Délmagyarország, 1975. június (65. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-25 / 147. szám

4 4 Szerda, 1975. június 25, Hazai szociológiánk kutatási irányai X szociolófíta hazánkban a századforduló idején jelent meg, mint önálló tudomány. Az első szociológiai jellegű művek írói a századforduló baloldali mozgalmainak résztvevőiből kerültek ki. A szociológusok egy részének 1918—19-es politikai szerep­lése elégséges oknak látszott az ellenforradalmi rendszer szemében arra, hogy a szo­ciológiát általában diszkre­ditálja, és „nem kívánatos" tudománynak minősítse, volt művelőit pedig emigrációba kényszerítse. A két világháború közötti Időszak elsősorban a nagy szociográfiai munkák kor­szaka volt. Illyés Gyula, Fá­ja Géza, Szabó Zoltán, Dar­vas József és Erdei Ferenc művészi eszközöket is alkal­mazó valóságfeltáró munkát Végeztek, félreérthetetlen haladó társadalomkritikai tartalommal. * A felszabadulás után az felfojtott és tompult szocioló­giai törekvések és szocioló­gusi ambíciók felszínre ke­rültek, és 1945—49 között a szociológia újra intézménye­sülésnek indulhatott. A fordulat évét követve fezonban ismét kedvezőtle­nebbé váltak a feltételek a szociológia művelése számá­ra. Részletesebb tárgyalás kellene annak megmagyará­zásához, hogy miért sorvadt el a szociológia hazánkban, és a többi népi demokratikus országban a proletárdiktatú­ra megvalósításának idősza­kától a 60-as évek elejéig. Erre a bonyolult problémára e helyütt nem térhetünk ki, inkább figyelmünket a mar­txista szociológia megújulá­sának időszakára fordítjuk. Az 1960-as évek elejétől kezdve fokozódott a társa­dalmi-politikai vezetésnek az igénye a szociológia iránt. A kibontakozó szociológiá­ban központi kérdéssé vált az, hogy ml legyen a szocio­lógia fő társadalmi funkció­ja. A kérdésről éles viták folytak, és ezek a szocioló­giai kutatások légkörét ron­tották. Mégis, a hazai szo­ciológia művelése az 1960-as évektől kezdve egyre jobban intézményesült. Az új kuta­tóhelyek létrehozását diktáló társadalmi igény azonban jóval feszítettebbnek tűnt a szociológia intézményesült formáival szemben, mint, amit azok reálisan el tudtak látni. Nehézségeket okozott az is, hogy Magyarországon a 70-es évek elejéig nem volt szociológiai képzés, ezért a szociológusok több­nyire autodidakta módon szerezték meg képzettségü­ket. Jóllehet, a hazai szocioló­giai kutatások központja az MTA Szociológiai Kutató In­tézete, fontos politikai és ré­tegződésszociológiai kutatá­sok folynak az MSZMP KB Társadalomtudományi Inté­zetében. A Magyar Rádió és Televízió Tömegkommuniká­ciós Kutató Központjában a kommunikációs eszközök tu­datformáló, közvéleményre befolyást gyakorló hatását vizsgálják. A Szakszerveze­tek Elméleti Kutatóintézete a munkahelyi demokrácia, a szocialista életmód kérdései­vel foglalkozik. Külön kell említést tennünk arról, hogy létrejött az első önálló szo­ciológiai tanszék az ELTE-n, ahol végre megindulhatott az egyetemi szocioióguskép­Zés. Gyakorlati célokat szolgá­ló szociológiai laboratóriu­mok keletkeztek az MSZMP több megyei bizottsága mel­lett, .országos hatáskörű szer­vek intézeteiben, nagyválla­latoknál, intézményeknél és intézeteknél. Á magyar szociológiai ku­tatások teljes áttekintésére e rövid keretek között nem vállalkozhatok. Megemlítek azonban néhány, elsősorban az MTA Szociológiai Kutató Intézetében végzett szocioló­giai vizsgálatot, amelyeknek eliü é? némely, esetben a tár­sadalmi-politikai tervezésre gyakorolt hatása ipa már megállapítható. Kutatásaink egyik legfon­tosabb csomópontja a ma­gyar társadalom struktúrájá­ban végbemenő folyamatok elemzése. Jelentősége van a szociológiai kutatásnak olyan társadalmi problémák meg­oldásának előkészítésében is, mint a cigánykérdés, vagy általában a hátrányos hely­zetű társadalmi csoportok. A társadalmi strukturális vizs­gálatok osztályok és rétegek közötti változásait meg le­het közelíteni abból a szem­pontból, hogy mennyire „mo­bil" a társadalmunk, vagyis az egyik rétegből a másik ré­tegbe való átlépésnek milyen „esélyei" vannak. A társa­dalmi strukturális hatáson túl, települési strukturális következményei is vannak az ún. migrációnak: az or­szág különféle körzetei kö­zötti lakosságvándorlás, az ingázás, vagy a városközpon­tok körüli külső települési gyűrűk kérdése, rengeteg szociológiailag érdekes prob­lémát vet fel. A 60-as években — nem utolsósorban a magyar tár­sadalom természetes szapo­rulatának csökkenése követ­keztében előtérbe került a család szociológiai kutatása. A családtipusok, a szocialista család ismérvei, a családon belüli „generációs problé­mák" vizsgálata mindenek­előtt a válások okainak ma­gyarázatára irányult. A településszociológia fon­tos kutatási területté és fej­lett szakszociológiává vált. A „régi" és új települési struk­túrák vizsgálata szervesen kapcsolódik. Szociológiai ku­tatások kezdődtek a tanya­rendszer jelen állapotának a felmérésére, a magyar falu, és a fejlődésben a legutóbbi időkig megrekedt kis- és kö­zépvárosok problémáinak feltárására. Érdekes vizsgá­lati lehetőségeket' rejtettek magukban az új városrészek életforma-változtató hatásai. Meglehetósen összetett ka­tegória az életmód. A szocio­lógiának azonban megvan­nak a maga fogalmai ennek megragadására, az életmód „keresztmetszetének" feltér­képezésére, az abban végbe­menő változások mérésére. Vizsgálatok folytak a műve­lődési szokások átalakulásá­ról, a művelődésügyi és kul­turális intézkedések tudat­formáló hatásáról. Végére hagytam, de jelen­tőségében egyre inkább na­gyobb annak a két kutatási iránynak a szerepe, amelyek a kormányszinten kiemelt kutatási témák közé tartoz­nak. „A szocialista vállalat" című kiemelt kutatási té­ma számos vonatkozását vizsgálják üzem-, ipar-, vagy gazdaságszociológiai aspek­tusból. Ezen belül fontos té­ma a műszaki és technikai fejlődés társadalmi hatásai­nak vizsgálata. „A közigazgatás komplex tudományos megalapozása" cimű kiemelt kutatási téma feldolgozásában eddig is vol­tak szociológiai vizsgálatok (például, hogy a tanácsszer­vezeteket milyen társadalmi hatások érik, a „laikus" mi­lyen funkciót kap az állami munkában, és hogyan való­sul meg a szocializmusnak az a törekvése, hogy egyre több embert kell bevonni a közügyek intézésébe). A köz­igazgatás szociológiai vizsgá­lata mostantól kezdve sok­kal rendszeresebbé válik, s várhatólag a különböző szakszociológusok érdeklődé­se nagyobb mértékben for­dul a jövőben e társadalmi­lag fontos téma eredményes kutatásának előmozdítása felé. Szentpéteri Istv&n Hamis volt a szép maszk Felfrissült a szakállas múmiakoporsó Halomnyi töredékből, ki­sebb-nagyobb stukkódara­bok, szilánkok közül kivá­lasztani az egymáshoz tar­tozókat, s a helyükre illesz­teni — türelemjáték. Művé­szet. És fáradságos munka, amelyre csak szenvedélyes restaurátor képes, azért, hogy rekonstruálja az •idő­számítás előtti I—III. száfa­di egyiptomi múmiamaszko­kat, a világviszonylatban is ritka műkincseket. Tavaly vásárolta a Szépművészeti Múzeum — dobozba ömleszt­ve — kevésbé sérült masz­kokkal együtt, s maholnap egészben látja a közönség. A töredékek formája, domboru­lata, színe, törésvonala, s a képzelet segíti az összeállí­tást. A rózsaszínű darabkák egyik, a sárgásszürkék má­sik csomóba kerülnek. Az­után következik az egyezte­tés, ide-oda tevés, majd újra a keresgélés... Reménytelen eset? Ilyet nem ismer a restaurátor, csak megmentésre váró mű­kincseket. Lám, az aranyarcú gyer­mekmaszkot nem kellett ösz­szeállítani, csak óvatosan „kozmetikázni!". Ez a mű­velet azonban legalább any­nyi ügyességet, türelmet, szaktudást kívánt, mint az újrateremtés. Annál is in­kább, mert munka közben derült ki, hogy a szép maszk itt-ott hamis Az eredeti, fi­nomszövésű textilt valaki, valamikor durva zsákvá­szonnal, enyves gipsszel bo­kincsei Automata diagnoszta Tömeges megelőző vizsgá­latok végzésére Moszkvában diagnosztikai központot hoz­nak létre. A vizsgálatokat műszerek végzik, az adato­kat elektronikus számitógép elemzi majd. A vizsgálat a paciens és a gép közötti párbeszéddel kez­dődik. A kérdésekre a vizs­gált igennel, vagy nemmel válaszolhat. Másik berende­zés az antropológiai adatokat — testmagasság, súly stb. méri. További berendezések vér- és EKG-vizsgálatot vé­geznek, miután a paciens egy álló helyzetben rögzítjett kerékpárra ÜL A kerékpár pedáljának a terhelése á szervezet állóképességétől függően, automatikusan csök­ken, vagy növekszik. A diag­nosztikai központ a jövő év­ben kezdi meg működését. (APN) rította. Amíg ezt óvatosan lefejtették, s az eredeti vo­násokat kidomborították, kö­zel négy hónap telt el. A fel­frissített múmiamaszk azért eljutott a jubileumi kiállí­tásra. A múmiák és a koporsók még több munkát adtak. A szakállas múmiakoporsó res­taurálása például több mint egy évig tartott, bár úgy tűnt, csak a festék repede­zett. Amikor megkezdték a vizsgálatot, mikroszkóppal, cseppelemzéssel állapították meg, hogy avatatlan kezek itt is beavatkoztak. Főleg a fej és a lábrésznél volt az eredetitől eltérő festék és alatta durva zsákvászon. Az ország egyedüli egyip­tomi és görög—római gyűj­teményének fiatal restaurá­tora Vozil Irén, aki nemcsak az egyiptomi művészete); is­meri, hanem a mümifikSlás titkát, az ókori festékanyago­kat, a koporsókészítés tech­nikáját is, ma már nem tud­ja megmondani: ml volt ne­hezebb. Vigyázattal eltávolí­tani az idegen anyagokat, vagy milliméterről millimé­terre befecskendezni a kon­zerváló szert, a folyékony fát, avagy muszlinnal kiegé­szíteni a hiányos vásznat? Nagy elégtétele, hogy Mon­tu pap 179 centiméteres ko­porsója, ha nem is olyan dí­szes, mint amilyenre hívei annakidején, a túlvilági bol­doguláshoz készítették, de legalább hamisítatlan. A fel­ső részt szakállas férfifej dí­szíti. A széles gallér alatt szárnyas kosfejű Skarabeus, a felirat szerint az edfui Horusz egyik ritka alakja. Az elő- és- a hátoldal talál­kozásánál, valamint a lábré­szen függőleges felirat: a név és az áldozati szöveg. A fej­tetőn levő napkorongot lehe­tetlen volt rekonstruálni, he­lyét muszlinnal pótolták. így is csodálnivaló a XXII. di­nasztia korából származó emlék. Méltán sorolható az elmúlt harminc esztendő leg­kiemelkedőbb restaurátori teljesítményei közé. M. E. A Pamír-Himalája hegy­lánc szerkezetét tanulmá­nyozzák üzbég geofizikusok. Az övezet eddig felderítetlen volt, s a tudósok bizakodnak, hogy gazdag ásványi kincs lelőhelyek nyomára jutnak. A pamíri kutatásokat nem­zetközi program keretében végzik. Hasonlóakat végez­nek az indiai, afganisztáni, pakisztáni és más országbeli geofizikusok is. Észak almakertjei Nehéz elképzelni, hogy Ja­kutföldön, ahol télen gyako­riak a mínusz 70 fokos fa­gyok, almát termesztenek. A mindössze három hónapig tartó nyár hőmérséklete vi­szont igen meleg: A hőmérő higanyszála árnyékban is gyakrán mutat 35—37 fokot. Ezt az éghajlati adottságot használták fel a jakut tudó­sok, amikor a Léna folyó partján kísérleti almakertet létesítettek. Több éven át vizsgálták a különféle típusú almaültetvényeket, gondosan védték azokat a fagytól. A gyümölcsfák fokozatosan ákklimatizálódtak, s ma már a „fagy hazájában" is ter­meszthetnek almát. A hidegtűrő almafa szokat­lan formájú. Szétterülő ko­ronája van, gyökérzete erő­sen szerteágazó, de a fagyott talaj miatt csak a felső ré­tegekben húzódik. ősszel homokkal hintik be a fákat, majd szalmával borítják. Arra kerül azután a hótaka­ró. Ilyen „fedél" alatt a leg­nagyobb hideget is kibírják. Jakutföld kertészeteiben tavaly több mint 24 alma­fajtát szüreteltek. A jakut alma zamatos, súlya eléd a 20—25 dekagrammot Tóth Béla 37. jelentette ki — Nem akar, kérem, kijönni az örömtanya tulajdonosnője. — Nem-e? — nevetett a részeg emberek bam­baságával V-ny PáL n — Rosszul van. — Nem igaz, be akarnak csapni? A tulajdonosnő, mivel nem tudta, hogy mi lel­te Vecserát, miért nem akar bemenni a szalon­ba, csak azért is bevitte az ittas vendéget a le­ány szobájába. Neki elvégre fő az anyagi haszon. Mikor az iparos belépett a szobába, Vecsera még egyszer felsikoltott és kérte, hogy hagyják béké­ben, ne bántsák. A tulajdonosnő elment. Ketten maradtak a szobában: Vecsera és az ittas iparos, aki azon kezdte, hogy bezárta a szoba ajtaját. Belülről sö­tét volt, nem égett a lámpa. Az ittas ember erós lihegése és csókolódzása kihallatszott a szobából, — másképp csend volt, a leány csendesen nyö­szörgött. Rövid negyed óra múlva az iparos elhagyta a szobáját és visszament a szalonba. A leány azonban még akkor sem akart odamenni. A tu­lajdonosnő most már dühösen ment be Vecse­rához. — Hát mi lelt téged, te, te ilyen, te olyan... — rikoltozott az asszony a leányra. — Nem megyek, ha megölnek se megyek fel —mondta zokogva a leány. Az asszony megfogta a leány haját és elkezdte cibálni, majd többször arcul ütötte. — Nem jössz fel, te semmi? Hát mi bajod ne­ked azzal az emberrel, te, te? Az az ember ga­vallérosan fizetett... — Jaj, ne bántson, ne üssön — mondta ful­dokló hangon a leány. — Hiszen ez az ember az én apám volt. * A DÉLMAGYARORSZÁG című új, haid folyó­kat, 1903-beni Kivándorlás Szegeden át. Nincs nap, hogy az acélos búzát termő Bács- és Torontál-vármegyé­böl családok tömegesen ne ülnének a Szegedet érintő vasúti kocsikba, kik mind Amerika felé Igyekeznek. Olykor Csanád- és Békés-várme­gyékből is érkeznek tömegesen emberek, s a „Szeged" állomás földszinti érkezó csarnokában batyuikon heverészve, várják éjjelenkint a fel­felé induló vonatokat. A kivándorlás ügye tehát ismét aktuális. Egy­részt, mert a kivándorlás a legutóbbi hónapok­ban, némi szünet után, megint igen nagy mérvet öltött, másrészt, mert a kivándorlásról szóló új törvény a király előtt van szentesítés végett. Szé­les körben várják az új törvény életbelépését, mely a kivándorlásra való csábítás szigorítása, a