hídra. Jó szándékú türelmetlenség­gel sürgetik, hogy mielőbb el. készüljön. A hetvenhét közérdekű bejelentést hosszú lenne fel­sorolni. Többnyire jogos kí­vánságok, amelyeknek meg­valósulása a lehetőségektől függ. A kérések, óhajok sem a népfront, sem a tanács előtt előzményeikkel, gyöke­reikkel együtt nem ismeret­lenek. Némelyik megoldását nemcsak tervezik, hanem már folyamatban is van. Péidául Mihályteleken nagy területet jelöltek ki a csalá­diház-építkezésekhez, de a terepet közművesítés nélkül nem szeretnék átadni. A közművesítéshez pedig pénz kell, ami egyelőre még hi­ányzik. A KlSZ-lakásépítő akció is újból beindult, és az albérlők háza is jövőre felépül. A Szegeddel egye­sült községekben ugyanúgy napirenden tartják a kom­munális fejlesztést, mint a város bármely pontján. A közérdekű bejelentések­kel most foglalkoznak, rang­sorolják, felülvizsgálják a kéréseket. Egyébként a véle­mények, észrevételek segítik a városépítést, a helyi igé­nyek, gondok, lehetőségek még pontosabb feltérképezé­sében. H. M. A hárommilliós magyar munkásosztály az utób­bi négy év alatt éven­ként 6,8 százalékkal emelte az ipar termelését, mégpe­dig többnyire a munka ter­melékenységének növelésé­vel. A műszaki-technológiai fejlődésen túl mindez az emberi gondolkodásmód vál­tozásának, a munkások aktív kezdeményezőkészségének, öntudatos magatartásának köszönhető. A széles körű kongresszusi és felszabadu­lási munkaverseny — amit folytatunk a negyedik ötéves terv sikeres befejezéséért — még magasabb eredménye­ket produkál országszerte. Magas a mérce, mégis egy sor gyár és üzem érte el tavalyi teljesítménye alapján a kiváló címet, munkások -százai kaptak kitüntetése­ket, mert kiemelkedően dol­goztak. Például az NKFV összes üzemegységének versenyé­ben ismét elnyerték a válla­lat által adományozott kong­resszusi zászlót a szegedi termelési üzemegység dolgo­zói. Nem kis dolog. Az NKFV kiváló vállalat cí-; met nyert az idén, a szege­di olajosok „Élüzem" kitün­tetésben részesültek. A ter­melési üzemegység eredmé­nyei jelentősen hozzájárul­tak mindehhez. A két kong­resszus közötti időben 4,5 százalékkal csökkent náluk a munkaerőmozgás. A szo­cialista brigádközösségek ne­velő hatására stabilizálódott <a létszám, gyakorlatilag há­rom éve változatlan. Az üze­melő kutak, s a járulékos létesítmények száma azon­ban fokozatosan növekedett, tehát egy-egy munkásra mind több feladat jutott. Vállalták. Megfelelő képzett­ség birtokában megtörtént, hogy a tankállomáskezelő kazánfűtő is volt egysze­mélyben. vagy a kazánfűtő •kútkezelői munkakört látott el. Tavaly egyetlen esetben sem fordult elő az üzemegy­ségben baleset. S a szocialista brigádok­összesen 2691 óra tár­sadalmi munkát vé­geztek. Termelési tervüket 13 és fél ezer tonnával tel­jesítették túl, megtakarítot­tak 50 ezer forint értékű vil­lamos energiát, saját terve­zésű technológiai módosítás révén mintegy ezer fo­rintot bizonyos vegyszerek felhasználásában, csökken­tették a kőolaj szállítási veszteségét, több mint két­millió forint értékben, és így tovább, önművelés, is­kola, politikai szellemi ve­télkedőn — Szeged város csapatai között — első he­lyezés, üzemlátogatások, ki­rándulás, kiváló munkásőr­szakasz. A sportra is ma­radt idő, fontos az egészsé­ges életmód. Ott voltak ősz­szel a mezőgazdaságban, ahol a legtöbb munka adó­dott. Segítettek. Nem a „kö­vetkező" zászlóért, hanem azért, hogy energiában sze­gény országunk megbecsülé­sét szerezzék meg az olaj­ipar, s a szegedi olajbányá­szok számára. Sikerült. A KSZV egymás után kétszer érte el a kiváló címet, pe­dig nagy átszervezés gond­jaival is meg kellett küz­denie. A vállalat mindhá­rom szegedi gyára élüzem, az újszegedi szövőgyár már tizenötödik alkalommal. Ki­váló a tejipari vállalat, a fémipari vállalat, s folytat­hatnánk a sort még sok szegedi üzemmel. A kitüntetések vitrinek­ben, fiókokban pihennek, gyárak bejáratát díszítik. Vége az ünnepi hangulat­nak, tovább éljük a dolgos hétköznapokat. A rang azon­ban kötelez. Nem elég süt-; kérezni a dicsőség fényében, dolgozni kell. Még többet, s még jobban. Nem lehet megállni. Az elégedetlenség viszi előbbre az embereket. Mégpedig az a fajta elége­detlenség, amit önmagunkkal szemben érzünk. Van ben­nünk tartalék, képesek va­gyunk tovább lépni, há aka­runk. Pártunk XI. kongresz­szusa az előttünk álló évek egyik legfontosabb feladatá­nak tekintette a belső tarta­lékok feltárását és jobb ki­használását, a munka ter­melékenységének további növelését. Megállapította, hogy folytatni kell a ter­melő folyamatok korszerű­sítését, javítani a munkaerő­gazdálkodást, s következete­sen erősíteni a