Délmagyarország, 1975. június (65. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-22 / 145. szám

45 Vasárnap, 1975. június 22. MAGAZIN „Anyanyelvünk", a matematika TUDOMÁNY Embernek soha annyi alkalma nem volt a matematika gyakorlati alkalmazásáról hallani, vagy erről annyi „ellentétes előjelű" tapasztalatot gyűjteni, mint ebben a mi századunkban. Mégis úgy tűnik, a mindennapi tevékenységben még most is akadálytalanabbal kapcsolódnak össze a természetük szerint egymáshoz rendelt dolgok, mint a fejekben, a tudatban, a gondolkodásban. Mert a matematika tudományáról szólva sokan a laikusok manapság is szinte refv lex-szerűen kérdezik: mire a töméntelen jel, szám, betű, vonal, mi a haszna annak a nagyon absztrakt tudománynak, amivé a hajdani ártatlan mennyiségtan fejlődött? Pedig lépni, járni (a földön és az űrben), rombolni és építeni, élni nem tudnánk nélküle. Egészen biztos, hogy nincs olyan elvont matematikai téma, probléma, amelynek kiindulópontja ne a gyakorlat lett volna, amely ne lenne visszavezethető a környezet meghódításának és megváltoztatásának valamélyik •mozzanatához. Nem függetlenedbet a matematikától a többi tudományág sem. Egyre több hasznát veszik a „hagyományos" társtudományain, a technikai és a természettudományokon kívül például a nyelvészetben, irodalomtudományban, pszichológiában. szociológiában, még a pedagógiában is, hiszen alkalmazásán túl szemléletalakító hatása sem lebecsülendő. Nyugodtan dicsekedhetnénk többször, hogy ennek a tudománynak Szegeden, a József Attila Tudományegyetemen van egyik kiemelkedő hazai és külföldön is jó hírű központja. Csakhogy — ennél többet nem is igen tudunk mondani. Az örökség Bár a nagy elődök nevét taíán minden szegedi ismeri, ha máshonnan nem, Borsos Miklós emléktábláiról. Riesz Frigyessel és Haar Alfréddel a kolozsvári egyetemről idejött a matematika: a semmiből Közép-Európa legnagyobb matematikai könyvtárát teremtették és az 1922 óta folyamatosan megjelenő Acta Scientiarum Mathematicarum című folyóiratot. Hamarosan egész isitolók alakultak a kiemelkedő egyéniségek, tudósok körül. Hiszen Riesz Frigyes az analízis egyik modern ágának, a funkcionálanalízisnek magyar megalapítója: Kerékjártó Béla és Szőkefalvi-Nagy Gyula munkásságával a geometria „honosodott" az egyetemen; Rédei László pedig a magyar algebrai iskola alapítója. A nagyszerű örökség folytatói, továbbfejlesztői a ma Szegeden dolgozó matematikusok. Mai kutatások Az oktatási miniszter tette ? szóvá a közelmúltban egy tájékoztatón: milyen nehéz feladatnak bizonyulj mennyi nem v-áot, akadályba ütközik az egyetemek belső struktúrájának korszerűsítése. Az atomizált rendszer, az egymástól elkülönült tanszékek helyett nagyobb egységeket, tartalmas integrációt kellene megvalósítani a korszerűbb kutatás és a színvonalasabb oktatás érdekében. Nyilván nem automatikusan másolható, de példa lehet mindenhol a Bolyai Intézet. Hat matematikai tanszéket tömörít egységes szervezetbe, biztosítva a tanszéki kutatások összehangolását, az oktatómunka elveinek egységét. A szervezeti életet az intézeti tanács irányítja. Az öszszehangolt munka színvonalát a hagyományok szerinti rendkívül szigorú belső mércék szabják, biztosítják a kutatók tudományos eredményei és — ami ezektől korántsem független — az oktatás sikerei. Ami páratlan az ország vidéki intézetei között: öt akadémikus dolgozik a Bolyaiban. Manapság minden tudományágban a korszerű kutatás fontos feltétele: a kapcsolatok léte, az információk cseréje a tudósok közötti személyes találkozókon, vagy publikációk segítségével — itthon és külföldön. A könyvtár állományát jelenleg 200, folyamatosan járó külföldi szakfolyóirat szaporítja. Szőkefalvi-Nagy Béla professzor a magyaron kívül a szovjet, a finn, az ír tudományos akadémia tagja, több külföldi egyetem díszdoktora, folyóiratok szerkesztőségi tagja (1947 óta szerkeszti az Actát, főszerkesztője a szovjet—magyar közös kiadású és magyar részről ugyancsak lényegében a Bolyai Intézetben szerkesztett Analysis Mathematica című folyóiratnak). A matematika egyik modern ágának, a valós és funkcionálanalízisnek Riesz Frigyest követő kutatója. Közös művük, az Előadások a funkcionálanalízisből című könyv példátlan „pályát" futott be: öt francia nyelvű kiadása mellett lefordították oroszra, németre, angolra, kínaira és nemrégiben Tokióban is megjelent, japánul. Szintén több nyelven jelent meg a valós függvényekről és függvénysorokról írt, egyetemi tankönyve, valamint a C. Foias román matematikussal együtt írt, az úgynevezett Hilbert-tér operátoraira vonatkozó legújabb kutatásaik eredményeit tárgyaló, magas szintű könyve. Az intézet mai itthoni és nemzetközi rangja az ilyen modern kutatási ágakban elért eredményeknek köszönhető. A funkcionálanalízis mellett a sorfejtések elmélete (Tandori Károly és Leindler László szakterülete), a modern algebra (Rédei László iskolája nyomán Csákány Béla, Gécseg Ferenc, Pollák György a mai kutatói) ágaiban, a halmazelmélet (Fodor Géza) és matematikalogika (Kalmár László) témáiban folynak a legjelentősebb kutatások. Csak két megjegyzést ahhoz, hogy az elméleti matematika témái gyakran menynyire kapcsolódnak a gyakorlat* hoz, hogy a tudomány belső fejlődése következtében előtérbe került problémák megoldásai miként hasznosíthatók valamelyik következő lépcsőfokon: a funkcianólanalizis eredményei elengedhetetlenek voltak a kvantummechanika megalapozásához; az algebra új, modern ágai átvezetnek a számítástudományhoz, hiszen az automataelmélet tulajdonképpen a számítástudomány elméleti hátterét jelenti (Gécseg Ferenc és Peák István könyve: Automaták algebrai elmélete). Tájékozottabbak -a szegediek az intézetekkel párhuzamosan működő kibernetikai laboratórium munkájáról, Kalmár László kutatásainak gyakorlati eredményeiről. A nemrégiben átadott nagy teljesítményű számítógép, az R—40 a régebbivel együtt már működik. A laboratórium számitógépei — népgazdasági érdekű feladatok mellett — elsősorban az oktatás szolgálatában állnak. Rajtuk kívül Kalmár László kutatócsoportjában dolgozik az Akadémia budqpesti nagy teljesítményű számítógépének alállomása, szaknyelven: terminálja is. Ez kábelek segítségével áll összeköttetésben a központi géppel, amely a feladatot innen kapja, a feldolgozás után az eredményt „viszsjaküldi" és ez a szegedi berendezés tévéképernyőhöz "hasonlító egységén leolvasható. Ez a rendszer olyan számítógépes hálózat alapjait jelenti, amelyből idővel rendkívül kiterjedt információs rendszer fejlődhet. Működése a téyéadások elvéhez hasonlít: az egyetlen központi helyen tárolt információhalmazból ki-ki a tetszése-szükséglete szerintit választhatja. Természetesen nem éppen holnap, hiszen a szegedi terminál működtetése egy kísérlet része. Az oktatás A tanszékek oktatói a- tudományos munka mellett rengeteg társadalmi megbízásnak is eleget tesznek (közülük választották a kar párttitkárát, Csákány Bélát; Leindler László a kari dékán, Fodor Géza az egyetem rektora, Szőkefalvi-Nagy Béla a Szegedi Akadémiai Bizottság elnöke). Az intézetben általános a már sokszor igaznak bizTonyult nézet: a jő oktatómunka