Délmagyarország, 1975. június (65. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-21 / 144. szám

Síofftbjt, 1*75. június 21. 3 Megkétszereződött a timföldgyártás Az 1970-ben jóváhagyott alumíniumipari központi fejlesztési program alapján tovább gyorsult az iparág fejlődése. A Nehézipari Minisztériumban tájékoztattak a program végrehajtásáról. Ebben a Magyar Alumíniumipari Trösztre hárultak a legnagyobb feladatok. A tröszt, amely az 'egész magyar ipar termelésének mintegy 5 százalékát adja, a múlt évben, az előző évhez viszonyítva 16,4 százalékkal növelte az alumíniumipari termékek forgalmát. A fejlődés meggyorsításának fontos bázisa a magyar —szovjet timföld-alumínium egyezmény, ami lehetővé tette, hogy a rendelkezésre álló szűkös fejlesztési erőforrásokat koncentráltabban hasznosítsuk, mert nem kellett létrehozni nagy kohászati és energetikai létesítményeket. 1968 óta központi fejlesztési program alapján a bauxittermelés 1 945 000 tonnáról a múlt évben 2 751 000 tonnára emelkedett, s az idén megközelíti a 3 millió tonnát. Ennél is nagyobb ütemben bővült a timföldtermelés, 1968-hoz viszonyítva ez év végére megduplázódik. Szakmunkásképzés a DELEP-né! Szakoktató irányítja a tannlók munkáját Az ország egyik legna- épületasztalosokat képeznek, gyobb építőipari vállalatánál, Itt kilenc szakoktató — élüa DÉLÉP-nél fontos feladat-, kön R. Nagy Ferenc tanműnak tekintik az utánpótlás helyvezetővel — munkálkonevelését, a szakmunkáskép- dik azon, hogy a fiúk elsazést. Tanműhelyeikben meg- játítsák a gyakorlati fogásofelelő körülmények között kat, hogy megízleljék a vagyakorlott, jól képzett szak- lóságos termelőmunkát, oktatók irányítják, segítik a Természetesen nem ele- felnőttek között, üzemekben, fiatalok próbálkozásait A gendő mindehhez csupán a Találkoznak munkáskollektíbenP— amelyet néhány éve munkahely jótékony légkö- vákkal, későbbi munkatársaalakítottak át tanműhellyé re. Különösen azért nem, ikkal. — épületlakatosokat, hegesz- mert az építőipari munka — Az alapismeretek elsajátítása után megismerik a fiatalok az igazi termelőmunkát; valamennyi harmadéves —, lakatosoknál a másodikosok is — dolgozik már építkezéseken, illetve tőket, villanyszerelőket és Szüretelik az őszibarackot Molnár József felvétele A Szeged környéki homokon megkezdték a legkorábban érő őszibarack szedését. Az első barack mindig csemegének számít, bár az igazán ízletes fajtákat a későbbi napsütés érleli meg. Képünkön; Nacsa István ládákba gyűjti1 az első termést Domaszéken. nem helyhez kötött, a fiatalokat már az oktatás éveiben különböző feltételekhez, körülményekhez kell szok- den esetben jok. Nagy _Imre, Az ilyenbor, illetve a pályakezdéskor szerzett tapasztalatok azonban nem mintatni, hogy később ne érje őket csalódás. Vajon, hogyan látja ezeket a szempontokat iR. Nagy Ferenc? .. - A képzés első hónapjai- kozaL Va,nnak' ,aklk a reg1' a villanyszerelők szakoktatója például arról beszél, hogy elég sokan visszajárnak hozzájuk a kezdő szakmunkások ban szükségesnek tartom a zárt műhelyt — hangzik a válasz. — A fiatalok mit sem látnak a kinti mozgásokból, csupán a munkájukra kell figyelni. Ez megkönnyíti a szakoktatók dolgát, több idejük marad arra, hogy mindenkit külön-külön megfigyeljenek, valamennyi gyermeknek szükség szerint sebizalmas kapcsolatot kihasz nálva, csupán tanácsokat kérnek, de nem egy fiatal panaszával kereste föl egykori oktatóját. A kesergés oka általában az idősebb szakik zárkózottsága, önzése. Nem mindenki adja át szívesen tapasztalatait, szakmai tudását. Szerencsére az üzemek gíthessenek. Hogy ne váljék többségében már befogadják a munka túlzottan egyhangú- a kezdőket. Tudják, az isková, háromórai oktatás után laévek csak alapokat adnak aktív pihenés következik egy-egy mesterséghez, a minden csoportnak, termé- többi már a folytatáson, a szetesen fölváltva. Ilyenkor kollektívák segítőkészségén az épület mellett, a maguk múlik, örvendetes, hogy a építette kézilabdapályán fo! szocialista brigádok többséciznak a fiúk. Különösen a généi a vállalások is tartalhegesztőknek jön jól az ilyen mázzák a fiatal dolgozókkal, szünet, hiszen ők egyhelyben kezdő szakmunkásokkal vavégzik nagy összpontosítást ló foglalkozást, igénylő munkájukat. Sz. 3. Magyar-jugoszláv hitelfinanszírozási megbeszélés A magyar—jugoszláv gaz- keztek Budapestre. A jugodasági együttműködési bi- szláv vendégek pénteken a zottság kezdeményezésére ju- Magyar Kereskedelmi Kagoszláv bankszakemberek ér- mara székházában kerekasztal-beszélgetésen vettek részt magyar bankszakemberek Szövetkezeti kiváló áruk fóruma Kiosztották az okleveleket és különdíjakat A Kiváló Áruk Fórumának eddigi 23 pályázatán minősített csaknem 1200 fogyasztási cikk 13 százalékát szövetkezetekben állították elő. Ez is időszerűvé tette, hogy az ipari szövetkezeti szektor önálló KÁF-pályázaton vonultassa fel a minősítő jelet elnyert termékeit a nagyközönség előtt. A KÁF és az OKISZ most zárult 1975. évi közös pályázatán minősített és régebbi kiváló termékeit bemutató kiállítást pénteken nyitották meg az Országos Piackutató Intézet budapesti, Nagymező utcai termében, ahol egyúttal kiosztották az újabb KÁF-okleveleket és különdíjakat is. A látogatók meggyőződhetnek arról, hogy az ipari szövetkezetek jól alkalmazkodnak a növekvő igényekhez, számos műszakilag fejlett, korszerűen formatervezett termékkel jelentkeznek a piacon. Ilyen például a szombathelyi Fémipari Szövetkezet kempingfőzője, illetve grillsütő készüléke, az Autofém Szövetkezet Midipress kávéfőző családja vagy a Hungária Műanyagfeldolgozó ISZ műanyag autós, cikkeinek választéka; A most zárult KÁF— OKISZ-pályázatra 131 termékkel jelentkeztek a szövetkezetek, a minőségvizsgálatok után 77 termék került az esztétikai zsűri elé, végül is 17 kollektíva 58 terméke kapta meg a KÁF minősítő jelének viselési jogát, kilenc immár második alkalommal. A most először kitűzött különdíjat, a díszes serleget Rév Lajos, az OKISZ elnöke nyújtotta át a Hungária Műanyagfeldolgozó, a soproni Háziipari, illetve az Autofém ipari szövetkezetek vezetőinek. és néhány magyar vállalat képviselőivel, s megvitatták, hogy a jugoszláv bankszervek milyen feltételekkel nyújtanak hiteleket külföldi vállalatoknak. Házigazdaként »dr. Ujhózy László, a Kamara alelnöke üdvözölte a megbeszélés résztvevőit, hangsúlyozva, hogy a Kamara jugoszláv tagozata mintegy száz magyar vállalatot tömörít, amelyek közül sokan érdekeltek a két ország közötti gépipari forgalom növelésében. A jugoszláv bankszakemberek elmondták, hogy Jugoszláviában hitelalapot létesítettek a gépexport finanszírozására, amit gépvásárlások esetén a magyar vállalatok is igénybe vehetnek a nemzetközi kereskedelemben szokásos hitellejárati idő és kamatfeltételek mellett. (MT«r . Érdek és társadalom H

ogy a címben foglalt kérdést megválaszoljuk, lapozzunk vissza kissé az egyénre és a társadalomra vonatkozó nézetekben, ismeretekben. A marxista filozófia szempontjából az egyén — történeti jellegű képződmény. A ma élő egyén tehát nem adott a világtörténelem „első pillanatában". Ellenkezőleg, a történelem folyamán, hosszú fejlődés nyomán alakult ki, s e folyamat első nagy korszakának lezárulása a kapitalizmus. Miért? Mert a történelemben első ízben a kapitalista árutermelés talaján alakulhatott ki az egyes ember anatómiája közösségével szemben. Csak e kiszakadás, az elkülönülés árán válhatott az egyes ember — egyéniséggé. Csak a korábbi természetes közösségekkel (primitív társulások, városállam, faluközösség) fenntartott viszony radikális megváltoztatása útján jöhetett létre az ember — mint egyén, amely saját magát célként és értékként, öncélként és önértékként szemléli. Az ember egyénné — individuummá — válásának azonban, sajátos paradoxonként, megvolt a világtörténelmi „ára". Az egyén történelmi kialakulásának útja egy társadalmi osztály — a proletáriátus — alávetésén és elnyomorodásán keresztül vezetett. Létrejött továbbá a tőkés világpiac, amely a társadalmi munka megosztásával behálózta csaknem az egész földgolyót. Ezzel az emberiség, mint egész, kapcsolatba került önmagával. Ám ember és ember kapcsolata — éppen a munka megosztása jóvoltából — elvesztette személyes jellegét. Az emberi kapcsolatok árutermelők és árutulajdonosok kapcsolatává váltak. Ember és ember kapcsolatát az áru, s a benne testet öltő egyenérték: a pénz kezdte közvetíteni. Sajátos képet kapunk tehát, ha megvonjuk az egyenleget, ha összeszámoljuk azokat a történelmi _ pluszokat és mínuszokat, amelyeket tárgyunk szempontjából a kapitalizmus produkált. Az egyik oldalon ugyanis ott áll az ember (mint egyén) elé állított szigorú és áthághatatlan rendi korlátok lebontása, s ezzel a szabadság és egyenlőség elvont lehetősége; ám ezzel szemben a másik oldalon olyan tények sorakoznak fel, mint az ember közösségi életének felbomlása, mint az emberi kapcsolatok eldologiasodása, mint az egyéniség kóros „túlfejlődése", az egoizmus. Jellemző, hogy míg a társadalmi és egyéni élet polgári ihletésű diagnosztái egy-két évszázaddal ezelőtt elsősorban a pluszokra, a pozitívumokra helyezték a hangsúlyt, addig a mai polgári gondolkodók — legalábbis igényesebb részük — már a negatíviumokat, a mínuszokat magyarázzák, mentegetik. Az előbb jelzett negatív jelenségeket, a mínuszokat, szokás az elidegenedés megnyilvánulásaként számon tartani. Az elidegenedés — amely történetileg legkifejlettebb formáját a kapitalizmusban éri el, s amelynek megszüntetése egyik a szocializmus gyakorlati teendőinek — kétarcú, ellentmondásos jelenség tehát. Jelentkezhet a gazdaság szférájában: a munkás „értéktöbbletet gyártó géppé" válik, munkája tárgya és terméke nem az övé, nem a sajátja. Jelentkezhet — szélesebben — a társadalmi viszonyok világában, mint a társadalmi élet szétesése, mint a tevékenykedő emberek kapcsolatainak elsivárosodása, elszemélytelenedése. És megnyilvánulhat a társadalmi tudatban, a közgondolkodásban, amennyiben az a valóságot hamis, fonák módon tükröző nézetek — (például vallás) — befolyása alá kerül; s éppígy az elidegenedés következménye,' hogy a szellemi és fizikai munka történeti szétválásával a köznapi gondolkodást gyakrán mérföldnyi távolságok választják el a valóság tudományos visszatükrözésétől. Azonban éppen ezek, az elidegenedés történeti kényszerűségeinek „kitett" egyének — és csoportjaik — teremtették meg a társadalom anyagi és szellemi gazdagságát, teremtettek új és új szükségleteket, létrehozták a valóság megértésének, elsajátításának olyan bonyolult formáit, mint a tudomány, a művészet. Más szóval: az ember saját maga bizonyult történelme kovácsának, akkor is, ha ez a történelem — egészen a szocializmusig — milliós tömegeket ítélt egy kiszolgáltatott, embertelen életre. Az ember maga teremtette meg társadalmának — s ezzel saját magának — gazdagságát, ám ez a szocializmust megelőző korokban az egyéntől elválasztott, számára pusztán lehetőségként létező gazdagságnak bizonyult. Mit jelent mármost az elidegenedés meghaladása, leküzdése a szocializmusban? Jelenti, hogy megszűnik az egyén elértéktelenedésének folyamata. Jelenti, hogy aas egyének által létrehozott anyagi termékek és szellemi produktumok az egyének és közösségeik ellenőrzése és hatalma alá kerülnek. Azt jelenti, hogy az egyének munkája és kapcsolatrendszere nem válik el, nem függetlenedik többd az egyes emberektől. Másszóval, hogy a társadalom életéi nem befolyásolják kiismerhetetlen törvények, áttekinthetetlen folyamatok. Ellenkezőleg, az egyének és közösségeik képesek urává lenni munkafolyamataiknak, társadalmi tevékenységüknek: befolyásolni tudják a társadalmi terme-" lés, a csere, az elosztás különféle viszonylatrendszereit,' amelyek — valamilyen formában — mind-mind az ő szükségleteik kielégítésére hivatottak. N

em szabad azonban elfelejteni, hogy ezek feladatok; amelyek megoldása széles történelmi perspektívában lehetséges. Az örökölt mínuszok megszűnése, az önmagát és világát uraló ember megjelenése még nem következik be a proletárforradalom másnapján. Az elidegenedés megszüntetése a szocializmusban történelmi lehetőség és szükségszerűség. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egycsapásra rendelkeznénk olyan gyakorlati és elvi adottságokkal, amelyekből mechanikusan lehetne vezetni teendőinket. Nincsenek kész megoldási sémák, amelyek már csupán alkalmazásra várnának. Ellenkezőleg: a szocializmus feladata a marxizmus—leninizmus alapján kidolgozni azokat az elvi és praktikus eljárásokat, amelyek az egyént egy nevezőre hozzák saját történelmi folyamataival. Nyilvánvaló, hogy ennek során saját reális életfolyamataink elemzéséből kell kiindulnunk. & ZSa