tervezett társadalmi irányítás jótékony és ál­landó akciójától csak a legjobb eredményt vár­hatni. Felettébb szükség van az új törvényre. Az ügynökök, mintha a vesztüket éreznék, nyüzsög­nek. A fővárosi lapok állandóan regisztrálják gyászos munkájukat. A közigazgatási bizottság­hoz az útlevelek kiváltásának nagy szaporodásá­ról tétetnek jelentések. Pedig hogy Amerika se fölig tejföl, azt a még mindig nagy számban hazajövő magyarok beszé­lik. Somsich Imre, aki az amerikai viszonyokat Amerikában tanulmányozta, érdekes adatokat tár föl erről: azt a magyar munkást, aki kiván­dorol, unskilied labourernek nevezi az amerikai ember. Angol szó ez, aminek magyar értelmé: nem tanult ember. Ennek a munkásnak a kezdő fizetése 1 dollár. Sohase kápráztasson el ez az összeg senkit, mert a legkisebb pénz Ameriká­ban, ahol minden drága. És mit kell ezért dolgozni? Vasgyárakban: egészen közönséges munkát kap, taligát tol, sze­net hord, fűt, tisztogat 10 órán keresztül. Pár hónap múlva már jártasabb lévén a gyári mun­kákban és miután a munkavezetők az erős és értelmes legényeket jól kiszemelték, kezdődik csak a mulatság, az igazi mulatság! Jön a vas­és acélkészítés és öntéshez, a hol 10 percenként fel lesznek váltva a munkások, hogy meg ne vakuljanak, el ne égjenek, a fehéren izzó fo­lyékony érc munkálásánál. Ezt a munkát 2—3 évnél tovább senki sem bírja, de a legtöbb, ha csak teheti, sokkal előbb hagyja ott azt a tűr­hetetlen kínszenvedést, akármit fizetnek is, mert mi haszna annak a fizetésnek, ha a munka meg­öli. Ám nem mindenki teheti azt, hogy a neki nem tetsző munkát ott hagyja. Aki előleget kapott, adóssága van Amerikában, vagy nem jó viszony­ban van a „boss"-al, munkafelvigyázóval, az nem szabadul meg hamar ettől a rettentő mun­kától. De van még a vas- és acélmunkában más munka, az óriási kalapácsnál, a sinek készítésé­nél, a gépeknél, hol apró részek lesznek készítve. Ott tűrhető télen a levegő, könnyűnek látszik az első félórában a munka, de hamar rájön ám a szegény atyafi, mire vállalkozott, mert ha nem vigyáz úgy a munkájára, hogy egész figyelme, szeme, keze mindig ott legyen a munkánál: vagy elrontja a gépet, a vas- vagy acélrészt, amit a gép készít, vagy elveszti kezét, karját, lábát, sót életét. Egy pillantás másfelé, egy pillanatnyi fáradság következménye elég, hogy kidobják a gyárból, vagy nyomorék. legyen. Ehhez jön még a fülsiketítő lárma, a hőség és rossz, piszkos le­vegő, különösen nyáron. Ilyen körülmények között kénytelen dolgozni egy mezőgazdasággal foglalkozó ember, ki az amerikai élet gondjaitól agyon sanyargatva, 10 —12 órán át szakadatlanul életével játszik! Este haza tántorog, fáradságtól remegő testtel, gyul­ladt szemmel, száraz torokkal, de annyira ide­ges, hogy első hónapban alig bír elaludni. Mi marad más hátra, mint szesszel erót gyűjteni. Hamar megtalálják a korcsmát. Szép hangzású nevek, mint Rákóczf-, Kossuth­csárda, magyar felírás, magyar korcsmáros, ki mint a pók várja áldozatait (mert tudja, hogy jönnek, mert nem tudják magukat másként fenntartani, eleintén ritkán jönnek, aztán mind sűrűbben, addig amíg az utolsó centtel az utolsó magyar honból hozott életerő is elfogyott). Lesz a megálmodott aranyhegyből roskadásig való nyomorúság. És aki angolul nem tud, az so­hasem vakarkodik ki belőle. Miért van mégis, hogy a népképzelet világában Amerika még ma is a mesebeli Eldorádó? CFolytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents