Délmagyarország, 1975. április (65. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-11 / 84. szám

PÉNTEK, 1975. ÁPRILIS lí. Szakmai napok kezdődtek a moszkvai magyar kiállításon © Moszkva (MTI) A moszkvai magyar jubi­leumi kiállítás gazdag prog­ramja újabb eseménysorozat kezdetével bővült. A magyar és a szovjet fiatalok talál­kozóit szervező és lebonyo­lító „Harmincévesek klubjá­nak", a hazánk felszabadí­tásában részt vett szovjet katonák és magyar ellenél­-M—M-M— lók, partizánok „Veterán­klubjának" megnyitását kö­vetően csütörtökön megkez­dődött a két ország keres­kedelmi és termelési együtt­működésében legjobban ér­dekelt magyar vállalatok, iparágak szakmai napjainak sorozata. A kiállításon dr. Russáv István, a MINERAUMPEX Befejezte második tanácskozását a testvérpártok munkacsoportja • Berlin (MTI) Berlinben, az NDK fővá­rosában csütörtökön befejez­te második tanácskozását a kommunista és munkáspár­tok budapesti előkészítő ta­nácskozásán a szerkesztő bi­zottság által életre hívott munkacsoport. A mostani tanácskozáson 20 testvérpárt képviselője vett részt, és folytatta a vitát a dokumen­tumok kidolgozásáról. A má­sodik tanácskozás egyúttal intézkedett a munkacsoport munkájának folytatásáról. Brezsnyev—Bijedics találkozó # Moszkva (MTI) Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára csütörtökön fo­gadta Dzsemal Bijedicset, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizott­sága elnökségének tagját, a Jugoszláv Szövetségi Végre­hajtó Tanács (kormány) el­nökét, aki — mint jelentet­tük — hivatalos baráti láto­gatáson van a Szovjetunió­ban. A meleg, elvtársi légkör­ben folytatott megbeszélés zorán megelégedéssel nyilat­koztak a szovjet—jugoszláv kapcsolatok sikeres fejlődé­séről, és kifejezték azt a köl­csönös törekvésüket, hogy a jövőben is szilárdítják a Szovjetunió és Jugoszlávia, az SZKP és a JKSZ sokol­dalú együttműködését, a két országban élő népek testvéri barátságát. Leonyid Brezsnyev és Dzsemal Bijedics megvitat­ták a jelenlegi nemzetközi helyzet időszerű problémáit, a békéért, a nemzetközi biz­tonságért és a szocializmusért vívott harc kérdéseit is. vezérigazgatója köszöntötte a fontos energiahordozókat, alapanyagokat szállító szov­jet partnereket, akikkel az idén mintegy 320 millió ru­bel értékű forgalmat bonyo­lítanak le, tehát a teljes magyar—szovjet árucsere­forgalomnak egyhatod részét. A szakmai napon tartott fo­gadáson, baráti eszmecseré-, L ken mérték fel az együttmű­ködés bővítésének további lehetőségeit. Dr Móna Gyula, az MSZMP KB agitációs és própagandaosztályának he­lyettes vezetője csütörtökön a kiállításon fogadta az SZKP KB agitációs és pro­pagandaosztályának küldött­ségét és bemutatta a dele­gációnak a jubileumi .ma­gyar seregszemlét. Ugyancsak ezen a napon látta vendé­gül a kiállításon a moszkvai pártfőiskola és a társadalom­tudományi intézetek vezetőit Bíró Gyula, a moszkvai ma­gyar nagykövetség pártbi­zottságának titkára. Rapai Gyula, hazánk moszkvai nagykövete csütör­tökön a Szovjet—Magyar Baráti Társaság több vezető­jét kalauzolta végig a jubi­leumi kiállításon Budapestre érkezett Ny. Faggye;ev © Budapest (MTI) Nyikolaj Faggyejev, a Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsának titkára, hivata­los látogatásra Budapestre érkezett. Fogadására a Keleti pályaudvaron megjelent dr. Szita János, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok titkár­ságának vezetője és dr. Papp László, hazánk állandó KGST képviselőjének helyettese. Gáspár Sándor beszéde Amerikai kereskedelmi delegáció érkezett Moszkvába © Moszkva (TASZSZ) Tegnap mintegy 20 tagú küldöttség élén Moszkvába érkezett William Simon amerikai pénzügyminiszter. Értesülések szerint a szovjet —amerikai kereskedelmi és gazdasági tanács ülésszakán vesz részt. Az amerikai de­legáció a kormány képvise­lőiből és szakértőiből áll, nagyiparosok nincsenek ben­ne. Az amerikai pénzügymi­niszter a seremetyevói re­pülőtéren adott nyilatkozatá­ban hangsúlyozta, hogy az amerikai delegáció „szeretne sikereket elérni" a mostani tárgyalási fordulóban. Rá­mutatott, hogy az amerikai kormány a két ország koope­rációjában támadt nehézsé­gek kiküszöbölésére a két ország kereskedelmének nö­velésére törekszik, ugyanak­kor nem titkolta, hogy ne­héz tárgyalási menetre szá­mít. Moszkvában úgy tudják, hogy William Simon, aki tárgyalásokat folytat majd Patolicsev szovjet külkeres­kedelmi miniszterrel is, kor­mánya nevében konkrét ja­vaslatokat óhajt előterjesz­teni a két ország kereskedel­mi és gazdasági kapcsolatai­nak fejlesztésére. Javaslatai — értesülések szerint — az új amerikai kereskedelmi törvénynek a szovjet—ame­rikai kereskedelmet sújtó rendelkezéseit érintik, illetve sz amerikai export-import bank hitelnyújtási lehetősé­geinek növelésére vonatkoz­nak. Mint ismeretes, az új amerikai kereskedelmi tör­vény szerint az amerikai ex­port-import bank csupán 300 millió dollár értékű export­hitelt folyósíthat szovjet cé­geknek az elkövetkező négy­éves időszakban, másrészt a szovjet állampolgárok kiván­dorlásával kapcsolatban a Szovjetunió belügyeibe való beavatkozásnak minősülő megfogalmazásokat tartal­maz. Simon pénzügyminisz­ter a jelek szerint éppen a két ország gazdasági kapcso­latainak legfőbb kérdéseiről óhajt tárgyalni Moszkvában. (Folytatás az 1. oldalról.) ban mind teljesebben meg­valósuló gyakorlat, hogy az ember értékmérője a társa­dalomért végzett munka. A társadalombiztosítási tör­vény tervezetének is alap­vető célja a becsületesen végzett munkával arányos juttatások biztosítása. Ez megbecsülése a munkának, fokozottabb becsülése a dol­gozó embernek. Társadalmunkban minden állampolgár munkához jut­hat. De a munka alapján csak addig biztösított a meg­élhetés, amíg a dolgozó munkaképes. Ezért a mun­kához való jogot kiegészíti az állampolgároknak a jo­ga ahhoz, hogy anyagi ellá­tásban részesüljenek, ha öregek, betegek vagy mun­kaképtelenek lesznek. Így, ha valaki ideiglenesen vagy véglegesen munkakép­telenné válik, akkor a mun­kához való jogát felváltja a társadalombiztosítási ellátás­ra irányuló jog, amelyet ál­lamunk mindenki számára biztosit. Differenciáit juttatás A társadalombiztosítási el­látás mértékének igazodnia kell ahhoz, hogy ki, milyen szakképzettséggel, és milyen körülmények között dolgo­zott. Nehéz, egészségre ár­talmas vagy könnyebb mun­kakörben, szakképesítés nél­küli vagy szakképzettséget kívánó munkaterületen. A nyugdíjak azzal, hogy iga­zodnak a ledolgozott évek számához, és az elvégzett munka értékéhez, társadalmi igazságot fejeznek ki. Ez fe­lel meg szocialista elveink­nek, és gondoljuk, ez igy igazságos. Törvényeink lehetővé te­szik, hogy meghatározott életkor elérése és meghatá­rozott számú ledolgozott év után a dolgozók nyugdíjba mehessenek. Szeretném ez­úttal is hangsúlyozni, hogy a nyugdíjba menetel bizo­nyos életkor elérése után joga a dolgozóknak, de olyan jog, amely nem kötelező. A dolgozó ember élete fo­lyamán nagy szakmai tudás­ra tesz szert. Úriási érték és tapasztalat halmozódik fel egy-egy szakmunkásban, mérnökben, orvosban, peda­gógusban, vagy egészségügyi dolgozóban. Ha valaki mun­kaképes, akkor arra ösztö­nözzük, hogy még ne men­jen nyugdíjba, még akkor se, ha elérte az ehhez szük­séges életkort, és ledolgozta az ehhez szükséges éveket. Népgazdaságunk számára óriási értéket jelent az idős dolgozók tudása, hozzáértése, és ha nyugdíjba mennek, azt bizony társadalmunk megér­zi. Ezért törvényeink, rendele­teink tartalmaznak bizonyos ösztönzőket arra, hogy dol­Véget ért a leszerelési bizottság tavaszi ülésszaka © Genf (MTI) Genfben tegnap befejező­dött a leszerelési bízottság tavaszi ülésszaka, amelyen a résztvevő országok kifej­tették álláspontjukat a le­szerelés leginkább időszerű kérdéseível kapcsolatban. A tanácskozás résztvevői nagy figyelmet fordítottak az atomfegyverek terjesztése megakadályozásának problé­máira, mivel a jövő hónap­ban Genfben rendezik meg az atomsorompó-egyezmény végrehajtását megvizsgáló nemzetközi konferenciát A bizottság megkezdte az ENSZ-közgyűlés tavalyi ülés­szaka elé terjesztett szovjet környezetvédelmi javaslaton alapuló nemzetközi egyez­mény előkészítésére, vala­mint az atomfegyvermentes övezetek létrehozására vo­natkozó kérdések megvitatá­sát Az ülésszak munkájában fontos helyet foglalt el a ve­gyi fegyverek betiltásának kérdése. A Szovjetunió és több más ország küldöttei hangsúlyozták, hogy fokozni kell a leszerelési világkonfe­rencia összehívására irányuló erőfeszítéseket A SZOT titkárságának nyilatkozata • Budapest (MTI) A SZOT titkársága a kö­vetkező nyilatkozatot bocsá­totta ki: — A világ haladó közvé­leménye elismeréssel tekint a hős dél-vietnami nép sike­res felszabadító harcára. — Az elmúlt hetek esemé­nyei azt bizonyítják, hogy a reakciós saigoni kormányzat egyre mélyebb politikai, ka­tonai válságba jutott. A pá­rizsi megállapodás aláírása óta az amerikai imperialis­ták által támogatott Thieu­csapatok rendszeresen meg­sértették ezeket a megálla­podásokat. A tűrhetetlen helyzet nyomán a dél-vietna­mi hazafiak a nemzeti fel­szabadítási front irányításá­val határozott választ adnak, hogy kikényszerítsék a pá­rizsi megállapodás szigorú betartását. — A saigoni klikk, politi­kájának teljes csődje előtt áll. E politika arra irányult, hogy felszámolja a felszaba­dított övezeteket, eltiporja a dél-vietnami köztársaság ideiglenes kormányát. — A Szakszervezetek Or­szágos Tanácsának titkársá­ga, csatlakozva a szakszerve­zeti világszövetség felhívásá­hoz, a magyar szervezett dolgozók nevében teljes szo­lidaritásáról biztosítja a dél­vietnami hazafiak hősi har­cát, amelyet a nemzeti meg­békülés és egyetértés gyors megvalósításáért és a párizsi egyezmény összes pontjának következetes betartásáért folytat. gozzanak tovább az ilyen emberek addig, amig egész­ségük bírja, amíg képesek munkájukat ellátni. Ugyan­akkor törvényeink, rendele­teink biztosítják, hogy azok­kal is törődjünk, akik már elmentek nyugdíjba, és fog­lalkoztassuk őket. Ebben a kérdésben is mélyen össze­függ az egyén és a társada­lom érdeke. Nemcsak anya­gi érdekekről van szó. Akt egész életét végigdolgozta, sorsfordulónak érzi a nyug­díjba menetelt. Ezért töké­letesíteni akarjuk a nyugdí­jasok foglalkoztatását, fel­használva az eddig szerzett tapasztalatokat. A nyugdíjnak megvan a maga sajátos rendeltetése életünknek abban a szaka­szában, amikor mar nem dolgozunk. A nyugdíj nem munkabér, és kevesebb is annál. Érthető, hogy a nyug­díjasok számára gondot je­lent különösen az életkor növekedésével, hogy az egy­szer megállapított nyugdíj az évek során veszít vásárlóere­jéből. Ezen változtatni kívá­nunk, és meg fogjuk keresni a megfelelő megoldást. Van egy kis réteg társa­dalmunkban, amely úgy jut el az öregkorhoz, úgy válik magatehetetlenné, hogy se nyugdíja, se eltartója nincs. Szocialista államunk — bár szerényebb módon — róluk is gondoskodik. Társadal­munknak nem lehet magá­ra hagynia azt a munkakép­telen öreget sem, aki nem szerzett jogot a nyugdíjra. Az ilyen, egyértelműen szo­ciális jellegű gondoskodásra is szükség van. Szükséges az is, hogy az efajta ellá­tottság is fejlődjön. De hoz­zá kell tennem: továbbra is kénytelenek leszünk különb­séget tenni a munkával szerzett nyugdíjjogosultság és a rászorultságon alapuló szociális ellátás között. A társadalombiztosítás alapján nyújtott betegellátás a jövőben állampolgári jog lesz. Ezzel egy csapásra még nem oldottunk meg mindent, ami az egészségügy területén előttünk áll, nem szű­nik meg a rendelőintézetek és kórházak zsúfoltsága. Egészségügyi szolgáltatá­sunk az elmúlt évtizedekben sokat fejlődött, de még így sem képes kielégíteni a gyorsan növekvő Igényeket. Elsősorban azért nem, mert anyagi lehetőségeink még korlátozottak. De nehezíti a helyzetet az ls, hogy gyor­san nőtt a jogosultak száma. Növekedtek az igények a korszerűbb egészségügyi, gyógyászati műszerek iránt A társadalombiztosításnak van egy külön figyelmet ér­demlő, sajátos vonása. Az, hogy a társadalombiztosítás beteg, rokkant, vagy idős embereket érint. Ezért ezen a területen külön jelentősé­ge van a jogok gyors, bürok­ráciamentes érvényesítésé­nek, az emberséges szónak. A betegek, a nyugdíjba ké­szülők érzékenyebbek az ügyintézés formaságaival szemben. Ezért jobban igénylik ügyeikben a szer­vezett segítséget, a megértő, meleg, emberi hangot. Ezt az emberi hangot törvénybe foglalni nem lehet, de el le­het és el kell várni minden­kitől, aki emberek ügyeit in­tézi, emberek ügyeiben ha­tároz, hogy legyen megértő, figyelmes és türelmes irán­tuk. A felszabadulás óta foko­zatosan vontuk be a külön­böző rétegeket a társadalom­biztosításba, és ezzel párhu­zamosan fejlesztettük, emel­tük a szolgáltatások színvo­nalát. Ez mind paragrafuso­kat Igényelt. A fejlődésnek szükségszerű velejárója és egyik kifejezője is volt, hogy újabb és újabb jogszabályo­kat kellett kiadni. A társa­dalombiztosítási jogszabá­lyok eddig bonyolultak, szer­teágazóak, és ezért nehezen áttekinthetők voltak. Az élet hozta magával ezt a bonyo­lultságot. A törvényjavaslat most teljesen új helyzetet teremt — tiszta lapot nyit —, mert a régi jogszabályo­kat szinte kivétel nélkül hatályon kívül helyezi. A társadalombiztosítási törvény tervezete nemcsak tartalmában különbözik az eddigi jogszabályoktól, ha­nem nyelvében is. Ez a ter­vezőt is bizonyítja, hogy le­het világosan, szakszerűen fogalmazni, még a legbonyo­lultabb kérdéseket is. A köz­érthetőség a tervezet külön erénye. Számunkra már természe­tes, hogy szocialista álla­munk egyik alapvető felada­ta a dolgozók szociális, egészségügyi ellátásáról való gondoskodás. Ez tehát állami feladat. De itt a társadalom­biztosítás szóban is benne van, hogy ennek intézése je­lentős mértékben társadalmi alapon történik. A jó szó jelentősége Minden dolgozó kellően értékeli, hogy a munkásem­berek százezrei, mint szak­szervezeti társadalmi aktí­vák tanácsaikkal, ellenőrzé­seikkel jobbá, gazdagabbá, emberközelibbé tették társa­dalombiztosításunkat. Nagy emberséget tanúsítva, intézik a nyugdíjba menők sokszor nagyon is bonyolult ügyeit, és elviszik a betegekhez a munkahely visszaváró sza­vát, a dolgozótársak együtt­érzését. " A betegek, az öreg, a gon­dokkal bajlódó ember szá­mára különösen fontos a baráti szó, az együttérzés és az önzetlen segítség. Akik ezt nyújtják, azok munkája holnap sem nélkülözhető. Az ő tevékenységükben fontos biztosítékot kapunk az új törvény végrehajtásához. Néhány napja ünnepeltük hazánk felszabadulásának 30. évfordulóját, és ezt megelő­zően fejezte be munkáját pártunk XI. kongresszusa. Számos alkalom volt hát arra, hogy mérlegre tegyük és értékeljük eredményein­ket, meghatározzuk teendő­inket. Ezek között méltó he­lyet foglal el a vitatott tör­vényjavaslat, és az abban foglaltak végrehajtása. Az eltelt három évtized során sokat tettünk annak érdekében, hogy a dolgozó emberek igényeit egyre ma­gasabb színvonalon tudjuk kielégíteni. Az új törvény újabb előrelépést jelent az eddigiekhez képest, de még­sem tekintjük örökérvényű­nek. Jól tudjuk, hogy az ed­digi eredmények még min­dig nem olyan mértékűek, mint amilyenre szükség volna, amilyenre történelmi­leg vállalkoztunk. Amit eddig tettünk, ami eddig történt, arra joggal büszkék vagyunk. Semmi­lyen tekintetben nincs szé­gyenkezésre okunk. Most ju­tottunk el odáig — és ez nagy vívmány! —, hogy a következő években a fej­lett szocialista társadalom színvonalára emeljük egész népünk szociális és egészség­ügyi ellátását. Megteremt­jük a mainál még nagyobb biztonságot nyújtó ellátási formák egységes rendszerét, a születéstől, az élet befeje­zéséig. Amikor a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magyar szak­szervezetek nevében is el­fogadásra ajánlom a tör­vénytervezetet, ezt annak a meggyőződésemnek a tudatában teszem, hogy tör­vényünk tartalma méltó szo­cialista vívmányainkhoz, és méltóképpen fejezi ki társa­dalmunknak az emberről való gondoskodását is — mondta felszólalása végén Gáspár Sándor. »

Next

/
Thumbnails
Contents