Délmagyarország, 1975. március (65. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-30 / 76. szám

VASARNAP, W1S. MÁRCIUS 38. 3 Építési rekord A kongresszusi munka versenyben kiemelkedő eredményt értek el a DÉLÉP dolgozói a mezőkovácsházi gabonatároló építésénél. A 2200 vagonos tárolót 23 nap alatt, negyvenhat nyújtott műszakban dolgozva befejezték. Ilyen munkasiker hasonló nagyságú betonsilónál Dem volt hazánkban. A,hetvenhat munkás naponta 201 centimétert haladt zsaluzással fölfelé, de volt olyan munkanap is amikor 227 centemétert érték el. A betonsiló magassága 46 méter, de ha a gépházat is a tetejére építik meghaladja az 50 métert A hatalmas építménybe 5 ezer köbméter betont, 22,5 ezer mázsa ötszázas minőségű cementet, s 3,5 ezer mázsa betonvasat használtak föl. A munkasiker alapfeltétele, a dolgozók hozzáértése, szorgalma, és törekvése mellett az volt, hogy mindent pontosan előkészítettek: volt elegendő anyag és a gépi berendezések is kifogástalanul működtek. Acs. S. Sándor felvétele Értőn és lelkesen Amikor rászólunk a sza- kiállítás szervezésekor a kevainkat még nem is értő reskedelmi osztáilyaL Tavaly csecsemőre: .,ne vedd a ke- novemberben pedig a megyei zedet a szádba", és gyengé- egészségügyi bizottság üléden a takaróra fektetjük sén számoltak be munkájukparányi öklöcskéjét, meg- ról és terveikről, fosztjuk ugyan vigaszától, A csoport tajaitól sokféle örömétől, de meg is óvjuk felkészültséget igényel ez az valamiféle fertőzéstől. Már összetett tevékenység. Egészekkor neveljük, szoktatjuk ségnevelők, tehát feltétlenül egészsége védelmére. ífe ettől jártasnak kell lenniük az kezdve rendszeresen kell tu- egészségügyben, ha minddatosítani a gyermekkel, kó- anuyiuknak nem is orvosi Sobb a felnőttel ós az idő- fokon. De ha már nevelnek, pebb emberrel, miként tudja konyítaniuk kell a pedagótávoltartani magától a be- giához ós a pszichológiához tegséget. Hogy a tudás elhin- is, és erős oldaluk kell hogy tett magjai az emberekben legyen a módszertan. Nem lyekről szintén magúk gonszokássá érjenek, az ö6sze- utolsó sorban pedig érteniük doskodnak: két füzetet jelen. ban egészségügyi és pszichológus szekemberék tartottak előadásokat a szülői értekezleteken. A szakmunkásképző intézetekben kérdés-felelet ankétot rendeztek arról, hogyan készüljenek fel a fiatalok a családi életre. Filmet vetítették, vitaesteket és vetélkedőket tartottak. a családi élet témaköréről pályázatot, a mártélyi képzőművészeti KISZ-táborban pedig plakátpályázatot hirdettek. A felvilágosításnak hasznos módszere a kiadványok terjesztése is, arneli angolt, szervezett munka kell a jó szervezéshez, a pro. árán érhető el. A megyében pagandához. működik is egy erre hivatott Milyen feladatokat állított intézmény, a Csongrád me- maga elé tavaly a MENCS? gyei és szegedi Egészségvé- A népesedéspolitikai határodelmi Csoport, népszerű ne- zatok után a korábbinál navén: a MENCS. gyobb hangsúlyt kapott munAlig több. mint egy éve kájukban a családtervezés, vonták össze a megyei és a a terhességgel, szüléssel, szegedi csoportot. Ez azt je- gyermekneveléssel kapcsolenti, hogy a megnövekedett latos kérdések. A legváltofeladutokkal megbirkózva zatosabb formákban foglalmár sikeres tevékenységéről koztak ezekkel a témákkal a is szamot tud adni a nyolc községekben és a tanyákon, tagú csoport, melynek veze- valamint a megye városaitője dr. Takács Imre orvos. ban. Szülész-nőgyógyász és tettek meg tavaly erről témáról. Emlékezetes a tavalyi „Csongrád megye egészségügyének 30 éve" című szegedi kiállítás, amely szintén az ő nevükhöz fűződik. A környezetvédelem és a? egészség védelme közé bát ran tehetnénk egyenlőségi jelet, így aztán ezzel is foglalkozik a csoporti Iskolás gyerekek & üzemi dolgozók hallgatták végig a Vöröskereszt városi szerveA MENCS nem elszigetelve végzi munkáját, hanem