Délmagyarország, 1975. március (65. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-14 / 62. szám

PÉNTEK, 1975. MÁRCIUS IC 5 Közművelődés az ipari szövetkezetekben Nyolc művészeti együttes Tizenkét klub Az elmúlt esztendőben to­vább javult a megye ipari szövetkezeteiben a művelő­dési helyzet, a kulturális és sportmunka. A könyvtárak, a klubok, a színjátszócsoportok, a szakkörök és a néptánc­csoportok tevékenységét a Szövetkezeti Bizottság irá­nyítja, s gondoskodik fejlő­désükről. Ez utóbbi lemér­hető abból is, hogy nyolc művészeti együttesükből hét­nek sikerült országost minősí­tést szerezni — kettő arany, három ezüst, kettő pedig bronz fokozatot kapott. Kö­zülük a szegedi Minerva Színpad, a Népzenei Kör, valamint a Country együt­tes rendszeresen föllép. A népzenei kör Jugoszláviában is vendégszerepelt, műsoru­kat a szabadkai rádió is közvetítette. A megyében működő 12 szövetkezeti klub munkája általában jól segíti a tagság szakmai és politikai képzett­ségének növelését. Közülük a KISZÖV ifjúsági klubja tevékenykedik legeredménye­sebben. Az ipari szövetkezetek ha­tékonyan támogatják a köz­művelődési célok megvalósí­tását, tavaly például több mint 800 ezer forintot juttat-' tak a szövetkezeti bizottság­nak. Ezzel lehetővé teszik a további föladatok megoldá­sát, így a szövetkezeti dol­gozók világnézetének, élet­módjának formálását, a szövetkezet- és gazdaságpo­litikai célkitűzések, valamint a gazdasági problémák meg­ismertetését. Reményt keltő az a szoros kapcsolat, együtt­működés is, amely a tanácsi szervekkel, illetve kulturális intézményekkel alakult ki. Idén tovább kívánják fej­leszteni a szocialista munka­versenyt, fokozni a tagok ál­talános és szakmai müveit­ségét. A kulturális nevelő­munkában elsősorban a mű­vészeti csoportoknak keli élenjárni, mégpedig klubes­tek, író-olvasó találkozók, könyvnapok és brigádtalál­kozók megszervezésével. Eh­hez természetesen továbbra is szükség lesz a szövetkeze­tek hatékony támogatására. Forum női Fórumot tartottak tegnap, csütörtökön este DÉLÉP köz­pontjának tanácstermében. A KISZ-fiatalok ifjúságpoli­tikai témájú kérdéseire Tóth Zsuzsanna, a KISZ Csong­rád megyei bizottságának titkára válaszolt. A fórumon egyebek között szó volt a fiatalok érdeklődési köréről, a munkáslakás-építésről. Légy jó mindhalálig Gyermekelőadás a színházban Nyilas Misi történetét ne­héz apró gyerekeknek való mesévé alakítani. Olyanná, amelyben két külön tábora van a szereplőknek: egyik­ben a jók, másikban a rosz­szak. És amelyben végül fe­lülmaradnak, győznek a jók. A vendégszereplő Békéscsa­bai Jókai Színház Légy jó mindhalálig előadásában pe­dig ez a kis kegyes csalás, a jóindulatú „átírási szándék" felfedezhető, azonban csak valósult meg. De annyira ép­pen, hogy Nyilas Misi diák­éveinek Móricznál gazdagon jellemzett, hús-vér felnőtt szereplői a színpadon meg­halványultak, kissé érthetet­len bajoktól gyötört, össze­vissza rohangáló, furcsa be­szédű figurák lettek — mai gyerekszemek és -szívek előtt legalább biztosan. Dorogiék, Törökék, Pósalaky úr, Val­kay tanár úr: egyik sem vált egyértelműen jó, vagy rossz emberré az előadás so­rán, de olyan „igazi", ellen­tétes tulajdonságokat egyesí­tő felnőtté sem, amilyennek Móricz láttatta és a debre­ceni kisdiák megismerte őket. A sokszálú, ezer ág-bogú regényt három rövid felvo­násba kellett volna sűríteni, a sűrítés azonban csak né­hány, kétségtelenül fonto­sabb ponton sikerült, más­kor inkább egyszerűsödött a történet. Hogy az ugyanazon célú rendezői szándék e" két­féle színpadi megvalósulása között mekkora az érték- és hatáskülönbség, soha úgy nem mérhető, mint éppen gyerekelőadáson. Mert ez a közönség nem ismeri még sem a képmutatást, az udva­riaskodást, és megfontolások­kal sem szabályozza még érzés- és kedélyhullámzásét. A gyerekek inkább reagál­nak vérmérsékletük, egész fertőzetlen érzésviláguk, mint az eszüké gondolkodásuk alapján. Az egyszerűsödött epizódokat, a tantermi, a kol­légiumi és a felnőtt körök­ben zajló eseményeket a lep­lezetlen unatkozás nézőtéri zajai kísérték. Az érdeklődés szerencsére csendje akkor erősödött fel, félig-meddig amikor az „előkészítés" meg­történt, az indoklás befejező­dött, és Nyilas Misi magya­rázatra nem szoruló, sűrű le­vegőjű drámája bekövetke­zett. A publikum (amelynek tagjai persze ezúttal mintha mégis túl fiatalok lettek vol­na) tévedhetetlenül meg­érezte a legjobb színpadi pil­lanatokat. Hiszen még Maday Emőke is, a Nyilas Misit mindvégig elfogadható, hite­lessé varázsoló főszereplő, mintha ezekre a befejező percekre tartogatta volna erejét: kiábrándultsága, csa­lódottsága mélyén ott ragyo­gott a tovább őrzött tiszta­ság, és az igazság utáni tör­hetetlen vágy. Ezt megmu­tatni nem kis színészi fel­adat. Az egyforma szürke­ségre kárhoztatott felnőttek alakítói közül Valkay tanár úr megformálója, Gálfy László tudott színt, szikrát teremteni, kevés szóval is az öregkori esendőség és jóság érvényes megfogalmazását adni. Suki Antal célszerű, ökonomikus díszletei, Vág­völgyi Ilona puritán jelme­zei alkalmazkodtak a rende­ző, Udvaros Béla szükségsze­rű, de az előbb jelzettek sze­rint talán túl jól is sikerült egyszerűsítő törekvéseihez. S. E. Aucasin és Nicolette Bátran és takarékosan Dditőek, frissek, ráadásul valamiképpen — vagy épp ezérl — igenis újkoriak, maiak ezek az ófrancia his­tóriák. Az Aucasin és Nico­lette, vagy az Abélard és Héloise. Ez utóbbi persze (nemrégiben a Madách Szín­házban mutatták be) egysze­rűségében is jóval sokrétűbb, az angol író, Ronald Millar átköltésében modern színda­rab, míg az Aucasin és Ni­colette nálunk megmaradt széphistóriának, inkább az amatőr színjátszók között nepszerű pódiumdarabnak. Bár láthattunk már Sze­geden is műkedvelők elő­adta Aucasin és Nicolette-t, már csak a pódium- és tévé­művészet meglehetősen nagy eltérései miatt is nehéz ösz­szehasonlítani Keleti István és Csdnyi Miklós tévéfeldol­gozásával a szintén Keleti rendezte Szkéné-előadást. Ugyan egy ponton mégis: fia­talok játszották mindkettőt, s a bemutatók hangvételé­ben volt közös vonás. Első­sorban a lendületesség, a tiszta vidámság Egy előadás ötletessége persze a refide­zői erények közé sorolandó, az mégis vitathatatlannak látszik, hogy a sok mozgás­ra épülő ötleteket inkább közvetíteni tudják a koruk" szerint is fiatal színészek. Mint Csanyi Miklós frap­páns, kedves, mozgásos szi­porkáit most Kern András, Paudits Béla, Sörös Sándor és a többeik, majdnem min­den. Minthogy a széphistória szövege mai fülnek túl ér­zelmes lehet, ellensúlyozásá­ra gunyoros, ironikus játék­stílust teremtettek az alko­tók (Keleti István néhány éve ugyanezt irta elő szín­játszóinak). A szerelmi his­tória ódon nyelvezetének kedves báját viszont a naiv, egyszerű, bár rengeteg kel­lék, eszköz, jelmez látványa felerősítette. Kellemes, szórakoztató té­véfeldolgozását láttuk tehát a tizenkettedik századi sze­relmesek történetének. Egyet­len körülmény zavarta a né­zőt: „a játék a jálékban"­megoldás időnként komo­lyan veszélyeztette a tévés­játék egységét. A középkori várudvarra tévedt vándorko­médiások néha úgy összeke­veredtek saját nézőközönsé­gükkel, hogy a képernyőn zűrzavar volt látható, azaz pillanatokig nem történt sem­mi. Ami pedig ilyen szándé­koltan, tervezetten pergő rit­musú játékban, és főként te­levízióban, nagyon feltűnő hiba. S. E. A közelmúltban lezajlott termelőszövetkezeti közgyű­léseken elismeréssel nyug­tázta a tagság, hogy szű­kebb pátriánkban ls a küz­delmes év ellenére/ újabb eredményeket értek el, gya­rapodtak a szövetkezeti ala­pok, s nőtt a tagság jöve­delme. Köztudott, hogy idén szigorúbb, takarékosabb, ésszerűbb gazdálkodás hoz­hat megfelelő jövedelmet és tisztes zárszámadást. Szó esett erről a tervtárgyaló közgyűléseken is, hiszen a közgazdasági adottságok na­gyobb része nem változik, ugyanolyan földterületen kell megtermelni az értéke­ket, mint a korábbi időszak­ban A termelőeszközök, be­rendezések árai viszont emel­kednek, s ezt ellensúlyozni csak takarékosabb gazdálko­dással lehet. daság érdekeivel is, hogy adott területről maximális termésátlagokat takarítsa­nak be, felhasználva a kor­szerű termelőeszközöket; mű­trágyázás, intenzív vetőmag, modern gépek, stb. Í2J m A Szeged környéki gazda­ságokban, bár speciális kö­rülmények között gazdálkod­nak, mégis néhány terüle­ten elengedhetetlen a to­vábblépés, * így a gabonafé­lék termésátlagának növelé­sénél, a zöldségtermesztésnél, nem utolsósorban a kis te­rületű, tőkeszegény gazdasá­gok összevonásánál. Mindeze­ket figyelembe vették az idei gazdasági terv készítésénél, merészen, bátran alapoztak a már fölhalmozódott terme­lési és szakmai tapasztala­tokra, anyagi és technikai forrásokra, ugyanakkor arra a mind szélesebb verseny­mozgalomra, amely a XI. pártkongresszus tiszteletére, hazánk felszabadulásának 30. évfordulójára a mezőgazda­sági nagyüzemekben kibon­takozott. Bár még év elején vagyunk, mégis tapasztalha­tó néhány olyan vonás, amely nemcsak hogy előre mutat, de fényesen jelzi, a közös gazdaságok sem elé­gednek meg az eddig elért sikerekkel, a táj hírnevéhez méltóan korszerűbb, iparsze­rűbb termelésre törekednek. A szegedi Felszabadulás Termelőszövetkezetben 860 hektáron díszlik az iden bú­za. Bátran tervezték a ter­mésátlagot, egy hektárra 35 mázsát, őszi árpából 36 má­zsát, takarmánybúzából pe­dig, amiből 500 hektárt ta­karíthatnak majd be, szin­tén 36 mázsát kivannak be­takarítani a nyáron. Tiszte­letet parancsol a kukorica­termesztésük is, 650 hektá­ron díszlik ez a fontos ta­karmánynövény, hektáron­ként 55 mázsás termésátla­got terveztek. A szabadföldi zöldségtermelésben sem akar­nak szégyenkezni, íme a térv: paradicsomból 50 hektáron termesztenek, hektáronként 280 mázsát takarítanak be, ugyancsak fél száz hektá­ron díszlik a táj piros ara­nya, a fűszerpaprika, ebből 70 mázsát, míg paradicsom­paprikából, 20 hektáron pi­roslik majd, 100 mázsát ta­karítanak be hektáronként." Miért említettük fel mind­ezt? Mert egyidőben divat volt a közös gazdaságokban az alátervezés. Egy-egy esz­tendő munkájának számba­vétele után a gazdasági és pénzügyi terv készítésénél jó­val az elért termésátlagok alá terveztek, hogy így már előre kikalkulálják a jöve­delmezőséget, az eredményes gazdálkodást. Hol van már az az idő? A szövetkezetek érdeke egybeesik a népgaz­Az elmúlt néhány eszten­dőben alapvető változásnak voltunk tanúi a magyar me­zőgazdaságban, így Szeged környékén is, amikor meg­erősödtek anyagilag a szö­vetkezetek és néhány ága­zatban világraszóló sikert értek el. Mára tehát meg­teremtődtek azok a nagyüze­mi alapok, amelyekre bát­ran támaszkodva, merészen tervezhetnek, mert a terv nem irrealitás, hanem a va­lóság ésszerű felmérése, és szorgos munkával, kitartó el­határozással megvalósítható, forintra váltható. , Még ismételten a szegedi Felszabadulás Tsz példájá­nál maradva említsük meg, a tejtermelés alakulását, hi­szen ez az elmúlt esztendő­ben krónikus betegsége volt a magyar állattenyésztésnek. A közelmúltban Amerikából vásároltak Holstein friz faj­tákat, s darabonként 4 ezer literes fejési átlagot, a ma­gyartarkánál pedig 3 ezer li­teres fejési átlagot tervez­nek. Nyilvánvaló, hogy a pénzügyi tervük is a realitá­son alapszik, merész, de egy­ben takarékos, a kor köve­telményének megfelelő. Kis gazdaság és szolid eredményekkel Öttömösön a Magyar László Termelőszö­vetkezet. Az Idén nagy fába vágták fejszéjüket, gyökeré­ben átalakítják a termelés szerkezetét. Három önálló egységet hoztak létre, külön termelési és pénzügyi terv­vel, hogy könnyebben átte­kinthető legyen a szövetke­zet egészének tevékenysége, munkája, egyszerűbb legyen az ellenőrzés, kevesebb az anyag- és bérköltség. Három ágazatot, így műszaki üzemr­ág, növény- és állattenyész­tési üzemág, valamint kerté­szeti üzemágat hoztak létre. A bruttó termelési tervet is így tervezték meg, a műsza­ki üzemágra 7 millió, a nö­vénytermesztés és állatte­nyésztésre 8 millió, a kerté­szeti üzemágra 6 millió fo­rint bruttó bevételt. A gazdaság életében egyik esztendőről a másikra, sőt még hosszabb távon sem várható olyan csoda, ame­lyik garantálná a fényes eredményt, a tagság jövedel­mének rendszeres emelkedé­sét, egyetlen csodaszer van, az okos, tervszerű fejlesztés, az adottságok figyelembevé­telével az a törekvés, ame­lyik ugyan elismeri, hogy bár nem elég korszerű már az ilyen üzem, mégis az üzemágak kölcsönös együtt­működésével kiegyensúlyo­zott és tisztes eredményt ér­het el. Éppen ezt használják ki öttömösön, az új üzemági rendszer megteremtésével, ami kevesebb munkaerőt igényel, jobb a vezetés ha­tásfoka, kevesebb energiát emészt az ellenőrzés, ugyan­akkor a megtakarítás kézzel­fogható. Amíg az elmúlt év­ben például a gabonater­mesztést három szakember irányította, az idén egy. Lé­nyegében kicsinyített mását hozták létre egy-egy üzem­ágban az iparszerű termelés­nek, például a növényter­mesztésben amit öt ember irányít, több apró rendszer van: így gabonatermesztés, takarmánytermesztés, ipari növények termesztése, háztá­ji rendszer (háztáji föld, le­gelő. szórványszőlő, részes). Pénzben nem mérhető elő­nye is van ennek a gazda­ságvezetésnek, önálló cselek­vésre, gondolkodásra és gaz­dálkodásra serkenti a téesz tagságát, s természetesen a téeszvezetést is. Sajátos módon tehet és kell a homokon gazdálkodni, de mindig fennáll egy nagyon egyszerű és durva példa; ha sok az eső, vizes az eszten­dő, akkor elviszi a szőlőt, de jó a takarmánytermesz­tés, a kukoricatermés, az ál­lattenyésztés, tehát már nem lehet baj az év végi zárszám­adáskor. Ha viszont száraz az időjárás, bejön a szőlő, ami ugyancsak kihúzza a bajból a közösség szekerét, hiszen nemcsak hagyománya van a szőlőnek a homokon, de napjainkban is hektáron­ként 9—10 ezer forint tiszta jövedelmet garantál. Ügy tűnik, a kis gazdaságok „le­futották" magukat, a tájon is az ésszerű egyesüléseké a jövő, mindaddig azonban a kis területű, s tőkeszegény közös gazdaságokban is ér­demes odafigyelni minden jó kezdeményezésre, bátor ter­vezésre, hiszen mindennapi boldogulásunkat, a nagy kö­zösség eredményeit szolgálja. A tervek természetesen annyit érnek, amennyit meg­valósítanak belőlük. Még ta­vasz van, a bizonyítás, a helytállás időszaka ezután következik. Az erősödő szö­vetkezeti demokrácia, a jó közszellem viszont garancia arra, hogy a tervek realitás­sá lesznek. Sz. Lukács Imre A márciusi, áprilisi, májusi bérfizetési napok Az április 6-i pihenőnap áthelyezése, valamint a má­jus t-i munkaszüneti nap miatt a Magyar Nemzeti Bank, a SZOT-tal egyetértésben, szabályozta a munkabérfizetési napokat. A március 31-én, április 1-én és 2-án esedékes béreket március 28-án; az április 3-án, 4-én és 5-én járó béreket április 2-án; az április 30-án, május 1-én, 2-án, 3-án és 4-én esedékes munkabéreket április 29-én fizetik. Egyéb bérfi­zetési napok változatlanok. Új furfuroí­gyárat építenek A műtrágyák mellett a Pé­ti Nitrogénművek fontos és keresett terméke a furfurol­alkohol, amely az öntödék elengedhetetlen kelléke. Ezt az értékes vegyületet tíz oru szágba exportálja a Péti Nit­rogénművek. Legnagyobb megrendelőjük az NSZK, Olaszország és Franciaország. A termék gyártásakor azon­ban évről évre gondot okoz, hogy az alapanyagot, a fur­furolt külföldről kell besze­rezniük. Ezen a helyzeten némileg enyhített a nitro­génmüvek hódmezővásárhe­lyi gyáregysége, ahol kukori­cacsutkából gyártják az alap­anyagot.. Az ottani kapacitás azonban csak az Import egy hatodának megtakarf'.ícára ad lehetőséget. A Peti Nit­rogénművek most új furfu­rolgyár telephelyét jelölte ki. Az Alföldön és Dunántúlon felmérték a lehetőségeket és gazdaságossági számítások­kal rangsorolták azokat A furfurolgyártáshoz ipari fel­használásra nem alkalmas fára, vagy kukoricacsutkára van szükség. Elsődleges szempont tehát, hogy ezt a sok helyütt hulladéknak szá­mító alapanyagot könnyen, kis költséggel az új gyárhoz tudják szállítani. Mindezt fi­gyelembe véve leggazdasá­gosabbnak a devecseri gyár­telepítést tartották, amelynek helyét már kijelölte a Péti Nitrogénművek. Az új furfu­rolgyárat 450 millió forintos költséggé! epiuk iel. (MTI) I

Next

/
Thumbnails
Contents