Délmagyarország, 1975. június (65. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-05 / 130. szám

4 Csütörtök, 1975. június 5. • • Öregek, gyerekek A Brüsszeli körút és a verssel, dallal, azóta sem következő találkozás. Hete­Dugonics utca sarkán öregek feledkeznek meg egyetlen dikben és nyolcadikban tel­klubja van. Minden járókelő ünnepnapról sem. Viszik a jesen önállóan készítették benézhet az ajtón, ahogy az jókedvet, új színeket, szó- elő az újabb műsoros dél­idő melegszik, sarkig tár- lakozást é6 kedves ragasz- utanokat, és mert a virág ják, hiszen a klub belül ki- kodásukat az egyhangúan ára az ünnepekre felszökött, esi, az idős, napfényre vá- morzsolódó napok közé. elindultak papírt gyűjteni, gyó ember sok. Sakkoznak, Mindig ugyanazok a gyere- hogy legyen mit kivenni a olvasgatnak, vagy csak ül- kek. Pontosabban Tdpai közös kasszából. Végül a nek, ölben összecsukott kéz- Gyulánénak, az iskola ta- nagydiákok elbúcsúztak, de zel, messze néznek. Legtöbb- nárnőjének mindenkori osz_ Tápai tanárnő újabb ötödik jük nagyon egyedül lenne tálya. Hét évvel ezelőtt, osztályt kapott. Kezdődhe­otthonában, a társaságért, amikor az öregek klubjá- tett elölről az ismerkedés, meleg ételért mindegyikük- nak vezetője megkereste az Az idén persze már ők is­nek megéri, hogy reggeltől iskolát, ötödikesek osztály- hetedikesek, 28-an vannak, estig itt múlassák az időt. főnöke volt a tanárnő. Ak- és minden alkalommal Egyszer-egyszer fiatalos kor ők vállalták, hogy az majdhogynem hajba kapnak, zsibongás hallatszik ki a te- úttörőfeladatok közé beso- ki kerüljön a látogató tíz rémből, a sok meghatottan rolják ezeket az ünnepi iá- közé. Hiszen többen nem is motyogott „köszönöm" kö- togatásokat is. A gyerekek férnek be a klubba. Szokás zött friss gyerekhangok hal- tanári segítséggel műsortál- szerint megbeszélik, mi tör­latsznak. Tudni való, hogy lítottak össze, megtanulták a tént az iskolában két talál­ilyenkor valamelyik ünnep verseket, és a taps után ét- kozás között, aztán a gyere­köszön tött az öregekre: látó- adták a virágokat. Aztán ha- kek csendben hallgatják, gatóik jöttek, a Szilléri su- todikosok lettek, már jól hogyan is volt akkor régen, gárúti iskola tanulói. Már összeismerkedtek, számolták majcí eléneklik az új dalo­hét esztendeje, hogy elő- a napokat az otthonban is, kat, vagy felolvassák a kö ször kopogtattak virággal, az iskolában is, mikor jön a A biztosítás is fejlődő szolgáltatás Az utóbbi években a nép- ményű számítógépek beszer­gazdaság fejlődésével párhu- zését és mielőbbi beállítását zamosan nőtt a biztosítás je- tervezi. Mindezek mellett to­lentősége. Minél nagyobb ér- vábbra is építenek a bízto­tékkel gazdálkodnak az ál- sítési dolgozók szorgalmára, lami vállalatok, mezőgazda- szakmai szeretetére, de szá­sági üzemek, korszerű ház- mítanak az ügyfelek megér­tartások, annál szélesebb tő türelmére is. körben kötnek biztosítást. A megyei igazgatóság fő Tehát ez a szolgáltatás is pálkitűzéseihez tartozik még, szelesül, fejlődik, lépést tart hogy a jövőben a lakossági mindennapi életünkkel. E biztosítások számét mint­szolgáltatás lehetőségeiről egy 30 százalékkal növelik, kaptunk tájékoztatást az Ál- Ezzel párhuzamosan kiter­lami Biztosító megyei igaz- jeSztik a meglevő biztosítási gatójától, Zimonyi Róbert- formák, módozatok kockázati tői. körét. Szükség szerint új Csongrád megyében a la- módozatok bevezetésére is kások 64 százaléka biztosi- sor kerül. Például igények tott. A CASCQ-biztositások tapasztalhatók a gyalogos­száma a tízezret meghalad­ja. A Biztosítási és önsegé­lyezési Csoportoknak 120 ezer tagja van, ami azt je­lenti, hogy az aktív dolgozók mintegy 70 százaléka ügyfe­le a megyei igazgatóságnak. Gyakorlatilag Csongrád me­gye szinte minden családja valamilyen formában köt egy vagy több biztosítást. Ebből következik, hogy az ügyfélforgalom jelentősen emelkedett, és érthető mó­don az intézménynek min­den évben növekvő felada­tokat kell elvégezni. Néhány számszerű adat tükrében ér­zékelhető az a munka, amely elsősorban" a lakosság, a kö­zületek, vállalatok és a szö­vetkezetek szolgálatában tör­ténik. Tavaly 37 ezer kárbe­jelentés érkezett az igazga­tósághoz, illetve a fiókok­hoz. Ebből 16 ezer személyi jellegű, több mint 5 ezer gépjárműbaleseti, 16 ezer egyéb vagyoni jellegű kár volt. A megyei igazgatóság cél­jai között szerepel, hogy to­vább szélesítik a nagyobb kockázati körű és korszerű biztosításokat. Az igények emelkednek a biztosítási vé­dettség területén is. Például ez év első négy hónapja már 20 százalékos káresemény­emelkedést hozott. Az ápri­lisi viharos időjárás nem­csak a mezőgazdaságban, ha­nem a lakóépületekben is tetemes károkat okozott. A megyei igazgató arról is tájékoztatott, hogy a szol­gaitatás fejlesztése miatt munkaerőhiánnyal küszköd­nek. Ez a körülmény nehe­zíti a munkát, de a könnyí­tés érdekében az ésszerűség határain belül egyszerűsítik az ügyintézést. Gépesítették a mintegy 50 ezres állományt kitevő gépi jármű felelőssé­gi biztosítottjainak nyilván­tartását és kezelését. Az or­szágos központ nagy teljesít­íelelősség, a garázdakárok biztosítási védelme, a vihar következményes kárai bizto­sítása területén. vetkező részletet a könyv­ből, pihenjenek a fáradt szemek, ha hallani is lehet a szépet. A hála általában gyer­meknapon lesz látványosabb, ilyenkor az öregek kelnek útra, bekopognak az osz­tályba, és előszedik a meg­lepetést, csokoládét, apró ajándékot, szeretetük szim­bólumait. De nincs olyan találkozás egy sem, hogy a kölcsönös ragaszkodás jelei — egy mozdulat, egy hang­súly, egy kedves pillantás — ne árulkodnának: egészen jól érzik magukat így együtt, az öregek és a gyerekek S. E. Úttörő­tábor A Tenkes hegy lábánál út­törőtábor építése kezdődött. Egyszerre száz pajtás üdül­het majd a táborban, ame­lyet a Harkány és Siklós kö­zött elterülő arborétumjelle­gű parkerdőben alakítanak ki. Előreláthatóan hat-nyolc­millió forintba kerül, és 1977-ben készül el teljesen. Kiállítás klubban Richter Ilona Munkácsy- ható faktora micsoda izgal­díjas grafikus életét, mun- ma* világokat rejt. kasságát a tudomány szol- Richter Ilona azonban gálatába állította. Meggyő- többet tesz, mint egyszerűen ződhettünk erről már a múlt másol. Illusztrál a szó ne­évben is, amikor a Sajtóház meg értelmében. Sok egyed­művészklubjában láttuk il- bői választja ki a legtipiku­lusztréciótt. Lapjaiból most sabbat; jellemzője a fegye­a Magyar Tudományos Aka- lem, a pontosság, az igé­démia szegedi bizottsága nyesség, a felkészültség. A rendezett kiállítást. kiállításon látható Növény­Az akvarelleket, könyvol- tanulmányok-sorozata érzel­dalakat szemlélve mindany- mileg gazdagabb, itt több nyiunkban felmerül a kér- lehetösége van egyéniségé­dés: kell-e, lehet-e gazda­gabb, változatosabb biroda­lom a szemmel nem érzékel­hető parányi világnál? Mik­roszkópon keresztül egy sejt absztrakt képnek tűnik, Richter Ilona grafikáin ezek az „absztrakt képek" sora­koznak. Minden emberi fan­taziát túlszárnyaló, valóság­hű, sőt a valóságosat szi­gorúan és pontosan tükröző illusztrációk nemcsak a bio­lógia tudományos művelői­nek, az értőknek jelent él­ményt, de a lakikuspk szá­mára