Délmagyarország, 1975. március (65. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-19 / 66. szám

SZERDA, 1975. MÁRC IUS 19. 3 toknak, az anyáknak és a gyermekeknek, hogy nem hagyják virág nélkül az új. Bulgária első harcosainak sírjait. Elvtársnők és Elvtársak! A békcárt, a demokráciá­ért és a szocializmusért ví­vott harc minden őrhelyén egy sorban, egymás mellett vállvetve álltunk. Egymási mellett, vállvetve, egy sor­Todor Zsivkov felszólalása ban leszünk önökkel az el­következő években is. A tör­ténelmi bolgár—magyar ba­rátság él, és őrökké élni fog, mert ez szocialista, kommu­nista barátság! Sikeres munkát kívánok XI. kongresszusuknak! Napról napra legyen ra­gyogóbb, boldogabb és gaz­dagabb a Magyar Népköz­társaság dolgozóinak élete! Éljen a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt! Éljen a Magyar Népköz­társaság ! Erősödjék a Bolgár Kom­munista Párt és a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Bolgár Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság har­cokban és építő munkában kipróbált testvéri barátsága! Éljen a kommunizmus nagy ügye! Dr. Gustav Husák, a Cseh­szlovák KP Központi Bizott­ságának főtitkára az aláb­biakat mondotta: Tisztelt elvtársnők, elvtár­sak, kedves magyar bará­taim! Csehszlovákia Kommunis­ta Pártja Központi Bizottsá­gának nevében köszönete­met fejezem ki a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusára történt meg­hívásért, azért, hogy részt vehetünk e jelentős tanács­kozáson. Engedjék meg, hogy átadjam Önöknek, a kongresszus küldötteinek, a Magyar Népköztársaság min­den kommunistájának, mun­kásosztályának, parasztságá­nak és értelmiségének a csehszlovák kommunisták, dolgozó népünk őszinte elv­társi üdvözletét. A csehszlovák kommunis­ták, egész népünk nagy ro­konszenvvel tekint a ma­gyar népnek a szocialista társadalom fejlesztése ér­dekében kifejtett erőfeszí­tésére : nagy figyelemmel kísérik az Önök XI. kong­resszusának tanácskozását, amely sikeres időszak mér­legét vonja meg, s amely­nek az a feladata, hogy kije­lölje pártjuk és társadalmuk további fejlődésének irá­nyait. Országainkban a kommu­nista mozgalom a győzelmes Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására bonta­kozott ki, s kezdettói fogva közeli, elvtársi és interna­cionalista kapcsolatok voltak a csehszlovák és a magyar kommunisták között. Meg­nyilvánult ez a kát világhá­ború közötti Időszakban, kü­lönös intenzitással a hitleri fasizmus ellen vívott közös küzdelemben, a nemzeti, az állami és a társadalmi ha­ladásért folytatott harcban. A csehszlovák és a ma­gyar nép történei mének új szakasza kezdődött a náciz­mus, a fasizmus leverésével, a szovjet hadsereg világtör­ténelmi jelentőségű győzel­mével, amelynek harminca­dik évfordulójáról a közel­jövőben emlékezünk meg Magyarországon, Csehszlová­kiában és más országokban is. Marxista—leninista párt­jaink vezette munkásosztá­lyunk. dolgozó népünk győ­zelmét követően kapcsolataink. szövetsé­günk minőségileg megújult, kiszélesedett, összhangban a szocialista rendszer épí­téséből. fejlesztéséből faka­dó közös érdekeinkkel és céljainkkal, a marxista—leninista elmé­lettel, a proletár internacio­nalizmus és a sokoldalú test­véri, elvtársi együttműködés alapelveivel. Szövetségünk erejét meghatározza a Szov­jetunióhoz és a szocialista kö­zösség országaihoz fűződő mély és tartós kapcsolatunk, a szocialista országok, vala­mint a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom egységének megszilárdításáru irányuló közös érdekünk. Kedves elvtársak! Nagy érdeklődéssel és fi­gyelemmel hallgattuk párt­juk Közoonti Bizottságának Kádár elvtárs által előter­jesztett beszámolóját. Ez a jelentés meggyőző mérlege azoknak a sikereknek, ame­lyeket a Magyar Népköztár­saság kommunistái, dolgozói a szocialista társadalom fej­lesztésében elértek. Pártjuk és népük a magvar kommu­nisták és a forradalmi pro­letariátus dicső harci hagyo­mányait folytatja, s immár több mint negyedszázada éni­ti, szilárdítja a népi hatal­mat, a szocialista rendszert, Gustav Husák felszólalása dolgozik a szebb, boldogabb életért. Az MSZMP vezette magyar nép sikerei az ipar, a me­zőgazdaság, a tudományok cs a kultúra területein, a dolgozók életszínvonala emelésében elért eredmé­nyeik olyan önfeláldozó, al­kotó munka gyümölcsei, amelyek Csehszlovákiában elismerést keltenek, s ame­lyeknek őszintén örülünk. Szívből gratulálunk Önök­nek ezekhez a történelmi si­kerekhez. örülünk annak, hogy a Magyar Szocialista Munkás­párt — amelynek élén Ká­dár elvtárs, a magyar nép és a nemzetközi kommunis­ta és munkásmozgalom ki­váló képviselője áll — nagy tekintélynek örvend, bizalom és támogatás övezi a dolgo­zók legszélesebb rétegetben. Érdeklődéssel és rokonszenv­vel követjük kongresszusuk munkáját, amely az elkövet­kező évekre szóló feladato­kat és célokat tárgyalja. Mély meggyőződésünk, hogy kongresszusuk eredményei, a fejlett szocialista társadalom építésére vonatkozó program megvalósítása nagy eredmé­nyeket hoz majd Magyaror­szág munkásosztályának és minden dolgozójának, s ezek a sikerek hozzájárulnak or­szágaink, valamint az egész szocialista közösség kölcsö­nös, baráti és elvtársi kap­csolatainak további szilárdí­tásához. Tisztelt elvtársnők, elvtár­sak! Csehszlovákia népét szin­tén hasonló feladatok foglal­koztatják, mint amilyenek­ről az Önök kongresszusa tárgyal. Készülünk Csehszlo­vákiának a szovjet hadsereg által történi felszabadítása 30. évfordulója méltó meg­ünneplésére, mérleget ké­szítünk arról a hősi munká­ról, amelyet munkásosztá­lyunk, szövetkezeti paraszt­ságunk és szocialista értel­miségünk az elmúlt 30 év­ben, a szocialista rendszer építése és fejlesztése sorén végzett. Az Önök és a mi példánk, a szocialista orszá­gok és mindenekelőtt az el­ső szocialista ország, a Szovjetunió példája bi­zonyítja, mire képes a fel­szabadult munkásosztály és dolgozó nép. ha kezében tartja a hatalmat és mar­xista—leninista párt ve­zeti. Napjainkban, amikor a fejlett kapitalista országok gazdasági és politikai válság­ban vesződnek, amikor nő a munkanélküliek milliós serege és fokozódik a dolgo­zók szociális bizonytalansá­ga, még inkább kidomborod­nak a szocialista rendszer mérhetetlen előnyei. A szo­cialista országokat gazdasá­guk tervszerű fejlődése, po­litikai és gazdasagi szilárd­ság, valamint a dolgozó em­ber anyagi, kulturális szín­vonalának ós létbiztonságá­nak növekedése jellemzi. Most mutatkozik meg, hogy milyen előnyt és szilárd alapot jelentenek számunk­ra kölcsönös gazdasági kapcsolataink, növekvő gazdasági együttműködé­sünk a szovjetunióval és a többi szocialista országgal. Természetesen vannak prob­lémáink és gondjaink; az árak növekedése a kapitalis­ta piacokon bizonyos mér­tékben érinti a mi gazdasá* gunkat ls. Ám ml nem a dol­gozó nép rovására oldjuk meg problémáinkat. A csehszlovák szocialista köztársaságban jelenleg azon fáradozunk, hogy sikeresen fejezzük be az ötéves tervet, hogy teljesítsük Csehszlová­kia Kommunista Pártja XIV. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége kitüntette az MSZBT-t kongresszusának határozatait. Csehszlovákia Kommunista Pártjának politikáját a mun­kásság, a parasztság és az értelmiség széles rétegei tá­mogatják; ez a politika min­den teren kiemelkedő ered­ményeket hoz. Ilyen helyzet­ben készülünk mi ls pártunk XV. kongresszusára. Elvtársnők és elvtársak! Pártjaink és szocialista or­szágaink internacionalista egységét, a Szovjetunióhoz és népéhez, tapasztalt lenini pártjához fűződő barátsá­gunkat és szövetségünket po­litikánk és egész tevékeny­ségünk sarkalatos tényezőjének tekintjük. Ezért együttesen és egyeztetett módon járunk el a nemzetközi prob­lémák megoldásában is. Nagyra értékeljük és aktívan támogatjuk a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusán elfogadott bé­keprogramot. Ez a program, amely a világban meglevő feszültség enyhítését, a prob­lémák békés úton történő megoldását és a különböző társadalmi rendszerű orszá­gok közötti kapcsolatok fej­lesztését tűzi ki célul, né­peink és a világ összes de­mokratikus, békeszerető erői­nek legsajátabb érdekeit fe­jezi ki. Az ez irányú erőfeszítés jelentős eredményeket hozott az utóbbi években: távolo­dott a hidegháború, közelebb került az együttműködés és a problémák megoldása. Meg­győződésünk, hogy az euró­pai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet — ez a rendkívül fontos esemény — sikeres befejezéséhez közele­dik, s 30 évvel a háború után, az európai nemzetek életé­nek jelentős határkövévé vá­lik. Nagyra értékeljük azt az aktív szerepet és lankadatlan erőfeszítést, amelyet e béke­program megvalósítása érde­kében a Szovjetunió Kom­munista Pártjának Központi Bizottsága és személyesen annak főtitkára, L. I. Brezs­nyev elvtárs kifejt. Bizonyos imperialista kö­röknek az enyhülési folya­mat visszafordítására vagy lassítására irányuló minden igyekezete és manővere elle­nére következetesen tovább folytatjuk ezt a politikát, hogy soha többé ne ismét­lődhessenek meg a világhá­ború borzalmai, hogy Euró­pa és az egész világ népei békében élhessenek. Ezek­nek a távlatoknak legfőbb biztosítéka a szocialista or­szágok egysége, együttműkö­dése és fejlődése, szilárd szö­vetsége a Szovjetunióval. A nemzetközi kommunis­ta és munkásmozgalom szi­lárd részeseiként arra tö­rekszünk, hogy tovább mélyüljön a marxizmus­leninizmus, s a proletár internacionalizmus elvein alapuló egységünk és kö­zös tevékenységünk. Küldött elvtársnők és elv­társak! A csehszlovák küldöttség nevében sok sikert kívánok kongresszusuk további ta­nácskozásához és jó eredmé­nyeket a XI. kongresszus határozatainak megvalósítá­sában. Ellen a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt! Ellen Csehszlovákia Kom­munista Pártla és a Magyar Szocialista Munkásoárt, va­lamint a Csehszlovák Szoci­alista Köztársaság és a Ma­gvar Néoköztársaság népe) közötti szilárd barátsági Éljen a szocializmus és a viláabékel Éljen a marxizmus—leni­nizmus! A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa tör­vényerejű rendeletével a Magyar—Szov­jet Baráti Társaságot a Népek Barátsága Érdemrenddel tüntette ki. A rendelet szövege az alábbi: „A Magyar Népköztársaság és a Szov­jetunió népei barátságának és együttmű­ködésének szilárdításában és fejlesztésé­ben szerzett nagy érdemelért a Népek Ba­rátsága Érdemrenddel tüntetjük ki a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társaságot." N. PODGORNIJ, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke; M. GEORGADZE, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének titkára. Moszkva, Kreml, 1975. március 18. Együtt a néppel Noteszlapok a kongresszusról Ki ne Ismerné a tapsok természetét? Mi tudjuk jól, van csekély tartalmat hor­dozó üres tenyércsattogás, de van meggyőződést kife­jező, őszinte tetszésnyilvá­nítás is. Minket ez utóbbi típusú tapsok érdekelnek, amelyek egyetértést, véle­ménytalálkozást fejeznek ki, azt a félreérthetetlen rea­gálást, hogy az előadó he­lyesen fejezte ki a hallga­tóság gondolatát, érzéseit. A XI. pártkongresszuson megnyugtató azt tapasztal­ni, hogy a küldöttek tapsa mindig akkor „jött be", akkor csattant föl elemi erővel, amikor politikánk lényeges kérdéseit, illetve megoldandó problémáinkat érintette a Központi Bizott­ság beszámolója. Szemlél­tetésül : valahányszor a szo­cialista országok testvéri összefogásáról, a felszaba­dító Szovjetunióval való szilárd szövetségről szólt Kádár János, hosszan zú­gott a taps, sőt többször ütemesen erősödött. MáS példa: Leonyid Brezsnyev­nek, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja küldöttsége ve­zetőjének felszólalása köz­ben tizenhétszer csattant föl a zsúfolt terem lelkes tap­sa, s végül fölállva sokáig éltette a magyar—szovjet barátságot. Meggyőző bi­zonysága volt ez annak, hogy a magyar kommunis­ták — s más hozzászólások­ból ítélve — az egész ma­gyar nép szívében kltéphe­tetlen gyökeret vert a szov­jet nép iránti testvériség érzése. Hazánk fölszabadulása 30. évfordulójának közeledté­vel ez a mély rokonszenv és barátság pártunk első titkárának beszéde közben is meg-megújuló tapserővel Jutott kifejezésre, és jól ér­zékeltette, hogy a magyar —szovjet barátság az MSZMP politikájának sar­kalatos kérdése, e barátság nélkül nem létezhet forra­dalmi munka és szocialista közboldogulás. A küldöttek, akiknek többsége bizonyo­san sok-sok ünnepségen, különféle szintű és fajta ta­nácskozáson vett már részt, tehát tulajdonképpen meg­szokhatta, hogy a dolgozó emberek minden adandó al­kalommal magától értető­dően hangsúlyozzák a Szov­jetunió iránti hűséget — most ezek az elvtársak a forró légkörű XI. pártkong­resszuson megindultan, ta­lán egy kis büszkeséggel is, szűnni nem akaró tapssal éltették a jövőnket, bizton­ságunkat meghatározó, or­szágos egyetértést kifejező központi gondolatot. S ta­lán mondani sem kell, a Csongrád megyei delegáció tagjai számára is felemelő érzés részt venni ilyen nagyszerű kongresszuson. Természetes módon tap­solt a pártkongresszus, va­lahányszor eredményeinket, az elmúlt négy évben jól elvégzett munkát szögezte le a beszámoló. Lakásépíté­si terveink túlteljesítése például osztatlan őrömet váltott ki nemcsak a kül­döttek soraiban, hanem a külföldi vendégek körében is. Egyik-másik közülük, taps közben, magasra emelt, összefogott kézzel mintha arra biztatott volna: csak így tovább, magyar elvtár­sak. A zsúfolt teremben fe­szült figyelem kísérte a Központi Bizottság beszá­molójának azt a részét is, amely a gondokról, az egész magyar közvéleményt foglalkoztató kérdésekről szól. Ismételten bebizonyo­sodott, hogy nincs a mun­kásosztály, a nép életének egyetlen olyan lényeges mozzanata sem, amely iránt a kommunista párt közöm­bös lenne. Es nyilván ez az oka annak, hogy a munká­ból élő tömegeket is rend­kívül érdekli mindaz, ami pártunkban történik. Ezt az oda-vissza szilárd kapcsola­tot fejezi ki a kongresszus egyik jelszava is: „A szo­cializmus útján, a párt ve­zetésével, együtt a néppel". Célunk: legjobban szolgál­ni népünket, hazánkat — hallottuk a beszámolóban, és valóban: amikor Kádár János azt hangsúlyozta, hogy a párt bizonyos sza­bályozást tart kívánatos­nak, hogy a személyi tulaj­don gyarapodásának mér­téke a családok szükségle­telnek kielégítését szolgálja és ne sértse a közérdeket, a szocialista elveket — ak­kor megint spontán csat­tant fel az egyetértő, bizta­tó tapsvihar. Igen, a kis­polgári önzés és harácsolás elleni — már-már sziszifu­szinak tűnő — küzdelem­ben jólesett hallani, hogy a párt megfelelő eszközökkel ebben a nehéz kérdésben is kész a dolgozó emberek­nek segíteni. Hadd jegyezzük meg vé­gezetül, hogy a XI. kong­resszuson ls azok a fel­szólalások voltak üdítők, azok kaptak nagy figyel­met és eleven tapsot, ame­lyek megyéjük, városuk, munkahelyük életéről lé­nyegeset tudtak mondani. F. Nagy István • • Ot kontinensre... Aligha túlzás azt állítani, hogy kedden a budapesti MÉMOSZ-székház állt a nem­zetközi érdeklődés középpontjában. A Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kong­resszusán elhangzott Leonyid Brezsnyev beszéde. A Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának főtitkára, a leghatalmasabb szocialista ország vezető ereje, az SZKP nevében ezúttal nálunk, Budapesten, a mi pártunk legmagasabb fóruma előtt foglalt állást fontos kérdé­sekben. Amikor beszéde elején emlékeztetett ar­ra, hogy a kongresszus csaknem egybe­esik hazánk felszabadulásának harminca­dik évfordulójával, a teremben — és az országban — szinte mindenki arra gon­dolt: aki ezeket a szavakat mondja, annak a pártnak, annak az országnak a kiemel­kedő képviselője, amely nélkül a magyar nép nem nyerhette volna meg három év­tizede „az ezeréves pert". Amikor pedig Leonyid Brezsnyev arról beszélt, hogy ml, magyarok, büszkék lehetünk a Duna—Ti­sza táján bekövetkezett forradalmi válto­zásokra, mindenkinek eszébe jutott az Is, hogy a Szovjetunió, az SZKP a felszaba­dítás után és azóta is milyen hervadhatat­lan érdemeket szerzett ezeknek a vívmá­nyoknak az elérésében. „Az együttműködés minden éve — mon* dotta az SZKP KB fótitkára — erősebbé tesz bennünket politikailag, gazdagabbá szellemileg, 1 megsokszorozza országaink gazdasági potenciálját, elősegíti népeink életének további javulását." Az. ami a magyar—szovjet kapcsolatok­ban oly gyümölcsözően megvalósult, szer­ves része a szocialista együttműködés me­chanizmusának, amelynek két legfőbb ..tengelye" a Varsói Szerződés szervezete és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Taná­csa. Az SZKP főtitkára jogos elégedettség­gel hangsúlyozhatta, mit Jelentett — és jelent — ez a jól működő mechanizmus, ez a testvéri együttműködés egymáshoz fűző­dő kapcsolatainkon túl — a világpolitiká­ban ls. Az az erö vezetett el a mai helyzethez, amelyről Leonyid Brezsnyev megállapítot­ta: a Szovjetuniónak és a testvéri szo­cialista országok többségének a kaoitalis­ta világ vezető hatalmaival fennálló kap­csolatai már többé-kevésbé normális me­derben alakulnak. Ezt az örvendetes ál­lapotot intézményesíteni és továbbfejlesz­teni a soron kővetkező feladat. Már a beszéd elhangzása közben öt kontinensre kopogták a távírógépek annak szövegét. A világ ezúttal budapesti kelte­zéssel hallhatta a békére, munkára, ba­rátságra és együttműködésre szólító han­got: az SZKP hangját.

Next

/
Thumbnails
Contents