Délmagyarország, 1975. június (65. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-22 / 145. szám

2 i Vasárnap, 1975. Június 11. Doktoravatás Diplomaosztó ünnepség Befejeződtek a szóbeli érettségik Szociálpolitikánk 4 Papíripari Vállalat fűzfői gyárában már készülnek az iskolások és egyetemisták tzámára a különféle füzetek az új tanévre. Műszakonként 75 ezer darab iskolai füze­tet gyártanak. szegedi József Attila Tudományegyetemen dok­toravató ünnepi tanácsülést tartottak tegnap, szombaton delelótt. A 43 jogászt dr. Ko­vács István akadémikus, a jogi kar dékánja, a 23 böl­csészt dr. Csukás István, a bölcsész kar dékánja, a 20 természettudományi kari hallgatót dr. Leindler Lász­ló akadémikus, a természet­tudományi kar dékánja avat­ta doktorrá. Az űj doktorokat dr. Fo­dor Géza akadémikus, a JATE rektora köszöntötte doktorrá avatásuk alkalmá­ból. * Bensőséges ünnepség ke­retében kapták meg diplo­májukat a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola most végzett hallgatói. Teg­nap. szombaton délelőtt, a Szabadság Filmszínházban 526 főiskolai hallgatónak nyújtotta át az általános is­kolai tanári oklevelet dr. Moholi Károly főiskolai fő­igazgató. A 285 nappali és a 241 levelező tagozaton vég­zett hallgató Csongrád, Bé­kés, Bács-Kiskun, Szolnok és Pest megye pedagógushiá­nyát igyekszik enyhíteni. Az ünnepség végén a főis­kola oktatói és hallgatói színvonalas műsort adtak. Szombaton országszerte be­fejeződtek a szóbeli érettsé­gi vizsgák a középiskolák nappali' tagozatain. Hazánk. 530 gimnáziumában, illetve szakközépiskolájában együtt­véve mintegy 49 ezren adtak számot tudásukról. A vég­zős szakközépiskolások kö­zül 10 700-an már ipari jel­legű szakképesítést nyertek. További újdonság volt az idei szakközépiskolai érett­ségik során, hogy együtt vé­ve 29 tanintézetben — 11 szakmában —, mintegy 1600 diák úgynevezett egyesített, érettségi és szakmunkásvizs­gát tett. Ez azt jelenti, hogy a középfokú szakmai vég­zettséggel egyidőben egy szakmában szakmunkás-bi­zonyítványt is nyertek. A kedvező tapasztalatok alap­ján a következő tanévben már 33 szakmára terjesztik ki ezt az egyesített érettségi —szakmunkásvizsgát. Ugyan­csak a szakközépiskolákban vott a „premierje^ az összi vont érettségi és egyetemi­főiskolai felvételi vizsgák­nak, vagyis bizonyos szakkö­zépiskola-típusokban, meg­felelő szakmákban az adott szakiránynak megfelelő érettségi — hasonló jellegű felsőoktatási intézménybe történő jelentkezéskor — egyben a felvételi vizsgát is jelenthette az adott szakra. Az idei tanévben 47 helyen 1028 tanuló vizsgázott ebben a formában. A gimnazisták számára — bár nem újdon­ságként — változatlanul könnyítést jelentett a közös írásbeli dolgozat, vagyis, hogy matematikából és fizi­kából az érettségi, illetve az egyetemi felvételi dolgozat ugyanaz volt. Matematikából 6150-en, fizikából 6007-en készítették el közös írásbeli dolgozatukat a gimnazisták közül. Általánosságban — az első összegezések szerint — ked­vezőek a tapasztalatok, a maturáló diákok felkészült­sége az fdén ÍS Kíelégitő volt Az Oktatási Miniszté­rium illetékeseinek vélemé­nye szerint az érettségi vizs­gák légköre kedvező volt: előnyösen éreztette hatását az érettségi elnököknek ki­adott központi útmutató. A lexikális ismeretek halma­zának öncélú számonkérése helyett a lényeglátásra, a gondolkodó- és kifejezőkész­ség fokának megállapítására fordították a bizottságok a legnagyobb figyelmet. Az érettségik önkéntessége nem igazolta azokat a kételyeket, miszerint a diákok esetleg nem a tudásuk legjavát nyújtják a számon kérés so­rán. A fiatalok mindkét is­kolatípusban általában nagy igyekezettel, lelkiismerettel törekedtek a középiskolában tanultak magasabb szintű összegezésére, A javító érett­ségi vizsgákat kora ősszel tartják, pontos idejüket, il­letve helyüket az illetékes tanácsok állapítják meg. A modern oktatást segíti: Univerzális új írószer A modern oktatásnak ma tására, mert kapacitása lehe­már világszerte fontos esz- tővé tetszi a nagyobb meny­köze az írásvetítő gép. Ehhez nyiségű gyártást is. (MTI) a berendezéshez sikerült az írószer szövetkezet szakem­bereinek speciális összetételű rostirónt összeállítaniuk. A Projector Pen nevű, négy­színű — piros, barna, kék és zöld — irónnal filmre, üveg­re, fára, papírra, bőrre és műanyagra egyaránt lehet írni. A különleges irón festék­anyagát a víz nem oldja, te­hát nem mázolódik el, és az írásvetítéskar saját színeit adja vissza. Ezt a fajta rostirónt eddig főleg nyugati importból kel­lett beszerezni. A szövetkezet — amely Európa egyik legnagyobb író­szergyártója — felkészült a hazai igények megfelelő ellá­S zeretem az okosan vitatkozó embe­reket. Ezért is örültem annak, hogy nemrégiben együtt lakhattam nyaraló partneremmel, Kiss Ferenc mű­vezetővel. A név nem kitaláció, Ferenc barátunk a szegedi autójavítónál műveze­tő, s éppen huszonöt esztendeje dolgozik vállalatánál. Mint tanulófiú lépett be, s most felelősségteljes beosztásban tevé­kenykedik. A külföldi utazást is jutalom­képpen kapta, amivel negyedszázados hű­ségét honorálták. Vitatkozgattunk, aho­gyan másik szobatársunk mondta, meg­kezdtük a napi szemináriumot. Néha elő­fordult, hogy ránk virradt, úgy belemele­gedtünk. Alkalmi szemináriumunk egyik témája a szociálpolitika volt. Ebben nem jutottunk dűlőre, az ütközőpont abban volt, hogy a közvetett, vagy a közvetlen anyagi juttatásbk ösztönzik-e jobban az embereket. S e gondolatkörben messzire visszakanyarodtunk. Az igaz, hogy a szociálpolitika és a szo­ciális ellátás nem újkeletű dolog. Beszél­tek erről az antivilágban is. De hogyan is nézett ki az a szociálpolitika? Egy kevés­ke, használt, „uraságokról levetett" holmi, csinnadrattával kísért karácsonyi csomag a nincsteleneknek, porhintés, s az éhha­lált megelőzendő, „Sipőcz-leves". Tudom, hogy akik ezeket az éveket nem élték át, nehezen érzékelik és hiszik el, milyen gon­dokkal birkóztak az emberek. Örökké az emlékezetemben marad annak az idős asszonynak az elbeszélése, aki a harmin­cas évek elejéről mondta, hogy már an­nak is örültek, ha a falusi nagygazda munkára engedte őket, s ellenszolgáltatás gyanánt egy tál ételt adott nekik. Plaszti­kusan érzékeltette, hogy férje mily ügye­sen ketté vágta zsilettpengével a gyufa­szálakat, így csinálván egy dobozból ket­tőt. De nem folytatom tovább, félek, hogy továbblapoznak: kit érdekel, mi volt negy­ven évvel ezelőtt, arról beszélgessünk, hogy mi van manapság. Szívesen, öröm­mel, hiszen szocialista rendszerünk állja a versenyt, az összehasonlítást szociálpoliti­kai gondoskodás kérdésében akármelyik fejlett országéval. Az sem véletlen, hogy a párt XI. kong­resszusán, s annak dokumentumaiban bő teret kapott a dolgozó emberekről való, s állandóan növekedő / szociálpolitikai gon­doskodás. „Javítjuk a szociálpolitikai el­látást. Tovább egységesítjük a nyugdíj­rendszerünket, és csökkentjük a korábbról megmaradt különbségeket. Biztosítjuk a nyugdíjak reálértékének megtartását. Fo­kozatosan megszüntetjük a társadalombiz­tosításban még fennálló eltéréseket." Ez a tétel az idősebb emberekről való gondos­kodást, életszínvonaluk megtartását, növe­lését célozza. A kongresszus határozatai­ban bőségesen találunk utalásokat arra is, hogy a népesedéspolitikai célkitűzéseinket milyen eszközökkel kívánjuk segíteni. „Ál­lamunk a népesedési céloknak megfelelő­en — a bölcsődei és óvodai hálózat folya­matos bővítése, a gyermekélelmezés kiter­jesztése mellett — növeli a pénzbeli jutta­tásokat, a családi pótlékot, a gyermekgon­dozási segélyt. Budapesten, az öt nagyvá­rosban és az ipari centrumokban megkö­zelítően kielégítjük az óvodai igényeket. Népesedési helyzetünk javítását a központi támogatás mellett elő kell segíteni helyi gazdasági és szociális intézkedésekkel is." De lássunk néhány példát. Mivel üdüléssel kezdtük, folytassuk avval, mert e tekin­tetben nem ritka a nézetek különböző­sége. -Mint ismeretes, a szakszervezetek az el­múlt év őszén módosították a kedvezmé­nyes üdültetés rendjét, s új, differenciált térítési díjrendszert vezettek be. Amikor szóba került, hogy meg kell változtatni a korábbi gyakorlatot, kétféle megoldás kí­nálkozott. Az egyik szerint az átlagkerese­tek, illetve a családban egy főre jutó ösz­szeg határozott volna a térítés mértékénél, Így a magasabb jövedelműek többet, a szerényebb keresetűek pedig kevesebbet fizettek volna az üdültetésért. A másik variáció — amelyet végül is bevezettek — három kategóriába sorolta az üdülőket. Az első és a második kategóriában emel­ték a díjat, míg a harmadik kategóriában változatlanul hagyták. Erre mondták azt, hogy a legjobb üdülőkben majd a jobb ke­resetűek találkozhatnak, a nagy családos és szerényebb jövedelmű embereknek megmarad a gyöngébb minőségű beutaló. Mit lehet erre válaszolni? Attól függ, hogyan osztják el a beutalókat, kinek ad­ják az első és a második kategóriába so­rolt üdülők jegyeit. A SZOT rendelkezése ugyanis megjegyzi, hogy az I. és II. kate­góriás nyaralókba lehetőleg a munkában élen járó dolgozókat és az egészségre ár­talmas munkakörökben foglalkoztatotta­kat, valamint a nagy családosokat, az ala­csony jövedelműeket, a gyermeküket egye­dül nevelőket kell elsősorban elhelyezni, úgy, hogy az általuk fizetendő térítési ösz­szeg ne haladja meg a korábbit. A válla­latoktól sok függ. Mivel a kedvezményes üdülés a jó munka jutalma, elképzelhető, hogy a vállalat kifizeti a térítési díjat ki­válóan dolgozó és azt megérdemlő munká­sa helyett. Erre módot ad az üdülési alap, amelyet a nyereségből képezhetnek. Persze, visszaszólhatnak a vállalatok, hogy nincs annyi pénzük, s a „kereteket" a korábban elfogadott kollektív szerződés rögzíti. Lehet, de a kollektív szerződéseket nem kőbe vésték, bármikor módosíthat­nak is rajta. Talán nagyobb gond az, hogy kevés a beutaló, különösen kevés a csalá­dos és gyermekes beutalók száma. A ta­pasztalatok is bizonyítják, hogy a szóló­beutalók hetekig ott hevernek a szakszer­vezeti bizottságok szobáiban, a kifüggesz­tett hirdetésre alig van jelentkező, ha akad is, általában örülnek bárkinek. A népesedéspolitikai határozatunk szinte egyedülállóan támogatja a kisgyermekes anyákat. A határozat nyomán bekövetke­zett társadalmi juttatások és kedvezmé­nyek bővítésével tovább csökkentek a. gyermeknevelés családi terhei. A családi pótlék fölemelésével a múlt év második felében Szegeden és Csongrád megyében is 33 százalékkal többet fizettek ki a gyer­mekes családoknak, mint a megelőző esz­tendőben. A gyermekápolási táppénzjogo­sultság kiterjesztése következtében ta­valy 158 ezer táppénzes napot vettek igénybe a kisgyermekes anyák. Számotte­vő könnyítést jelent a gyermeknevelésben a fizetett szabadnap juttatás is. Az ered­mény igazán szép, amit ékesen bizonyít, hogy a gyermekgondozási segélyt igénybe vevők száma 1974-ben 14 százalékkal nőtt, a kifizetett segély összege pedig közel 50 százalékkal haladta meg az előző évit. E zzel kapcsolatban is el kell azonban mondani, hogy a sok kellemes és nagyszerű gondoskodás mellett van­nak még megoldásra váró feladatok. Is­mert tény, hogy a születések számának gyors növekedése fokozott igényeket tá­masztott az anya- és gyermekellátás kü­lönféle intézményei iránt. Egyes ellátási területek — különösen az egészségügyi in­tézmények — nem eléggé készültek föl a megnövekedett föladatokra. Tavaly a szü­letések száma 18 százalékkal emelkedett, de a bölcsődei elhelyezés lehetősége csak 1 százalékkal, az óvodai férőhelyek száma pedig 8 százalékkal növekedett. Mindkét gyermekellátási intézményben gond a zsú­foltság, és a jelentkezők nagy hányadát kénytelenek még ma is elutasítani. Nem állnak és néznek ölbe tett kézzel a város vezetői, sem a vállalatok kollektívái, hi­szen minden lehetőséget és fillért megra­gadnak annak érdekében, hogy több le­gyen Szegeden is a gyermekintézmények száma, s eleget tehessünk a XI. kongresz­szus határozataiban is megfogalmazott cél­kitűzésnek, s fokozatosan, véglegesen meg­oldjuk a gyermekintézmények helyzetét. Akit, vagy akiket közvetlenül is érint egyik-másik szociálpolitikai kérdés, az tudja igazán, mily nagy segítséget ad tár­sadalmunk a dolgozó embernek, a család­nak. Ha akad is, akinek nem vették föl a gyermekét óvodába, bölcsődébe, vagy nem jutott kedvezményes beutalóhoz üdülőbe, bizonnyal megérti, újabb és nagyobb erő­feszítésekre van még szükség, hogy min­denki igényét teljes mértékben ki tudják elégíteni. A fölvázolt célok reménytkeltő­ek: „Az ötödik ötéves terv során a reál­jövedelem 23—25 százalékkal növekszik. Az életszínvonal emelésének azon ténye­zőit helyezzük előtérbe, amelyek egyide­jűleg szolgálják az anyagi jólétet és a gaz­dasági hatékonyságot". A szocialista elve­ken, a humanitáson és az emberségen nyugvó szociálpolitikánkra már ma is méltán lehetünk büszkék, s ha teszünk if — és teszünk — érdekében, még teljesebb lehet életünk. Gazdagh István Magyar—kubai A. E. Lusyon, a Kubai Köztársaság közlekedési mi­nisztere, a hivatalos látoga­tását Magyarországon befe­jezve szombaton elutazott hazánkból. Hatnapos magyarországi tartózkodása során tárgyalást folytatott Rödönyi Károly közlekedés- és postaügyi mi­niszterrel, a két ország köz­lekedésének helyzetéről, s a kapcsolatok fejlesztésének le­hetőségeiről. Ismerkedett a főváros közlekedésével és meglátogatott több közleke­dési és járműgyártó válla­latot. A. E. Lusyont a Ferihegyi repülőtéren Kiss Dezső köz­lekedés- és postaü^i minisz­terhelyettes búcsúztatta; Kommunista műszakok Szombaton Lenin városban, a Tiszai Hőerőműben, a kivi­telező vállalatok mintegy öt­száz dolgozója kommunista műszakot tartott. A nyolc­százhatvan megawattos tel­jesítményű hőerőmű építésé­nek meggyorsítását segítet­ték. A kommunista műszak bérét közművelődési célra, valamint a tiszai erőmű épí­tésén dolgozo KlSZ-alapezer­vezetek megsegítésére aján­lották fel. Szombati pihenőnapjukon több csepeli üzemben tartot­tak a dolgozók kommunista műszakot. Az erre a napra jutó bérüket teljes egészében Vietnamban épülő szakmun­kásképző intézet javára, és a Szovjetunióba induló barát­ságvonat ifjú utasainak rész­vételi dijara fordítják. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents