Délmagyarország, 1975. május (65. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-24 / 120. szám

3 Szombat, 1975. május 24. A néphadsereg harckocsialvázra szerelt, BAT-típusú. tolólapos földgépe pénteken reggel megkezdte Ságváritelepen, a Gcra Sándor utcában az úttest földjének egyen­getését. A nagy teljesítményű gép segít­ségével a korábban két hónapig tartó, többnyire kézi erejű munka egy hét­re rövidül le. Az úttükör kivágása után tömörített homokkal, majd aszfaltré­Samogyi Károlyné felvétele teggel burkolják be az eddigi sáros, göd­rös földutat. A Gera Sándor—Postás—Új­vidéki utca 350 méter hosszú szakaszának egyengetését társadalmi munkában vállal­ták, hogy az iskolához és a konyhához az áruszállító teherautók minél előbb szilárd burkolatú úton járhassanak. Ezt a homok­stabilizációs eljárást Szegeden itt alkal­mazzák először. A felelősség kétoldalú Buszvezetők válaszlevele — cikkünkre Valószínű, hogy az utasok és a kalauzok, meg a gép- gyermekünket valami bal-" kocsivezetök között nehéz igazán baráti egyetértésre jut- eset érje, vagy autóbusz alá ni. Kölcsönösen bántogatják egymást. Legutóbb lapunkban kerüljön. Ez érthetetlen szá­is megjelent egy bíráló írás arról, hogy a gépkocsivezetők munkra, Valamennyien úgyi nagyobb felelősséggel végezzék munkájukat. Erre a cikkre véljük, hogy a le_ vagy fel választ küldtek szerkesztőségünkbe a tarjáni buszvezetők; ötvenöten írták alá levelüket, Mi helyt adunk írásuknak, hiszen célravezetőbb, ha olykor az utasok és a gépkocsi­vezetők „beszélgetnek" egymással. A levelet változtatás nélkül az alábbiakban közöljük. Munkabíró ember. Racio­nális 'és célratörő. Ó maga mondta egyszer, hogy „ami­be beleharapok, azt nem ha­! gyom ott, a végére járok, ki­! bogozom " Alighanem így gondolkozott fiatal korában is, bár negyvenöt esztendejé­vel a szakmájában még kö­zépkorúnak sem számít. Za­laegerszegen született, édes­apja lakatos volt. Élte min­dennapját, mint a töbhi kis­városi iskolásgyerek. A gye­rekek fantáziája azonban nagyon messzire szárnyaló, pláne, ha valami érdekesség, soha nem látott tárgy, tech­nika kerül a közelébe. Így volt a kis Jura is — mindenki így nevezi, legyen beosztottja vagy fölöttese. A zalai olajat már megtalálták, s a MAORT emberei megje­lentek a békés dombok kö­zött. Érdekesnek tűntek a tősgyökeres zalai emberek előtt, bár az idősebbek in­kább idegenkedéssel fogad­ták a fúrótornyokat és a kő­olajat. Nem úgy a minden újra fogékonyabb ifjúság. Ma is fölcsillan a szeme Ju­ratovics Aladárnak: — Zalaegerszegig ellát­szott a lispeszentadorjáni gázkitörés lángja. Nekünk az óriási szenzáció volt. Mint afféle kíváncsi gyerekek, si­ettünk a helyszínre. Lehet, hogy ekkor a sorsom is megpecsételődött? Lehet. Érettségi után a soproni egyetemre iratkozott és 1953-ban olajmérnöki dip­lomát szerzett. Visszatért szülőföldjére, az annyira óhajtott olajkutakhoz. Hét esztendei gyakorlat után ke­rült át az alföldi vállalat­Olvastuk a napokban meg- jak" az illetőt. A fenti ese­rjelent „Felelősséggel" című tek észlelését csak a hete­cikket. Ez késztetett ben- dik érzékre lehet bízni. Ezen nünket arra, hogy mi is ír- segíteni csak az emberi kő- vaíamMinyiilnket junk. Nem védekezni aka- zümbösség legyőzésével le- szakemberek és szállásnál a kezünkben levő kisgyermekkel csak akkor történhet baj, ha velünk is az történik Az ügy kivizsgálása még tart. A cikk mégis olyan té­nyeket közöl, és így ítél el egy kétgyermekes apát. Sze­retnénk megemlíteni, hogy. kitűnő vizsgabi magyar runk. A célunk, hogy a va- het. Ez pedig az utasokon, zottság készített fel Ezek lóság teljességében kerüljön múlik. Mi csak fegyelme- után nem hinnénk hogv a az olvasók elé. A cikk elég zett, segítőkész emberi ma- cikkíró eldöntheti, ki ülhet egyoldalúan tájékoztatott gatartást kérünk. Hiszen a gs nem üjhet autóbusz egy olyan témáról, amely mi emberségünket, hangula- volánja mögé bennünket is érint tunkat is erősen befolyásol­Az utasokkal szembeni, az ja az ő viselkedésük. Erre vannak illetékesek és emberi élet iránt érzett fe_ Az utóbbi gyermekbal- arra is, hogy egy ember lelősséggel tisztában va-; esettel kapcsolatban ismétel- íelet- törvényes ítéletet gyünk. Ebben a foglalkozás- ten visszatérünk a szülői fe- mondjanak, ha vétkes, ban tisztában is kell lenni, lelősségre. Mi valamennyien A cikknek a fentieket is A cikk szerint az utóbbi szülők is vagyunk és nemi észre kellett volna vennie, időben növekedett az álta- tudjuk elképzelni, hogy a Vagy nem néztek a vissza­lunk okozott balesetek szá- felügyeletünk alatt levő pillantó tükörbe? ma. Az 1974-es statisztiká­ból más tűnik ki, körülbelül 2—2,5 százalékkal csökkent a balesetek száma., A cikk megfeledkezett az) utasok egymás iránti, a szü­lők gyermekük iránti, a fia­talok idősek iránti felelőssé­géről. Ugyanis ott, ahol 100 —200 ember utazik egy ko­csin, csak egy ember a fe-1 lelős minden személyért, minden szempontból? Nem, hisszük, hogy ez így van. Véleményünk szerint, ha aa idős embereknek akadna se­gítője le- vagy felszállásnál, nem fordulna elő, hogy oda­csukjuk őket. Ugyanis az említett visszapillantó tü­körből azt nem lehet látni, amikor az idős néni az al­só lépcsőn állva emeli ki aa utastérből a kosarát. Még üres kocsi esetében sem. Ugyanúgy nem lehet látni azt a kisgyermeket sem, aki­nek az anyukája a járdán állva várja, hogy lemásszon a pici a lépcsőkön. Szin­tén nem lehet látni azt aí szaladó utast sem, aki a ko­csi mögül érkezik és lép fel a lecsengetett kocsira. Szin­tén megtéveszti a gépkocsi­vezetőt, alti a folyamatos le­vagy felszállás után hatá­rozza el magát le- vagy fel­szállásra. Ilyen esetekben iord-ul elő, hogy . „odacsuk-, megállapodás Az Orsz'ágos Vezetőképző mok rendezését előadók ré­Központ és a moszkvai nép- szére. gazdasági vezetőképző intézet A szovjet küldöttség ellá­1973—75-re kötött együtt- togatott az OVK dobogókői működési megállapodásának népgazdaság-irányítási tan­eddigi eredményeit vizsgálta folyamára, a Csepeli Vasmű meg május 19—23. között vezetőképző tanfolyamára, és Budapesten tartott tanácsko- felkeresett néhány vidéki zásán, a két intézmény kül- üzemet is. döttsége. V. G. Sorinnak, a A V. G .Sorin vezette kül­moszkvai intézet rektorának döttséget fogadta Klézl Ró­és dr. Bérci Gyulának, az bert, az MSZMP KB osztály­OVK főigazgatójának vezeté- vezető-helyettese és Buda sével megtartott tanácskozá- István munkaügyi államlit­son hasznosnak ítélték az kár. (MTI) együttműködést, és újabb megállapdást írtak alá az 1976—1980 közötti időszakra. Ebben többek között felada­tul tűzték ki a KGST-tagor­szágok vezető továbbképző intézetei oktatási tervei J és programjai egységes gyűjte­ményének előkészítését 1977 második negyedéig. Célszerű­nek találták közös gyakorlat kialakítását az időszerű ok­tatási <ss módszertani kérdé­sekben. Magába foglalja a megállapodás előadók cseré­jét is» és közös szemináriu­hoz, előbb Eger és környéke, majd 1966; július 1-én a sze­gedi medence következett. A tröszt őt bízta meg az éppen megszületett algyői termelő­üzem vezetésével. Amikoi idejött, huszonöt dolgozót, közöttük egy technikus há­zaspárt, egy gáz- és három olajkutat, meg egy négyke­rekű bódéskocsit talált, s persze féllábszárig érő raga­dós, vendégmarasztaló sarat. Gyakran emlegeti még a zalai társakat, a jól képzett és derék pionírokat, a hazai olajbányászat úttörőit, de látszik rajta, hogy testileg és lelkileg is szegedivé, algyői „olajossá" vált. Mindenütt, amerre csak megfordul, régi ismerősként fogadják. S nem csupán az olajipar dolgozói, vagy a gazdasági élet veze­tői, hanem a környező fal­vak szövetkezeti parasztsága is, ahol az elmúlt ciklusban már országgyűlési képviselő­nek választották, s nagy megelégedésre újra jelölték. Sokoldalú férfi. Szereti a sportot, különösen a focit, kisebb fiát is gyakran „kor­holja", ha sokat cselez a pá­lyán. Szerelmese szakmájá­nak és a közügyeknek. A hetes — sándorfalvi — vá­lasztókerület * polgárai jól tudják, rendszeresen megtar­totta kepviselői beszámolóit, fogadóóráit. Mindig akadt elintéznivaló: az egyik té­esznek rizsarató kombájn kellett, de már „tegnapi ha­táridőre", de sokan ültek le asztalához, hogy egyéni gondjaikban tanácsot kérje­nek, szociális ügyeik intézé­sében segítséget. De ne is említsük az asz­talt, mármint az íróasztalt Ez az egy nem kenyere Ju­ratovics Aladárnak. Néha tréfálkozik és azt mondja: — Sok a papír rajta. — Az emberek között, a termelés első vonalában igazán ott­honos. Kollégámnak nyilat­kozott így: „Ha nagyon föl­bosszantanak az irodában, a sok elvi vitával, meg az egy­mást keresztező intézkedé­sekkel, hogy megnyugodjak, kimegyek az emberek közé a mezőre." Természetesen az olajmezőre, a kutakhoz, a gyűjtőállomásokhoz, a gáz­üzemekhez. Hosszan lehetne sorolni Juratovics Aladár közéleti munkáját, társadalmi tiszt­ségeit is, de tekintsünk el ettől. Valaki megkérdezte tő­le a sándorfalvi jelölő gyűlé­sen, hoéy mond-e program­beszédet. Így válaszolt: „Az én programbeszédemet a párt XI. kongresszusának határozatai megfogalmaz­ták.'; G. I. Kurucz Márton Megszólította egy munkás a szentesi téglagyárban a minap: — Rég láttam, Kurucz elv­társ. Szeretném, ha meghall­gatna. Semmiféle kérésem, panaszom nincs, csak beszél­nék az életemről. Az életről. Hiszen az a fő téma az országgyűlési képvi­selőjelölt tarsolyában. A ma­ga életére még gondolni sem sok ideje van. Kurucz Már­ton, a 11. sz. országgyűlési választókerület képviselője­löltje nagyon jól tudja ezt, hiszen már négy ciklusban volt tagja a parlamentnek. "Honnét a bizalom, ami oda­juttatta, vagy ami azt a szen­tesi kétkezit arra késztette, hogy megszólítsa: hallgatná meg, hogy élünk mostaná­ban! — Apám nincstelen agrár­proletár volt Magyartésen — kezdi élettörténetét a képvi­selőjelölt. — A felszabadu­lás után jutottunk földhöz. Azelőtt, s valameddig utána is dolgoztam, ahol tudtam. Volt cseléd, napszámos, ré­szes, kubikos. Ott kerekedik a bizalom a munka birodal­mában. Ott kezdődött Ku­rucz Mártonnak a közéleti pályája is. — Hogyan? Hát szóltam, amikor úgy láttam, hogy szól­ni kell. Csináltam, amit kel­lett a DÉFOSZ-ban, majd az EPOSZ titkára lettem és tag­ja a községi képviselő-testü­letnek. A tanácsok létrejötte után a vb titkára lettem. Utána meg függetlenített já­rási pártmunkás. — Ma tsz-elnök és képvi­selőjelölt. Ez volt a célja, álma? — Ugyan — legyint az ef­féle beszédre. — Ifjúkorom­ban a magamfajtának nem­nagyon lehettek álmai. Utána meg.,. A valóság erős sodrása vit­te és viszi. A Termál Tsz el­nöki irodájában beszélge­tünk, s ott is megszakítja szavaink folyamát a valóság. A nagygazdaság sok-sok ügye miatt keresik minduntalan. — Sok gonddal jár az el­nöki poszt itt, a Termálban? Meggondolkodtatja a kér­dés. Gond, az mindig akad mindenütt. — Ügy vélem; túljutottunk a nehezén — hangzik a vá­lasz. — S ha ez így van, nem az én érdemem, hanem a tagság, a vezetőség, az egy­ség eredménye. Azoknak is mondanám ezt, akik úgy hi­szik, hogy mi itten tiszta lap­pal indultunk az ismert ba­jok után. Csak a vesztesége­ket rendezték, az adósság maradt. Ilyen gondok mellett igye­kezett helytállni a parla­mentben. — Jönnek hozzám a vá­lasztók mindenféle kérdés­sel. S én soha senkit se kül­dök el. Szerintem az embe­reket meghallgatni kötelező. De jogom is van: képviselhe­tem mindazt, ami reális, ami helyes, és szemtől szembe megmondhatom azt is, ami nem az. K. I. Dr. Szekér Gyula fogadta a KGST-országok újságíróit Dr. Szekér Gyula, a Mi- vélyes légkörű találkozón a nisztertanács elnökhelyettese kormány elnökhelyettese tá­pénteken fogadta a KGST- jékoztatást adott Magyaror­országok közgazdasági újság- szág és a többi KGST-ország írói számára rendezett ta- közötti együttműködésről, s nácskozás résztvevőit. A szí- válaszolt a kérdésekre. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének ülése Pénteken Kállai Gyula el­nökletével ülést tartott a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöksége. Meg­hallgatta Sarlós István főtit­kár beszámolóját az ország­gyűlési képviselő-választási jelölő gyűlésekről. A jelölő gyűléseket országszerte nagy érdeklődés és aktivitás jelle­mezte, sok felszólalás hang­zott el, amelyekben a válasz­tópolgárok kifejezték egyet­értésüket a népfront válasz­tási felhívásában kifejtett programmal, és számos ja­vaslat hangzott pl o program minél jobb és gyorsabb vég­rehajtására mind az orszá­gos, mind a helyi feladatok megvalósítására. A beszámoló után az el­nökség áttekintette az or­szággyűlési képviselőjelöltek névsorát, és megállapította: a képviselőjelöltek vala­mennyien a nép bizalmára méltó és a népfrontpolitikát képviselő nök és férfiak. A Hazafias Népiront OT el­nöksége a képviselőjelöltek jegyzékét, valamint a jelö­lő gyűlések jegyzőkönyvét benyújtotta az országos vá­lasztási elnökségnek. (MTI) JelőlttjeinBg az offSgqf gyiiBe^fee Juratovics Aladár y

Next

/
Thumbnails
Contents