Délmagyarország, 1975. március (65. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-25 / 71. szám

45 KEDD, 1975. MÁRCIUS 85, Vöröskatonák útján Ifjúgárdisták vetélkedője 'A KISZ Csongrád megyei bizottsága if­júsági napot rendezett vasárnap Csongrá­don. A forradalmi ifjúsági napok jelentós rendezvényén, a megyei ifjúgárdista szem­lén, mintegy hatszázan vettek részt. A „Vörös katonák útján" elnevezésű emlék­versenyt a nyolcadik alkalommal rendez­ték meg. Az ifjúgárdisták szemléjét Horváth La­jos, a megyei bizottság titkára nyitotta meg, s a harci gyakorlatokból és elméleti kérdésekből álló versenyt, vele a vándor­kupát a hódmezővásárhelyi ifjúgárdisták nyerték, a szentesi és a szegedi járás csa­pata előtt. Az ifjúsági nap keretében felszabadulási emléktúrát, háztömb körüli kerékpárver­senyt, lövészvetélkedőt, kocogást és kispá­lyás futballmérkőzést is rendeztek. Háromszor többet tud A Baranya megyei KÖJÁL, valamint a Szerelőipari és Szolgáltató Vállalat szakem­berei levegőszennyeződést mérő berendezést szerkesz­tettek, ami ötször olcsóbb, de háromszor többet tud, mint a hasonló külföldi készülé­kek. Az „Aerocont" névre keresztelt készülék szabad­ban és zárt térben egyaránt használható, s egyszerre nyolcféle por- és korommin­ta, valamint 16-féle gázmin­ta vételére alkalmas. Méri a környezetbe került szénmo­noxidot, széndioxidot, klórt, kéndioxidot és még mintegy tízféle szennyező anyagot. A készüléket Pécsett, Komlón, Mohácson és Beremenden „vizsgáztatják". (MTI) A Kör '68 kiállítása Tárlatuk immár a hatodik felsorakozás; ez önmagában is bizonyíték életképességük­re. A Kör '68 ez évi tárlatát a Móra Ferenc Múzeum ga­lériájában vasárnap délben nyitotta, meg Veres Mihály festőművész. Mit látunk a kiállításon? öt amatőr fotós mintegy 70 alkotását egymás mellé, fölé, alá helyezve. A csoport egyik alapító tagjára, dr. Pórszász Jánosra nagyszerű képei em­lékeztetnek. Ezek az expresz­szív, feketék és fehérek drá­maiságára, a feszülő for­mákra, a biblikus témákra koncentráló alkotások, mint­ha betegségének és korai ha­lálának megsejtései lenné­nek. A csoport legfiatalabb tagja, Dobosy László medi­tativ. lírai érzékenységű al­kat. Epikus igényét három sorozatfotó jelzi. Ezek a hó­Zenei naptár Szimfonikus matiné Somogyi Károlyné felvétele Erdélyi Miklós a kttrtversenyt dirigálja. Szólista: Tarján! Ferenc Vasarnap délelőtt a Szege­di Szimfonikus Zenekar adott koncertet a színház­ban, Erdélyi Miklósnak, az Operaház neves karmesteré­nek dirigáláséval, Tarjáni Ferenc. immár világhírű kürtmüvész közreműködésé­vel. A műsoron Haydn F-dúr szimfóniája, Rirhard Strauss 1. (Esz-dúr) kürtversenye, és Mozart Esz-dúr szimfóniája szerepelt. Az F-dúr olyan „második" szimfónia, melyet az ismer­tebb G-d úrral együtt 1787­ben komponált Haydn, Jo­hann Jeter Tost, kora kiváló hegedűművésze számára. A nagy Esz-dúr szimfóniát 1788-ban fejezte bc Mozart, így úgyszólván egyidőben ké­szült a két mű. Az Esz-dúr szimfónia Mozart három utolsó szimfóniája közül az első. Talán harmadik tétele, a Menuetto triója emlékez­tet leginkább a Haydn-szim­fónia második tételének — ebben az előadásban ls ra­gyogóan megoldott — fafú­vós concertálááára; az utolsó tétel egytémás építkezése magasrendű refrénként ke­retezte a hangversenyt, visz­szamutatva a Haydn-szimfó­nia fináléjára. Legsikerül­tebb zenekari szám aHaydn­s'imfónia volt, biztos karak­teréivel, a „népi" tematika érzékeltetésével, eltekintve az utolsó tétel tempóindítá­sától. Erdélyi Miklós kitűnő kar­mester és muzsikus. Dirigá­lásl módszere ugyan külön­bözik attól, amihez a zene­kar hozzászokott, ennek el­lenére az együttes kitűnően értette és maradéktalanul követni tudta vezénylő pál­cáját. Azok a hiányosságok, melyek a létszám és a fá­radtság következményei, leg­inkább a Mozart-szimfónia előadásában mutatkoztak meg. Itt derült ki, mekkora intonációs és hangzásbeli különbség van a prímszólam eleje és vége között, hogy az egész szólam kevés, s itt vált nyilvánvalóvá, hogy másodhegedü úgyszólván nincs, pedig éppannyian vannak, mint a prímben. Nyilván a szezon végi fárad­ság következménye az is, hogy a mély vonósok imitt­amott elvétették az ismét­lést. Tarjáni Ferenc ragyogó, fénylő kürtjátékot mutatott be. A zenekar mellette kissé sápadtan szólt, pedig Tarjá­ni tónusa — akár a heroikus, a lirai, vagy a technikás Strausst idézi — bőven el­bírja az erőteljesebb kísére­tet. Ssentjóbi Miklós rom-négy darabból álló kép­etűdök kiválóan mutatják Dobosy képességeit: kiváló komponálókészséget, a han­gulatok iránti fogékonyságot, a groteszk iránti vonzódást, a tónusok finomságát. Hor­váth Dezső szociofotói egy pusztulóban levő, periférikus társadalmi réteg világát kényszeritik művészi képek­be. A megbúvó, elhagyott, rogyadozó tanyák és kérges­kezű lakói úgy jelennek meg Horváth fotóin, hogy bennük van az alkotó együttérzéssel és némi nosztalgiával vegyes figyelmeztetése is. Az új pa­raszti életformának kiválóan megfogalmazható témáját ér­te tetten Palántázók című képén. Nagy hiányt — hu­mort és játékosságot — pó­tol két szellemes fotója. Dr. Lajos Sándor egyszerre kí­sérletező-játékos és intellek­tuális alkat. A bonyolult nö­vényi formák, a természeti tájban rejlő szépségek finom tónusai éppúgy megragadják, mint világunk szerkezetessé­gének grafikus hatásai. Ma­ga is szuverén alakítója, be­íolyásolója képeinek. Ezt elsősorban Formák és Ne­mek című képein láthatjuk. Szávay István kiállított fényképei közül elsősorban a különleges, újszerű néző­pontból fotózott, sajátos szépségeket megragadó mü­emlékfotól jelentenek újdon­ságot. Az idegenforgalmi ne­vezetességek között szinte ré­szegen bolyongó turisták cso­dálkozását megörökítő gro­teszk fényképe is figyelem­re méltó alkotás. Miket válaszolnak hát az alkotók képeikkel a cikk ele­jén megfogalmazott kérdé­sekre? Mindenekelőtt azt, hogy a fényképezés szeretete és művelése embernemesitő és emberteljesítő tevékeny­ség. Kiderül, hogy ha egy­más helyett nem is lehet ké­peket készíteni, de egymás mellett — figyelve, vitatkoz­va, dicsérve és bírálva — alkotóműhellyé formálódhat egy-egy kis közösség. Kide­rül továbbá, hogy szuverén művészeti ág a fotózás, mely­lyel olyan dolgokat lehet el­mondani a világról, és olyan módon, amit. és ahogyan más műfaj képtelen. S az Js tisz­tán áll előttünk, hogy lehe­tőségeik kimeríthetetlenek, s az is, hogy van még tartozá­suk témában, formai megje­lenítésben, tudatosságban, el­kötelezettségben. T. L. Barátsági est A KSZV ifjúsági klubjá­ban rendezték meg a hagyo­mányos arab—magyar barát­sági estet mintegy 400 mun­kásfiatal és egyetemista rész­vételével. A szolidaritási gyűlés elnökségében foglalt helyet dr. Petri Gábor egye­temi tanár, az Elnöki Tanács tagja, Kapós Sándorné, a Csongrád megyei párt-végre­hajtóbizottság tagja, a KSZV pártbizottságának titkára, Szántó Tivadar, a városi pártbizottság munkatársa, Illés Tóth István, a KISZ Szeged városi bizottságának titkára. Jamir Junta, az Arab Di­ákszövetség szegedi szerveze­tének titkára nyitotta meg a barátsági gyűlést, majd Gha­zi Maaza, a szövetség szegedi elnöke mondott ünnepi be­szédet. Hazánkban 5 ezer arab diák tanul, közülük 80 Szegeden, a SZOTE-n és a JATE-n ismerkedik válasz­tott hivatásával. Illés Tóth István arról szólt, hogy az 1969 óta megrendezett arab— magyar barátsági estnek a Szeged városi KISZ-bizottság mindig egyik kezdeményező­je volt, egy-egy szegedi nagy­üzem ad otthont a találko­zónak, s így az arab egyete­misták megismerhetik a munkásfiatalok életét, gon­dolkodását, tartós barátságot köthetnek velük, s ez segít­heti a külföldi fiatalok beil­leszkedését. A szolidaritási gyűlést kö­vetően az arab diákok folk­lór műsort adtak a vendé­geknek: nagy sikerrel mutat­ták be hazájuk dalait és tán­cait. R. E­A szemleíró szemével Évek óta alkalmam volt (egészében vagy részletei­ben) végighallgatni az út­törőszövetség szegedi járá­si elnökségének hagyomá­nyos tavaszi kulturális szemléit. Ahol felvonulnak a városnak közigazgatási­lag vonzáskörébe tartozó, ám oktatási-kulturális fel­tételeiben attól meglehető­sen távoleső községek, ta­nyák diákjai is, hogy szá­mot adjanak kis közössé­geik öntevékeny munkájá­ról. Azokról, a hétköznapo­kat megszépítő, lélekmelen­gető órákról, melyeken is­kolapadokban vagy kultúr­házakban verset tanulnak és mondanak, muzsikálnak, táncolnak, színházat pró­bálnak és játszanak a gye­rekek. Az elmúlt héten (három fordulóval, körültekintő, ügyes szervezéssel) lebo­nyolított szemle, mintha minőségileg különbözött volna a korábbiaktól. Cseppben látszik a tenger, ez a bizonyos többlet, ami a résztvevők nagy számá­ból és a teljesítmények ki­egyenlítődéséből, színvona­lából táplálkozik, netán újabb adalék annak bi­zonyságául is, hogy zsugo­rodnak a várost és falut el­választó szellemi kilométe­rek. Maga a teríték, amit a járási úttörők fölkínáltak, színesebb, választékosabb, elég utalni csupán a szem­lét kitöltő kategóriára: vers- és prózamondás, énekes és hangszeres zene, néptánc, művészi torna, színpadi jelenet, báb. Több mint száz egyéni és csopor­tos bemutatót hallgattunk végig, figyelmesen és oko­san kiválasztott, felszaba­dultan, néhol hivatásosakat megszégyenítő költőiséggel előadott számokat, a fiata­lokban nyoma sincs már a félszegségnek, a megnyilat­kozást korábban zavaró belső gátlásnak. Ügy tűnik, mostanára érik be igazán annak az áldozatos munká­nak az eredménye, melyre a fölgyorsult Időben bi­zony ritkán figyelünk, hi­szen nem a szemünk előtt alakul, formálódik — de van, s hogy legalább éven­te egyszer szélesebb nyilvá­nosság előtt ad életjelet, csak örülni lehet. A terve­zett megyei bemutató, mely a színvonalas szemlének ls a legjobbjait fűzi műsorba, megkülönböztetett érdek­lődésre számithat. * Vasárnap délelőtt a sze­gedi üttörőházban színpadi jelenet és bábjáték kategó­riákban fejeződött be a já­rás tavaszi kulturális se­regszemléje. Arany fokoza­tot nyertek a rúzsaiak, ba­lástyaiak, domaszektek, ezüstöt a tiszaszigeti, rösz­kei és rúzsa-ruki, bronzot az ópusztaszeri, pusztamér­gesi és kisteleki úttörők. N. I TÁNCHÁZ Cserélődtek a párok Hosszú hajú, farmernadrá­gos fiúk, hónuk alatt citerá­val. A lányok népi motívu­mokkal tarkított, hímzett blúzokban. Néhány évvel ez­előtt még rájuk csodálkoz­tunk, ma már megszoktuk; a látvány mindennapos. Egyre szaporodnak a népi hangsze­reken játszó zenekarok, a fiatalok körében lassan ugyanolyan népszerűek, mint beatet komponáló „riválisa­ik". A Röpülj páva-mozga­lom nemcsak a népzene re­neszánszát hozta, elindította a folklór másik, azt hittük, már-már eltűnő kincsének, a táncnak újra felfedezését is. Mintha csak egy újabb ro­mantikus kornak lennénk ré­szesei. Mindennapi szókincsünkbe ismét bekerült a táncház. Meghívók, plakátok invitál­nak a dalos-táncos, közös mulatságokra, melyeket, az egyetemisták mókásan gyöp­A diáknapok Május első felében rende­zik meg az 1975-ös orszá­gos diáknapokat. A kulturá­lis versenyekre készülődő megyei és Szeged városi kö­zépiskolások a héten területi bemutatósorozatokon mérik össze tehetségüket és felké­szültségüket, döntik el, hogy a különböző kategóriákban kik képviselik majd Csong­rád megye és Szeged diák­ságát Gyulán, az Erkel Diák­ünnepeken. Tegnap a makói József Attila Művelődési Házban a megye középisko­lásai ének-zene kategóriában mérték össze erejüket, hol­nap, szerdán Szentesen, a Tóth József Színházban a vers- és prózamondók, vala­mint a diákszinpadok részt­vevői találkoznak, míg pén­teken Szegeden, a JATE KISZ-klubjában a népitánc­csoportok, a társastáncosok és a bábegyüttesek vetélked­nek. Szeged város középiskolái­nak tanulói ének-zene, folk­és polbeat kategóriában ma, kedden délelőtt 9 óra­kor kezdik versengésüket a Tömörkény István gimnázi­um és szakközépiskola Lenin körúti nagytermében. Csü­törtökön a Bartók Béla Művelődési Központ ad helyt a vers- és prózamondóknak, valamint diákszínpadoknak; a társastáncosok és népitánc­csoportok pedig szombaton délelőtt tartják meg verse­nyüket a József Attila Tudo­mányegyetem KlSZ-klubjá­ban. ruginak neveznek. Aki ügye­sebb, jó fülű, könnyebb moz­gású, annak egy este is elég, hogy elsajátítsa (ha még nem is tökéletesen) a nemrég még Ismeretlen figurákat. De mindig vannak lemaradók, lábuk nehezebben áll a táncra, pedig igyekezetnek ők sincsenek híjával. Sza­mukra s azoknak, akik még többet akarnak tudni, tánc­ház-tanfolyamot indítottak a Juhász Gyula művelődési központban. Nagy Albert és felesége segítségével tíz al­kalommal, heti kétszer két órában Ismerkedtek a tápéi és a széki táncrenddel. A na­pokban tartott zárófoglalko­záson megmutatkozott, nem is eredménytelenül. A Buda­pestről jött vendég, Csombor Bandi bácsi, a Népművészet mestere nemegyszer elisme­rően bólintott: „egyik-másik pór egészen ügyesen járja". Ha rmlncöten-negyvénen tán­coltak a teremben, élvezettel dobbantottak a csárdás rit­musára, a parketta csak úgy hullámzott a talpuk alatt. A párok folyton cserélődtek: egyetemisták, főiskolások, gimnazisták, munkásfiatalok. Miért szeretik a táncházat? „Vidám hangulatáért, a pat­togós zenéért. Szeszt sem kell innunk ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, könnyen megy az ismerkedés is." Töb­ben mondták, hasonló tanfo­lyamra ismét szívesen jelent­keznének. A művelődési köz­pont folklórklubja ugyan­ilyen népszerű. Nem ritka­ság, hogy több mint kilenc­vénén — munkások, kis- és nagydiákok, fiatalok és idő­sebbek — hallgatják a leme­zekkel, diaképekkel illuszt­rált előadásokat. A résztve­vők közül sokan a táncház­nak ls törzsvendégel, itt el­méleti ismereteket sajátíthat­nak el. A szebbnél szebb táncok­kal és dalokkal most már nemcsak a hivatásos együtte­sek műsoraiban, parasztlako­dalmakon találkozhatunk. Nagy Alberték tanfolyama, az alkalmi táncházak sikere bizonyítja, a népi tánc éa zene meghonosodott a váro­si fiatalok körében. Többen felvetették, Jó lenne, ha egy ízlésesen, hangulatosan ki­alakított, állandó táncház nyílna, amely rendszeresen vendégül láthatna neves népművészeket, népi zeneka­rokat ls. L. Zs. &üj tízem Szerencsen Szivattyúkat gyárt Új üzemmel gazdagodik a Borsod megyei Szerencs. A Diósgyőri Gépgyár átvette a helyi gépjavító vállalat te­lephelyét, és önálló iircn-!*­vé fejleszti. Az anyavállalat­nál már készül a szerencsi üzem fejlesztési terve. E sze­rint a gyár új telephelyén szivattyúkat gyártanak majd. A különféle tipusu szivaty­'„>uk gyártásának nagyará­nyú fejlc:z'.í;ít az export­lehetőségek javulása teszi szükségessé. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents