Délmagyarország, 1975. március (65. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-27 / 73. szám

CSÜTÖRTÖK. 1913. MÁRCIUS 71. i 3 Többet a világról Megmondom, miért vitt el rilisban jön hozzá a fönnmaa kíváncsiság Üllésre, a fel- radók másik fele. nőttek általános iskolai vizsA MÉHÉSZ Farkas Lajos délig gájára. Több miértről van szó egyszerre. Aki egyáltalán tanulni akar, miért nem tanult eddig? Ha fiatal, .végigjárhatta volna egyszerű rackot metszett, nekifutással mind a nyolc kiöltözött, és a Tanácsközosztályt. Ha idősebb? Ezer társaság históriájából felelt, alkalma lett volna évekkel Láttam a tanári ceruza mozezelőtt jelentkezni. Ha tanul Sásából, hogy jól. valaki, jobb állásra, több fizetésre vágyik, vagy meglevő állását kell megtámogatnia bizonyítvánnyal. Azt is jó lenne megtudni — gondoltam —, a család ellene vagy mellette szavaz az isKora? — ötvenhat éves vagyok. — Miért tanul? — Ha a hetedik megvan, ne legyen híja semmi se. — Miért most tanul? nem vigyáz, polarizálódik az ember feje. Ügy érzi', sarkosodik a tudománya. Vizsgázott ő már belső égésű soros motorokból is, meg a „magasnyomású" gáz- és olajtüősziba- zelésű kazánkezelő tanfolyadélutánra mot is letette, állása szerint gépész a paprikaszárítóban, meg is él a tudományából, de arra is kíváncsi, mi van a Föld másik felén, vagy a Hold túlsó oldalán. — Ha ez is meglesz, ember leszek. A családban mindenkinek megvan, miért éppen nekem ne legyen. Megnőnek az unokák, meg is kér — Van itt a faluban egy Nézhetik- "hát"te "Sta? kólának. Van, aki azért nem mehesz szakcsoport. Jó kis aeznetIk- hal te> Nagy tata? Te miért nem tanultál? — Más haszna? — Ha olvasok valamit, NÉNI ÉS BÁCSI ér rá, mert apró gyermeke csoport, én vagyok az elnöke, van, a másiknak apró uno- Nehogy kitalálja valaki, hát kája. És a nagy kérdés: asz- az elnök hány osztályt végtal mellett dolgozók jönnek zett? Régen volt, amikor ta- másképpen olvasom. Ráveinkább, vagy a kezük mun- nultam, megköveteli a mai zettek, miből mit kell kiérkájabol élők? világ, hogy frissítsük föl a teni. Sokat követelnek, szi" régit, é'áTegyünk is fíozzá vá- gorú az iskola, de jó is. A Ez az lamit. sokból több megmarad, utolsó Vass Ferencék nevét hal- — Amit történelemből körkérdés nem jöttek el a vizsgá- deztek, átélte. Minek azt szá- ra. Együtt tanult férj és fe- könyvből tanulni? leség, egyikük beteg lett, visszalépett a másik is. Ha a tanulásban összetartottak, megvárják egymást a vizsgával is. , . . ... lemnel mindig veszelyes Másik házaspar is van itt, téves értelmezés. egymás utan lep ki-be, egyik _, .. _.... „, , . teremből a másikba Maróti , Talan, Eab,a? Ka™Iy"e a vezető. Rangja és állása: Imre és felesége. legfiatalabb. Most húszéves, gyalogmunkás. — Gépkezelő, Imre bácsi eddig kilenc Ho'volt' am,kor az eS zen" megint téesztag, újra az, bolt- osztályt végzett, most mégis g vezető, megint téesztag, férj a nyolcadikból felel. A hat — Tanyán laktunk, öten és feleség együtt — és so- elemit három ismétlő követ- vagyunk testvérek, sokat kelrolhatnám tovább egészen te valamikor réges-régen, de lett dolgozni. Kivettek az ismomra a legmelegebb, arra kértem tehát Csóti Szilveszter igazgatót, ne a neveket mondja, csak a foglalkozásokat. Kőműves, traktoros, háztartásbeli, téesztag — nem az adminisztrációban dolgozó, még csak nem is brigád— Sokat tudtam róla, de nem tudtam mindent. Sokat értettem belőle, de nem jól értettem mindet. A történea huszonötig. Bemegyek abba a terembe, amelyikben magyar irodalomból és nyelvtanból vizsgáznak a felnőttek. Minden vizsga érdekes, de nem néz kólából, hogy majd elvégzem, ha szükségem lesz rá. A nővérem egy hónappal ezelőtt vizsgázott, én most. — Nehéz? — Tizenhét hónapos gyeaz nem számít sehova. —1 Hol számít ez a mai vizsga? A barázdában? — Talán még ott is. A felesége azt mondja, ha ki nem találják, hogy jogo- I. nivaló. Felelnek az emberek, sítványhoz ez is kell, ő ugyan rek méííétV"nehéz a tanulás jegyet kapnak, közben meg- be nem iratkozott volna még Azt nem tudom megérte-e' izzadnak, nagy izgalmukban egyszer. Motorra már régóta Fiatal vagyok még hasznát ügy összegyűrik a tételt, alig megvan a papiros, de jó len- js vehetem ' lehet elolvasni. Inkább arra ne kocsira is. A férj ugyan figyelek, milyen a hang, oda- gyalogmunkás a szövetkevissza az asztaltól a felelők zetben, de arról álmodik, asztaláig. Itt majdnem min- jó lenne valami kis Dutra a denki néni vagy bácsi. Tanár ház körüli földre. Még egy kérdés, most már a tanárokhoz: — Milyenek a „gyerekek"? — Legtöbbjük egyszerűen nem — ez a megszólítás az — Ha nem tudom igazolni azért tanult, hogy többet irlr/\lr,Kr* ío,,/-, rfi i - r, fgl .. ... —... ... tudjon. Van, aki azt mondja, ha a gyerekemnek nem tudtam segíteni a leckében, legalább az unokámnak tudjak. Olyan is van, aki gimnáziumba lép. „Kihelyezett' iskolába járó gyerekekről ra- az iskolát, föl se vesznek vegad át a szülőkre, és embe- zetést tanulni. Tehát a barázri kor megjelölésére nem jó dába is kell. —, Lajos bácsi, Panni néni, — Nehéz a nyolcadik? Feri bácsi, hangzik a vizs- — Nekem nehéz. De gáztatók szájából. Ez már mondhatom úgy is, nekünk kort is jelent, tiszteletet is, nehéz. Dolgozunk egész nap, ösztáMkért'a falu! ha "itt az ismeretséget is. este ott a jószág. Ha utána alkalom, élnek vele. Az a Panni néni, Evetovics An- kezembe vettem a könyvet, legjobb ebben a vizsgában, talné Maupassantból felel, mire a harmadikat lapoztam, hogy mindenkiben elindított Dicséretet is kap a jegy mel- el is aludtam. valamit: többet akarnak tudlé, és kint a folyosón annyi Különvéleménye van Ma- n; a világról. Hogy mi készpuszit, ahányan csak várnak róti Imrének a nyelvtanról, a sorukra. Felnőttek között Haragszik rá. Azt mondja, nem divat az a nagy puszil- inkább azt kellene a magateti őket? Ott a televízió a családban, naponta megkérdezi: hát te ezt nem érted? kodás faluhelyen, első perc- fajta emberekkel megtaní- ott a csaiád. Minden tag ben látni, hogy az ötven év- tani, hogyan kell a gyüre hajlók ugyanolyan diákok mölcsfát megvédeni a pajzslettek, mint a harminchat évvel fiatalabbak. Azért tűnik ez föl. mert akik most vizsgáznak, nem járták sem a dolgozók iskolájában, se levelező tagozaton a nyolcadik osztályt. Nem is magánvizsgázók. új iskolai találmány részesei: osztályozó vizsgára állok Imre bácsi mellé, előkészítő tanfolyamot vé- szónak is van íze. geztek a szemközt levő művelődési házban. Januárban vizsgáztak a hetedik osztálybál, most a nyolcadik felébői — magyarból, történelemből és földrajzból —, áp- ságtói félt. Azt mondja, tetűtől, és hogyan lehet exportra szóló almát termelni, nem pedig mindenféle szóelemzésekkel tölteni az időt. Én ugyan szeretem a jóízű gyümölcsöt, a barackot is, almát is, de a nyelvtant is szerettem, ennélfogva nem A ja tanult, nem? csak a nagytata Horváth Dezső az élvonalba „A kongresszus megállapítja, hogy a népgazdaság tervszerű fejlesztésének alapvető feltétele a beruházási tevékenység javítása. A műszaki fejlesztésre rendelkezésre álló anyagi és szellemi erők ésszerű felhasználásával arra kell törekedni, hogy a népgazdaságunk adottságaival összhangban álló területeken a technikai haladás élvonalába kerüljünk." (Az MSZMP XL kongresszusának határozatából.) A

ligha akad valaki ebben az országban, aki ne érezné, mily tág és értelmes világot nyitott meg előttünk új társadalmunk, a szocializmus. Szívnek és léleknek fölemelő érzés, hogy végre ily megállapítást tehetett a pártkongreszszus. Hogy mi, akik nagyon szegényen éltünk, s bizony messzire álltunk még a középmezőnytől is, felelősséggel mondhatjuk végre, hogy irány a fejlett szocialista társadalom építésének útján előre. S ebben a menetelésben nagyon fontos szerepet játszik, ahogyan mondani szakták, az alap: a termelő erők, a technikai bázis színvonalának további, minőségi változása, fejlesztése. Erre utal a kongresszusi határozat idézett passzusa is: kerüljünk a technikai haladás élvonalába. Ezt a programot nagy élvezet végrehajtani, s ugyancsak az átélni, hasznát, gyümölcsét mindennapjainkban kamatoztatni. Fölemelő a cél, de nem könnyű a megvalósítás, mint ahogyan az eltelt évtizedek sem voltak zenével kísért sétamenetek. Persze, azt is valljuk be őszintén, hogy most könnyebb a dolgunk, illetve többet tudunk tenni, van már tapasztalatunk, és 1 van mit fejlesztenünk. A kongresszus is megállapította, hogy az elmúlt években a népgazdaság tervszerűen fejlődött, megfelelőek voltak az arányok is. De ne fogjunk túl nagyot, maradjunk meg egyetlen gondolatkörnél, annál, hogyan léphetünk előrébb a technikai haladás élvonalába. A beruházások, az anyagi és szellemi erőink okos hasznosításának lehetőségei adottak. Ez már önmagából a virágzó és dinamikusan formálódó gazdasági bázisból is következik: nagyobb a beruházási kedv, bővebben buzog az alkotni vágyás. De aligha véletlen a kongreszszus határozatéban az a megállapítás, hogy ezt a tevékenységet javítani kell. Hogyan? Gondolom, hogy akikre a gyakorlati megvalósítás tartozik, sok mindennel - tisztában vannak. Kezdjük mindjárt az igényekkel, hiszen e tekintetben olykor nincs összhang, sok gazdasági szervezet csupán önmaga környékét tekinti perdöntőnek. A rangsorolásban is föltűnik néha az elfogultság, a szakmai sovinizmus, holott ennek nincs mindig létalapja. A kiinduló pont csak az egész népgazdaság érdeke lehet, a társadalmi fontosság adhat rangsorolásra megnyugtató alapot. A pillanatnyi konjunktúra sem lehet érv, hjszen a gazdasági programban hoszszabb távra érdemes figyelni és felkészülni. A konjunktúra pillanatnyi előnyt adhat ugyan, hirtelen kamatozik is a befektetés, de a lényeg mégis az, megéri-e az áldozatot egy ilyen elhatározás. A tapasztalat általában az, hogy ez a gazdasági szemlélet inkább az ipar szerkezeti széthúzódását, a termelőerők szétaprózottságát „segíti". Már pedig erre nem törekedhet egy olyan, gazdasági szerkezetében, piaci viszonyaiban, nyersanyagban szűkös hazai erőforrásokkal bíró ország, mint, amilyen a miénk. Erre is figyelmeztet a kongresszus határozata, amikor úgy fogalmaz, hogy vegyük figyelembe a gyors műszaki haladást, s a mi sajátos erőforrásainkat úgy összpontosítsuk, hogy a népgazdaságunk szerkezetét meghatározó és átfogó programok, nagyobb beruházások valósuljanak meg minél gyorsabban és zavartalanabbul, s csökkenjen a szétaprózottság. A túlzott igényektől, azok kierőszakolásától is óv a kongresszus határozata. Persze konkrét esetekre aligha tud a határozat receptet adni. Józan ésszel kell eldönteni, hogy valami mikor túlzás, és mikor megfontolt előrelátás. Egyetlen példát erre: sokan, a szakemberek körében is néha úgy okoskodtak, elegendő valamilyen könnyűszerkezetes szín a gabonák tárolására. Nyilvánvaló, hogy olcsóbb, gyorsabban is készül el, mint a betóntároló. De az előbbi rövid élettartamú, az utóbbi évszázadra szóló létesítmény. Ilyenkor érdemes elővenni a papírt és a ceruzát, s gondosan mérlegelni, melyik megoldást válasszuk. Jelenlegi helyzetünkben — amikor több már a hazai cement is — érdemes áldozni a drágább gabonatárolók építésére, amelyeket még dédunokáink is használni tudnak majd. Az idő. A legtöbb gondunk és bajunk még ma is az idővel van, néha az időjárással is, de most a létesítmények kivitelezésének idejéről érdemes szót ejteni. A határozat is erre int: „Minden szinten javítani kell a tervezőmunkát, a gazdasági, műszaki előkészítést, a szervezettséget, rövidíteni az indokolatlanul hosszú kivitelezési időt." A korábbi gyakorlat is hibás abban, hogy ennyire sok gondot okoz nekünk a kivitelezési idő mértéke. Mert emlékszünk még a beruházási elméletekre: csak induljon el, majd lesz valahogyan. Növekedhet -a költség, elhúzódhat az építkezés, a gépszerelés, a lényeg az, hogy „sínen vagyunk", majd fut az állam a pénze után, hiszen azt a luxust nem engedheti meg még az állam sem magának, hogy a félig kész létesítményt veszni hagyja, még akkor sem, ha a kezdetkor félrevezették kicsit. Szerencsére ez a gyakorlat manapság ritkán fordul elő, sokkal körültekintőbbek és meggondoltabbak a gazdasági és pénzügyi szakembereink. De ha mégis ilyesmi történik, érdemes lenne a körmére koppantani a felelősöknek. Aligha véletlen, hogy a kongresszusi határozat erre is kitért, s akár tetszik egyeseknek, akár nem, joggal, keményen fogalmazott: „A határidő- és költségtúllépéseket — mulasztás esetén — kövesse felelősségrevonás. Intézkedések szükségesek a nemzeti vagyon tetemes részét kitevő termelőberendezések jobb kihasználására, a műszakszámok növelésére, s ezzel beruházások megtakarítására." Azt talán még a legfejlettebb technikával és anyagi bázissal rendelkező ország sem engedheti meg magának, hogy drága gépek a nap huszonnégy órájából tizenhatot vesztegeljenek. A gép is gyorsan elavul, ha technikailag nem is, de erkölcsileg elkopik. Ebben az esetben a munkaszervezés, az üzemszervezés segíthet a legtöbbet. S ha a mi szűkebb környezetünkben, a szegedi és a Csongrád megyei beruházásoknál nincsenek is kirívó ellentmondások, mégis sok a tennivaló. Erre példákat is említhetünk: a kiemelten kezelt beruházásaink határideje a múlt évben is sokat csúszott. Lényeges építkezéseinken is találni elmaradást, hogy mást ne említsünk, a szalámigyári beruházásnál az érlelőtornyok építésénél, elsősorban az alapozásoknál már hátránnyal indultak, ami elkerülhető lett volna, ha gondosabban terveznek, vizsgálódnak az alapozás körül. Egyáltalán nem lényegtelen, hogy mikor készül el a szalámigyár minden üzeme, köztük a hazai és a külföldi piacon keresett szalámit előállító, érlelő épületkomplexum. J

ó példa is akad, amikor a kitűnően megszervezett munka, az ideális anyagellátás, a munkaerő gondos foglalkoztatása eredményeképp „minden klappol". Ilyen esetekben aztán könnyen előfordul, hogy a rekordokról beszélünk, kiváló munkasikerről. Pedig miről van szó? Mindössze arról, hogy normális volt a munkafolyamat, olyan, amilyent a hozzáértő és munkaszerető emberek különben is elvárnak. Nagy reményekkel tölt el bennünket. a XI. pártkongresszus határozata, megnyugtatóak és egyben lelkesítőek is célkitűzései, hiszen stabil alapokon nyugszik, és minden részében megvalósíthatóak terveink. Ezért bízhatunk abban, hogy nem írott szó marad elhatározásunk, hanem fölsorakozhatunk a fejlettebb színvonalon álló élvonalba, a technikai haladás első soraiban járók közé. Gazdagh István NAGYTATA Gombox I Mihály az. .egy- 1 oldalú- i ha J Tanácskozott a SZOT elnöksége A Szakszer* eretek Országos Tanácsának elnökség* szerdán a szakszervezeti választások előkészítéséről tárgyalt. majd elfogadta a SZOT-dijak adományozásának áLtalános elveiről szóló előterjesztést, illetve az idei kitüntetésekre vonatkozó személyi javaslatokat. Emlékülés Endrödön A Viharsarok agrármoz- dült csendőrsortüz áldozagalmának fellegvárában, tainak emlékére. A nagyközEndrődön kétnapos emlék- ség művelődési házában ülés kezdődött szerdán az rendezett ülésen dr. Romány 1935, március 20-án eldör- Pál, az MSZMP KB osztályvezetője, a Magyar Tudományos Akadémia agrártörténeti bizottságának elnöke mondott megnyitót. Ezt követően tudományos előadások hangzottak el „Endrőd 1935, és a demokratikus agrárforradalom kérdései Magyarországon" címmel. Délután „Az endrődi föl cl m unkásmo • "alom doku Uj A Jászberényi Aprítógépgyárban szerdán felavatták az üzem új acélöntödéjét. Az ünnepségen részt vett dr. Heichman János kohó- ée gépipari miniszterhelyettes is. A gyár saját fejlesztési alapjából a tervezettnél rövidebb idő alatt, 90 millió forintos költséggel építette mentúmai" című kiállítástí meg új öntödéjét. Evi 1500 nyitotta meg Dér László,, a] . ...... .-.„. , Békés Megyei Múzeumok ,onna Sepontveny eloadhtáigazgatója. I sára alkalmas.