Délmagyarország, 1975. március (65. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-15 / 63. szám

SZOMBAT, 1975. MÁRCIUS IS. 3 IIXI. pártkongresszus küldöttei A közösségért élni Panaszkodik Tóth Józsefw. hogy tavaly, amikor elkészült az újszegedi szövőgyártan a korszerű szövőcsarnok, légkondicionáló berendezéssel, automata gépekkel felszerelve, első osztályú szállodának is dicséretére váló fürdőkkel, társalgókkal, klubokkal, sőt fodrászattal és presszóval, sok szövőnő idegenkedett és el akart menni az üzemből. — Sokszor az újat is nehéz megszokni — sóhajt. — S gondolom felrémlik előtte az 1943-as esztendő, amikor tizenhat évesen, protekcióval — s egy kis kegyes csalással; egy esztendőt kijavított az irataiban — bekerült az újszegedi gyárba vízhordónak, anyagrakónak. Oly fejletlen volt akkor testileg, hogy géphez nem merték állítani. Bátyja a következő évben lépett az üzembe, de az irodában észrevették a kijavított dátumot, hiába védekezett meggondolatlanul, hogy ikrek. „Hogyan lennj?tek azok mondta a tisztviselő, hiszen egyikőtök júniusban. a másikótok szeptemberben született." Harminckét év után mosolyog Tóthné a történteken. Vége lett a háborúnak, kiemelték a gyár gépeit a Tisza medréből és elkezdődött az újjáépítés, a termelő munka. — Falujárás, népnevelés, ez volt a társadalmi munkánk — mondja Tóth Józsefné, aki több mint három évtizede az újszegedi gyárban mindenkinek csak Klárika, vagy Klári néni. Munka és tanulás, munka és tanulás — máig ez tölti ki életét. Mást el sem tud képzelni, mint a közösségben élni és a közösségért cselekedni. Felsorolni is sok lenne: öthónapos pártiskola, tervgazdasági előadóképző egy évig, munkaügyi tanfolyam, újra pártiskola. Társadalmi tisztségek, tagja a pártbizottságnak, titkára a gyári pártvezetőségnek. Most a megyei pártbizottság tagjai közé választották és könnyes lesz a szeme, amikor megemlíti, hogy küldött lesz a pártkongresszuson. Mivel a munkásellátás tartozik feladatkörébe, állandóan az emberek ügyes-bajos dolgaival foglalkozik. — Ezt szeretem legjobban — vallja. — Milyennek kell lennie a pártmunkásnak? — Szeretni kell az embereket — mondja — türelmesen és jóindulattal intézni mindennapi gondjaikat. Igazságosnak, de erélyesnek is, ha szükséges. Kereken harminc esztendeje dolgozik a közösségért, nem is tud változtatni életritmusán, még akkor sem tudna, ha akarna. Azt mondta, ha a kongresszuson kérdeznék. arról beszélne, hogy a nők tanuljanak bátrabban, s ne féljenek vezetővé válni. G. I. Együtt az olajiparral Szurmai Tibor, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat mérnöke. 1963-ban szerzett olajmérnöki diplomát Miskolcon, azután három évig szűkebb pátriájában, Szolnokon dolgozott az NKFV központjában. Szegedre 1966-ban került, alig néhány hónappal azután, hogy az olajmezőn megkezdődött a termelés. A termelőüzem vezető helyettese, 340 munkás és 31 alkalmazott tartozik hozzá. 1971-ben lett Algyőn tanácstag. 1973-ban pedig — a községek csatlakozásakor — a városi tanács ,és a végrehajtő bizottság tagja. Most a megyei pártbizottság és egyúttal a párt-végrehajtóbizottság tagjává választották, s neve ott szerepel Csongrád megye kongresszusi küldöttei között. Van valami megkapó és nagyon is figyelemre méltó a pálya e gyorsan fölsorolt állomásaiban. Hogyan lesz valaki néhány esztendő alatt olyannyira szegedivé, hogy beválasszák a tanácsba és végrehajtó bizottságába, hogy néhány évre rá a megye vezető testületében is helyet kapjon, s képviselőnk legyen a pártkongresszuson? — Kezdetben nem is igen volt érkezésem észrevenni, hogy szegedi lettem. Hiszen nemcsak a nappalokat,, de sok éjszakát és estét is igénybe vett a munka, az olajmezö hőskora. Nagyon sok munkánk volt, nemcsak a termelőüzem megszervezésével, a létszámfelvétellel, az emberek betanításával és szakmunkássá nevelésével. Egy év állott rendelkezésünkre, hogy bebizonyítsuk a szegedi mező értékességét a tervezett. 3,2 milliárd forintos beruházás jóváhagyásához. Sikerült bizonyitani. Hogy mennyire? Íme két adat: 1966 októberében 74en, 1968 januárjában pedig 824-en dolgoztak az üzemTermel az új bánya A kongresszusi munkaversenyben szép siker született az ország legnagyobb bányájában. a Thorez külfejtésen: megkezdődött a széntermelés a Visonta és Abasár közötti lignitmező új üzemében. Eredetileg 1977-re tervezték az újabb külfejtés nyitását, később azonban kidolgozták az idei negyedik negyedévi indulás lehetőségeit is, míg végül március 15-re hozták előre a határidőt. A visontaiak, lendületes munkájukkal később ismét módosítottak az elképzeléseken, még kedvezőbben változtattak a programon, s így még e hónapban mintegy 100 ezer tonna szenet küldhetnek a szomszédos Gagarin Hőerőműnek. Hozzávetőlegesen 18 millió tonnára becsülik az új, nyugati külfejtés szénvagyonát, ami évi 1,5 milliós termeléssel 12 esztendeig ad feladatot az ittenieknek. tárgyalások A magyar—svéd ipari, gazdasági és műszaki tudományos együttműködési vegyesbizottság V. ülését március 11—14. között tartotta Budapesten. A felek megállapították, hogy a két ország között a kooperációs és műszaki-tudományos kapcsolatok eredményesen fejlődnek, a két ország vállalatai, szervezetei között 34 termelési, kooperációs szerződés jött létre eddig és 26 új együttműködési témában tárgyalnak megállapodás előkészítéséről. A gépipari kooperációk bővítése érdekében gépipari albizóttságot hoztak létre. ben. S 1968-ra kezdett kialakulni a már véglegesnek tekinthető létesítmények sora is az olajmezőn. A gyors fejlődés egyre inkább éreztette annak szükségességét Algyőn is, hogy teremtsenek szorosabb kapcsolatot az olajiparral. Így lett Szurmai Tibor nagyközségi tanácstag 1971-ben. S mivel az olajipar Szeged életében is egyre nagyobb szerepet töltött be, 1973-ban már a városi tanács és a vb tagja Az alkotás vágya, a feladat nagysága hozta Szegedre. Társaival együtt nagy része volt annak az iparnak a megteremtésében, amely sokat formált és lendített a város életén, s e közvetett kezdés után természetes, hogy Szurmai Tibor közvetlenül is részese immár évek óta a város formálásának, irányításának. Sz. t Árucsere A Szabolcs-Szatmár megyei szövetkezeti kereskedelmi vállalat és a Szovjetunió kárpátontúli területe szövetkezeti kereskedelmi szerveinek képviselői pénteken Nyíregyházán aláírták a magyar—szovjet kishatármenti forgalom keretében idén szállítandó áruféleségekről a megállapodást. Március idusán Tavaszi nemzeti ünnepeink sorát nyitja meg március 15-e, Történelmi véletlen, hogy a 48-as forradalom és szabadságharc, a Tanácsköztársaság és felszabadulásunk évfordulói a naptárban ilyen közel kerültek egymáshoz. Véletlen, hogy a kikelet, a természet, a megújulás heteiben ünnepeljük korszakos jeléntőségű tavaszainkat — a szót immár átvitt értelemben használva. A történelmi dátumok ugyanis minden korban attól jelentősek, hogy üzenetük van az emlékezőkhöz. Március 15-e éppen ezért ma is több az események felidézésénél. Több az általános műveltséghez tartozó nevek és időpontok fölemlítésénél. Kérdést ad, amelyre válaszolnunk kell: a cselekvő hazafiság, a társadalmi haladás, a forradalmi eszmékhez való hűség vállalása lehet méltó válaszunk. Jó, hogy ezekre az összefüggésekre immár rendszeresen felhívja a figyelmet a KISZ. Tavaly is, az idén is a forradalmi ifjúsági napok egyik programjaként a hazafiságról és az internacionalizmusról rendez fórumokat. S jó, hogy ezek a fórumok a KISZ-en kívüliekhez és az idősebbekhez is szólni kívánnak. Nem válik ettől a szabadságharc évfordulója ifjúsági, netán, diák ünneppé. Csupán annak lehetünk tanúi, hogy a fiatalok keresik az ő hitvallásukat is kifejező ünneplés módját. Tavaly Isaszegen több tíz- . ezer ifjú és idősebb gyűlt össze — a Pest megyei KISZ-esek meghívására. Énekelt, szavalt, jelszavakkal teleírt táblákat emelt magasba. Kivitte az emlékezést a dicsőséges ütközet helyszínére, feloldotta az ünnep kötelezőnek vélt merevségét. A jelenlevők megértették a szándékot, és megértették az üzenetet is. Vizsgálták: mi közünk a múlt század szabadságharcosaihoz, mi közünk az elmúlt idők forradalmaihoz, milyen jogon nevezhetjük magunkat 1848, a Tanácsköztársaság, az antifasiszta harc eszmei örököseinek. Mit jelent folytatónak lenni? A folytatás mindenekelőtt cselekvést kíván. Szocialista társadalmunk építését, a hétköznapok nem mindig látványos, nem mindig könnyű feladatainak megoldását. Ez idő szerint például a felszabadulási és kongresszusi munkaversenyben, szakmai vetélkedőkben, pályázatokban, társadalmi munkaakciókban. Szürkébb ez a feladat, mint az elődöké, mint a márciusi ifjaké volt? Közhely válasz kívánkozik a kérdésre: napjainkban a független hazában, a dolgozó nép társadalmában mi más lehet a mai ifjak és idősebbek dolga, ha nem az építés, ha nem az, hogy képességeink legjavát nyújtsuk. A történelmi fordulók naptári közelsége egyebek között arra is figyelmeztet, hogy a kor változásai a forradalmi célok változásával is jártak. A közös vonást meglelhetjük bennük, és ezt a közösséget mai legjava törekvéseinkben is megtaláljuk. A kor leghaladóbb gondolatait képrviselték, a kor legsúlyosabb társadalmi ellentmondásai késztették cselekvésre a szabadságharc, a Tanácsköztársaság, az antifasiszta harc részeseit. A mi vállalt örökségünk sem lehet más. mint a haladás szolgálata, hazánk gyarapítása, helytállás a szocialista országok közösségének tagjaként a világ mai problémáinak megoldásában. Hiszen a magyar történelem kiemelkedő tettei sohasem voltak csak magyar ügyért valók. A szabadságharc, Európa forradalmainak egyike, amelyért nemcsak magyarok harcoltak. amely a haladó világ rokonszenvét vívta ki. A Tanácsköztársaság "Ugyancsak része a proletárforradalomnak, példája a Nagy Október volt, s felszabadulásunk a fasizmus leverésével, Európa békéjének megszületésével egyidős. A nemzeti ünnep tehát, a kegyelet mellett, a cselekvés, a tisztánlátás, a végiggondolás feladatát rója ránk. M. D. Csongrád megyében: Megkezdődtek a forradalmi ifjúsági napok Tegnap, pénteken délután ünnepélyes külsőségek között nyitották meg a forradalmi ifjúsági napok április 4-ig tartó megyei rendezvénysorozatát Hódmezővásárhelyen, a HÓDGÉP Vállalat üzemcsarnokában. Itt közel kétezer ifjúkommunista foglalt helyet, öt város és három járás KISZ-bizottságának képviseletében. Az ünnepségre egybegyűlt fiatalság mozgalmi dalokat énekelve fogadta a vendégeket, az elnökség tagjai. Megjelent az eseményen dr. Németh Lajos, az MSZMP Huszonhárom ország a tavaszi BNV-n Az idei tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásárra eddig hét szocialista ország és 16 európai, illetve tengerentúli tőkés állam, valamint Nyugat-Berlin 648 cége jelentette be részvételét. A legnagyobb kiállítók ezúttal is a Szovjetunió, az NDK, Ausztria és az NSZK. A külföldi vállalatokon kívül 591 magyar ipari, kereskedelmi vállalat vesz részt az ezúttal másodízben sorra kerülő tavaszi szakosított vásáron. A hazai vállalatok kiállítási anyagának összeállításában nagy hangsúlyt kap az ország felszabadulásának 30. évfordulója, a három évtized alatt elért