is nagyszerű pillanato­kat szerez. Éppen azáltal, hogy az emberi fantáziával szinte befoghatatlan mikro­világot teszi láthatóvá szá­munkra. Ezeket a rajzokat, festményeket szemlélve még inkább bizonyosak lehetünk abban, hogy a valósághoz való hűség, a természet, az anyag még és már nem lát­nék kibontakoztatására. T. L. Alsóváros Szegednek az lünk, ennek még jobban örü- — Milyen torony az ott, egyik legősibb települése, lök. Sokszor elmentem oda, s kisfiam? — kérdeztem La­Apró, kertes, családi házai, bámészkodtam, hogy fogy a cikát. a virágos utcák, a csönd a sok ócska épület, hogy nő- — Fúrótorony! De nem­magyar falvakra emlékezte- nek az új falak. Ekkora csak egy van, hanem több, tik az embert. A Mátyás- építkezést én még életemben láttam mindet, templom tornya messzire nem láttam. Kis kezével elereszti a látszik. Jellegzetes épület a Megkérdeztem, mit gondol, kormányt, miközben lábával Tisza-malom is. Nemrég a mennyibe kerül az egész? a földre támaszkodik, s öt­nagyállomás felé közeledő Hány forint kell ahhoz, hogy éves fejecskéjében emléke­vonat ablakából ezeken kí- ne érezze többé a zsírszagot, ket kutat. Merre is látott vül nem is tűnt szembe más hogy gyönyörködjön az új Uyet? Apjara sandít, aztan kimagasló építmény. Meg- toronyban? Fogalma sincs, sorolja. Ujjain négyet sza­szoktuk. Alsóvároson nem Annyit mondott csak, hogy mol» diadalmasan emeli te­vőit nagyobb üzem, csak a sokba, nagyon sok millióba lém maszatos tenyeret Eny­vágóhíd, meg a paprikamai- jöhet egy ilyen üzemet fel- ny>! Aztán elkerekezik. Le­mok, a paprikafeldolgozó, építeni, de megéri. het, hogy a jövő olajmérno­Most sincs. Mégis megválto­zott a képe. A vágóhíd már nem is hasonlít a régire, s emelkedik az új torony, a szalámigyáré. így sóhajtott föl Mak­ra néni — Miért? két vitte sebesen a bicikli? Mert öröm lehet benne Va& mirf *e,lnő' ?em tart" EZT 18 MEGÉRTÜK. dolgozni. Meg dísze a város­nak, híre van. Én örülök, hogy megértem ezt az időt, láthatom. — Makra Jánosné —, ami­kor a vágóhídi építkezések­ről beszélgettünk. Itt szüle­tett, élt, s öregedett meg, Alsóvároson. Míg arcán mély barázdákat szántott az idő, megszámlálhatatlanul sok vonatot látott a Rendező-pá­— No, nem at­tól, hogy kiszívat­ják a mélyből az olajat, s beszakad a föld alattunk. BIZONY, FÉLTÜNK.. ja már érdekesnek a tor­nyokat? Ki tudja... ö még­is másként él majd Alsóvá­roson, mint Makra néni. Az ő életében mindig történik valami itt is, ahogy telnek az évek. Megszoktuk már az olajki­termelést Szeged közelében, sose volt ilyen kényszerkép­zetünk. Azt híresztelték, hogy lebontják a házakat, lyaudvar felé sietni, szívta a mert ken a hely az 0iajosok­A VÁROS SZÉLÉN Bá­lint Sán­dor „Sze­gedi nép­élet" című könyvecskéjében olvashatjuk, hogy: „A XVIII. század folyamán alakult ki Szegednek részben ma is érzékelhető népi jellege, de ugyanakkor városrészek sze­Imre szavaiból rint el is különült. Alsóvá­dot. A vágóhídhoz semmi azért "kiderül hogy sokan ros i «easzkodik legtovább az nem fűzi, azt se tudta soha, nem hitték komolyan hagyományokhoz. Nem­" " * ' •• .Mii V , ff l-rtfT/V,l/A/-l l 1- VIA * • .....».,­nádas tó szagát, hallgatta a nyári estéken a bekaszerená­nak. Király mi van a falai mögött. Mi­végre hát a sóhaj, mi kel­tette föl éppen most az ér­deklődést az idős, apró kis asszonyban. — Idáig hozta a szél a zsfrszagot, gyakran még rosszabbat is. Megtelt vele Alsóvároson. Mégis, vegyes érzelmekkel tekintettek a fúrótornyokra. Ki tudja, hátha...?! Az nagy, szaporodjanak csak a tornyok, kell az. De itt? Itt mi lesz? Nem lett semmi. Nyu­igen keveredik más varos­részbeliekkel, kitart a halá­szat és állattenyésztés mel­olajmező lett- csak háziiparral foglal­kozik és meghonosítja a paprikát." Ezek a dolgok természetesen nem a mára értendők. A város iparoso­dásával Alsóvároson is egy­a szoba, ha kinyitottam az godtan élünk attól, hogy mi .„.. , „ ablakot. Nem volt kellemes felénk is találtak kincset a re, tobb 1.ett 8 Syan munkás, a disznók visítását, a mar­habőgést hallani, sajnáltam föld mélyén. Megváltozott a városrész képe, ennyi az az állatokat. De nem is ez a egész. Csinálnak majd veze­* " tékeket, azok elviszik az olajat — talán a gázt is. A fiam még kicsi, de már na­godalommal lesi, mennyit gyon érdeklik ezek a tor­nyok. Lehet, hogy olajbá­nyász lesz belőle, vagy mér­fontos. Az a jó, hogy végre történik valami. Makra Jánosné féltő ag emelkedett az érlelőtorony, Alsóváros büszkesége. Annak tartja. A régi vágóhíd nem nők. Ha megszereti a tor­érdekelte, az újat már kör- nyokat. benézegette. Tetszik neki. A gyerek, kis kerékpárjá­Olvastam én az újság- nak nyergében, vidáman sze­ban, hogy ott az épül, amott li a kanyarokat a csöndes ut­meg az, Szeged nagyváros lett új gyáraival, de ez más. Egészen más. Ez itt van ná­cában. Apja odainti, nemen­jen a sarokig, arra gépkocsi is jöhet, elüti valami. Tízezer fiatal Szegedre tart Hat különvonattal, 20 különautóbusszal több mint 10 000 fiatal érkezik majd a IX. szegedi ifjúsági napok eseményeire. A ju­lius 25—27-ig tartó programról szerdán tartott sajtótájékoztatót a rendező bizott­ság. A KISZ, valamint az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda képviselői elmond­ták, hogy Szeged testvérvárosaiból, a szov­jetunióbeli Odesszából, a finnországi Tur­kuból és a jugoszláviai Szabadkáról vár­nak ifjúsági küldöttséget, folklóregyüttese­ket a találkozóra, Az ifjúsági napok po­litikai rendezvényei, gyűlései, találkozói hazánk felszabadulásának 30. évfordulójár hoz kapcsolódva, a három évtized alatt elért eredményekre emlékeztetnek. A fiatalok a szabadtéri játékokon meg­tekintik Erkel Bánk bán és Beethoven Fidelio című operáját, a nyári tárlatot és más képzőművészeti kiállításokat. Az új­szegedi liget szabadtéri színpadán három alkalommal könnyűzenei műsorral szóra­koztatják őket. A Szegedre érkező népi­tánc-csoportok fesztiválhangulatot kíván­nak teremteni a város terein előadásra ke­rülő műsoraikkal, táncházzal és más prog­sokan laknak itt olyan em­berek, akik a vasútnál ke­resik a kenyérre valót. Nem lettek azonban hűtlenek a mezőgazdasághoz sem. Ter­melőszövetkezeti tagok, ős­termelők is vannak szép számmal. Az új tornyok jelképei is lehetnek a változásnak, ami­nek tanúi vagyunk Alsóváro­son. Az emberek szemlélete változott az utóbbi évtize­dekben. Régmúlt időkben mélyre eresztették a hálót a Tiszában, újabban magasra emelkedtek az igények. Nem eltúlzott magasságba, csak a kor szellemének megfele­lően. Fölemelik tekintetüket az új tornyokra, s várnak azok­tól valamit. Egy-egy üj bol­tot a külső peremen is, jobb közlekedést, utakat, melye­ken nem ér térdig a sár. Gázt, amivel főzni és fűteni lehet, mert a város szélén most ilyen sincs. Remélnek. Várnak. A türelmük fogyha­tatlan, ha a tornyokra néz­nek. Tudják, elinult valami Alsóvároson is, jön a foly­tatás. Megérik még azt az időt, amikor a falvakra már tényleg, kizárólag csöndes, virágos utcáival, gyümölcs­fáival, kertes házaival emlé­ramokkal. A július 28-i karneváli felvo- ,, . . , nuláson félszáz s-egedi KISZ szerveset I keztet bennünket Alsovaros, mutat majd be élőképeket. _ j Bálint Ibolya

Next

/
Thumbnails
Contents