Délmagyarország, 1975. április (65. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-16 / 88. szám

8 Szerda, 1975. április 16. Közügyekről Ankét Petőfitelepen X városi tanács osztályai, a városrészek tanácstagi csoportjai és a pártalapszervezetek vezetői a lakosság véleményének megismerése, kommunális helyzetének felmérése és tájékoztatása erdekében már többször szerveztek ankétot az egyes kerületekben. Hétfőn délután a petőfitelepiek kérdéseire válaszolt Tölgyesi Béla, a városi tanács építési és közlekedési osztályának vezetője és dr. Takács Antal, a Vízés Csatornamű Vállalat igazgatója. Petőfitelep és Baktó vízellátásának javítására az Acél utca végéig tavaly lefektetett nyomóvezetéket az idén tovább építik a Hangos utcán, Délceg utcán a Bakonyi utcáig, innen vezetik át Baktóba, a Vörös Zászló és a Hídverő utcán végig a Szélső sorig. Hamarosan megoldódik a Ladvánszky utca, Tölgyfa utca, Szélső sor által határolt terület vízellátása is. Az elavult, sáros úthálózat korszerűsítésére hároméves programot dolgoztak ki, ezen belül kap majd burkolatot (az úgynevezett salakstabilizációs eljárással) a Ladvánszky és az Alkotmány utca, valamint a Szélső sor a Vörös Zászló utcáig, Űj-Petőfitelepen pedig a Hangos utca és a Délceg utca az Acél utcától a Dobogó utcáig. A hároméves útkorszerűsítési program elsődleges célja, hogy a kereskedelmi áruellátást, az iskolák és óvodák kiszolgálását lehetővé tegyék, ezután kerülhet sor a földes utcák kereszteződéseiben 50—50 méter hosszúságú sárrázók építésére, a jobb és bal oldali járdák szilárd burkolatú összekötésére. Ebben az évben 700 ezer forint áll a II. kerületi tanácsi hivatal rendelkezésére a társadalmi munkával megvalósuló járdaépítések anyagvásárlásához. A kerületi tanács és a népfrontbizottság rangsorolja majd a kérdéséket, a petőfitelepiek és a baktóiak tehát saját erőből is építhetik útjaikat. Az ankét résztvevői a vízvezeték-építéshez is felajánlották segítségüket, elsősorban a földmunkákat gyorsíthatják meg társadalmi összefogással. A felszíni vízelvezetés, a nyílt árókrendszer tisztasága ügyében maguk az ott lakók mondták el, hogy a korábban drága pénzen megcsináltatott, kitisztított árkokban sok a szemét, nagyon sokan tétlenül nézik, hogy az átvezető csatornák eldugulnak a házuk előtt. Szemétlerakónak használni az árokrendszert, baromfit nevelni az útmenti árokparton — de sokszor beszélünk róla —. nem vall vórosszeretetre, tudják ezt a Petőfitelepen élők is. A népfront aktivistáira, a tanácstagokra hárítani a felelősséget, és tétlenül várni a központi intézkedéseket — nem megoldás sem Petőfitelepen, sem másutt. Alkotó diákok Az ország közel 400 képzőés iparművészettel foglalkozó középiskolás és szakmunkásképző intézetbe járó diákjának több mint 500 alkotásából nyílt meg az országos diáknapok keretében az idén első alkalommal Szegeden megrendezett országos diák képző- és iparművészeti kiállítás és szakmai tanácskozás. Tegnap, kedden délben a Bartók Béla Művelődési Központban az ország különböző részeiből érkezett, mintegy száz középiskolás alkotó diák, valamint Csongrád megye és Szeged város párt-, állami és társadalmi szerve vezetőinek részvételével nyílt meg a háromnapos program. Az idén első alkalommal megrendezett országos seregszemlét Tóth Zsuzsanna, a KISZ Csongrád megyei bizottságának titkára nyitotta meg, majd a szépen rendezett, színvonalas alkotásokból álló reprezentatív tárlatot dr. Diós József, a rendezéssel megbízott szegedi Tömörkény István gimnázium és művészeti szakközépiskola igazgatója értékelt megnyitójában. Az idén hetedik alkalommal rendezték meg az országos diáknapokat. Ám elsőként léptették országos seregszemlévé a képző- és iparművészettel foglalkozó középfokú tanintézeti diákok bemutatkozását. Csongrád megyének és Szegednek nem kis érdemei vannak abban, hogy e megtisztelő feladatnak ezentúl kétévenként eleget tehetnek. A megye képzőművészeti élete, a nyaranként megrendezett mártélyi ifjúsági képzőművészeti tábor figyelemreméltó munkája, a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola rajztanszékének és a Tömörkény István gimnázium és művészeti szakközépiskolának országos visszhangot kiváltó, figyelemreméltó tevékenysége eredményeként kapta a Csongrád megyei és Szeged városi KISZ-bizottság azt a megtisztelő feladatot, hogy kétévenként megrendezze az országos diáknapok képző- és iparművészeti kiállítását és a hozzá kapcsolódó szakmai tanácskozást. Az országos képző- és iparművészeti bemutató két részre tagozódik. A művelődési központ nagytermében a megyékből érkezett, arany oklevéllel jutalmazott alkotások legjava szerepel, míg a kisterem az ország három művészeti szakközépiskolája hallgatóinak, a budapesti, a pécsi és a szegedi szakközépiskolák növendékeinek ad bemutatkozási lehetőséget. Az első szambeötlő jellegzetesség, hogy a megyékből érkezett anyag döntő többsége népművészeti fogantatású. Csodálatos színekben pompázó munkákban kel életre a népi hímzőművészet, felelevenítve, megjelenítve az adott tájegység folklorisztikus hagyományait. Ugyanezt mondhatjuk el a népművészeti ihletésű íafaragványokról. vasmunkákról, kerámiatárgyakról. A tárgyi népművészetnek ez az inspiráló hatása mintha új utat jelezne a középiskolák művészeti nevelésében, ízlésformálásában. A népművészet az a kimeríthetetlen kincsesház, ahonnan bárhol és bármikor, bármilyen anyagban, bármilyen műfajban meríthetünk. Ezért szemléljük örömmel a csodálatos hímzéseket, cserepeket és famunkákat. ezért örülünk annak, hogy nem „művészkedó" diákok alkotásaival találkozhatunk, hanem népünk hagyományait újjáélesztő, nemzeti kultúránk kincseit fiatalos lelkesedéssel és szorgalommal megjelenítő diákok munkáit láthatjuk. A művészeti szakközépiskolások kiállított anyagát szemlélve könnyen rájöhetünk, hogy a budapesti intézmény elsősorban az üveg-, kerámia- és textilművészet ifjú mestereit képezi, a pécsiek ragyogó textil faliképei arról győznek meg bennünket, hogy a magyar textil iparművészet jövője is megalapozott. Nem kis büszkeség számunkra megállapítani, hogy a szegedi művészeti szakközépiskolások anyaga nemcsak a legszínesebb — rajzok, festmények, plakáttervek, szobrok, kerámiák sorakoznak —, de a legszínvonalasabbak, a legérettebbek is. A tárlat megnyitásával nem ért véget a program. Ma három szekcióban a Szegedre érkezett fiatal akotók szakmai tanácskozásokon vitatják meg a művészeti képzés eredményeit és feladatait. Délután ifjúsági fórumot rendeznek, ahol aktuális művészetpolitikai kérdésekről kapnak tájékoztatót. í. T. Az olajmezőn dolgozó emberek „üzemcsarnoka" hetvenöt négyzetkilométer alapterületű. Elképzelhető, hogy nehezen lehet valakit megtalálni. Még akkor is nehéz a helyzete az idegennek, ha olyan csoportot keres, amelynek minden tagja műszerész. A saját kis kuckójukban mindössze kettenhárman tartózkodnak. Esztergálnák, műszereket ellenőriznek, mérőberendezésekkel bíbelődnek. A régi ipartelep egyik barakkjában dolgozik a Puskás Tivadar nevét viselő szocialista brigád. A vezetőjét, Pintér Lászlót, hiába is keresem, szabadságon van, de a jó hírű kollektíva tagja, Török Miklós művezető is, aki szívesen mesél a brigádról. A brigád létrejöttének igen kacskaringós a története. Valójában nem is lehet megállapítani, hogy ki mióta brigádtag. Hiszen Inczédi Csaba technikus, Török Miklós technikus, Pintér László technikus és Solymosi László esztergályos Egerből került a szegedi olajmezőre. Előző helyükön is tagjai voltak szocialista brigádnak. Beruházások végrehajtásán dolgoztak, tankállomásokon szereltek föl műszereket, A mag, a Puskás Tivadar brigád hivatalosan 1969-ben alakult meg. Később létrejött a Fáklya nevet viselő brigád is. De ahogyan elkészültek a beruházások, úgy változott a feladatkör is. Átszervezték a műszerészcsoportot, s a Fáklya brigád egy része csatlakozott a Puskás Tivadarhoz. Most húsz taggal dolgoznak. A kollektíva nacionáléjához tartozik, hogy igen magas képzettséggel rendelkezik mindenki. A 20 fő közül a többségnek érettségije van, technikusi oklevele, vagy üzemmérnöki képesítése. Hárman, vagy négyen ma is tanulnak technikumban, illetve Pusztaszeri János a kecskeméti főiskolán, ahol utolsó éves. Török Miklós technikus elvégezte a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemet. HARC AZ tJJÉRT rr rr gyuru A fában szegény Csongrád megyében a negyedik ötéves tervben mintegy 1800 hektárral bővült az erdősített terület. A jóváhagyott távlati fejlesztési tervek szerint a következő ötéves tervidőszakokban átlagosan 2200 hektárral növekszik a zöldövezet. Ez magában foglalja a Szeged határában telepítendő több kisebb erdőséget, amelyek pihenésre, kirándulásra lesznek alkalmasak, s környezetvédelmi szerepet töltenek be, tisztítva a város levegőjét. Szegednél: A hét tetőzik végén a Tisza Az ATIVIZIG-től kapott tájékoztatás szerint a Tisza felső szakaszán tetőzött a folyó, a középső szakaszon, Tokajtól Szolnokig, mérsékelt az áradás. A Tisza alsó szakaszán 24 óra alatt általában 10 centimétert emelkedik a folyó vízszintje a mellékfolyók, a Körösök és a Maros áradása miatt. A legfrissebb jelentések szerint a Maros Gyulafehérvárnál tovább árad, ugyancsak áradó a Fehér-Körös is. Szegednél várhatóan a hét végén tetőzik a Tisza, 640 centiméter körüli vízállással, tehát a hullámteret — Szegednél a partfürdőt — elönti. A védtöltések mentett oldalán a fakadó vizek még nem jelentek meg. A tetőzés után az apadás igen lassú lesz, különösen ha újabb esőzések növelik a folyók vízszintjét. Lapozgatjuk a brigádnaplót, amelyből már kötetek sorakoznak. Általában minden esztendőben meghatározzák feladataikat, a hármas követelmény szerint. A munka áll első helyen. Ebben' is olyan megfogalmazásokkal találkozhatunk, mint újítások, anyagtakarékosság stb. Török Miklós az újításokról szól. A brigád egy igen érdekes kutatómunkának a részt vevőjévé vált. Az előzmény a következő volt: amikor a medencében megindult a normális termelőmunka, akkor a felszínre kerülő kőolajat flocométer regisztralta, mérte a menynyiséget. Ez egy érdekes kis berendezés, amerikai gyártmányú, s darabját 600 dollárért vásárolták. De volt egy bökkenő, ezek a drága külföldi mérőműszerek gyakran hibásodtak. Erre föl határoztak úgy az olajipar vezetői, hogy kísérletezzenek ki hazai flocométereket. E munkával a Méréstechnikai Központi Kutató Laboratóriumot bízták meg. Ebben a munkában vett részt a Puskás Tivadar brigád is, különösen akkor kérték föl a brigádot a közreműködésre. amikor a kutatóintézetnek az első kísérletei kudarcot vallottak. Ma igen büszkék a brigád tagjai. hogy siker koronázta erőfeszítéseiket, a III-as gyűjtőállomáson felszerelt hazai gyártmányú, turbinás áramlásmérő beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A hármas követelmény második passzusának is mindenben eleget tesznek. Beszélgetünk Török Miklóssal a kongresszusi munkaversenyről. Viszonylag nehéz beszélgetőpartner. Kérdem, hogy volt-e valami különös a munkájukban a versenyben. — Dolgozunk — válaszolta lakonikusan. — Csak ennyi? — Szerintem elég különös már az is, hogy egy csoport tartósan igyekszik és tud is jól dolgozni. Bevallom őszintén, hogy munkacentrikus vagyok. Csak a munka érdekel, az eredmény, a pontosság és a munkával szorosan összefüggő kérdések, ehhez sorolom az állandó tanulást, ismeretszerzést a szakmában, s természetesen az általános művelődésben is. — A brigád tagjairól mi a véleménye? — Aspektus kérdése a megítélés. Ha valaki csak bejár, nem késik, nem iszik, az még nem minden, sőt, aki csak ennyit tesz, az elmarad, s hamarosan kikopik a csoportunkból. Kérem, tudomásul kell venni, hogy a mai gyorsuló világban minden gyorsabban halad. A nálunk ismeretes technika általában ő—10 évenként kicserélődik. Ezt nekünk látnunk, s éreznünk is kell. Az olaj és a gáz termelésében mindenféle és -fajta technika megtalálható. Van japán, szovjet, amerikai és hazai gyártmányú berendezés, műszer. Ezek között igen magas felkészültségű emberek mozoghatnak. Ezért tartom a brigádban is legfontosabb tennivalónak az állandó felkészülést. — Megfelelnek ennek az ön által fölállított követelménynek munkatársai? — Meg kell felelni, mert ha valaki elmarad, az el is mehet erről a munkaterületről. Még egyszer hangsúlyoznám, hogy aki itt dolgozik, az nem csupán műszerész, olyan szakember, aki ért egy műszerhez, és azt képes megjavítani, kezelni, karbantartani. Annál több! Értenie kell az egész technológiai folyamathoz, mindahhoz a háttérhez, ami a mérőműszer mögött elhelyezkedik. Tehát a dolgok mögé kell látnia értően. MEGBECSÜLÉS. BARÁTSÁG Az előbbi párbeszédet még folytattam. Arra voltam kíváncsi, hogy ahol ilyen fontos munkát végeznek nagy kvalifikációjú szakemberek, ott vajon milyen az anyagi és erkölcsi dotáció. S majdnem hihetetlennek tűnt a válasz. — A keresetek nem igazolják vissza azt, amit előbb mondtam. A brigád tagjainak átlagos órabére 12,50, amelyhez maximum 15 százalékos pótlék jár. — Ez bizony nem túl ma> gas fizetés. Itt maradnak azért az emberek? — Aki megszerette, az valójóban „ide ragad", aki nem, az tovább áll, még olyan eset is előfordul, hogy mi tanácsoljuk el azt, aki nem illeszkedik be a munkakörébe, a kollektívába. Legutóbb két fiatalembernek mondtuk, jobb, ha máshoi keresik boldogulásukat. El is mentek. Inkább legyünk kevesebben, de aki itt vállal kötelezettséget, az többet ér három lanyha embernél. Persze, elismerik munkánkat, bár az órabéreket magam is keveslem. A nemrégen kiadott országos bérnomenklatúra sem felel meg az itteni, speciális körülményeknek, amely egyedülálló. A brigád egyébként jó barátságban él, gyakran együtt ünneplik meg a társak névnapjait, születésnapokat, nem ritka a közös kirándulás. Amikor becsukjuk a brigádnaplót, a művezető megjegyzi: — Arra törekszünk, hogy sok újítást és ésszerűsítést nyújtsunk be és alkalmazzunk munkaterületünkön. Egy példát: egy év leforgása alatt 2,5 millió forintot spóroltunk meg a népgazdaságnak azzal, hogy import anyagok helyétt hazait használtunk fel. Gazdag.. István