Délmagyarország, 1975. április (65. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-11 / 84. szám

t> fleií r<z VILÁG RROLETÁR1AI, EGYESÜLJETEK! w OELMAGYARORSZA MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 65. évfolyam 84. szám 1975. április 11., péntek Ára: 80 fillér Összeült az országgyűlés Napirendjén s a társadalombiztosításról szóló törvényjavaslat Csütörtökön délelőtt 11 órakor megnyílt az országgyűlés tavaszi ülésszaka. Az ülé­sen részt vettek: Losonczi Pál, a Népköz­társaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, továbbá Aczél György, Apró Antal, Gáspár Sán­dor, Lázár György, Németh Károly, Sar­lós István, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjai, valamint a Központi Bi­zottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a Budapesten akkreditált diplomáciai kép­viseletek több vezetője. Az ülést Apró Antal, az országgyűlés el­nöke nyitotta meg. Kegyelettel emlékezett meg az országgyűlés legutóbbi ülésszaka óta elhunyt Ragó Antal képviselőről, a párt és a munkásmozgalom régi harcosá­ról. Emlékét az országgyűlés jegyzőkönyvé­ben is megörökítették. Ezt követően Apró Antal bejelentette, hogy az Elnöki Tanács az országgyűlés legutóbbi ülésszaka óta alkotott törvény­erejű rendeleteiről szóló jelentését — az alkotmány rendelkezéseinek megfelelően — az országgyűlésnek bemutatta. A jelen­tést a képviselők tudomásul vették. Az elnök ezután bejelentette, hogy a Minisztertanács a társadalombiztosításról, az Elnöki Tanács az alkotmány egyes ren­delkezéseinek módosításáról törvényjavas­latot nyújtott be az országgyűlésnek. A két törvényjavaslatot előzetes tárgyalásra az illetékes állandó bizottságoknak kiad­ták, és az országgyűlés tagjai között szét­osztották. Az országgyűlés ezután elfogadta a ta­vaszi ülésszak tárgysorozatát. A napirend a következő: I­A társadalombiztosításról szóló tör­vényjavaslat; 2a A legfőbb ügyész beszámolója; 3 A Legfelsőbb Bíróság elnökének bc­• számolója: A Az alkotmány egyes rendelkezései­nek módosításáról szóló törvényja­vaslat. -> Ezután a napirend szerint megkezdődött a társadalombiztosításról szóló törvény­javaslat tárgyalása. Elsőként Karakas László munkaügyi miniszter emelkedett szólásra, s mondott expozét. A szünet után dr. Pesta László, a tör­vényjavaslat előadója szólalt fel, s az or­szággyűlésnek elfogadásra ajánlotta a tár­sadalombiztosításról szóló törvényjavasla­tot. Ezután Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT fő­titkára szólott. A vitában a továbbiakban részt vett Bojtor Miklós Szabolcs megyei, dr. Ka­posvári Júlia budapesti, Szabó István Hajdú megyei, Kovács Sándor Győr me­gyei, Kelemen Sándor Bács megyei. Kor­pái Jánosné budapesti és Németh István Baranya megyei országgyűlési képviselő. A csütörtöki ülés ezzel befejeződött. Az országgyűlés ma, pénteken délelőtt 10 órai kezdettel a társadalombiztosításról szóló törvényjavaslat feletti vitával folytatja munkáját. Az országgyűlés szünetében: Kádár János, az MSZMP KB első titkára Czinege La­jos, Papp János és Borb ándi János társaságában. Karakas László expozéja Beszéde bevezetőjében a munkaügyi miniszter utalt arra, hogy az országgyűlés jelen ülésszakának napi­rendjén szereplő társadalom­biztosítási törvénytervezet a felszabadulásunk 30. évfor­dulóját ünneplő államunk eddig elért politikai, gazda­sági és társadalmi fejlődé­sének szemléltető bizonyíté­ka. A társadalombiztosítás a gazdasági építőmunka szo­ciális hátterét, a szociális biztonságot teremti meg a maga eszközeivel arra azi esetre, amikor a dolgozók — akár ideiglenesen, akár vég­legesen — kiesnek a terme­lőmunkából. Nyilvánvaló, hogy a korszerű társadalom­biztosítási rendszer a haté­kony termelés, a népgazda­ság növekedése szempontjá­ból kiemelkedő jelentőségű, hiszen a termelés emberi ol­daláról van szó. Népköztársaságunk Alkot­mánya kiemeli az öregség, betegség és munkaképtelen­ség esetére Szóló anyagi el­látáshoz való jogot. Ezt a Magyar Népköztársaság álla­ma a társadalombiztosítás keretében biztosítja. Az alapvető jogszabályok megalkotására az 1955—1970. évek között különböző idő­pontokban került sor. Akkor a szolgáltatások egységes rendszerének fokozatos kiala­kítása és a magasabb szín­vonalú ellátás elérése volt a cél. A fokozatos fejlesztés a jövőben is jellemezni fogja a társadalombiztosítást, de annak rendszere ma már hosszú távra szólóan szilárd­nak tekinthető. Alapvetően ez a körülmény indokolta a kodifikálást; azt, hogy sor kerülhet egységes társada­lombiztosítási törvény meg­alkotására. Karakas László a további­akban kitért arra, hogy a sok jogszabály biztosítási ágazatonként tagozódott, és az egyes ellátási formákat az egymást követő változá­soknak megfelelően, a külön­böző szintű jogszabályok többszörösen is szabályozták, így a különböző területeken és időpontokban alkotott több száz szabály szinte át­tekinthetetlenné vált. Ezért mindenképpen szükséges az eddigiék helyett egy össze­foglalt, könnyen kezelhető törvény, amelyből az érin­tettek könnyen tudomást szerezhetnek az őket megil­lető jogokról és az azok ér­vényesítésével kapcsolatos kötelezettségeikről. A munkaügyi miniszter ez­után szólt a törvénytervezet néhány konkrét rendelkezé­séről is. Nyugdíjrendszerünk egysé­gessé válik. A jelenlegi há­rom különböző nyugdíjskála helyett sikerült olyan mér­tékszabályt kialakítani, amely senkinél sem jár szer­zett jog megsértésével. Majd­nem mindenkinél a maival azonos, vagy kedvezőbb mér­tékek alapján állapítja meg a nyugdíjat. Jelenleg a munkások és alkalmazottak öregségi nyug­díja 10 évi szolgálati idő esetén az átlagkereset 22 szá­zaléka; 25 évi szolgálati idő­vel eléri a kereset 62,5 szá­zalékát. A mezőgazdasági szövetkezeti tagok esetében 10 évi szolgálati időnél az átlagjövedelem 33 százaléka, 25 évi szolgálati idővel pedig 63 százaléka. Az új. egységes skála és mértékszabály szerint mun­kás, alkalmazott, termelőszö­vetkezeti tag öregségi nyug­díja 10 évi szolgálati idő esetén egységesen a kereset, illetve jövedelem 33 száza­léka. Ez a 25 év megszerzé­séig évenként 2 százalékkal, 26—32 év után 1—1 száza­lékkal, 33—42 évek után 0,5 százalékkal emelkedik. A nyugdíj maximuma a kereset 75 százaléka, ami 42 évi szolgálati idővel érhető el. E szabályok révén a mai­nál kedvezőbb helyzetbe ke­rülnek az alacsony szolgá­lati idővel rendelkező mun­kások és alkalmazottak, va­lamint a hosszú, általában 35 évnél magasabb szolgálati idejű biztosítottak. Nyugdíjrendszerünknek to­vábbra is szerves része a korhatáron túliak munkában maradására ösztönző nyug­díjpótlék. Ez a fizikai mun­kásoknál 3—4 évi korhatáron túli munkával az átlagkere­set 95 százalékának megfe­lelő nyugdíj elérését teszi le­hetővé, ami gyakorlatilag azonos vagy magasabb a nyugdíjazáskori keresetnél. A nyugdíjskála és mérték­szabály egységesítése mellett egységes lesz a nyugdíjra jo­gosító korhatár is. A törvényjavaslat a mező­gazdasági szövetkezeti tagok öregségi nyugdíjkorhatárát 1976. január 1-től kezdődő­en évente 1—1 évvel leszál­lítja, s a korhatár 1980. ja­nuár 1-vel azonossá válik 3 bérből és fizetésből élő dol­gozók nyugdíjkorhatárával, azaz nőknél az 55. — fér­fiaknál a 60. életévvel, Ezzel összhangban termé­szetesen módosul a mezőgaz­dasági szövetkezeti tagok öz­vegyeinek állandó özvegyi nyugdíjra jogosító korhatára is A nyugdíjak vásárlóérté­kének megóvása mellett, to­vábbra is fontos célkitűzés a •• régi és új nyugdíjak szintjének közelítése. Ezért az 1971. előtt megállapított alacsony összegű nyugellátá­sokat és egyes szociális el­látottakat — mint például a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák járadékát, va­lamint a rendszeres tanácsi szociális segélyeket, az át­meneti segélyeket, a rendsze­res szociális járadékokat — 1975. július 1-től ismét emel­jük. Ez a lakosság 10 száza­lékát, a nyugdíjasok, járadé­kosok kétharmadát közvetle­nül érinti. A törvénytervezet biztosít­ja, hogy a jövőben a családi pótlékot valóban az kapja meg, aki a gyermeket tény­legesen gondozza, eltartja. Más szóval: a családi pót­lékot ezentúl a gyermeket gondozó a tartásdíjon felül kapja! Változást jelent még, hogy — az árvaellátás korhatá­ra 19-ről 25 évre emelkedik, ha az árva felsőoktatási in­tézmény nappali tágozátán tanul, — a korhatáron felüli öz­vegy, házasságkötés esetén is megtartja özvegyi nyugdíját, — a nevelőszülő is jogo­sult lehet szülői nyugdíjra. A miniszter ezután a tör­vényjavaslat előkészítő mun­kálatairól beszélt, majd így folytatta: A társadalombiztosítás és az azon túlmenően nyújtott ellátás rendszerét egészíti ki a vállalati, munkahelyi, il­letőleg tanácsi gondoskodás. Ezek közül is kiemelkedö­ek a többgyermekes csalá­dokról, a csökkent munkaké­pességűekröl és a nyugdíjas dolgozókról való gondosko­dás. A társadalombiztosításról szóló törvényjavaslatot nagy felelősséggel, és azzal a ha­tározott meggyőződéssel ter­jesztem elő, hogy elfogadá­sa és végrehajtása — a pár­tunk XI; kongresszusán ho­zott határozatok céljainak megfelelőén — híven szol­gálja- majd dolgozó népünk jólétét és felemelkedését. Karakas László expozéja végén a Minisztertanács né­vében kérte, hogy az ország­gyűlés a törvényjavaslatot — a jogi, igazgatási és igazság­ügyi, valamint a szociális és egészségügyi bizottság által javasolt módosításokkal vi­tassa meg, és fogadja el. Gáspár Sándor beszéde Bevezetőben Gáspár Sán­dor, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a SZOT főtitkára kifejezte egyetérté­sét a törvénytervezettel, és az előadói beszédben foglal­takkal, majd így folytatta: A dolgozók legemberibb vágyait és törekvéseit feje­zi ki pártunk politikája, amikor arra törekszik, hogy betegség, megrokkanás, vagy idős kor miatt a szer­számot, a munkaeszközt le­tenni kényszerülő embernek és családjának megélhetése egyre magasabb szinten biz­tosított legyen. Ebből következik, hogy az új törvény elfogadása első­sorban nem jogi aktus. Többről van szó. Olyan ter­vezet fekszik az országgyű­lés előtt, amelynek gondola­tai ismét a maga valóságá­ban mutatják a szocialista társadalom jellemvonásait. Hazánkban immár három évtizede elválaszthatatlan egymástól a munkáshatalom erősödése, és a dolgozó em­ber érdekeit szolgáló vívmá­nyok szüntelen gyarapítása. Az egyik legfontosabb változás, hogy a jövőben minden magyar állampolgár egyformán jogosult az egészségügyi ellátásra. En­nek kimondásával egészség­ügyi ellátásunk teljessé vált. Egységes nyugdíjkorhatár A mostani törvényjavaslat nagy jelentőségű intézkedé­se, hogy fokozatosan leszállít­ja a mezőgazdasági termelő­szövetkezeti tagok nyugdíj­korhatárát. Megszünteti a ter­melőszövetkezeti tagoltat megillető családi pótlék összegében ma. még megle­vő különbségeket; ezekkel az intézkedésekkel szövetke­zeti parasztságunk társada­lombiztosítási jogai azonosak lesznek a munkások jogai­val. Pártunk kiemelkedő poli­tikai jelentőségűnek tartja ezeket az intézkedéseket, amelyek elősegítik a mun­kásosztály és a parasztság kapcsolatainak még szoro­sabbá válását. Szocialista társadalmunk­(Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents