Délmagyarország, 1975. április (65. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-04 / 79. szám

8 PÉNTEK, W75. ÁPRILIS £ Magyar ellenállás és partizánharc 1939 és 1945 között a világuralomra törö fasizmus 17 országot támadott meg, tiport el, vagy szállt meg csapataival. Egyes országok nemcsak szuverenitásukat veszítették el, hanem népeikre a teljes megsemmisülés árnyéka vetődött. A frontvonalak mögött es az elfoglalt területeken antifasiszta ellenállás és partizánharc kezdődött, amely egyes országokban felszabadító háborúvá alakult át Európa népeinek náciellenes küzdelmeiben, a fehérterror és a Horthy-Magyarország gazdasági nyomora elől külföldre menekült magyar emigránsok közül megközelítően öt-hét ezren vették részt, és sokan áldozták életüket a szabadságért A hitleri Németország 1944. március 19-i és október 15-i magyarországi fegyveres beavatkozása, a Magyarországon folyó hadműveletekre összpontosított 50 német hadosztály, a Magyar Frontba tömörült pártok és az összes Hitler-ellenes erőket egyesítő Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága vezetőinek letartóztatása nehezítette az antifasiszta fegyveres ellenállás kifejlődését, de teljesen nem akadályozhatta meg. Az ország különböző részén — fóleg a bányavidékeken —, a fővárosban és környékén a Kommunista Párt által szervezett partizánakciók bontakoztak ki. A főleg munkásokból és szökött katonákból szerveződött fővárosi csoportok nyilas pártházak, közlekedési és távközlési vonalak, járművek elleni támadással, a nácik által elpusztításra, vagy elhurcolásra kijelölt gyárak és fontos közüzemek védelmével, a Vörös Hadsereg részére végzett felderítéssel segítették a felszabadító harcot A Déli pályaudvar körüli harcokban a Szovjet Hadsereg oldalán részt vett a 2500 magyar katonákból álló Budai önkéntes Ezred, amelynek 600 harcosa áldozta életét a főváro6 felszabadításáért Az ország más területein küzdő partizáncsoportok közül legjelentősebb a Miskolc—Diósgyőr központtal működő MOKAN-Komite (Magyar Kommunisták Antináci Bizottsága) volt, amely a környék üzemeinek és munkásainak védelmét, a fasiszták elleni fegyveres harcot, felderítő-; ás propagandatevékenységet látott eL A párt a szovjet antifasiszta iskolákon felkészített partizánszervezőket küldött a magyarországi ellenállás támogatására. 10—12 ilyen partizánszervező csoport bevetésére került sor, közülük hat nagyobb létszámú partizánegységgé tudott szerveződni: így a Felvidéken főidet érő, később 90 fős Nógrádi-csoport, a Fábry József vezette 274 fős Petőfi-osztag, az Úszta Gyula parancsnoksága alatt Kárpát-Ukrajnában tevékenykedő 168 fegyveresből álló Rákóczi-egység, a 100 fős Lencsés-csoport, valamint az ÉszakErdélyben harcolj Rékai-csoport. Magyarok harcoltak Kovpak partizánjai oldalán (100 fő) a Brjanszki-erdőben, a Dnyeper mellett, Nyugat-Ukrajnában, Belorussziában (200 fő) és a Kárpátokban tevékenykedő más ellenálló csoportokban is. Sok magyar volt Szlovákia területén 1944 nyarán működő 42 partizáncsoport 10 ezer harcosa között: a Sztálinbrigádban 350, az Előrében 7— 800, a Bosszúállóknál 36, a Ziskában 24, a Gottwald-csoportban 70 magyar küzdött. A Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg soraiban 2000 magyar harcolt. Ott voltak a magyar antifasiszták a lengyel, a belga, az olasz és a francia ellenállók soraiban is. Akár gerilláknak, franktiröröknek, szabadságharcosoknak, partizánoknak, vagy maqizárdnak hívták őket, hősök voltak, akik idehaza és Európa más országaiban fegyvert ragadtak az egész emberiséget fenyegető fasizmus ellen. „Késő éjszaka kaptuk a hivatalos jelentést — közli a Szabad Nép 1945. április 5-i száma —, mely szerint Immár Magyarország egész területe felszabadulta német iga alól... Egy pillanatra meg kell állnunk e hírnél. Történelmi pillanat ez: 400 év óta várva-várt pillanat, amely a németek Magyarország feletti uralmának végét jelenti. A felszabadulás a Vörös Hadsereg diadalmas harcai közepette következett el. El kell ismernünk, hogy a magunk erejéből viszonylag csak kevéssé járultunk hozzá ehhez a felszabaduláshoz. De hogy ez a felszabadulás tartós legyen, az most már a mi kötelességünk lesz." „Magyarország földjét nem tapossa többé egyetlen terrorlegény csizmája sem" — hirdeti a lap aznapi, Szabad ország című vezércikke. „A nyugati front Németország kellős közepén halad át" — adja hírül a Népszava. „Konyev marsall egységei rövid időn belül általános támadásra indulnak kelet felől a námet főváros ellen." (Szabad Nép, 1945. április 14.). „Kénytelenek vagyunk bevallani: katonai vereségünk lehetségessé vált" — hangoztatja Himmler lapja, a Das schwarze Korps. „A felszabadulás előtt álló Bécs proletariátusát elvtársi együttérzéssel köszöntjük — írja a Népszava — Sokan élünk itt, a felszabadult Budapesten, akik 1919 után közöttük éltünk, és láttuk a Vörös Bécs csodálatos kialakulását, láttuk a bécsi proletariátus felejthetetlen építőmunkáját". (1945. április 6.). „Felemelően szép ünnepség zajlott le vasárnap, április 8-án délelőtt a Nemzeti Múzeum előtti téren — számol be olvasóinak a történtekről a Szabadság — A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front pártjai a kormány képviselőinek részvételével nagygyűlést tartottak abból az alkalomból, hogy a diadalmasan előrenyomuló Vörös Hadsereg felszabadította Magyarország egész területét." „Történelmünk során — állapította meg beszédében Kállai Gyula nemzetgyűlési képviselő, a Magyar Kommunista Párt szónoka — nem először szabadul fel az ország idegen elnyomók uralma alól, de most fordult eló először, hogy az ország felszabadulásával felszabadultak a magyar nép milliós tömegei is. A nemzet függetlensége ma egyet jelent a nép szabadságával." (1945. április 9.). Hallatja szavát a Vörös Csepel is: „Mi, Csepel dolgozói, nemcsak szavakban, de tettekben is kifejezzük hálánkat és köszönetünket a Vörös Hadsereg hős csapatainak ... A mai történelmi napon ünnepies fogadalmat teszünk, hogy méltóan a Vörös Hadsereg harcosaihoz, minden erőnket és tudásunkat latbavetve, a kitűzött határidő előtt végrehajtjuk a Vörös Hadsereg megrendeléseit, hogy ml is hozzájáruljunk a döntő harcokhoz. Kíméletlenül folytatjuk a belső bitangok elleni harcunkat, mindaddig, amíg fel nem építettük a szabad, boldog és demokratikus Magyarországol. A Csepel felszabadításában eiesett orosz hősöknek díszsírhelyet építünk a hála és az örök emlékezés kifejezéseképpen." (Szabad Nép, 1945. április 7.). Szabó Pál felszabadulás utáni első cikke Solohovot köszönti: „Most megírom elsősorban is, hogy Te, Solohov Mihály csodálatosképpen idetartozol közénk, magyar írók közé. S mi odatartozunk hozzád. Mintha csak ugyanazon folyó, ugyanazon égtáj ringatta volna bölcsőnket... Egy kicsi, de irgalmatlanul sokat szenvedett nép köszönetét tolmácsolom Hozzád." (Levél a Tiszától a Donhoz. Szabad Szó, 1945. április 15.). Harcostársakról, elvtársakról szállongnak ellenőrizhetetlen hírek: Bajcsy-Zsilinszky Endrét meggyilkolták? (Népszava, 1945. február 18.), Rajk László megmenekült? (Szabad Nép, 1945. április 14.). De egyre több a szomorú bizonyosság is: „Felesége és szülei értesítik mindazokat, akik ismerték és szerették, hogy Szerb Antal, Balf-fürdőn, munkatáborban, 1945. január 27-én, 43 éves korában végelgyengülésben meghalt." (Népszava, 1945, április 13.). A sebek gyógyításában a barátok is segítenek: „Országunk és nemzetünk — írja a debreceni Néplap — felszabadításán kívül mást is kaptunk a nagy Szovjetuniótól: segítséget. A magyar fasiszta hadsereg pusztítva rohanta meg a Szovjetuniót, és a Szovjetunió bosszúállás helyett kenyeret ad nekünk. Kővel dobtuk meg, kenyeret dobott vissza. Ez a bibliai mondat mai értelme. Az éhe. zők részére húszezer tonna élelmet küldött, traktorokat indított útnak, hogy felszánthassuk földjeinket, üzemanyagot adott, hogy gépeink dolgozhassanak. És legutóbb azt a hírt kaptuk, hogy az előző százmilliós kölcsön után most újabb kettőszázötvenmilliós kölcsönt folyósít országunk felépítésére. (Felszabadult Magyarország, 1945. április 6.). „Északi iparvárosaink életéről Budapest alig tud valamit — olvashatjuk a Szabad Szó: Salgótarján a "-magyar sztahanovisták* bölcsője című cikkében. Pedig kemény munka folyik mindenfelé, melynek eredményét nemsokára az egész ország élvezni fogja." (1945. április 15.). „Ismét Budapest a magyar po-" Iitikal élet központja" — adja tudtul 1945. április 15-én a hírt a Szabad Nép, amikor az ideiglenes kormány Debrecenből áttelepül. A Magyar Kommunista Párt a következőket jelöli budapesti és Pest környéki képviselőiül az ideiglenes nemzetgyűlésbe: Apró Antal festő, Drahos Lajos vasas, ifj. Fock Jenő műszerész, Házi Árpád szabó, Horváth Márton újságíró, Jászi Ferenc fodrász, Kádár János műszerész, Kállai Gyula újságíró, Kiss Károly cipész. Kovács István kárpitos, Köböl János famunkás, Lukács György, Mód Aladár újságíró, Major Tamás színész, Orbán László jogász, Rudas László, Ratunovszki János textilmunkás, Ratkó Anna textilmunkás, Somogyi Miklós ács, Váradi József textilmunkás. Veres József lakatos és dr. Weil Emil orvos." (Néplap, 1945. április 6.). Külföld haladó magyar körei osztoznak az itthoniak örömében: „Az angliai magyar tanács — írja a Szabadság —, mely Károlyi Mihály elnöklete alatt állt, fölhívást adott ki, melyben kifejti, hogy a világ magyarságát örömmel, megelégedettséggel és hálával tölti el, hogy a diadalmas Vörös Hadsereg az utolsó németet és magyar fasisztát kiverte Magyarország területéről." (1945. április 7.). A két munkáspárt Májusi Kiáltványa, amely az első szabad május elsejét ünnepli, már a jövőhöz ad programot, amikor leszögezi: „nem lehet újjáépíteni az országot a munkásság és a parasztság szoros szövetsége nélkül ... A munkásság és a parasztság megbonthatatlan szövetsége a biztositéka a magyar demokrácia végső győzelmének." A Jugoszláv Népfelszabadító Hadsarog magyar dandirSiak útvonala magyari * Magyarok szovjet pertizúnagysigakkm ®Wyl Vartizdncájporí ntUHdés'i területe f "W"1* oehglovák parUzánagysúgakbap . Matyi partizánatefók ""TEitfernyfe partonsoporttii * Az antifasiszta szetvezkadús üelya ^tevákenyipiek iraitya * * fSmejnozgalmak Mys ti Sztrájk, szabotázs Mys Í m i •>• a a » u w a» « N » » r * ms ? « é * * <> « < i t- ** m• mmm^msim. • S&ák" A Szabad Nép 1945. április 5-1 száma teljes lapszélességben közli a történelmi hírt: Egész Magyarország felszabadult NÉPSZAVA ••BMMMMBBB F«J 5- Wok nincs igazság, csak fcaiái! A Népszara 1945. február 20-i számának cimieje & Ihifatyaa « *9»V 19. ytyaárnan ««»,n *r» D&MAGYAKORSZáO 1 * »» x <e> < t f Ugput » cmitgl front t apja Miva*mmmmKmmmmmmmmmmrnmm\ máé ml Kit; j* itotrepre • r-.'t+f. Sríálm ovj» ;:•;•{<#. v.íét ttVMtr• . f. * r|vl ««* * • •••..: •>-.«» öüéentt •• •• •: • • X iv . >1 <. , »!»« rí őwrt*** rf»|twr/)i tcifc* t*)J«tíirod>mrf<krf btlxtx ix * twij b*t4tb«k Katfti W/umik i Metactő t>W*<i Német Htko* (elöntés szerint brit ejtőernyősök izélitek te Berlin közelében J4a» ikMk Otanh *s CttamnHs ktavsUMi vsaatytooM LEGU.' .13 8 U.B—. t ' ...J rtvínt . . )'• . Imt IJPTM ". v: . MJtBthlfc BV.' BBTX"! VI': I v SC1S2J • *' a dointu: HJ' i. A Délmagyarország 1945. április 15-én niár arról irt, hogy egy teljes magyar hadosztály kapcsolódott be a fasizmus elleni küzdelembe