feltétele, hogy aki a katedrán áll, jó tudományos kutató is legyen. „Nekünk, a. régi diákoknak eleven iskolai emlékeink vannak arról, hogy a tudomány szaktekintélyeitől kaptuk a tananyagon kívül azt a szakmai és emberi többletet, ami végigkísér a pályán. Nemcsak a kutatási módszer logikája-rendje, a kitartás és a következetesség érződik a tudósok oktatómunkáján, hanem hat az emberi tartás, jellem példája is. A leghatalmasabb nevelés a példamutatás" — mondta Leindler László. Az 1200 hallgatónak, aki az intézetben „megfordul", itt van mit és kitől tanulni. A régi matematika—fizika, szakos tanárképzés mellett korábban is ellátta az intézet a vegyészek, biológusok, fizikusok matematikaoktatását, ma pedig már nyelvszakosok is tanulnak itt, és természetesen a matematikus pályára készülők. Enyhült a kezdeti feszültség is a leendő tanárok és a matematikusok között, amit részben a pedagóguspálya kisebb megbecsülése, részben a felkészültség közötti színvonalkülönbség okozott. Korábban sokkal jobbak voltak a matematikusok elhelyezkedési lehetőségei is (a tudomány művelésének „kulcshelyein" ma is ott vannak a régi szegedi diákok), hiszen eleinte csak itt kaptak olyan alapos elméleti képzést, hogy nagyon hamar önállóan is vállalhattak bármilyen speciális feladatot. A tudomány és az oktatás országos fejlődése „ellenére" még mindig nagyon keresettek a szakmában a Szegeden végzett hallgatók. Hiszen a Bolyai Intézet ma is olyan matematikai bázis, amely képes volt az utánpótlásról is gondoskodni, segítséget adni Szegeden ahhoz, hogy a legmodernebb elemi képzés feltételei is megteremtődjenek. A kisiskolás, sőt, már óvodás korban kezdett (komplex matematika), és a legmagasabb szinten folytatódó oktatás célja: matematikai szemlélet megalapozása és kiteljesítése. Így indul és folytatódik az az út, amelyet bejárni szükséges, hogy a matematika elöljáróban vázolt „gyakorlati" jelentősége , érvényesülhessen. SULYOK EBZSEBgE . Géczi János Viszi már..: viszi már a víz a lombot zöld habbal a víz a lombot csillagokat partra űzött csillagokat elriasztott sodorja a víz a lombot fulladoznak ó a lombok rákvázak és csigaházak kagylóhéjak partra vetve mérges a víz partot harap varas ágra hínárt aggat s: -T T Petrőczi Éva kagylóhéjba zártam szemed kagylóhéjam csukd le szemed Ikerdalok I. FALKA VADÁSZAT Közös gyávaság hősi szelében vágtató vadászok hiú örömébe belerondít róka kajánul. Üldözőit út közepén hányadékba terülve várja; halála játék: undorára jótékony feloldozás. II. JOHANNA ÉS AZ ALLATOK .Akit disznó, róka, szamár ítélt halálra. Már lassan hinni kezd Ráaggatott bűneiben. Páncélját megkímélte a fegyver; Most rontja köpés. Lobogó égi kegyelem várja: A máglya. Téglásy Imre álmodozó a fülbevalóddal játszol amíg most olvas a társad nézlek az ujjam rései közt ám észreveszel rádömlik a pír könnyű fonalod szövevényét ejted a fülbevalóra lezárod szemhéjad szirmát s szégyellőn elmosolyodsz taps. Zalán Tibor Szemed, a csukódó Ha nap a májad, a majálisozók mire várnak? Gyökerező kínban nézem vergődésed. r a tarka őszi terítéken. A Tisza árad. Elönti tekinteted árteret, homlokod mossa, a szelíd bánatú lankákat, sirályok is fölszállnak: hirtelen mozdulatok, jelek a halálnak, *" , egy halálos feltámadásnak. Ha a szived szalag, jeltelenek sebét bekötni mi marad? Agancsos szomjadnak csapdát vet a hajnal, lángokba szökkenti fészkét riadalmad a hajnali madárnak. Ég, égek, fohászkodom: segítsen rajtad az ének! Még választ rebben szemed, szemed a csukódó. holdudvarban ravatal, majális van, — a legutolsó.