sikerek, gazdasági eredmények bemutatása. Valamennyi kiállító 9 ágazatban (műszeripar, híradástechnika, irodagép- és számítástechnika, energiatermelés és villamosgépgyártás, fémmegmunkálás-kohászat, építőipari-klímatechnika, közlekedés-anyagmozgatás, könynyűipari alapanyag- és gépgyártás, valamint vegyipar és bányászat) mutatja be legkorszerűbb gyártmányait. A tavalyi első szakosított vásár sikere nyomán nőtt a nemzetközi érdeklődés, s ennek megfelelően nőttek a kiállítási területigények is. A vásárra felépül a több mint 5000 négyzetméteres D-csarnok, a legtöbb korszerűtlen régi épületet lebontották, így mintegy 3000 négyzetméternyi fedett kiállítási területtel bővült a vásárközpont. Fejlesztették a közműhálózatot, s bővül a büfék, elárusító standok területe. Egyébként a tavaszi vásár kezdete és befejezése (május 21—29.) az eddigi gyakorlattól eltérően a hét közepén lesz, így a vásár idejére csak egy hétvége esik. Ezúttal is öt szakmai napot rendeznek, hiszen a vásár mint a beruházási javak seregszemléje tulajdonképpen nem a nagyközönségnek, hanem a szakembereknek szól. Csongrád megyei bizottságának titkára, Török József, a szegedi városi pártbizottság első titkára, dr. Szalontai József, a hódmezővásárhelyi városi pártbizottság első titkára, dr. Csatordai Antal, a városi tanács elnöke és Pásztor Gabriella, a KISZ Központi Bizottságának titkára is. Bódi György, a KISZ Csongrád megyei bizottságának első titkára nyitotta meg a X. forradalmi ifjúsági napok megyei rendezvényeit. A Himnusz hangjai után Székely-Szabó Imréné, a HÖDGÉP KlSZ-csúcsvezetőségének tagja a vállalat nevében köszöntötte az ünnepség résztvevőit, majd Pásztor Gabriella, a KISZ KB titkára tartotta meg ünnepi beszédét. Méltatta nemzeti múltunk sorsfordulóinak jubileumát, három tavaszi ünnepünk jelentőségét, a XI. pártkongresszus és a felszabadulás 30. évfordulója előtt. Végül Pásztor Gabriella átadta a HÖDGÉP KlSZ-szervezetéuek a KISZ KB Vörös Vándorzászlaját. Elismerően szólt a vállalat ifjúkommunistáinak kiemelkedő mozgalmi munkájáról, mellyel 1972. és 1973. után most harmadszor és ezzel véglegesen elnyerték a vándorzászlót. A HÖDGÉP irodalmi színpada Három tavasz címmel színvonalas irodalmi összeállítást mutatott be az ünnepség résztvevőinek. Ezt követően Pásztor Gabriella kitüntetéseket adott át a vállalati KISZ-munkában jó eredményeket elért fiataloknak. Az ünnepség záróaklusaként és a FIN-napok nyitányaként Bódi György jelképesen meggyújtotta a szabadság lángját, amelyről a városi, járási KISZ-bizottságok küldöttei meggyújtották a maguk fáklyáját és kifutottak vele az üzemcsarnokból, mintegy szimbolizálva, hogy elviszik a szabadság lángját, a FIN-napok hangulatát, programját városuk, járásuk KISZ-fiataljaihoz. A hódmezővásárhelyi ünnepségen Szegedről részt vett az ifjúkommunisták népes csoportja is. Néphadseregünk jubiláló egysége A magyar néphadsereg Csongrád megyében levő egyik műszaki egysége „Harminc év a nép szolgálatában" jelszóval pénteken ünnepelte meg háromévtizedes fennállását. Az ünnepségen a magasabb egység parancsnoka köszöntötte a személyi állományt és méltatta az alapítók érdemeit, akik 1945ben az elsők között szervezték az antifasiszta magyar néphadsereget. A mai műszaki egység elődje ákkor mint könnyű hadihídépitő zászlóalj alakult meg, s a második Ukrán Front parancsnokságának irányításával teljesítette feladatát, a szovjet hadsereg előrenyomulási útvonalain utakat, vasutakat biztosított. Annak idején ebben az alakulatban szolgáltak a szentesi, a tiszaugi Tisza-hidak és a budapesti Kossuth-híd építői is. Az ünnepségen ott voltak a terület párt- és állami vezetőinek, a szovjet testvéralakulatnak a képviselői.