Délmagyarország, 1975. március (65. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-23 / 70. szám

VASÁRNAP. 1975. MÁRCIUS 23. A megfiatalodott városközpont. hattyúdala. A falak útját állták a város fejlődésének is, ezért 1820­ban megkezdték a várfalak bontását, az elposványosodott várárok feltöltését. A márciusvég fordulópont a város életében. Négyszáz­negyvenhét évvel később, csaknem hajszálpontosan azon a napon szabadult fel Győr, mint amikor a töröktől visszafoglal­ták a várost. 1945. március 28-án a folyók városában is véget ért a sok-sok szenvedés. 1944. áprili­sától 24 légitámadás rombolta a város iparát, a lakóházakat, mű­emlékeket. A földi harcok sem kímélték a még épen maradt ér­tékeket: a visszavonuló németek a város akkori tizenhat hídja kö­zül tizenötöt felrobbantottak. Ro­mokban hevert az ipartelep, a város 5596 lakóházából 5308 hábo­rús kárt szenvedett. Teljesen rommá lett 263 épület 1504 laká­sának 3700 szobája, 809 lakóépü­let súlyosan megrongálódott. Az ország negyedik legtöbb kárt szenvedett romvárosa lett Győr. Czigány Jenő, a város ország­szerte ismert, alig két éve el­hunyt lokálpatriótája harminc évvel ezelőtt a városi elöljárósá­gon dolgozott, ismerte az élet új­rakezdésének minden gondját, ö jegyezte fel azt a véleményt, hogy még a legoptimistább győriek is ötven esztendőre taksálták a vá­rost ért károk helyreállításának idejét. Borúlátásukat az is táp­lálta, hogy Győr ipari üzemel kö­zül a háború utolsó napjáig 72 elpusztult, 50 pedig megsérült! A fél évszázadba nem kalkulál­ták bele az akkori emberek azt, ha az addig kisemmizett nép ve­szi kezébe a hatalmat, az élet nagy gyorsasággal visszatér a megszokott kerékvágásba. A harc pedig Győrött sem volt könnyű, a hatalmukat féltő retrográd erők mindent megkíséreltek, hogy fé­kezzék a történelem szekerét. A már harminc éve is iparinak szá­mító város munkássága azonban keresztülhúzott mindenféle szá­mításukat. Csaknem a szó szoros értelmében puszta két kezük te­remtő erejével állították talpra a gyárakat. Hallatlanul érdekes lenne olyan győri amberrel találkozni, aki a harcok utolsó napjaiban látta utoljára városát, s most, harminc év után az ő szemével, emlékei­vel összevetve leltározósétára in­dulni a Budapest után harmadik helyen álló ipari városba. Köz­hellyel élve: rá sem ismerne egy­kori városára. Nemcsak azért nem, mert emlékei között kutat­va talán az egykor romos háza­kat keresné — elsősorban amiatt, hogy időközben átformálódott, a régi az újjal ötvöződött a város­képben. A műemlékekben gazdag Belváros — az országos rangsor­ban e tekintetben is az elsők kö­zött jegyzik Győrt — hangulatos polgárházai, palotái évszázadok­kal ezelőtti pompájukban állnak. És ahol útját állta a fejlődésnek a régi, ott a városképbe illő új házakat' emelt a ma embere. A legjellegzetesebb példa erre a városközpont átformálása: a Győr jelképeként Ismert városi tanács­háza — az épület az idén 70 esz­tendős — most még inkább ki­emelkedik az üveg- és betonpalo­ták keretében. Bombáktól sérült házakat, földszintes épületeket, egész utcatömböt bontottak le, helyére a megyei tanács és a vízügyi igazgatóság közös székhá­zát emelték. A tervezők és épí­tők olyan jól oldották meg fel­adatukat, hogy nívódíjjal jutal­mazta őket az Építésügyi és Vá­rosfejlesztési Minisztérium), A régi városrészben sétaldMfcn­ber csaknem minden utcábJWúj építkezésbe botlik. A Belvárca re­konstrukciójának legfontosabb művelete most a Gorkij utcában és annak környékén folyik. A munka azzal kezdődött, hogy — igen hosszú vajúdás után — ki­ürítették az egykori Teleki-lakta­nyát, helyén hozzákezdtek a szín­ház építéséhez. Ezzel átellenben épül majd — a régi várfalak ma­radványaiból, a kazamatákra épült földszintes, avult házakat lebontották — a Gorkij utcai la­kótelep. A színházépítés politikai kér­déssé lett időközben. A városuk történetét jól ismerő győriek igen büszkék arra, hogy Budapest után itt épült a vidék első kőszínháza. (A lelkes soproni lokálpatrióták vitatják ezt, és az elsőséget ma­guknak vallják a közelmúltban felújított színházukra alapozva.) A lényeg az, hogy Reinpacher ká­vés kért és kapott engedélyt ál­landó kőszlnház építésére a vár egykori Bécsi kapujának védel­mére épített három véderőművé­ből lett szigeten, az akkori Ra­dón. 1798-ban elkészült a színház, német és magyar társulatok ját­szottak benne. Nemcsak a múló idő, hanem az árvizek ls alaposan megrongálták az épületet — Na­póleon katonái annyira „megtisz­telték" Thólia e hajlékát, hogy istállónak használták —, ezért örökösen toldozták-foltozták. Ujabb tőkepénzes nem akadt, a város pedig nem akart áldozni színházépítésre, ezért javítgatták inkább a régit. Nem sok haszon­nal: gyakorta előfordult, hogy a nagyérdemű közönség esernyők alatt ülve volt kénytelen élvezni az előadást: a tetőn befolyt az esővíz. Több mint száz esztendő óta halaszthatatlanul szükséges­nek tartották Győr új színházá­nak megépítését. A tanácshatalom fél évszázadra zsugorította volna ezt az időt, hiszen programjába vette e munkát. A harmincas években — az időközben létre­hozott Bálint Mihály-alapítvány­ra alapozva — pályázatot írtak kl a színházépítésre, de nem jutot­tak messzebb az előzetes tervek­nél, költséglatolgatásoknál. A fel­szabadulás után, az ötvenes évek egyik sarkalatos győri program­pontja volt az új színház. Sajnos, csak terv maradt. Manapság vi­szont vasbetonban feszülő való­ság: épül Thália új otthona. Me­rész formája ma még kicsit ide­gen a győriek számára, azt vi­szont mind büszkén mondja, hogy hazánk legmodernebb színháza lesz a Rába-parti városban. A két oldalszínpadon, forgószínpa­don, egyedülálló zsinórpadláson kívül az is érdekessége, hogy né­zőtere csak „földszintes", ám az első és az utolsó sor között pon­tosan hét méter lesz a szintkü­lönbség. A város másik büszkesége — ugyancsak régi óhaj valóra válá­sa — a Mosoni-Duna partján, Révfaluban épülő — ettől a tan­évtől már részlegesen működő — Közlekedési és Távközlési Műsza­ki Főiskola. Az impozáns tanul­mányi épületek, laboratóriumok, a nagyszerű önkiszolgáló étterem, a kollégium a bécsi országúton érkező utas figyelmét már mesz­sziről felhívja magára. Még két év, és teljesen elkészül a nagy mű. A főiskola több ezer nappali és levelező hallgatója minden bi­zonnyal fiatalos pezsgéssel gaz­dagítja a város szellemi és sport­életét is. Üj az az Erzsébet-hidat formá­zó kábelhíd is, amit a vagongyá­riak készítettek a Mosoni-Dunára, közel hozva a főiskolát a termál­fürdőhöz. Alig néhány éve nyi­tották meg a Szécsényi múzeum­patikát, a közelmúlttól fogadja a lótogatógat a város neves szü­lötte, Kovács Margit Kossuth-dí­jas keramikus és szobrász állan­dó kiállítása a műemléki Kreszta­házban, és készítik a helyet Bor­sos Miklós Kossuth-díjas szobrász ugyancsak állandó kiállítása szá­mára, valamint a város új kultúr­históriai érdekességű gyűjtemé­nyét, a Madách-gyűjteményt be­mutató kismúzeumot. A felszabadulás után épült a Rába mozi, az ifjúsági ház, bő­vült a szálloda", turistaszállót emeltek az ugyancsak új vasútál­lomás és autóbusz-pályaudvar közelében. Oj a Bercsényi, a Mayer általános iskola és szak­középiskola, a közgazdasági tech­nikum, az építőipari szakközép­iskola. bővült a Révai gimnázium és szakközépiskola. Nem felejt­hetjük ki a Nádorvárosban épült városrész oktatási intézményeit se, amelyek közül csak a leg­utóbb átadott Móra Ferenc álta­lános iskolában 1500 gyermek ta­nul. Űj, a ma már csaknem 30 ezer embernek otthont adó Adyváros, az úgynevezett Honvéd-kórház — mellette a közeljövőben kezdik építeni a 600 ágyes megyei kór­házat — és még jó néhány itteni középület. Adyváros hamarosan teljesen elkészül, ám az építők és a házgyár nem marad munka nélkül: tízezer lakásos városrész épül — Kun Béláról nevezték el — Nádorváros délnyugati részén. Győr már háború előtt is is­mert nagyüzemei nemcsak újjá­épültek romjaikból: a Vagongyár, a Rihards, a győri Textil, a Pa­mutszövő, a Keksz- és Ostya­gyár, a Bútorgyár, a Gardénia, hanem soha nem tapasztalt fej­lődésnek is indultak. A Rába Magyar Vagon- és Gépgyárról mindenki tudja, hogy a közúti járműprogram megvalósítása köz­ben Igazi nagyüzemmé fejlődött, ám arról talán kevesebbet hal­lottak, hogy a Graboplaszt Pa­mutszövő- és Műbőrgyár ugyan­csak Európa-hírű vállalattá lett. öregbítette a győri ipar hírne­vét a világ csaknem minden tá­jával üzleti kapcsolatban álló textilipari vállalat, a Richards Finomposztógyár ls. Fontos és jel­lemző szám: Győr aktív keresői­nek több mint kétharmada, a me­gye lakosságának pedig 60 szá­zaléka az itteni iparban dolgozik. A legnagyobb bázis a vagongyár, több mint tízezer embernek ad kenyeret. Az sem lebecsülendő, hogy az ötszáz munkásnál többet foglalkoztató gyárak, ipartelepek száma jelenleg huszonhárom! Egyedülálló győri specialitás, hogy a város 30 kilométer suga­rú körzetéből naponta több mint harmincezer ember — 'mákonyi város — jár dolgozni a jelenleg 110 ezer lakosú városba. Az ipar nagyarányú fejlődése tette az egykor kereskedelméről nevezetes várost a vidék talán legdinami­kusabban gyarapodó tájcentrumá­vá. Ennek jellemzéséül elég arra utalni, hogy 1949-ben 60 ezer la­kosa volt Győrnek, és az ütemes lakásépítés ellenére is ma még csaknem 6000 lakásigénylőt tarta­nak nyilván a városi tanács kerü­leti hivatalában. Nagymérvű a három évtizedes fejlődés a kulturális életben ls: hagyománnyá lett a szép magyar beszéd országos versenye, az is­meretlenségből szerzett elisme­rést a fiatal Győri Filharmonikus Zenekar, nemzetközileg is felfi­gyeltek a Győri Leánykarra, a ze­nei nevelési konferenciákra, köl­tői biennálékra, és egyre tartal­masabb programot ad — talán mondani sem kell, hogy a-közel­múltban épült a vízi szinpadra alapozott — Győri Nyár. Országossá terebélyesedett a Győrből indult kezdeményezés: Itt kötötték az első olyan szerző­déseket a városi tanács és az üze­mek vezetői, amelynek értelmé­ben 600 napközi otthonos óvodai hely építéséhez adnak anyagi se­gítséget, s ezzel Győr lesz az el­ső vidéki nagyváros, ahol vala­mennyi óvodába jelentkező gyer­meket fogadni tudnak. SZABÓ ZSIGMOND Z. Szabó Lászió felvételei A Magyar Vagon- és Gépgyár hátsóhíd gyártó üzeme; a kerékagygyártó sor, dúlta az osztrák, ami maradt, a tatár égette. IL Ottokár itt vívott meg V. István hadaival, s e csatában a győriek olyan érdemeket szereztek, hogy a király 1271-ben kiváltságlevelet adott, városi rangra emelte a települést. Ez a 704 éve történt esemény új fejezetet nyitott Győr fejlődésének életében, bár Ottokár törlesz­tett a két évvel korábbi vereségért. A város talpraállt. Falait Há­nyad! János vívta — 1455-ben országgyűlést ls tartott Győrött Lamberger a töröktől megrettenve felgyújtja a várost, és hadnépével Bécsbe vonul. Ekkor kapta Győr a Janik Kala (Égett vár) nevet. Az osztrákok ismét felépítették a győri várat, Bécs védőkapuját, ám Szinán nagyvezér százezres hadával kéthónapi ostrom után elfog­lalta az erősséget. Négy év múltán, 1598. március 29-én, hadicsellel visz­szafoglalták a várost a törőktől. Napóleon hadjárata idején már csak vég­vár volt Győr, tíznapi hadakozás ntan kapitulált. Ez volt a vár M ég a legfiatalabb városok „önéletrajzát" is nehéz né­hány sorban elmondani úgy, hogy minden fontos for­dulópontról szó essék. A kiemelés ezért esetleges. Meg­vallatva a földtörténet beszédes lapjait, kitűnik, hogy a * Rába, Rábca, Marcal és a Mosoni-Duna találkozásá­nál fekvő Győr alapjait a bronzkorban vetette meg a halászó­vadászó ember. Az illíreket az időszámítás előtti V. század körül a kelták követték, ők nevezték el a várost Arrabonának. Aztán jöttek a rómaiak, Attila hunjai, Szvatopluk morva-szláv alattvalói, az avareh, és végül a honfoglaló magyarok. A szárazföldi és vízi ntak csomópontjában fekvő Győr váráért gyakorta hadakoztak. Fel­1

Next

/
Thumbnails
Contents