szoros kapcsolatban a megyei tanács vb egészségügyi osztályával, együttműködési megállapodásuk van művelődési osztállyal és alkalmanként más osztályokkal is együtt dolgoznak, például zetével közösen rendezett gyermekgyógyász reszvetele- előadásokat és tekintették vei vitaesteket rendeztek, meg aZ elrettentő filmeket az általános iskolai igazgatók és iskolaorvosok részére előadói konferencia-sorozatot szerveztek, hogy összehangolják a szexuális nevelés elvi és módszertani kérdéseit. Iskolákban és óvodákFelhívás kommunista műszakra A vietnami szakmunkásképzésért A magyar fiatalok internacionalista feladatai közé tartozik az 1000 személyes vietnami szakmunkásképző intézet felépítése. Megyénk ifjúsága eddig is aktívan segítette mun. kájávai az iskola megvalósítását. A hódmezővásárhelyi 602. számú Szakmunkásképző Intézet testvérkapcsolatot alakított ki a Vietnamban épülő intézmény tantestületével, szakoktatóival. A Vietnam: Demokratikus Köztársaság népe számít az itt képzendő fiatalok országépítő munkájára. A KISZ Csongrád megyei bizottsága, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa és a Hazafias Népfront megyei bizottsága felhívással fordul megyénk dolgozóihoz, munkáskollektíváihoz, ifjúkommunistáihoz, hogy 1975. április 19-én kommunista műszakokkal segítsék a szakmunkásképző intézet építésének befejezését. Legyen 1975. április 19-e megyénkben az 1000 fős vietnami szakmunkásképző intézet felépítését segítő kommunista szombatja! Ez a dátum közel esik Lenin születésének évfordulójához, amelyhez kapcsolódva ifjúsági szövetségünk évek óta meghatározott politikai tartalommal eredményes kommunista munkaakciókat szervez. A KISZ, a szakszervezet és a népfront megyei szervei kérik megyénk dolgozóinak megértő és aktív közreműködését* alkoholizmus egészségügyi és társadalmi veszélyességéről. Az eddigiékből is kitűnik, hogy a társadalmi szervekkel, vállalatokkal, üzemekkel, iskolákkal együtt végzi munkáját a MENCS, és így tudja hatásosan beoltani emberek tömegébe a tudást. Ezerféle módszerrel, változatos formában igyekszik felhívni a figyelmet minden olyan jelenségre, rossz szokásra, káros anyagra, amely veszélyezteti egészségünket. Tevékenységük minden egyes területéről, kifogyhatatlan ötleteikről ha nem is sikerült teljes képet adnunk, azt hisszük, a leírtakból annyi kiviláglig: hozzáértő, lelkes és lelkiismeretes emberek kezében van annak a tudásnak a kulcsa, amely tömegeket juttat a helyes egészségügyi szemlélethez, és amely csecsemők és öregek egészségét egyaránt szolgálja. CH. A. Ráérő panaszkodók M' •indig keressük az értelmes élet lehetőségeit. Várjuk, hogy célt, utat mutassanak, olyat, amelyért érdemes küzdeni, amelyen biztonságosan léphetünk mind magasabbra. A XI. pártkongresszus határozatában és a programnyilatkozatban olyan útmutatót látnak az emberek, amely a jövőbe vetett hitüket szilárdítja, tartós optimizmussal tölti föl őket. Személyes tapasztalatból, bő hírforrásból tudom, hogy a párt legfelsőbb fórumán jóváhagyott dokumentumok rendkívül népszerű olvasmányok mostanában. Nemcsak a mozgalmi irodákban, hanem a magánlakásokban is rendszerint kézikönyvként forgatják a Népszabadság mellékleteit: aláhúznak bennük részleteket, egyik-másik tételt pedig többen, eligazító vezérfonalként, kívülről megtanulták már. Igen. A határozatban szereplő kérdések szinte mindenkit érdekelnek. Soraiból az a szilárd meggyőződés árad, hogy a kipróbált úton a bevált kommunista politika jól irányítja az országot, S ha elvégezzük a megjelölt tennivalókat, évről évre javul az élet, s nagyot lépünk a fejlett szocialista társadalom felé. A határozat arról beszél a boldogulni akaró, a gondolkodásra és erőkifejtésre mindig kész embereknek, hogy ezután minőségileg érdemes jobban dolgozni, az örökös elégedetlenséggel, a minden eredményt lekicsinylő magatartással semmire sem jutunk. Nem annak magyarázásával kell tölteni a drága időt, hogy ez, vagy az az elképzelés miért nem valósítható meg, inkább azon érdemes tömi a fejünket, hogy a végrehajtás összes lehetőségei közül melyik a legjobb, amelynek alkalmazása az ésszerűség nevében kötelező. Hajlamosak vagyunk a sopánkodásr^? Azt hiszem, egy kicsit igen. Vonaton, vendéglőben, piacon egyesek oly nagy buzgalommal panaszkodnak egymásnak, mintha fizetést kapnának érte. Mintha jellemző vonásunk lenne a magunkat sajnáltató, vagy legalábbis a vant elpalástoló magatartás is. Valamiféle atavizmus ez nálunk, magyaroknál, hogy gyakran változatlanul így beszélünk: „a bolond azzal is dicsekszik, amije nincs, az okos azt is letagadja, amije van". Nyilván az életismeret szülte azonban azt az ellenbölcsességet is, miszerint „aki siránkozik, attól el kell venni..." Mostanság is hallható, inkább panaszkodni kell, mint dicsekedni, nehogy elvegyék, ami van. Csakhogy a farkastörvényű, régi világ, amelyben ezek az úgynevezett aranymondások születtek, már eltűnt a történelem süllyesztőjében, szabadságunk eljövetele óta pedig — tehát már harminc éve — nemhogy elvették volna bárkitől is tisztességes munkájának gyümölcsét, inkább gyarapították. Visszatetsző tehát, ha megfeledkezünk erről. A párt és az állam minden erőfeszítése kezdettől fogva arra irányul, hogy színvonalasabb legyen az élet, hogy minél teljesebben tudjuk kielégíteni a fejlődő, öntudatosodó tömegek anyagi és kulturális igényeit. Ahogyan Kádár János mondotta kongresszusi vitazáró beszédében: „A párt azért javasolja ezt az utat, mert becsülettel, tisztességgel, a legtisztább szándékkal akarja szolgálni a dolgozó nép, a magyar nemzet ügyéti" Hát akkor miért van még bizalmatlan, elavult nézetet valló honpolgár? Miért áll rá a szája többeknek az „ez sem jó, meg az sem jó" formulára? Mi visz rá jól szituált családokat, hogy lépten-nyomon úgy panaszkodjanak, mintha kenyérre sem futná nekik? Az egyik a tanácsot szidja, mert nem ad lakást, alig költözött be azonban az új, háromszoba-összkomfortosba, rögtön elkezdi pocskondiázni az építőipart, mert — még kimondani is szörnyű — az egyik ablak rosszul záródik. Ismerek olyan autótulajdonost, aki szakszervezeti segélyért folyamodott nagy kiadásaira hivatkozva, és amikor kérését elutasították, mélységes fölháborodással részrehajlást, igazságtalanságot és hasonlókat emlegetett. Igaz, sok még a javítanivaló a szegedi közlekedésen is, de az, enyhén szólva, mégsem becsületes dolog, hogy mihelyt tíz percig kell várakozni a megállóban, rögtön jogainkat látjuk sárba tiporva. Egy kevéske belátással, egy kis jóindulattal, azt hiszem, többre mehetnénk a problémák megoldásában, sőt, az sem ártana, ha segítségünket is gyakrabban fölajánlanánk a társadalomnak. Ma a rongyrázás is egyre föltűnőbbé kezd válni, s ebbe a képbe különben sem illik bele a zsörtölődő kicsinyesség. Senki nem akarja megnyirbálni a demokratikus jogokat. Senkinek esze ágában sincs elhallgatni a véleményeket, a jogos bírálatokat. Szó sincs „kemény korszakról". Nem jön semmiféle új diktatúra — mondotta Kádár János —, marad a régi, a proletárdiktatúra. A kongresszus határozata arra szólít föl: „teremtsük meg mindenütt a szükséges föltételeket, hogy a dolgozó közösségek megfelelően éljenek jogaikkal. Ennek elősegítésére mindenütt határozottabban fel kell lépni azok ellen, akik a bírálatot megpróbálják elfojtani, megtorolni. Az ilyen eseteket kövesse felelősségrevonás, és arról tájékoztassák a közvéleményt." Kell-e ennél meggyőzőbb bizonyíték, hogy a mi szocialista rendünk nemhogy tiltaná a hibák megmutatását, hanem kifejezetten bátorít, ösztönöz az észrevételekre és intézményesen gondoskodik arról, hogy a lakosság érdeklődő, tevékeny részvétele mellett a közügyek intézésében minél természetesebbé váljék. Hadd jegyezzem meg azonban: akinek tele a hombárja kenyérmaggal, a góréja kukoricával, a kamrája burgonyával, s közben azért kesereg, mert a mák rosszul fizetett — nos, az ilyen embert nehéz elfogadni, mint felelős társadalmi tényezőt. És mit mondjunk az olyan típusról, aki egyedül önmagát tartja képesnek a dolgok helyes megítélésére, a társadalom problémáinak megoldására? Hányszor hallani bizonyos hangadóktól olyan kinyilatkoztatást, hogy a mai vezetők mind tehetetlenek, mind félre kell állítani. Hogy miért? Nem intézték el a panaszos valamely ügyét, amely nyilvánvalóan jogtalan volt, és a társadalom ellenében, önös célokat szolgált Hovatovább némelyek már azt is tűrhetetlennek tartják, hogy egyáltalán dolgozni kell a fizetésért. Akinek szeme van, láthatja: vannak, akik napi három-négy órát csak ténfergéssel töltenek el a munkahelyen. Ráérnek, és ilyenkor mit is csinálhatnának egyebet, minthogy keveslik a pénzt, sokallják a munkát, és únják mindazokat, akik — úgymond — szocialista erkölcsről és munkafegyelemről prédikálnak nekik. Ki gondolta volna harminc esztendővel ezelőtt, hogy a jólétnek egy bizonyos fokán ilyen gondunk is lesz? Fölvetődik: hányan tartják ma már létszükségletnek, esetleg örömnek a munkát, illetve, kiknek kell tovább magyarázgatni azt a kétszerkettöt, hogy az alkotó tevékenység abbahagyása, az érdeklődés hiánya előbb-utóbb kedvetlenséghez, életuntsághoz vezeti T

öbben úgy vélik, a notórius panaszkodókra ügyet sem kell vetni, mert csak múló divat sötéten látni a világot. Mások ezzel szemben aggályoskodnak, mert szerintük a felelőtlen fecsegés és követelőzés is megzavarhatja a fejeket. Azt hiszem, ez utóbbi észrevétel meggondolandó. Anélkül, hogy túlbecsülnénk az örökös siránkozók káros hatását másokra, annyit minimum el lehet várni nemcsak a kommunistáktól, hanem más rendes emberektől is, hogy vitába szálljanak a peszszimistákkal, és legyenek ékes szószólói a jó közérzetet biztosító szocialista munkának. A kongresszus határozata is erre kötelez mindenkit, aki emberek vezetésére, nevelésére vállalkozott. F. NAGY ISTVÁN Kitüntetett zászlóalj Felszabadulásunk 30. év- nak a Munka Vörös Zászló fordulója alkalmából az el- Érdemrendet adományozta, múlt három évtizedben vég- Az ünnepségen Czinege zett kiemelkedő és hősies Lajos vezérezredes, honvémunkájuk elismeréseként az delmi miniszter mondott beElnöki Tanács az I. tűzsze- szédet, méltatta a tűzszerérész és aknakutató zászlóalj- szek hivatástudatát, emberipolitikai helytállását, amely Új szovjet gépek Megkezdte a próbatermelést a Pápai Textilgyár új csarnokában az első 44 SZTB típusú szovjet gyártmányú szövőgép. Az eddigi mérések szerint termelékenységük éppen négyszerese a ko. rabbi gépeknek . . A szövőgépek cseréje része a Pápai Textilgyár nagy rekonstrukciójának. Ezt a nagyszabású fejlesztési tervet négy szakaszban valósítják meg, lehetővé tette, hogy a háború három évtizeddel az esztelenül pusztító háború után is szükség esetén kockáztatják életüket — hangsúlyozta. Az ünepségen —, amelyen Budapest Főváros Tanácsa az alakulatoknak új csapatzászlót adományozott — kitüntetéseket is átadtak. Szaután útjaink, hídjaink, gyá- kasits Győző nyugállományú raink felépülhettek, a szántóföldeken vethettek, s hogy egyáltalán megindulhatott az élet. A Magyar Néphadseregben fegyveres szolgálatot teljesítő alakulatok között a ezredesnek, Putnai József nyugállományú alezredesnek, Lakatos Gyula alezredesnek, Dolánszky Ottó nyugállományú őrnagynak — a tűzszerész tevékenység szervezésétűzszerészek részesültek első- ben huzamosabb időn kérészként a magas elismerésben, s tül végzett odaadó, áldozatos ez a tény az egész társadalom munkája elismeréséül — az háláját jelzi, hiszen ők azok, Elnöki Tanács a „Kiváló akik — valamennyiünk biz- Szolgálatért Érdemrendet" RegelmégM s adományozta. (MXQ