Délmagyarország, 1975. április (65. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-16 / 88. szám

4 Szerda, 1975. április «. Holnapi tanyák 2 Mi lesz a tanyákkal? melési rendszerek alakultak gitő gazdaságok termelése is, • — kérdezték az elmúlt ki. Foglalkozott a jelentős ott az építési lehetőségeket évek országos tanácskozása­in, 1972-ben Kecskeméten, ahol funkcionáriusok, szocio­logusok, tahácsi, szövetkezeti vezetők, tanyaiak, tehát azok tanácskoztak, akik segíteni tudnak, akarnak, azokkal, akikre a társadalom figyelme nem véletlenül irányult. Az alföldi tanyavilág ismerői fejtegették nézeteiket. Érde­munkaerő-tartalékokkal is, a kiterjesztik. A településhóló külterületeken élők jövedel- zat részeként, azzal össz­mi, vagyoni helyzetével, az hangban és koncentráltan, egészségügyi gondokkal, az differenciáltan szabályozzák iskolai képzéssel, a népmű- a külterületi fejlesztést. A tartósan fennmaradó ta­nyás területen felújíthatnak, korszerűsíthetnek, mellék­épületet emelhetnek, bővít­hetnék, sőt a mezőgazdasági veléssel, külön szólva arról: nem szabad türelmetlenked­ni, a folyamat akár akarjuk, akár nem, jelentős ütemben tart. Tehát segíteni, köny­nyíteni kell a belterületre műveléssel élethivatásszerű­mes megemlíteni a summá- való költözést, ugyanakkor a en foglalkozó tulajdonos a zatot; „a tanyaiakkal együtt tanyákon élők ellátásáról, lebontásra ítélt lakóépülete fogjuk terveinket valóra életfeltételeinek javításáról helyett — vagy mezőgazda ­váltani. Ha semmi mást nem fokozottan gondoskodjunk. sági műveléssel foglalkozó tudunk elérni, csak annyit, Az ásotthalmi Papp Fe- gyereke, másik lakóépületet hogy új tanyák nem épül- rencné akkor nagy panasszal is építhet a tanyához tartozó nek, illetőleg úgy épülnek élt; miért lehet a tanyát földterületen —, ha nem ezek az új házak, hogy meg- korszerűsíteni, újat építeni esik lakástulajdon-szerzési feleljenek a mi tervszerű pedig tilos. Már nem tilos! korlátozás aló, vagy az alól fejlődésünknek, a jövőnek, a A falusi települési rend- felmentést kapott, holnapnak és a holnaputón- szerünk a múltban az afc- * nak is, akkor már érdemes kori termelőerők térbeli el- A tanyakérdés tehát lezá­volt ezzel a témával foglal- helyezkedésével összhangban rult? kőzni." (Romány Pál Or.) volt. Ám a szocialista ipar Korántsem. Hiszen a 0—14 Egy esztendővel később je- és mezőgazdaság megterem- éves korú gyerekek száma lent meg könyve is; A ta- tésévela munka- és lakóhely a külterületen nagyobb, mint nyarendszer ma címmel, szétvólasztódott, mozgás kö- az országos átlag, s nem amelyben utalt a X. párt- vetkezett be a településháló- olyan mértékű az elöregedés kongresszus tanyavilággal zatban, és napjainkban is a sem, mini; például az apró kapcsolatos megállapításaira: szocialista termelőerők tér- falvakban, a jobb módú ta­'.,A történelmileg kialakult beli elhelyezkedése változó- nyák gépesítettsége — sze­tanyarendszer erőszakos fel- ban van. Ez olyan szemlé- gedi tanyák — magas szín­számolása ellentétes az egyé- letet alakított ki; tartózkod- vonalú. A motorizáció, az ni és közösségi érdekekkel junk minden olyan admi- úthálózat közelebb hozza ts. Csak előrelátó tervezéssel nisztratív intézkedéstől, ami ezeket az ellátási centru­és a sajátos helyzetet ügy e-1 negatív irányba hatna, ne mokhoz. Létükkel tehát tar­lembe vevő központi támo- csak az elköltözést segítsük, tósan számolunk, a társa­gatóssal tudjuk csökkenteni ösztönözzük, de a tanyán dalom anyagi és erkölcsi a tanyavilág jelenlegi batá- maradókat is. Az Építésügyi erejétől függően a külterü­sait—* és Városfejlesztési Miniszté- leten élők életkörülményeit Ez a tisztesség és humá- rium rendeletben szabályoz- javítjuk. Olyan stabil tanya­nus szemlélet, az író jelleg- za a tanyavilág tervszerű politikát alakítunk az átme­zetes módszereként végigve- alakítását — rövidesen meg- neti és hosszú távú időszak­zette az olvasót a magyar jelenik a rendelet —, ahol ra, ami méltó a szocializ­hosszú távon sem várható must építő emberhez, a tanyák megszűnése, ott Mi lesz a tanyákkal? Ha­az tanyavilág kialakulásától napjainkig, s ami külön el­lati tennivalók meghatározó sóig. » Mi a célunk? Á szocialista társadalmi rend normáinak megfelelő életet teremteni a tanyákon élő százezreknek is. Szódagyártás Bulgáriában, Devnyában működik a világ egyik leg­jelentősebb, a legmodernebb termelési módszereket alkal­mazó kalcinált szódakombi­nátja. Jelenleg is bővítik és modernizálják ezt az ipari létesítményt, amely hozzá­járul ahhoz, hogy Bulgária nagy mennyiségben exportál kalcinált szódát, és szódaké­szítményeket. A szódagyártás legújabb problémáinak megoldásával számos tudományos intéz­mény foglalkozik. A Nehéz­vegyipari Tudományos Ku­devnyai kirendeltségének munkatársai azt vizsgálják, hogyan lehet felhasználni a kalcinált szódagyártás mel­léktermékeit a termelés ha­tékonyságának emelésében és a vízszennyeződés elleni védekezésben. Több tudomá­nyos, a szódagyárlással kap­csolatos témán dolgoznak a szófiai Vegyipari Technoló­giai Főiskolán is. A szódagyártás problémái­val foglalkozó bolgár tudo­mányos intézmények szoros kapcsolatban állnak a többi szocialista ország hasonló tató- cs Tervező Központ központjaival. ismerésre méltó: a gyakor- építési engedélyek kiadásá- marabb, később, jóval túl az val, magasabb színvonal ezredfordulón, de fokozato­megteremtésével, anyagilag san kimúlnak, a gazdálko­is támogatják a tanyák fej- dás iparszerűségével, a fej­lődését Azokon a tájakon, lett mezőgazdasági techni­mint a mi vidékünkön is, kákkal, a szociális gondos­ahol intenzív kultúrák ho- kodós, törődés magas fokán, nosodtak meg, szőlő, gyü- amikor már a tanyai lét Minden olyan kezdeménye- mölcs, spárga, a gazdasági csupán történelmi kuriózum­/.es megbukott, ami nem létalap tehát erős, és nélkü- má alacsonyul, számolt a tanyai emberek lözhetetlen a háztáji, kise- Sz. Lukács Imre valtozatos erdekeivel, nem kereste és nem találta meg az egyeztetés lehetőségét a társadalmi érdekekkel. Bár a Szeged környéki tájon a törökdúlás meghatározó sze­repű volt a tanyák életében, megsem tekinthetjük a hosz­szú hadi évtizedek egyenes­ági leszármazottjának, hi­szen a török hódoltság előtt ezen a vidéken a népesség igen sűrű, apró kis falvak­ban lakott, Csongrád megyé­ben 117 kisebb-nagyobb ilyen falu volt, amiket a mabol nézve aligha tudnánk talán nugyüzemi majoroknak is elfogadni. A török vész, mészárlás, s a hóborúzgatá­sok idején a nagyobb vé­delmet nyújtó, biztonságot ado városokba, várakba me­nekültek — tehát nagyobb emberi közösségekbe —, ne­hézzé vált, szinte lehetetlen­né a földek művelése. A tö­rökök kitakarodása után nemcsak szükségszerűvé lett a tanyák kialakulása, ahová az elnl akaró tömegek ki­rajzottak, s előbb csak szál­lásokként használva, később a föld hasznossá tételével ál­landó lakhelyül is a tanyá­kat, de egyetlen lehetséges tovabbelési, fennmaradási szándék, tett is. A szálláso­kat régi írások szerinl. 1R15 decemberében nevezték elő­ször hivatalosan tanyáknak Az életre hívó tehát nem a torok világ, más országok­hoz hasonlóan inkább a meghatározott termelési kö­rülmények, már csak azért is mert a Dózsa-féle paraszthá­ború idejéből tudunk szál­lásokról. • 1973 végén Szegeden or­szágos tanácskozás zajlott a magyar tanyakérdésröl, s ör­vendetesen azt hangsúlyozta: nem szélsőséges példák, ha­nem alapvető tendenciák alapján szükséges megítélni a mai helyzetet, s a tanács­kozás a mai gondok elem­zésére, a meglevő problémák feltárására, megoldására összpontosította erejét. Nem eredménytelenül. Kimondot­ta, hogy 1970 óta a tanyai lakosság csökkenése azokon a területeken gyorsult, ahol komplex gépesítéssel, új ter^ Iskola óleU közelben A pályaválasztásról koztatást a pályaválasztási lehetőségekről. Tanulóink szóban és írásban érdeklőd­tek az őket érintő szakterü­Iskoláinkban a pályává- Hasznosnak bizonyult az a lasztási, felvilágosító munka lehetőség, hogy 7—8. osztá­igen jelentős szerepet tölt lyos tanulóink a gimnáziu­be. Az általános iskolák pe- mok és szakközépiskolák dagógusainak számottevő szakköreibe járhatnak. Pat- létről, amelyre azonnal ki­feladata, problémája a fia- ronáló ifivezetőktől közvet- elégítő választ kaptak, talok megfelelő pályairányí- len élményt is szerezhetnek tása. Üjkeletű törekvéssel az új iskolatípus légköréről, találkozunk napjainkban, Szakmunkásképző iskolák megtekintésével kedvet éb­resztünk egy-egy szakág iránt. amely az érdeklődés gyakor­lati irányítását a pályavá­lasztás, és az eredményes és harmonikus pályavitel szol­gálatába igyekszik állítani. A társadalmi igényt kor­mányhatározat A program kiegészítése­ként gyakorlati bemutatót szemlélhettünk a DÉLÉP tanműhelyeiben, hegesztő, fontos lakatos, villanyszerelő és asztalos szakmában. Az ál­Jelentős szerepet töltött landó jellegű pályaválasztá­be pályairányító munkánk- si kiállítás, teljes program­ban a megyei és városi Pá- jávai, tudományos megala­fogaímazta lyaválasztási Intézettel való pozottsággal és pszichológiai . , . kapcsolatunk. Iskolánk pá- szempontok figyelembevéte­meg. Irányító munkankkal lyaválasztási felelősének lével, az értelmi és érzelmi segíteni kell a munkaerő- szervezésében megtekintet- nevelés teljes összhangjával szükséglet kielégítését, tehát tük tanulóinkkal (7—8. osz- nagy mértékben segítette a összhangot kell teremtenünk táUyal) az állandó jellegű fiatalok pályairányulását. A pályaválasztási kiállítást. Az kiállítás igen érdekes, vonzo, említett rendezvény több és megtekintése feltétlenül mint kiállítás. Gyermekeink hasznos volt további mun­tájékoztató jellegű előadást kánk szempontjából, hallgathattak, színes, hangos Lábodi Lászlónc. filmek, faliképek és más a Zrínyi Ilona Altalános tárgyi anyag nyújtott tájé- Iskola igazgatója a társadalmi igény és a fia­talok érdeklődése között. Is­kolánk, a Zrínyi általános iskola felismerte a kormány­határozat fontosságát, és pá­lyaválasztási tanácsunk a valóság reális, közgazdasági elemzésére épül. Igen fontos tényező, hogy a személyiség­fejlődés egész folyamatában figyelemmel kísérjük tanu­lóink irányulását. A pálya­választás nem lehet egyszeri döntési aktus, a felső tagozat minden osztályában folya­matosan foglalkoznunk kell ezzel a kérdéssel. Iskolánk­ban például szülői értekez­leten megbeszéljük a pálja­alkalmasság szempontjait, amelyek között a következő tényezők szerepelnek: köz­gazdasági tényezők; a tanu­lók alkalmassága az adott