munkafegyel­met. A rangos kitüntetések birtokában a kiváló vállala­tok dolgozóinak élen kell járni a párt határozatainak végrehajtásában is. E hatá­rozatok egész népünknek szólnak, ezért nem várjuk, hogy a kiváló üzemek mű­veljenek csodákat. Kádár János mondta egyik beszé­dében, hogy a még többet és még jobban nem azokra: a munkásokra vonatkozik, akik eddig is jól dolgoztak; Ügy értendő, hogy akik ed-f dig „lazítottak", tegyenek! egy kicsit többet. Nem elé­gedhetünk meg az eddigi eredményekkel. S itt a mun­kafegyelem jelenti az egyik] legfőbb forrást Annak meg­szilárdítása magukon as munkásokon múlik. Akik) viselik a kitüntetéseket, mu­tassanak példát a többiek H nek, jó és követendő példát. A kiváló vállalatok vezetői pedig gondoskodjanak a ha­tékony munka, és üzemszer­vezésről, a megfelelő anyag-t ellátásról, technikai feltéte­lekről. Teremtsék meg a le-i hetőségét annak, hogy a gyá­rak, amelyeket a kollektíva bizglmát élvezve vezetnek; újabb kimagasló teljesítmé­nyekre legyenek képesek. Amikor kitüntetésről van szó, azt is ők veszik át a vállalat nevében. Ügy illik tehát, hogy a munkát is kö­zösnek tekintsék, tegyék azt, ami rájuk hárul. A dolog legkönnyebb része fogadni a gratulációkat, sokkal nehe­zebb megdolgozni az újabb elismerésért. K ötelez a rang. Közös érdekünk tovább emelni a mércét, adott lehetőségeinkhez igazodva magasabb követelményeket állítani önmagunkkal szem­ben. Hivatkozhatunk ismét Kádár János szavaira: „Báj­nehezek a feladatok, de ha erőinket még jobban össze­fogjuk, tudatosabban össz­pontosítjuk a legfontosabb célokra, akkor képesek le­szünk töretlenül folytatni ed­digi munkánkat." Bálint Ibolya Áradó folyók A Duna és a Rába auszt­riai vízgyűjtőjében az utóbbi 24 órában átlagosan 40 cen­timéter csapadék hullott. Az árhullámok fogadásának megfelelően az Északdunán­túli Vízügyi Igazgatóság a Dunának Gönyü és Rajka közötti szakaszán és a Laj­tán másodfokú árvízvédelmi készültséget rendelt el. Ké­szenlétbe helyezték a vízügyi igazgatóság árvízvédelmi osz­tagát is. Jelenleg a megerő­sített figyelőszolgálatban, a védekezési anyagok előkészí­tésében több mint 400-an vesznek részt. Az Ausztriából érkezett jelzések szerint a Duna még erősen árad. Az utóbbi két nap alatt Linz­nél 217, Bécsnél 261, Po­zsonynál 172, Dunaremeté­nél 43 centiméterrel emelke­dett a folyó vízszintje. Bu­dapestnél szerdán reggel 480 centimétert jelzett a lánchídi vízmérce. Az előrejelzések szerint e hét végén, jövő hét elején mintegy 700 centimé­ter körüli vízszint várható a fővárosi szakaszon, s így va­lószínű, hogy néhány helyen kilép a víz az alsó rakpartra. A Nyugatmagyarországt Vízügyi Igazgatóságtól ka­pott tájékoztatás szerint to­vább árad a Répce, s a Pin­kán is újabb árhullám vár ható. A Rába Szentgotthárd­nál kedden tetőzött 410 cen­timéteres vízszinttel, ami 60 centiméterrel közelítette meg a korábbi években mért leg­magasabb vízállást, a maxi­mumot. Szerdán délelőttre Szentgotthárdnál 32 centi­méterrel apadt a folyó, de az osztrák szakaszon — a jelzések szerint — újabb ára­dás indult meg. A Mura is árad, Letenyénél szerdán délelőtt 412 centiméteres vízszintet mértek, s várha­tóan a csütörtökre virradó éjszaka tetőzik az árhullám. Ezért Letenyénél homokzsá­kokkal magasítják a töltése­ket és a Répcén, Répcevisnél ugyancsak homokzsákokból építettek nyúlgátat a töltés erősítésére. Megállt a víz a csatornázott utcákban is. Felvételünk a Vörösmarty utcában készült. Vihar Szegeden Szegeden szerdán délután valóságos ítéletidő tombolt. Az alacsonyan szálló, többrétegű gomolyfelhők esti szür­kületet borítottak a városra délután fél kettőkor. Utána mennydörgéssel, sűrű villámlással párosult csapadéközön zúdult le. Többfelé — mint például a Meteorológiai Intézet szegedi állomásának körzetében — negyed órán keresztül borsószem nagyságú jégszemek hullottak. A széllökések óránkénti sebessége elérte a nyolcvan kilométert. A régóta nem tapasztalt, úgynevezett görgő vihar megszakítás nél­küli égzengéssel, állandó morajlással járt együtt. A vi­szonylag rövid ideig tartó vihar fákat csavart ki tövestől, illetve tört ketté az utcákon és a parkokban, ezenkívül háztetőket rongált meg. A felhőszakadás gyors intézkedéseket követelt a má­sodfokú belvízvédelmi készültségben részt vevő tanácsi és vízügyi szervektől, Algyő, Tápé és Petőfitelep veszélyezte­tett területei mellé újabbak sorakoztak fel. Szerdán dél­után 4 óráig 26 családot kellett kiköltöztetni lakhatatlanná vélt otthonukból. Somogyi Kórolyné felvételei A képen látható Volkswagen mellé dőlt ki — szerencsére — a fa a Tanácsköztársaság útján.

Next

/
Thumbnails
Contents