Délmagyarország, 1975. július (65. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-02 / 153. szám

t 4 Szerda, 1975. július tt. Szén, cement, timföld Komárom megye valamennyi üzemében az év végéig folytatják a kongreszszusi és felszabadulási munkaversenyt. A termelés alakulásáról készített félévi gyorsmérlegek azt bizonyítják, hogy az üzemek zömé. ben sikerrel teljesítik a vállalásokat. A Tatabányai Szénbányáktól az idén a korábban tervezettnél lényegesen több szenet kértek a megrendelők. Ezért a szénmedence bányászai az év végéig 56 000 tonna szén terven felüli kitermelésére vállalkoztak. Június végéig 46 300 tonna szenet küldtek felszínre a bányászok előirányzatukon felül. Az Almásfüzitői Timföldgyár dolgozói a pártkongresszus tiszteletére vállalták, hogy az idén tízmillió forint értékű segédanyagot — villamos energiát, fűtőolajat, gőzt, marónátront megtakarítanak. Főleg a nyugati országokból származó marónátronlúggal takarékoskodnak. Az üzemben az első fél évben minden tonna timföld gyártásához 7 kilóval kevesebb manónátront használtak fel. A felajánlottnál nagyobb mértékben csökkentették a villamos energia, a gőz és a fűtőolaj felhasználását is. A Lábatlan! Cementgyár dolgozói az év elejétől kedd reggelig 22 000 tonna cementet. 760 tonna klinkert és 2100 tonna meszet termeltek terven felül. A kimagasló teljesítmény alapját gondos nagyjavításokkal teremtették meg. Beiktatták az áj megyei főügyészt Tegnap, kedden délben Szegeden, a Csongrád megyei főügyészségen ünnepélyes keretek között iktatták be az új megyei főügyészt, dr. Kereszty Bélát. Az ünnepélyes beiktatásnál jelen volt dr. Szénási Géza, a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze, dr. Komócsin Mihály, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának első titkára, dr. Perjést László, a megyei tanács elnöke, dr. Kelemen Miklós, rendőr ezredes, megyei rendőrfőkapitány, dr. Simon László, a megyei bíróság elnöke, Balázs Lajos, a megyei NEB elnöke, dr. Balázs József, a JATE jogtudományi karának dékánhelyettese, valamint a megyei főügyészség helyettes vezetői, a városi, járási ügyészségek vezetői. Dr. Szénási Géza adta át a megbízólevelet, majcT dr. Komócsin Mihály köszöntötte az új főügyészt, aki megköszönte személye iránti bizalmat. Semmelweisemlékünnepségek Tegnap Budapesten Semmelweis-emlékünnepséget rendeztek. Itt dr. Schulteisz Emil egészségügyi miniszter a „Kiváló Orvos" kitüntetést adományozta többek között a SZOTE egyetemi tanárának, dr. Simon Miklósnak és dr. Vereczkei Gyula röszkei körzeti orvosnak. „Érdemes Orvos" kitüntetésben részesült dr. Albert Sándor, az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete Csongrád megyei bizottsága ^ titkára, dr. Csemai László docens, dr. Sebők Zsuzsanna, a Csongrád megyei tanács rendelőintézetének csoportvezető főorvosa, dr. Szijj Ilona, a deszki megyei tüdőgyógyintézet adjunktusa; „Kiváló Gyógyszerész" kitüntetésben dr. Magyar Leventéné, a Csongrád megyei Gyógyszertári Központ gyógyszertárvezetője; „Érdemes Gyógyszerész" kitüntetésben dr. SláÚj Üzemcsarnok a jutagyárban Két esztendővel ezelőtt gyártották a szegedi jutaárugyárban az első nagyméretű légtartós ponyvasátrat. Már akkor — s azt követően minden alkalommal újból és újból — jelentkezett a gond: hol varrják készre a gyakran száz négyzetmétert is meghaladó ponyvákat? A varróteretb az apróbb sátorrészek varrására alkalmasnak bizonyult ugyan, viszont a végleges összeállításhoz már nem állt rendelkezésre megfelelő nagyságú helyiség. Az elmúlt két év alatt szinte regénybe illik, mi mindent igénybe vettek a sátrak készítésére. A varrónők dolgoztak a textilipari szakköaépiskola tornatermében (természetesen iskolai szünetben). felállították a gépeket a gyár ebédlőjében (ebédidőben viszont költözni kellett ...), jó időben pedig az üzemi bölcsőde füves udvarát használták. Mindez csakis átmeneti állapotot jelenthetett, annál is inkább, mert a szakemberek már régen törték a fejüket egy korszerű munkaterem létesítésén. A legkézenfekvőbb megoldásnak az kínálkozott — sokáig ezt is akarták megvalósítani —, hogy a lányok és asszonyok varrnak maguknak egy sátrat, ponyvából. Végül is másként döntöttek: a fonodái anyagpihentető helyén — amelyet a régi öltözőbe költöztettek — jelölték ki a ponyvavarrók végleges helyét. Itt — közel 100 ezer forintos ráfordítással — jól megvilágított, tágas, 200 négyzetméteres teremben készülhetnek a jutagyár mind keresettebb termékei, a raktárnak és sportlétesítmény téliesítésére egyaránt alkalmas, felfújható ponyvasátrak. Reigl Endre felvétele az. új üzemcsarnokban varrják a legújabb sátrat a jutagyari varrónők jer Géza adjunktus; „Kiváló Dolgozó" kitüntetésben Szalay Istvánné. A Szegedi Orvostudományi Egyetem Semmelweisemlékünnepélyt rendezett. Ez alkalomból köszöntötték azokat a dolgozókat, akik 25, 15, 10, illetve 5 éve dolgoznak a szegedi orvosképző intézmény szolgálatában. A hétfői ünnepélyes aktuson jelentették be, hogy az egészségügyi miniszter dr. Szenes Tibor tanszékvezető egyetemi tanárt több mint négy évtizedes tudományos és oktatómunkája eredményeként, nyugalomba vonulása alkalmával a „Munka Érdem., rend" arany fokozatával tüntette ki. „Aranykoszorús törzsgárdajelvényt" kapott a Semmelweis-emlékünnepségen dr. Szenes Tibor és dr. Simon Miklós. Az egészségügyi miniszter az „Egészségügy Kiváló Dolgozója" kitüntetésben részesítette a SZOTE dolgozói közül Kapás Erzsébet ápolónőt, Kószó Piroska műtősnőt, Kuba Endréné röntgenaszszisztenst, Zallár Andor könyvtárigazgatót és dr. Dobosi Imréné asszisztenst. „Miniszteri dicséret''-ben heten részesültek. A SZOTE állami és szakszervezeti vezetése a bensőséges ünnepségen 25 dolgozót aranykoszorús jelvénnyel, 26-ot arany. 49-et ezüst, 53-at bronz és 75-öt oklevéldíjazásban részesített. Iszapcsapdák A Keszthelyi-öbölben rakódik le a Zala Balatonba ömlő hordalékának nagy része. Az áramlás más területekről is nagy mennyiségű iszarpot szállít ide. Az öbölnek legalább 20—30 négyzetkilométeres körzetében erős a hordaléklerakódás, s ilyen nagy területen néhány kotrógéppel nem lehet összegyűjteni az iszapot. Ezen a gondon úgy enyhítenek, hogy a keszthelyi partot követő kanyarulatban, a fürdőterület határán kívül, árkokat, iszapcsapdákat mélyítenek és ott gyűjtik össze a lebegő hordalékot. (MTI) Egy kalitka foglyai napi nyolc órán át. Lábuknak, kezüknek, fejüknek parancsolója a gép és a váratlan meglepetésekről minden pillanatban gondoskodó utca: tülkölő-fékező autóival, figyelmetlen járókelőivel és a megálljt, induljt dirigáló jelzőlámpáival. — Olyanok vagyunk, mint a KAMERÁVAL, KÉPMAGNÓVAL NYUGDÍJAS ÁLLÁST gályarabok. Higgye el, sokszor enni sincs időnk. Hajnalban még nem jelez éhséget a gyomor, csak úgy nyolc-kilenc óra felé. Akkor meg nincs megállás. Hajt a menetidő. Van úgy, hogy a reggeli egy-egy falatja között végigfutok a vonalon — így jellemzi foglalkozását az egyik buszsofőr, aki már hat éve teljesít szolgálatot a helyi járatokon. Ez még nem minden. Buszvezetők panaszolják, megsínyli a gyomor a sok rázást is. Az orvos is igazolja: foglalkozási ártalom itt a gyomorfekély. De az örökös zaj, a vibráció és az izgalom ugyancsak megviseli a szívet, az egész idegrendszert is. Nem nyugdíjas állás ez. Villan az ajtó felett a lámpa és a műszerfalon is. A leszálló utasok odakint fellélegeznek, megtörölköznek ebben a hőségben. A sofőr hátára rátapad a fehér ing, fekete nyakkendőjén már laza a hurok. Ingujjával időnként végigtörli gyöngyöző homlokát. — Azt mondják, a koncentráló képességünket befolyásolja a páratartalom, az is, merről csapódik ránk a levegő, milyen szöget zár be a szék támlája az ülőkével, jól leolvasható-e minden a műszerfalról, meg ilyenek. Én csak azt mondom, mindezt el lehet viselni. Hanem az a sok zsörtölődő, pörlekedő utas! Csoda, ha egy-egy veszekedés alkalmával nem megyünk neki az első fának. Ahogy hallgatom, igazat adok neki. S nem irigylem azért a nyomasztó érzésért sem, hogy naponta több száz embert kell biztonságban eljuttatnia a város egyik feléből a másikba. szórakozás és kikapcsolódás — mondja Pataki Sándor, a Volán 10. számú vállalatának igazgatóhelyettese. — Hogy micsoda megterhelést jelent az ember szervezete számára, csak az tudja, akit már kényszeritettek, hogy több száz embert szállítson ide-oda órákon át a városi forgalomban. — Nem vethető össze a személyautó tulajdonosának hét végi szórakozásával az ő munkájuk — kapcsolódik be a beszélgetésbe Virág János pszichológus, a Közúti Közlekedési Tudományos Kutató Intézet közlekedésbiztonsági és forgalomtechnikai főosztályának tudományos munkatársa. — Méghozzá a különböző munkatevékenységek közül is a megterhelőbbek sorába tartozik. Éppen ezért rendelte meg tőlünk a Volán Tröszt a városi közlekedésben dolgozó autóbuszvezetők magatartásának vizsgálatát. Ebben közgazdászokból, mérnökökből, technikusokból és pszichológusokból álló csoport vesz részt — mondja, majd lekísér a vállalat üzemorvosi rendelőjébe, amely már készen áll a vizsgálatra. A laikusnak úgy tűnik: műszerműszer hátán, művészi rendetlenségben. A 2 millió forint értékű berendezés egyes tartozékai táskába zárhatók és hordozhatók. A kutatók „munkatársai" egy évig ezek a műszerek, a második évben a tapasztalatok összegezése. a javaslatok kidolgozása vár a szakemberekre. Az adatfelvétel egyik „alanya" Jónás Imre gépkocsivezető, hősiesen tűri, hogy a fehér köpenyes pszichológus felszerelje mellére az elektródákat. ö is, akár társai, mór tudják jól. mi célból jár itt ez a műszerekkel felszerelt stáb. A pszichológus bekapcsol egy készüléket: egyenletesen búgó hangra „ráülteti" a buszvezető pulzushangját. — Most guggoljon le néhányszor! — hangzik a kérés. A csekély megterhelés hatására megszaporodnak a Energiagazdalkodas Tegnap délelőtt Szili Géza nehézipari miniszterhelyettes tájékoztatta a Vasasszakszervezet központi vezetőségét az ország energiagazdálkodásáról, az V. ötéves terv céljairól. A múlt tervidőszakban egyenletesen, évi 4,1—4,2 százalékkal növekedett az energiafelhasználás, s közben teljesen átalakult az energiaforrások szerkezete. A szén aránya 66-ról 36 százalékra csökkent, míg a szénhidrogéneké — gáz. olaj — 28 százalékról 57 százalékra módosult. A villamosenergia-szolgáltatás és a/, erőművekből való hőellátás részaránya az 1970. évi 25 százalékról 30 százalékra emelkedett. Legfontosabb műszaki fejlesztésként munkába álltak a Gagarin hőerőműben a lignittüzelésű 200 mW-os blokkok, a Duna menti Hőerőműben a 215 mW-os szénhidrogén-tüzelésű blokkok. Az V. ötéves tervben tovább nő a népgazdaság villamosenergia-igénye. A növekedés egyharmadát szovjet importból, kétharmadát pedig hazai erőműépítésekkel fedezik. Befejeződik a többi között a Duna menti Hőerőmű bővítése, s a Tiszai Hőerőműben üzembe lép négy 215 mW-os egység. Az import átvételére szolgál majd a Vinnyica—Albertirsa közötti, 750 kilovoltos' nemzetközi távvezetési összeköttetés üzembe helyezése, 1978 októberében. periodikusan ismétlődő jelek. Jónás Imrére felkerül az ing, és próbakocsikázásra invitál bennünket. Utasai ezúttal a magatartását vizsgáló kutatók — képmagnóval, kamerával, mikrofonnal felszerelve. A Széchenyi tér felé vezető utat a kamera a sofőr szemével nézi, és rögzíti a fülkéből látható forgalmat. Vele egyidőben veszi fel a magnó a hangot is, amely a pulzus ritmusának változását jelzi. — Ennek a módszernek az a jelentősége, hogy a kép és a hang szinkronban van egymással. így visszajátszáskor röglön észlelhető, milyen forgalmi helyzet vált ki szaporább szívműködést, azaz melyek azok a szituációk, amelyek jobban megterhelik a vezetőt — jegyzi meg a pszichológus. Visszatérve az orvosi szobába, újból átéljük a megtett utat. A két gyufásdoboznyi képernyőn megjelenik a Bakay Nándor utca, előttünk hoszszú autósor. A gyakorlott vezető sem állja meg idegesség nélkül az előtolakodó kis Trabant buzgóságát, s egyre szaporább a pulzus, amikor a körút kereszteződéséhez érünk. A Hajnóczy utca már nyugodalmasabb, a Lenin körút tartogat újabb meglepetéseket. A lámpák sárgán pislognak, fokozott figyelemre intenek. Vigyázat, gyalogosok a zebrán! Felgyorsul a pulzus ritmusa, pilótánk fékez, majd lelassulnak a hangok. Az útvonal nehezén túljutottunk. — Egyéb vizsgálatokat is végzünk ezen kívül, mérjük a reakció sebességét, az észlelőképességet is többek között, de adatlapokon is tájékozódunk a sofőrök életkörülményeiről, egészségi állapotáról. De lesz-e ennek a minden részletre kiterjedő vizsgálatnak valami gyakorlati haszna? Várható-e, hogy javulnak majd a buszvezetők munkakörülményei? A vizsgálat célja az, hogy mégha tározzák azokat a megterhelés i szinteket, amelyek még nem veszélyeztetik a gépkocsivezetők egészségét és a biztonságos közlekedést. Javaslatot is tesznek a válla latóknak, milyen konstrukciós vagy egyéb változtatósokkal érhetik ezt el. Lám, nem is olyan egyszerű bennünket, utasokat szállítani nap mint nap. Csak kevesen gondolunk erre. Ezért mielőtt gorombán szólnánk — vagy akár visszaszólnánk — a kalitkában „fövő" vezetőnek, gondoljunk csak arra, hogy szaporább szívverése nemcsak az ö egészségét, valamennyi utas éptógét a, veszélyezteti. Chtkan Ágnea i