pályára; a pályaismeret kér­dése; a továbbtanulási lehe­tőségek. Igen fontos azonban, hogy a szülők vegyenek részt a gyermek pályaismeretének bővítésében. A szülőkkel történt közös üzemlátogatás igen sikeresnek minősült. (Újszeged! Szövőgyár, Minő­ségi Cipőgyár stb.) A fenti komplex vizsgálatok feltét­lenül segítséget nyújtanak szülőknek, tanulóknak egy­aránt. A pályairányítás folyama­tában a tanulók érdeklődési körének formálása terén az iskolának hatalmas lehető­ségei vannak. Osztályfőnöki órákon már 5—8. osztályban üzemlátogatás alkalmával megismerkednek tanulóink a termelőmunkával. Pályavá­lasztási beszélgetéseket foly­tatnak, felmérések alapján megfelelő tájékoztatást nyúj­tanak az osztályfőnököknek. Az Autóklub országúti segélyszolgálatának új rendje Autósaink megszokták az kér, álljanak meg, vegyék öt országutakon cirkáló „sárga az értesítő lapot, és az út­angyalokat". Most a gazdasá- jukba eső legközelebbi — gosabb működés végett új táblával jelzett — támasz­rendszert léptetett életbe a ponton adják át a szolgála­fönntartó Magyar Autóklub, tos szerelőnek, vagy ha ez A segélyszolgálat ezentúl a éppen segélynyújtás miatt mintegy 4000 km-t felölelő távol volna, dobják be az ott útvonal meghatározott he- fölállított levélszekrénybe. lyein táblákkal jelzett tá- A támaszpontok helyét a se­maszpontokra épül. Az M7 sz. gélykérő lap fölsorolja. Így autóúton segélykérő telefo- például az S. sz. budapest— nokkal, egyebütt pedig se- szegedi úton a 42. kilométer­ré ly kérő lapokkal lehet érte- kőnél levő étterem, a 67. ki­síteni a támaszponton állo- lométerkőnél levő benzinkút, másozó szolgálatos szerelőt, a 89. kilométerkőnél levő ét­A sárga színű, levelezőlap- terem mellett, a 110. kilomé­hoz hasonló segélykérő lapot térkőnél levő várakozóhe­a Magyar Autóklub szegedi lyen> a 142- kilométerkőnél csoportjának irodájában vagy lev6 benzinkútnál, végül az az ugyanott (Kossuth Lajos előbb említett szegedi mű­sugárút 112.) levő műszaki szaki állomáson kell a se­állomáson szerezhetik bc az gélykérő lapot leadni, autósok, klubtagok és nem A segélyszolgálatot mindem." klubtagok egyaránt. Erre ol- autós igénybe veheti: a klub­vosható írással a nevet, a se- tagok díjmentes szolgáltatás­gélyre szoruló gépkocsi ként, a nem klubtagok' öu­gyártmónyát, rendszámát, va- költséges térítéssel. A nem­lamint helyét (melyik út me- zetközi viszonosság alapján lyik kilométerköve táján a külföldi autósok is. akadt el), és a megjegyzés a Magyar Autóklub bízik rovatban — ha tudja az abban, hogy e társadalmi ér­autós — a hiba föltehető tesitő rendszer az autósok te­okát kell ráírnia. vékeny együttműködésével A Magyar Autóklub arra beválik, és az országúti se­kér minden autóst, ha az or- gélyszolgálat az eddiginél is szágúton autóstársuk ilyen hatékonyabban teljesítheti sárga lap fölmutatásával jel- hivatását, zi, hogy műszaki segítséget P. la, FEKETE GYŰLI A fiú meg a katonák 4K. Volt egy ízben ennél sokkal nagyobb vesze­delem is, a kozákokkal. Éppen vízért ment ki, amikor az alacsony pa­lánkon beugratott az udvarra egy kozák. Utána még kettő, szintén a palánkon keresztül. A töb­biek meg a nagykapun tódultak befelé, vagy ti­zenöten. ö futott be rögtón a házba, a Grisa papír­jáért. Oroszul volt a cédulára írva, nem tudhatta elolvasni, de olyasvalami lehetett rajta, hogy: ez a ház már le van foglalva a szovjeteknek, itt senkinek semmi keresnivalója nincs. Esetleg, hogy a plakátokon: „felkoncoltatik, aki megsze­gi a tilalmat". Nézte, melyikük lehet a parancsnok, de nem tudta kitalálni, olyan egyformák voltak a fuíaj­kában. Annak adta azután oda a cédulát, aki legelőször beugratott a palánkon, az lehet a legnagyobb rangú (mért a harcbán is elöl a he­lye a parancsnoknak). Az meg csak belenézett — „Nylcsevo", mond­ta —, és zsebregyűrte a cédulát. Ettől a szállástól messzebb yoM a műhely, vagy három utcával odébb. Grisáék éppen egy teherautót beleztek, s úgy, ahogy kimásztak alóla — koszosan, olajosan —, kapták a gép­pisztolyt, s olyan trappban futottak mind a ha­tan a szálláshelyre, alig bírt a nyomukban ma­radni. Igaz, szándékosan is lassított a végén, mert at­tól tartott: sokan vannak a kozákok. Aztán, ha nem sikerül Grisáéknak mindet lelőni, azok őt lőnék le leghamarabb, a hírvivőt. De nem lövöldözlek Grisáék, csak kiabáltak, meg káromkodtak. Az egyik szobából már kezd­ték akkorra kifelé hányni a bútort a kozákok, mert az istállóban a lovak nem fértek el mind. Érdekes, hogy Grisa rögtön kitalálta, melyi­kük a parancsnok. Káromkodott annak is, de az igen fennhéjázva beszélt vele. Amikor a fufaj­kát ledobta az ablakpárkányra, akkor látszott, hogy csakugyan parancsnok, mert kapitány. Vagyis sokkal magasabb rangja van, mint Gri­sának. — Nu, pajgyom! Daváj, daváj — mondta Gri­sa a kapitánynak. — Gyerünk a komandantra. Akkor meg a kapitány kezdett el káromkodni. Jobban ismerhette a városparancsnokot Grisa (vagy Palkóvnyik Szinyicin elé citálta volna?), mert a kapitány nem mert elmenni vele. S a vége az lett, hogy hiába káromkodtak, fe­nyegetőztek, azért csak szedték a sátorfájukat, és kitakarodtak az udvarból a kozákok. Akkor egy pár napig nagyon félt egyedül a szálláson maradni. Még aztán visszajön a kozák kapitány, és lelövi őt, amiért Grisáékat értesí­tette. Bezárta a kaput — no hisz, sokat számít az a kozákoknak! —, ha csak tehette, nem mutat­kozott az udvaron. De még a szobákból is me­nekült, legszívesebben a pincébe, vagy vala­melyik padlásra. Elhagyott porta volt; minden értéket kitaka­rítottak már belőle. Legelőször, nyilván, még a háziak: utánuk a mindenféle katonák. Azaz, a vekker innen származik, az aranyos szélű findzsa, s az abroncsos melltartó. Ezek va­lahogy itt felejtődtek, nem vették észre a sok szétszórt limlom, papír, törmelék közt a csel­lengők. Amikor a pince egyik beugrójában fölfedez­te az új falazást, eszébe jutott a miskolci rámo­lás az alagsorban. Alig várta az estét, hogy megmutassa a gyanús falat Grisának. Kibontották, persze, és megtalálták a teli hor­dót. Nagy ivászat volt, míg tartott a bor. A mű­helybe is tele deminizsonokkal jártak. Egyik este katonalányokat is meghívtak ven­dégségbe, pirogot sütöttek, és vacsora után min­denki őrá koccintott, lelocsolták a fejét borral. Grisa valamit hadarászott fölötte — mint egy katolikus pap, de ők pópának hívják a papot —, és gurultak a többiek. És azt magyarázták, hogy ő most már a fiuk lesz, és Palkóvnyik Szinyicinnek is jelenteni fogják. Azért kapta a sapkát is Grisától, hogy rögtön lássák rajta — civilek, idegen katonák —, hogy a hadsereghez tartozik. Ügy értve: a Vörös Hadsereghez. Pár nap múlva mór az egész ezredben tudták, hogy 6 Grisáékhoz tartozik, Palkóvnyik Szinyi­cin is tudta. A katonalányok szívesen elcsalták volna, hogy legyen az ő fiuk, egy ízben be is zárták egy szobába a szállásukon, és etették minden jóval. De kiszökött az ablakon; éppen kifért a feje a rács között. ÍFolytatjuhi 1

Next

/
Thumbnails
Contents