Délmagyarország, 1975. március (65. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-25 / 71. szám

4 KEDD, 1975. MÁRCIUS 85, Családi események •AZAS3AO L kerület Stéged: Cseley Alpár és Csá­nyl Mária Katalin, Födi Mihály ca Csillés Anna. I'uragl Antal cs Bálint Mária. Márl György és Sereg Mária, Varró György és Vetro Zsuzsanna, dr. Hantos Zoltán ós Tolnai Márta, Hajnal István és Cseliák Mária, Bar­czány Imre és Szabó Gizella, Bán András ét: Bárány Julian­na. Szandtner László és Dudás Irén, Lakatos Árpád és Hamza Rozália. Kucals István ós Gu­nícs Erzsébet. Kovács István és Filáry Ibolya házasságot kötöt­tek. Szöregt OntU. István és Nagy Eva Borbála, Kovács Ferenc és Pelrlk veronika házasságot kö­töttek. I: Tápul István és Bu­dai Ilona. Márkus Zoltán és Nász Julianna hazasságot kö­töttek. Szeged: Baral Péter és Dezső Dara bazassagot kötöttek. BZIILETÜS L kerület Szeged: Prágai Józsefnek és Meszes Évának József, Schröf­fcl Nándor Mihálynak és Szau­Uk Ágota Gizellának Krisztián Mátyás, dr. Kovács Gézának cs Kelemen Mártának Géza. dr. Mtklóssy Sándornak és Kermán Márta Magdolnának Sándor Zol­tán. Tanács Jánosnak és Pn­dar Zsuzzannának Mónika Jú­lia. Galzo Józsefnek és Horváth Piroskának Maria. Keresztes Andrásnak és Tart Ilona Kata­linnak András Róbert. Szolatli Imrének és Boros Eva Máriá­nak Gábor László. Nagy Lajos­nak és Konya Erzsébetnek Beá­ta. Bujdos Sándornak cs Bargx Ilonának Zsolt Sándor, Mucsl Istvánnak és Dékány Annának István, dr. Szakó Józsefnek és Széchenyi (danak Ildikó. Ju­hász László Istvánnak és Kál­mán Gizella Erzsébetnek Attila László, Szél József Arpsdnak és Firltyászkl Magdolna Máriának Balázs. La Jer Sándornak és Kertész Olga Ilonának Sándor, dr. Kiss Zoltánnak és dr. Szen­té Magdolna Ibolyának Dóra Anett. Kerekes Pálnak és Fejes Juliannának Ildikó, Huczik Pé­ter Pálnak és soltl Ilonának Péter. Virág Jánosnak és Tóth Piroskának János Attila. Fehér Pál Imrének és Aradi Évának Ágnes, Ha kos Jánosnak és Fa­zekas Ilonának Gábor. Birkás Gcza Bálintnak és Sinka Zsu­zsannának Zsuzsanna Beáta, Vlncze Sándornak ós Orha Irén­nek Péter. Debrcczeny Pálnak és Tóth Katalinnak Adám Pál, Monsc Józsefnek és VsJU Iloná­nak Norbert József, Ludányl Jó­zsefnek és Szakaes Mártanak József. Tarjányi Ferenc István­nak és SzlrovlczR Annának Eri­ka. Kovács Imrének és Markel­la Erzsébetnek Imre, Beesel Fe­rencnek és Pógyor Msrlának Balázs. Schrott Józsefnek és Ludvlg Klaranak Csaba. MaJ­dán András Istvánnak és Sar­kad! Róza Katalinnak Zoltán Zsolt. Misán József Zoltánnak és Németh Etelkának Róbert Zsolt, Misán József Zoltánnak és Németit Etelkánuk Ildikó Re­náta, Berman Dezsőnek és György Judit Máriának Erik, Török Józsefnek és Dobó Kata­linnak József Henrik, Fülöp Sandornak éa Juhász Ilonának Zsolt, Kothencz Lajosnak és Dehóny Ágnesnek Evs Ágnes, Aradi János Istvánnak és Ma­rod Máriának Kltu. Korom Ferencnek és Kle-Szsbó Máriá­nak Bettina, Tcmosvárl Dezső­nek éa Temesvári Jolánnak Gá­bor. Varga llulazs Dezsőnek és Dudlnszky Katalinnak Balázs. Csati ar llélának és Csehó Teré­ziának Katalin, Kamenylezkl Bé­lának éa Lénart Ilonának Bet­tina. Gogan isandor Lajosnak és Kollár Arankának Sándor Gá­bor, Gál Sándornak és Szél Ho­na Veronikának Róbert, Lévnl Ferencnek és Szögi Irénnek Zsolt. Dlmovlcs Károlynak és Merést Katalinnak Károly, Ke­lemen István Sándornak és Fe­kete Ágnesnek Adrienn Agnss, Nlkolényl Györgynek és Ador­ján Anna Máriának Annamária, Frlttman Károly Sándornak és Kovács Eszternek Patrícia. Far­kas Ferenc Szilveszternek és Fodor Gizellának Szilvia Gizel­la, Palotás Sándornak cs Vsku­lya Ilonának Tünde, Szekeres Józsefnek éa Berta Mária Er­zsébetnek Zoltán, Zsemberl Ist­vánnak és Márts Magdolnának Márta Mariann, Borbély Bélá­nak és KOszó Erzsébetnek Gábor Géza, Roháts Juntatnak éa Jung Irénnek Erika, Miklós József­nek és Czenc Mária Magdoliia­nak Norbert György, Felföldi Istvánnak és Bakai Erzsébetnek Judit. Mlnyó Jánosnak és Áb­rahám Zsuzsannának Anikó, Gombos Józsefnek és zámbó Er­zsébetnek Erzsébet, Király Lász­lónak és Ruddlcs chrlstes Etil­nek Tamás Dávid, dr. Kével Fe­rencnek és dr. Bárány Ilona Zsófiának Eva Gabriella, Vasa Menyhértnek és Sípos Margit Zsuzsannnnak Virág Zsuzsanna. Majcr Sándornak Cs Csányi Arankának Lajos Caaba, Barna Jánosnak és Rlsztsszku Rozáliá­nak Csaba, Szalma Ferencnek és Borc.sök Magdolnának Fe­renc, Caányl Mihály Gyulának es Dórmo Juliannának Zsolt nsvu gyermekük született. m. kerület Szeged: Nagy György Ferenc­nek és Burai Ilonának Henriett Irén, Rádóczl Zoltán András­nak és Csikós Anikónak Anikó Rozália, Dobó Istvánnak és Hó­di Zsuzsannának István, Kiss Ferencnek és Vucseta Annának Csaba. Csányi Sándornak éa Kocals-Péter Juliannának Mó­nika Hajnalka. Erdödl Istvánnak és Lovas Aranka Etelkának Aranka, Ónozó Imrének és Fe­kete Piroskának Erzsébet Ka­talin. Baranyl Józsefnek és Ku­csora Irén Piroskának Ildikó Irén, Martonosl szilveszternek és Losoncz Gizellának Zsolt, Szécsi Istvánnak és Bodor Má­riának Mária. Varga Józsefnek és Tóth Ilonának József Nor­bert. Vas István Lajosnak és Nyilas Veronikának Izabella, Kusnyarlk Istvánnak és Széesl Rozáliának Zsuzsanna, Oray Jó­zsefnek és Foki Klára Erzsébet­nek Attila Balázs, vidéki Imre Józsefnek és slmon Eszter Jo­lánnak Imre József, Juhász Ist­vánnak és Csamungó Zsuzsan­nának látván, Pap Pálnak és Molnár Teréziának Szabolcs, Kuklty Jánosnak Cs Gyapjas Etelkának János Lajos, Temes­vári Istvánnak és Hebök Her­minának Mónika. Antal Péter Jánosnak és Marsó Arankának Aranka. Dabls Jenőnek és Már­ton Juliannának Zoltán, Hebűk György Pálnak Cs Bitó Veroni­kának Tünde Edit, Illa Lajos­nak és Kuczora Rozáliának Il­dikó. Barna Károly Andrásnak és Volentér Máriának Károly Csaba, Gyuris Károlynak ős Adám Erzsébetnek Pétér, Szögi Istvánnak és Tombáez Piroska Etelkának Attila. Jászai József­nek ős Rétfalvi Ágnesnek Zsom­bor, Lovász Ferencnek és Flas­kal Ibolya Máriának Eszter, só­lya Jánosnak és Kangyalka Irénnek Irén nevü gyermekük született. •ALALOZAS L kerület Szeged: Rostás Magdolna, Tö­röesik István, Papp Ernő, Bc­reczkl SSndorné Fülöp Gizella, Stefanovlcs Gáspárné Sz.ubay Etel, Pignlczkl Csaba, Sáringer János, Kelemen Zoltán, Gaug Csaba, Faragó Mátyás, Gyapjas Janosné Szóllk Erzsébet, Kocsis Mihálynő Vargu Mária, Rózsa Mlhálynő Tarjányi Erzsébet, Al­máai Gézánő Katona Rozália, Csenkl Bélánő Rádi Anna. Ke­repesi Istvánnő Zlmmcr Erzsé­bet, Palotás Vlneéné Zsólér Esz­ter, Rózsavölgyi Jánosné Szc­kerkc Julianna, Keresztes Gás­pár meghalt. Szöreg: Malattnszkl Pőtcrnő Márkus Hona. Oppelez József ne Sz.lavlk Margit, Nanasl Bálint. Bodó litván meghalt. n. kerület -szeged: Csűrt Ferenenc Bozó Julianna meghalt. ni. kerület Szeged: Varga Jánotné Vigh Julianna, Tóth András, Oön­czöl Janoane Ábrahám Hona, Laczl Mlhálynő Makra Piroska, Huszka Mihály, Harmati SSn­dorné Takacz Anna. Borbély Oyulánő Nemes-Nagy Amállo, Lengyel György, Ráez Kálmán. Menyhért Oyula, Fogas Péterné Juhász Teréz, Antal BHISZS, Tú­ró Antal, Szabó Mlklösné Sor­bán Berta, Csamangó Dezaőnő Bózzo Anna. Herberk Józzefné, Temesvári Vince, Szabó Imre, Ráez Borbála. Gróf Józsefné Fook Eva. Jójárt Józsefné Baytr Erzsébet meghalt. Van-e hivatalos tavasz ? Nem tévedés, valóban így van. Nem volt hivatalos ta­vasz az idén sem. Tavaly sem volt, tavalyelőtt sem, más években sem. Hivatalos évszakok ugyanis nincsenek! Első pillanatra ez talán hi­hetetlennek tűnik, hiszen gyermekkorunk óta meg­szoktuk, hogy hivatalos ta­vaszról, nyárról, őszről és télről halljunk beszélni, esetleg még az iskolában is tanultunk róluk, valamint a sajtó, rádió és tévé is erő­síti a létezésükbe vetett hi­tünket, Pedig az az időszak, amely évente március 20­án vagy 21-én, s ebben az évben március 21-én, ponto­san 6 óra 57 perckor kez­dődött, nem a hivatalos, ha­nem az ún csillagászati ta­vasz volt. Ez semmivel sem hivatalosabb, mint a „közön­séges", hétköznapi tavasz, melyről azt tartjuk, hogy a mi éghajlatunkon. március 1-ével kezdődik. A meteoro­lógia is március 1-től szá­mítja a tavasz kezdetét, s ezért az évnek március 1-től május 31-ig terjedő szakát meteorológiai tarasznak is szokás nevezni. A meteoro­lógiai tavasz sokkal inkább rászolgálna a „hivatalos ta­vasz" elnevezésre, a tavaszt azonban nem lehet törvény­erőre emelni. Nem létezik semmiféle olyan szerv, amely a tavasz kodifikálá­séra lehetne hivatott. Honnan ered hát az év­szakok hivatalos voltának hiedelme, mely a köztudat­ban annyira elterjedt, hogy sokszor még meteorológusa­ink ls hivatalos tavaszról, nyárról beszélnek? A ma­gyarázat nagyon egyszerű. A csillagászati évszakok kezde­tének időpontjai benne van­nak minden valamirevaló kalendáriumban, ki vannak nyomtatva, mlg a „közönsé­ges" évszakokkal úgyis min­denki tisztában van. Csak­hogy a kalendáriumokban az évszakok kezdetének idő­pontja mellettr általában nincs feltüntetve, hogy csil­lagászati évszakról van szó, s ez így azt sugallja, hogy az évszakok kezdetének közön­séges, hagyományos időpont­jai mellett vannak ünnepé­lyesebb, hivatalos időpontjai is, amelyek évről évre, bar kis mértékben ugyan, de változnak ls. Felvetődik ezek után a kérdés: mi is hát a csillagá­szati tavusz? Ennek magya­rázatához először arra kell gondolnunk, hogy a Nap su­garai minden pillanatban merőlegesen érik valahol a Föld felszínét. Azt a pontot, ahol a napsugarak éppen merőlegesen érkeznek a föld­felszínre, amely pont fölött a Nap éppen az ég tetőpontján, a zenitben van, szubszoláris pontnak nevezzük. Március 21. (vagy 20.) előtt a szub­szoláris pont az egyenlítő­től délre, a déli féltekén ta­lálható, de spirális pályán mozogva északi Irányban ha­lad, közeledik az egyenlítő­höz. (A szubszoláris pontnak ez a mozgása a Föld tenge­lyének a keringési pálya sík­jához való hajlásából, a ten­gelynek a Naphoz viszonyu­ló helyzetéből és Föld ten­gely körüli forgásából szár­mazik.) A csillagászati tavasz kezdetének azt az időpontot tartjuk, amelyben a szub­szoláris pont délről észak fe­lé éppen átmegy az egyenlí­tőn. Ez az időpont a szökő­évrendszer és egyéb okok folytén évről évre változik, de mindenképpen március 20-ának, vagy 21-ének vala­melyik pillanata. Ettől kezd­ve a szubszoláris pont az északi féltekére kerül és északi irányban távolodik az egyenlítőtől, míg június 22­én (vagy 21-én) el nem éri a 23,5 fokos szélességi kört, amelytől azután ismét köze­ledni nem kezd az egyenlítő­höz. Ez a szélességi kör — mivel a szubszoláris pontot mintegy „visszatéríti" az egyenlítő felé, miközben a Nap a Földről nézve a Rák csillagkép közelében látható — a ráktérítő elnevezést kapta. A csillagászati tavasz az évnek az a szakasza, amely­nek folyamán a napsugarak merőleges beesésének helve^ a szubszoláris pont az egyen­lítőtől az északi 23,5 fok szé­lességig, a ráktéritőig vándo­rol. A csillagászati tavasz kezdetének napján az egész Földön közelítőleg egyenlő a nappal és az éjszaka tarta­ma, ezért ezt a napot a ta­vaszi napéjegyenlőség napjá­nak is nevezzük. A többi csillagászati év­szakra e helyütt már nem térhetünk ki, mindenesetre azonban ezeknek szakait is a Nap látszólagos járásának jellemző pontjai határolják, s ezekben sincsen semmi hiva­talos. Mindennek ellenére minden bizonnyal a jövőben ls még sokáig hivatalos év­szakoknak fogják titulálni a csillagászati évszakokat, sze­rencsére azonban ez nem nö­veli a bürokráciát Dr. Kiss Árpád egyetemi adjunktus Kevesebb a baleset a kenderfonóban Évről évre csökken a bal­esetek száma a KSZV sze­gedi kenderfonógyárában. 1970-ben 95, tavaly 21 bal­eset történt — az utóbbiból gép mellett mindössze kettő. A vállalati szabályok sze­rint kéthavonta kell műsza­ki szemlét tartani, de a gyár főmérnöke minden hónap­ban ellenőriz. Negyedéven­ként az igazgató is meggyő­ződik arról, hogy betartják-e a munkavédelmi előírásokat, vagy sem. Tavaly a vállalat fejlesztési és termelési fő­mérnöke is ellenőrizte a bal­esetvédelmi berendezéseket. A sérülések ritkulása első­sorban ezeknek az óvintéz­kedéseknek köszönhető. A gyár vezetői megállapí­tották. hogy a törzsgárdéval kevés a probléma, az idő­sebb dolgozók általában megfelelő komolysággal vég­zik munkájukat. Azok kö­zött viszont, akik nem te­kintik végleges munkahe­lyüknek a gyárat, nem ritka a sérülés. Megállapították azt ls, hogy bár a dolgozók­többsége — 60 százaléka — nő, mégis a férfiak szenved­nek lényegesen több balese­tet. A háztáji ' földről K. M„ szegedi olvasónk édesanyja egy termelőszövet­kezetnek a tagja. Az utóbbi időben sokat betegeskedett, ezért ez év január 1-től kérte a nyugdíjazását. Ellátásáról azonban csak úgy tudnak gondoskodni, ha magukhoz ve­szik. Tájékoztatást kér arról, hogy édesanyja, mint nyug­díjas, mennyi háztáji földre jogosult. Továbbá azt is sze­retné megtudni, hogy megkapja-e akkor ls a háztáji föl­det, ha hozzájuk költözik, s végül, van-e lehetőség arra, hoky a háztáji föld helyett annak ellenértékét pénzben vagy terményben váltsák meg. A termelőszövetkezeti tör­vény szerint, a háztáji földre a termelőszövetkezetnek az a tagja jogosult, aki u terme­lőszövetkezet által meghatá­rozott munkamennyiséget teljesítette. Az öreg, rokkant vagy tartósan munkaképte­len termelőszövetkezeti tagot a háztáji föld használatának joga a munkavégzéstől füg­getlenül megilleti olyan mértékben, mint ahogy az öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjazást megelőzően ré­szesült. A háztáji föld területe 3—6 ezer négyzetméter (834—1668 négyszögöl) lehet. A háztáji szőlő és gyümölcsös területe ezen belül nem haladhatja meg a 3 ezer négyzetmétert (834 négyszögölt). Abban az esetben, ha a termelőszövetkezeti tag az öregségi nyugdíj korhatárát elérte, és megrokkant vagy tartósan munkaképtelenné vált, a kijelölt háztáji föl­det a korábban végzett mun­kája alapján megállapított keretben használhatja akkor ls, ha a termelőszövetkezet területéről elköltözött, vagy a háztáji gazdaság munkáit mással végezteti. A közgyű­lés felhatalmazása alapján a vezetőség a tag kérésére a következőképpen is határoz­hat.. A háztáji föld vagy an­nak egy része helyett az alapszabályban meghatáro­zott évenkénti 6 ezer négy­zetméterre számítva, huszon­öt mázsa morzsolt kukoricát, illetőleg annak állami felvá­sárlási átlagáron számított forintösszegét meg nem ha­ladó — természetbeni vagy pénzbeni juttatást ad. Olvasónk édesanyja a háztáji földre a nyugdíjazást megelőző mértékben jogo­sult. Ha pedig elköltözik a termelőszövetkezet területé­ről, akkor kérheti természet­beni vagy pénzbeli megvál­tását a termelőszövetkezet vezetőségétől. Dr. V. ML. FEKETE GYŰLI A fiú. meg a katonák 35, Pedig kinyírják, akit elkapnak, rögtön, ott helyben fel kell koncolni, ha tetten érik. De há­nyat kapnak el? Telemázolják a falakat, hogy „Halál Szálasira!", meg „Vesszenek a német­bérenc hazaárulók 1", s ahová néz az ember, mindenütt sarló-kalapács. Még u német Gesta­po autóit is telemázolták sarló-kalapáccsal. Egy suhancot valamelyik nap majdnem si­került elkapni. Kiborult a villamoson n táskájából a vörös festék. De mire észbe kaptak volna, leugrott és megpucolt. Szaladhattak már ükkor utána!... Mert rögtön megállt a villamos, és sokan üldöző­be vették. De jól tudott szaladni, és meglépett. Vacsora után történt ez a beszélgetés, a sivár­rá kopaszított szobában (teritők, függönyök, mind leszedve, szőnyegek összecsavarva). Rezső bátyja jó beszédű ember volt, s szemlátomást Jólesett neki, hogy ilyen hálás hallgatóra lelt. Magda nem találta a helyét, alig figyelt a beszédre. Aztán gyors kézzel letakarította az asztalt, szétdobta az ágyat. — Feküdjünk. Mert. aztán még légiriadó lesz. ö nem értette, miért kell ilyen korán lefeküd­ni, ha esetleg légiriadó lesz. Ügyis föl kell kel­ni, és lemenni a pincébe, ha légiriadó lesz. De nem töprengett ezen most. Egyre az üldö­zés járt az eszében. , Pár nappal ezelőtt hallotta ö az utcán, hogy kiabálnak: „Fogják meg! Fogják meg!" — és rögtön szaladt is. De nem látott semmi külö­nöst. Egy mellékutcában őgyelegtek néhányan, és bámultak az utca túlsó vége felé. 0 ls bámész­kodott egy ideig, de nem vette észre, hogy va­lakit kergetnének. Az lehetett az, a testékes partizán. Égészen biztos: azt kergették. Ha tudta volna, hogy partizán! Esetleg ő utol is érhette volna. A felnőttek nem olyan nagyon tudnak szaladni, kivált ilyen­kor, nagykabátban. Élénken elképzelte, hogy leugrik a villamos­ról a partizán — Rezső bácsi azt mondta: su­hanc —, olyan nagyobbacska fiút kepzelt el, sildes sapkában, foltozott ülepű, imitt-amott ron­gyos nadrágban ... szétnyílik a kabátja, ahogy szalad, kilátszik most a derékszíja is, rajta a tőr meg a tölténytáska... a pisztoly éppen nincs nála (mert ha nála volt volna a pisztoly, akkor minek szaladt volna el?). Menekül a partizán, kiabálnak a járókelők: — Fogják meg!... Fogják meg!... Ö ledobja a nagykabátját, lerúgja a bakan­csot, és sebesen, mint a szél, a nyomaba ered. Jó futó a partizánfiú, és előnye is van; szapo­rán csattog a bakancsa a kövezeten. Nehéz ám a bakancs, és akármilyen jó futó, ő mezítláb mégis utoléri az utca végén, és egy ügyes gáncs­csal összeakasztja a bokáját. Mire a partizán elterül az utcakövön, mint a béka. Nagyot puffan a hasa, ahogy elvágódik, és már ott, fektében a tőre után kaparász. Odaérnek akkorra az emberek is, ráesnek, vagy hatan, ütik-verik, kicsavarják a kezéből a tőrt. Es trappolva jönnek az aszfalton a nyilasok. Elől a tuskófejű. S azt mondja: — Nem simogatni kell ezt, emberek, hanem így kell ezt ni!... És hozzálát a puskatussal. Gyűlik eközben a tömeg, és mondogatják: — Ez a gyerek fogta el! — Még Ilyet! — Nézzék már! A földből kl se látszik.;; — Ilyen gyerek ez, mondtam én. — S a nyilas parancsnok elviszi magával a pártházba. És választhat a raktárban derékszíjat, tőrt, akár­mit. Pisztolyt nemigen adnak gyereknek. De kitün­tetést lehetséges, hogy adnak. Olyat, amit civi­lek is kívül, a nagylajbin szoktak viselni... Kicipeltek egy díványt a fűtetlen konyhába, 8 őt oda fektették le. — Te csak aludd ki magad, korán lesz holnap ébresztő — mondta a nénje. — Ml még beszél­getünk Rezső bátyáddal, csak nem tudnál úgy tőlünk aludni. Pedig nagy út előtt állunk, te CSBk aludd ki magad jól... és csavargózzál be a pokrócba, ki ne takarózzál... Alája gyűrte a takarót mindenfelől, és magá­ra hagyta a sötétben. Ez, hogy őt a konyhába deportálták, kíváncsi­vá tette. Megfeledkezett a partizánról ls. Most búcsúzkodnak ezek? Vagy reggel búcsúzkodnak majd?... Nem em­lítette Rezső bátyja, hogy éjszakára vissza kell mennie. Figyelte egy ideig a suttogóra fogott beszédet, majd a kitartó neszeket odaátról. Aztán megun­ta a figyelést, megint a partizánhoz, s a kitün­tetéshez kalandoztak a gondolatai. Azt a falut, amelyet tegnap látott, elkerülte a kövesút. Szemmel tartotta a felhíguló távoli kö­döket, de nem látta a következői. Delelőre hajlott már a nap, amikor egy emel­kedőre fölérve megpillantotta a völgyben. Igaz, nem haladt úgy, mint tegnap. A kutya folyton elkalamolt, hajkurászta a pockot, meg az ürgét. Sőt, egy nyúl után olyan messzire elira­modott, az erdőszélig utána kellett mennie. So­káig szólogatta, míg a sűrűből előkerült. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents