Délmagyarország, 1975. március (65. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-27 / 73. szám

CSÜTÖRTÖK, 1975. MÁRCIUS VL A járási művelődési ott­honok vezetői aligha tud­nák funkcióikat egy kezü­kön összeszámolni. A mű­velődési ház igazgatása mellett sokan könyvtáros­ságot, moziüzem-, szakkör­és klubvezetést, társadalmi megbízatást vállalnak, ta­nácskozásokon, továbbkép­zéseken vesznek részt. A számukra nemrégiben ren­dezett értekezleten valame­lyikük ironikusan megje­gyezte: „A népművelő afféle falubolondja, a leg­nehezebb, a legfáradságo­sabb munkára is kapható, s nem karrier vagy juta­lom Ígéretében, inkább ab­ból a meggondolásból; hogy kire lehet számítani, ha még rá sem?" Így aztán nem csoda, ha gyakran 24 óra sem elegendő a napi feladatok ellátására. A városi művelődési há­zakéhoz hasonló^ sokrétű, színvonalas programokkal falun nemigen találkozha­tunk. Többek között azért, mert lényegesen kevesebb pénzből kell gazdálkodniok. Sokhelyütt a téesztől is alig csurran-cseppen vala­mi, az anyagiakkal való küszködésben így első szá­mú „fegyver" a terembér­let. A szegedi járás műve­lődési otthonainak bevéte­le nagy részben a terem­bérletekből származik. (Községi, téesz-, párt- és KISZ-rendezvényeknek, Tő­ként tanácskozásoknak biz­nyerjenek meg a kultúra és a művelődés ügyének. Sajhos, ebben a küzdelem­ben sokszor magukra ma­radnak. A fiatalon még lelkesedéssel, hittel induló népművelőknél nem ritka­ság, hogy néhány éves si­kertelen harc után meghát­rálnak, más mun^a után néznek. A legtöbb községben el­sősorban a szemléleten kell változtatni. Tekintsék a helyi tanácsoknál egyen­rangú partnereknek a nép­művelőket, s ne csak akkor keressék fel őket, ha munkáról van szó, amit más nem vállal! Tartsa­nak velük állandó kapcso­latot, számítsanak rájuk a tervek kialakításánál is, kíváncsian a véleményük­re! A téeszek sem ismerték még fel, nem járnak rosz­szul, ha élnek a törvény­adta lehetőséggel, s vállal­koznak a kultúrotthon kö­zös fenntartására. De a legfőbb „szövetségesek",' az iskolák ls sokat segíthet­nek. A művelődési ház szakköreinek, klubjainak, irodalmi színpadának pat­ronálása legyen a pedagó­gusok olyán elismert te­vekenysége, mint az Isko­lában végzett társadalmi munkai A falusi népművelők sok-sok fáradozása, éjsza­kába nyúló keserves fej­törése önmagában még tosítanak helyet.) Ezen túl, nem sokat változtat a köz művelődés helyzetén. Ha a műsorok szervezésétől, az adminisztrációs feladatok­tól kezdve a jegyekkel való házalásig, a plakátfestésig a bevétel több mint fele műsor nélküli táncmulat­ságokból ered. Mindez kényszerűség, a művelődé­si házak vezetői azonban megkísérlik feloldani: időt egyedül, ^ regit és erőt nem kímélve pró­bálnak műsorokat szervez­ni. Elsősorban a közöny megtörésén, a közönség megnyeréséért, becsaloga­tásáért (áradoznak. Arra törekednek, hogy a község­ből minél több embert ség nélkül kell megbirkóz­niuk, lehetnek tiszteletet kivívó „misszionáriusok", vagy mosolyt keltő „falu­bolondjai", de valódi ered­ményt nemigen érhetnek el. I.adányi Zsuzsa tanul Minden harmadik varsói az iskolapadban ül: az 1973/1974-es tanévben a len­gyel főváros 300 000 lakosa tanult különböző típusú és fokú iskolákban. Ha ehhez hozzáadjuk a csaknem 35 000 kisiskolást, a különféle szak­mai tanfolyamok több, mint százezer résztvevőjét, a több tízezer egyetemistát, nyilván­való, hogy Varsó — Lengyel­ország legnagyobb oktatási központja. De nemcsak a gyerekek, hanem Igen sbk felnőtt is beül az iskolapadba a len­gyel fővárosban. Az utóbbi években mintegy 200 000 dol­gozó látogatta az általános­ép. középiskolákat. A legújabb követelményeknek megfele­lően hároméves, középfokú szakmai végzettséget és érett­ségit nyújtó tanfolyamokat szerveztek a dolgozók szá­mára. Itt szakmák szerint folyik az oktatás. A jelenleg működő 17 osztályban mint­egy 400 kiváló dolgozó tanul, akit vállalatuk javasolt a tanfolyamra. A már végzet­tek száma 120; a legkiválób­baknak főiskolai előkészítő tanfolyamokat szerveztek. A szakmai színvonal eme­lését célzó, iskolán kívüli for­mák között legjelentősebb a vállalaton belüli oktatás. A vállalati tanfolyamokon éven­te több, mint 130 ezren vesz­nek részt. Szeged - sárban, porfelhőben A tavasz előtt néhány csolás, mert fagyhat még. hatására a járókelő ls fesz­napra hóval, esővel vissza- Aztán viszont elkéstek, bár telenül szemetel és nem szól jött a tél. Igaz, hogy előtte szorgalmasan forogtak a lo- érte senki. A közrend is heteken át szárazság volt, csolóautók. A gyalogjárdák sokban függ a környezet csak úgy porzott a város, ha gépi mosása megkezdésének tisztaságától, szél kerekedett. A járóké- Időpontját is kénytelen volt Sziszifuszi munkának tü­lök ruházata, szeme, szája előrébb hozni az IKV, mert nik Szegeden a zárt rendsze­tele lett porral, a szellőzte- lórrli map hosszú hetek óta rű villamossínek mentén a — fagyveszély. takarítás Nálunk a sínek hő-foszlányok alaposan meg- Ezek lennének az első lé- ket oldalan kirakott termes­dolgoztatták a háziasszonyo- pesek hogy a város utcái kövek fugáit nem öntik be megszabaduljanak az ósztól s-rekkal, mint ^ B tavaszig tartó portól, pi- dapesten. Ezért állandósul szóktól. Az utcák folyama­tos tisztán tartásához per­sze sokkal többre van szük­ség. Elsősorban gépekre és utcaseprőkre. A városgazdál­kodási vállalat öt nagy teli nyomát, de ahol már felszá radt, ott megint porzik Vá rosszerte megállapíthatjuk, hogy Szeged ma porosabb, piszkosabb, mint valahai is volt, bármelyik esztendőben. Akkor takarítani kell szor­galmasan — mondatja ve­lünk az ésszerűség. _ Az állami házak gyalog- •esitményű Rapid 15 típusú takantasa az In- J, 1 . ..... .. vásárlásán fa­nem kis fel­nek a/ háztulajdonosok. Az adat, mert csak dollárért ad­úttestek tisztán tartása a vá­ott a por, a homok, a Jár­dáról lesepert szemét, amit a járművek állandóan fel­kavarnak, a csuklós villa­mosok a légörvény folytán „felszippantanak" a kocsik­ba. Ez az állapot — porfel­hős kocsikban utazni — csak szegedi „specialitás". Szeged nagy és kisebb fop­KPHKPilV ják a gépeket. Utcaseprők- galmú úttestjeinek takarító­a^T^^rvantzWa - alapozni a város takarí- sáért komoly összeget fizet a munka mindenkinek! A tását, ma már illúzió. Erre járdáinak gatlankezelő Vállalat dolga. A magánházak előtt seperje­utcaseprőgép radozik. Ez járókelőkben viszont olyan érzés támad, mintha a vá­ros útjainak, gyalogjárdái­nak gazdái egymásra várná­nak, hogy ki kezdje előbb a takarítást. A hirtelen fel­a munkára, még ha megfi­zetik is, ma már alig van jelentkező. Hasonló cipő szo­rítja az IKV-t is. Házfel­kl évente a városi tanács. Kérdés azonban, hogy olyán sűrűn jár-e mindegyik ut­cában a seprő, vagy a sep­rőgép, amilyen mértékben ügyelőinek sorában nagyon fizetnek a takarításért. Nem melegedés előtt azzal érvel- sok ^ öreg, a munkaképte- ártana ezt a közérdekű mun­tek, hogy korai lenne a lo­Aszfaltozás — éjszaka Fogyasztási szövetkezetek a Szovjetunióban A fogyasztási szövetkezetek gyasztási szövetkezet tévé­a Szovjetunió lakosságának kenykedik), a városban pe­egynegyedét: több, mint 62 dig — ahol az állami keres­millió munkás, paraszt és kedelem van túlsúlyban — alkalmazott reszjegytulajdo- 16,7 százalékkal. A szövetke­nost egyesítik és kiszolgálják zeti áruforgalom volumene RZ egész lakosságot, függet- 1974-ben elérte az 57 millió lenül attól, hogy tagja-e a rubelt. A fogyasztási szövet­szövetkezetnek, vagy sem. A kezetek ma annyi árut adnak szövetkezetek, a járási, a el egy hónap alatt, mint megyei és a köztársasági amennyit 1940-ben egy egész szövetségek mintegy 500 000 esztendőben, vállalattal rendelkeznek. Somogyi Károlyné felvétele A képen csak tenyérnyi, zsef Attila sugárúton, istnét de a valóságban sem hosz- teUes szélességben használ­szabb néhány méternél az az ^A^n^ZZt útszakasz, amelyen lám.bé- nem zavarja majd az út késen megfér ötféle jármű, aszfaltozása sem, mert éj­ha — a kerékpárosok eseté­ben — nem is a legszabá­lyosubban. Ha a városból kifelé vivő, jobboldali sáv szélesítése befejeződik a Jó­szakánként, szakaszosan vég­zik ezt a munkát, legfeljebb tárcsás jelzőőr forgalomirá­nyitására lesz átmenetileg szükség. len. Koruknál fogva nem kát jobban, rendszereseb­tudják elvégezni feladatukat, ben ellenőrizni. A Bérkert Ezért is hozták létre az úgy- utcában például a járdasze­nevezett tömb-házfelügyelöi gélylg ér, púpozódik a föld­rendszert, amelyben főállás- del kevert szemét. Vannak hoz kötötték a rendszeres utcák, ahol a háziszemét el­munkát, amelyet meg is le- szállítása előtt takarítanak, s het követelni. A magánhá- ami aztán ott marad a ku­zak tulajdonosai azonban kás-kocsik után, az másna­vagy sepernek maguk előtt, plg díszeleg, vagy nem, senki nem szól A rendhez, a tisztasághoz érte. Miért nem? tartoznék az is, hogy áruval Esztendők óta objektív té- megrakott teherkocsik ne nyezővel, a városszerte fo- álljanak a boltok elé, lyó különböző út- és ház- hoey felhajtsanak a gyalog­építéssel magyarázzuk —és járdára, csupán kényelmes­elfogadjuk — Szegeden a ségből. Ez a jelenség sajnos szemetelést, hulladék, ho- ..megszokottá" vált például mok, kő, tégla és sóder szét- a Petófl Sándor sugárúti szórását, sáros kerekű te- boItok eIőtt. 68 nem szól, herkocsik és munkagépek nem bírságol érte senki, átvonulását a városon. Idős Ugyanitt a sugárút jobb ol­embereket bíztak meg kom- dalán lev° parktükör ls ko­munális őrködéssel, akiknek csiűttá vált esztendők óta, a szavára sajnos nem adnak PediS kezdetben füves, bok­semmit a tisztaság, a rend ros> virágos volt — súlyos ellen vétők. Lehetne, sőt Pénzek árán. kellene határozottabb Intéz- Esztendők óta sajnos alábbi kedóg az ilyenekkel szemben. Az építkezés nyomait nem szükségszerű szanaszét hor­dani a városon, mert a kis kupac szüli a nagyobbat. A szemét láttán, a környezet hagyott a népfrontnak a Rendes ház, tiszta udvar­mozgalma. Ismételt felkaro­lásával csak nyerhetne a vá­ros lakossága. L. F. Ezek az össz-érukészletnek csaknem egyharmadát for­galmazzák. A városi ipar ál­tal előállított árukat eljut­tatják a falvakba, ugyanak­kor beszerzik a mezőgazda­sági nyersanyagot az iparnak és az élelmiszereket a vá­rosi lakosságnak. Természetesen az állami kereskedelem és a fogyasz­tási szövetkezet nem verseng egymással, hanem inkább ki­segíti egymást. Ugyanakkor egészséges verseny folyik köztük a kiszolgálás és áru­kínálat jobb feltételeinek megteremtéséért A fogyasztási szövetkezetek felhasználnák bankhiteleket árukészletük növelésérc és beruházásé*, építkezéseiknek egy ha tódat is állami hitelből fedezik. Enélkül nehezebb lenne kereskedelmi közpon­tok, szakosított áruházuk, stb. gyors felépítése. A hitelt a fogyasztási szövetkezetek évi 2 százaléku6 kamatra kap­ják. A kormány évente a piacra szánt személygépko­csiknak és építőanyagoknak több, mint a felét a falusi szövetkezeteknek adja át el­adásra, úgyszintén a nagyobb motorkerékpárok zömét ls. Az utóbbi négy év alatt az egy főre Jutó áruforgaiom ?9,8 százalékkal növekedett íalug (ahol főképpen g ÍOr < FEKETE GYULA A fiú meg a katonák 3X Megint elmaradt a kutya. A városban nem maradt el, a gödröt ásó ci­vilek között sem. Akkor ott sunyított, szorosan a nyomába szegődve. Fél ez, nyilván, az emberek­től. Most nem füttyögött neki, csak leült az árok­parton. Nagyon el volt már fáradva. Ropogtatta a nápolyit, s nézelődött. A dombokon túl lehet a front. Ha találkozik az oroszokkal, uz lesz az első, hogy érdeklődik Grlsa után. Pulkóvnyik Szinyicin alatt szolgál — elég, ha ennyit mond, így könnyű lesz megta­lálni. A múltkor is rögtön megtalálta igy. Csak most vette észre; a körül a magános épület körül tényleg emberi alakok mozogtak. Nyolc-tíz sürgölődő alakot látott, mintha a föld­ből bújtak volna elő. Már az biztos, hogy katonák. Felugrott, füttyentett egyet a kutyának. • Sie­tősre fogta a lépteit. Közelebb érve, azután látta, hogy nem orosz sapkájuk van a katonáknak. A ruha színe is lát­szott már onnan: német szinű egyenruhájuk volt. Az egyik mintha errefelé távcsövezett vol­na. Magas töltése volt az útnak. Lehúzódott a töl­tés túloldalára, ahová az épületből már nem lát­hattak el. És lőni sem lőhetnek akkor onnan. Mar csak egy terepjáró vagy teherautó hú­zott el az úton. Azt is mind katonák — németek — vezették. Óvatosan, körül-körül figyelve ment tovább. Itt már lőhetnek. Mégis egészen váratlanul top­pant elébe egy német géppisztolyos, egy nagy kőhíd alól. Ennek is magyarázta volna, hogy hazafelé megy, de ez meg sem hallgatta, csak kiabált: — Los, los! S hogy nemigen mozdult, elkapta a kabátgal­lórját, megpenderitette, s úgy ülepen rúgta, hogy elesett. Sírva indult visszafelé. De biztos távolságban megállt. • — Los, los! — kiabált a német, és lekapva a géppisztolyt a nyakából. Kelletlenül indult tovább, vissza-visszanézve. „Hülye!... Ügyse találnál el, hülye!.,." Amikor eltűnt a katona — elbújhatott megint a híd alá —, lehúzódott a töltés szélébe. Ka­nyarodott valamicskét az út, itt már akkor sem láthatja a német, ha kinéz a híd alól. Magára borította a takarót, lekuporodott. Néz­te a part tövében lehasaló kutyát, és hálát ér­zett iránta: milyen hűségesen kitart mellette ilyenkor is. Kidobott neki egy kekszet a takaró alól. Az a baj, hogy ezek nem tudnak oroszul, ö meg németül csak keveset tud, és éppen azt nem tudja, hogyan kell mondani: En magyar vagyok, és haza akarok menni. Pedig Henriktől megtanulhatott volna néme­tül. Magda biztosan megtanult. Persze, Magda meg oroszul nem tanult meg. Hacsak a front valahol őt is utói nem érte. * Henrik az a sebesült német őrmester volt, akit Rezső bátyja szervezett be a meneküléshez. Fél karja felkötve, gipszben. De nemigen lát­szott, hogy fájlalta volna. Eleinte ő hátul ült Henrikkel, a felponyvázott teherautóban, a ládák közt. De a sűrű igazol­tatások miatt a sofőr azt mondta: jobb, ha előre ül Henrik. Cseréljen vele valamelyik asszony. Persze Magda megértette, hogy őrá hord a sző, ő volt a fiatalabb. — Kirázza itt a lelket belőlem, a fene egye meg — mondta, amikor elhelyezkedett hátul, a ládák közt. — Még ki se értünk Miskolcról, és látod, már hogy parancsnokol?... Később, ahogy távolodtak a várostól, elmarad­tuk az igazoltatások, és Henrik estefelé hátra ült, hozzájuk. Beszédes, jókedvű fiatalember volt; nem lát­szott rujta, hogy nagyon bánkódna a felkötött karja miatt. Folvton beszélt, mutogatott, grima­szokat vágott. Ok persze nem értették, de ne­vettek rajta; jobb kedve lett akkorra Magdá­nak is. Valamit ^magyarul is konyított Henrik. Azt mondogatta Magdának: — Te nem tudom nemet, én nem tudom má­gyár. nemjo, nemjo. Elkezdte tanítani Magdát németül. Megfogta az autó oldaldeszkáját, s mondta, németül: — Auto. Magda elismételte: — Auto. Megfogta a Magda kabátjai: — Rock. Tetszett Magdának a játék. Kacagva ismé­telte: (Folytatjuk.) i r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents