Délmagyarország, 1975. március (65. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-02 / 52. szám

3 VASAKNAP, 1975. MÁRCIUS t, / A XI. kongresszus előtt Magánhangzók kórusa Hogy is tanultuk? A magánhangzók adják a mondat dallamát, zenei hatásokkal töltik meg a nyelvet, a magánhangzók, ha sok van belőlük, lággyá, puhává varázsolják a szavakat. Körülölel a sok hosszú ó, csodálkozást, kérdést rejt az é, simogatni tud egy megnyújtott i. A napsütéses délelőttön magánhangzók kórusa szárnyal a Dóm téri színpadon. Nem állnak díszletek, nem jelezte fanfár az előadás kezdetét. A színjátéknak mégis sok nézője akad. Vagy ötven kisgyermek kergetőzik, énekel, körjátékot játszik; közöttük három, aligfelnőtt, fiatal nő. És percenként felhangzik a főtéma: óvóónéééni! Ha a Deák Ferenc utcai óvoda eletéről programzenét lehetne írni, az első tételnek biztosan ezt a címet adnám: Süss fel nap! Süss fel nap, mert ennek a nyolcvan kisgyereknek rengeteg sétáinivalója van. Tudod, nap, az óvoda körüli, magas házak elveszik a fényedet, a földszinti, kis termekbe nehezen juthatsz be. Nincs udvar, njncs kert, a levegőért ki kell menni a házból. Hát süss sokat, napocska, ne fázzanak ezek, a város majd minden részéről összegyűjtött óvodások. Hogy jövőre se legven influenzajárvány közöttük, hogy a társadalmi munkával segítő apukák, anyukák mielőbb elkezdhessék a híd melletti játszótér rendezését, hogy gyorsan vége legyen a tanévnek és jöjjön hozzájuk még egy, új óvónéni, süss fel nap! Második tétel: Nők harmóniája. Kilencen vannak, öten óvónők, négyen dajkák. A foglalkozásbeli különbségek gyakran elmosódnak. Munkaköri kötelességük: taníts verset vagy készítsd az ebédet, mindegy, mit csinálsz, szeretettel add. Jutka óvónéni egyetemi tanulmányai közben keresett állást. Egy hét után még hamarabb fárad el, mint a többiek, erejét, szeretetét még nem tudja beosztani. A fizetését sem. Albérletet keres, most Vásárhelyről jár át. Megszerette ugyan az óvodát, de néprajzos akar lenni. Helga is képesítés nélkül dolgozik augusztus óta, 1050 forintért, Szarvasra jelentkezett, az óvónőképzőbe. Mindenáron el akarja végezni, addig inkább lemond a saját gyerekről is. Kiszomboron laknak a férjével, négyszázba kerül csak az útiköltség. Három évig képesítés nélkül dolgozott Márta, aki szintén csak a gyerekeknek „néni", ö már önállóan alakítja ki a tananyagot, most végzett levelezőn, Szarvason. Kedvenc gyerek? Ha az egyiket megpuszilja, húszan tartják az arcukat. De a legkisebb, a „még hároméves sincs"iZolika, igen, talán ő... A középső csoportot Hédi néni vezeti. Ez persze megint túlzás, mert harminckét éves, de mert három gyereke van, őt már megilleti ez a rang. Együtt diplomáztak a vezető óvónővel, a fiatalok szakmai nevelésében is igazi társak. „Húzzuk a kocsit közösen" — mondja róla Magdi óvónéni, a „főnök", bár ezt a szót itt még soha senki nem használta. Magdi riéninek hívják őt még a nyugdíjas dadusok is, átvették a megszólítást a kicsiktől. Testvérek és eredeti szakmájuk szerint szövőnő volt Erzsi néni, meg Pannika néni. Most nyugdíjasok, és dajkák. „Ide jár az unokám, így jutottunk az óvodába. Kértek, segítsünk, mert nem kapnak dajkát ennyi pénzért. Nehéz munka ez, nagymosás, naponta fertőtlenítés, takarítás, ebéd, uzsonna, öltöztetés." Miért csinálják mégis? Megint az örök válasz: a gyerekekért. Ezt mondja Márti és Kati is, a két fiatal dajka. Katit lassan óvónővé lehetne kinevezni, ő a mindenes. Mindenhez ért. Hat testvére között, gyerekként lett „szakmabeli". Iskolába .küldték, hiába tiltakozott. KARNEVÁL. Dolgos határ Vizsgázik az iparszerű termelés Március már mindenképpen a tavaszt jelenti. A földeken egyre több a munka, a szőlőkben, gyümölcsösökben metszenek, nyitnak, de a nagyüzemi táblákat is készítik elő tavaszi vetésre, szervestrágya-szórók, műtrágyaszórók járnak. Ebben a hónapban már nemcsak a tavaszi szántás, de a tavasziak vetése is kezdődik, a partosabb, homokosabb részeken mákot, borsót vetnek a földbe a közös gazdaságokban. A Szeged környéki tájban befejezés előtt a fűszerpaprika szerződéskötése. A gazdaságok már megkapták a vetőmagot, 40 kilós zsákokba csomagoltam A piros arany termesztése évszázados hagyománya a tájnak, a török hódoltságig vezethető vissza múltja, s bár olykor-olykor megcsalja, becsapja a termelőket, mint tavaly, kevesebbet fizet a vártnál, mégis a szegedi járásban termesztik az idén is a legnagyobb területen. A szövetkezetek, szakszövetkezetek és háztáji termelők négyezer hektár területre szerződtek. Űj gazdaküzösségek is honosítják a fűszernövényt, így például a mindszenti Tiszavirág Tsz. Hírül adtuk már, hogy a szeged-mihályteleki Üj Élet Termelőszövetkezet kezdeményezésére több neves gazdaság, így a kiskundorozsmai József Attila, a forráskúti Haladás, a pusztaszeri Hétvezér és a röszkei Kossuth Termelőszövetkezet az idén iparszerűen, új nagyüzemi technológiát alkalmazva termeszti ezt a fontos exportnövényünket. Ez lesz az első esztendő, amikor vizsgázik a föld, íf fajta, a gép mellett az új nagyüzemi technológia is. A homokon boldoguló gazdaközösségekben nagy ütemben tart a szőlő és gyümölcsösök metszése, nyitasa. A zárótétel címe: Karnevál. Hónapok óta készülnek rá, verssel, dallal, játékkal. Félévi vizsga, mondanám, ha iskoláról lenne szó. Szülők, pedagógusok közös munkájának eredménye, írnám, ha dolgozatot készítenék. De így, ismerve őket, találóbb szó a bemutató. Hivatalos meghívó nem készült a szombat délutáni karneválra, a szülők mégis izgatottan várták gyerekeik szereplését. Az óvodások pedig lázas igyekezettel próbálták műsorszámaikat. Csak ők kilencen nem voltak elfogódottak. Hogy ügyesek a gyerekek, nekik nem meglepetés. A magánhangzók kórusának ők voltak a láthatatlan karmesterei. Legszívesebben most is árnyékban maradtak volna, de megilleti őket a köszönet napfénye. Pálfy Katalin Cselekvő közösségek M

inden év egy gyűrű a tapasztalat fáján. S ahogy erősödik a törzs, egyre jobban hiszem, s egyre mélyebb meggyőződéssel vallom: különös varázsa van a közösségnek. Hívhatjuk tanulócsoportnak, brigádnak, alapszervezetnek, munkahelyi kollektívának, városközösségnek vagy akár nemzetnek — csak a mértékegységekben érzek lényeges különbséget. Nagyszerű dolog emberekhez tartozni. Egyik a másikat emeli vagy fékezi, biztatja vagy visszatartja, támasztja vagy taszítja — ezer és ezer kölcsönhatásban. S minthogy szocialista közösségekben eszmélünk, élünk és dolgozunk, ennek a közösségnek a melegségére, biztonságára, felelősségére gondolok. Arra, hogy közösségi rangra emelkedtek az ember dolgai. Közösségben találja kenyerét, boldogulását, ahhoz igazodva mérheti tisztességét. Nem maradhat le tőle messzire és nem futhat nagyon eléje. Ahogyan a párt kongresszusi irányélvért forgatjuk, lépten-nyomon meggyőződhetünk róla: a szocialista közösség mindinkább mértékadóvá válik életünkben. Legyen szó érdekekről — tüstént kiderül, hogy az egyéni érvényesülés nem mehet a közösség rovására, és a kis közösség érdekei nem kerülhetnek a nagyobb kollektíva érdekei elé. Legyen szó magatartás* ról — egyértelmű a párt álláspontja: legundokabb az önzés, a könyöklés, a közösségben való gázolás. Legyen szó munkánk és harcunk nemzetközi kereteiről — az elvi összeforrottság, a közös fellépés, a sokoldalú együttműködés a testvérországokkal, ez a mi mércénk. Valamennyi dolgunk, ügyünk a közösség erején fordul. A munka eredményessége brigádok lelkiismeretén, felelősségén, üzemrészek együttműködésén, partnerek pontosságán; a légkört, amelyben dolgozunk, élünk és politizálunk, pártszervezetek, tömegszervezetek, aktivisták kondicionálják; a lakóhely kényelméért és esztétikumáért ismét gyakran apellálunk a közösségek tetterejére, társadalmi szorgalmára. Pártunk a közösségi keretek cementezését szorgalmazza. Nyíltan is utal erre az irányelvek több passzusa, amikor a művelődés és a pihenés kollektív formáinak előnyét és szükségességét hangsúlyozza. De ha fölfejtjük a tömör mondatokat, a termelés, a közélet, sőt, még az ideológia szférájában is ott érezzük ezt a törekvést, gondolatot, Cselekvő, éber, feladatainkra, gondjainkra és hibáinkra egyaránt figyelmes közösség — ez a garancia a közös boldoguláshoz. S ideje lenne, hogy az egyes ember végre szüntelenül a közösséghez mérje magát: erkölcsét, társadalmi hasznosságát, járandóságait és kötelességeit egyaránt ebben a tükörben nézze. A közösség pedig ebben a mértékrendszerben ítélje meg tagjait. A szocialista közgondolkodás ma már parancsoló erő. „Szélesebb körben tudatosodtak eszméink, a szocialista magatartás normái, mélyült a társadalmi felelősségérzet" — írja a pártdokumentum. Ugyaakkor arról is tudunk, hogy sokan kivonják magukat a közösség erkölcsi törvényei és magatartásnormái alól; dühösen panaszoljuk, hogy mellékösvényeken kóborolva szereznek emberek anyagi előnyöket; helyenként azt is megengedik maguknak egyesek, hogy semmibe vegyék a közösséget. Ezt a leckét mindig csak fölfelé daráljuk, stafétabotként tovább adjuk — a magunk közösségében kellene pedig megharcolni vele. Nemcsak a munka szervezésében, a teremtő gondolatok összeadásában lenne nagy szerepe a közösségnek, hanem a nevelésben is többre futná az erejéből. Azt hiszem, ebben sok példával szolgálnak a munkásközösségek. Mindenki érzi és tudja, hogy ezekből a kollektívákból nem lehet tartósan „kilógni". Ezeknek a közösségeknek erősebbek a törvényei, szigorúbb az etikájuk. Sok helyen csak félre nézünk, ha társadalomellenes, közösségellenes magatartást tapasztalunk. Röstellünk szólni, nem akarunk „rosszak" lenni. A munkásmagatartás elvszerűbb, keményebb ennél. A munkásközösségnek nemcsak emelő, lendítő ereje van, hanem fékei is. A szocialista brigádokban gyakran fölteszik a kérdést a sorból kilépőknek: beilleszkedik — va^y megy? S talán nem lehet véletlennek tekinteni ennek ismeretében, hogy amikor az önzés, a kapzsiság, a harácsolás példáit sorolni szoktuk, legritkábban kerül munkás a listára. Valamikor a nevetségességig túlzásba vittük a közösségi életet, alig hagytunk időt arra, hogy magánemberek is legyünk. Ennek az lett a reakciója, hogy jó ideig szemérmesen kerülgettük a kollektív élet alkalmait. Most kitűnő a légkör ahhoz, hogy valóban felelős, szép, okos közös-égek szerveződjenek. Annyi példát produkált már eddig is a szocialista építés arra, hogy amit nem tudott átfogni műsza i gondolat, közgazdasági számítás — a közösség magáévá tette, megoldotta. Újítások, termelési és társadalmi mozgalmak, versenyek bölcsője a dolgozó közösség. De egyszersmind itt, a munkahelyi közösségekben virágoznak ki a humanitás legszebb példái is. S

okan úgy gondolják, hogy a gyarapodás lehetőségei szeparálják az embereket. De mi mindig a közös, az együttes boldogulás fontosságát és erkölcsét hangsúlyozzuk. „A dolgozó osztályok, rétegek alapvető érdekel a szocialista haza építésében, az életkörülmények javításában és a béke megőrzésében egybeesnek, az osztályok közötti különbségek tovább csökkentek" — állapítja meg a Központi Bizottság, s kifejezi azt az elvárást, hogy a jövőben is arányosan kívánjuk fejleszteni a jövedelmi színvonalat. Ebben a keretben nem fér meg az esz.méinktől idegen kispolgári szemlélet, s a közösségek dolga, hogy az önvédelem hatásos erkölcsi rendszerét megteremtsék vele szemben. Mint ahogyan a demokratizmus fejlesztésében, szélesítésében is sok hárul a közösségekre. Vissza tudják szorítani az antidemokratikus magatartást, légkört tudnak teremteni a vélemények indukálására és ütközésére, súlyt és tekintélyt tudnak adni előremutató kezdeményezéseknek. Az aktív, cselekvő közösség bizonyos értelemben maga a társadalmi lelkiismeret Hiszen a jó kollektíva erősíti bennünk a pozitív vonásokat, és visszaszorítja az individualista tempókat; tehetségünk szerin* emel bennünket; igazunk szerint bátorít és támogat; új meg új elvárásokat fogalmaz melyeknek meg kell felelnünk. Érdeme:; hát gondolni és figyelni arra a lehetőségre, amelyet a magas rendű szocialista közösség tartogat még. SZ. SIMON ISTVÁN Károlyi Mihály emlékülés A Magyar Tudományos előadást Kállai Gyula, az Akadémia és a Magyar Tör- MSZMP PB tagja, a Hazaténelmi Társulat Károlyi fias Népfront Országos TaMihály születésének 100. év- nácsának elnöke tart „Káfordulója alkalmából már- rolyi Mihály politikai örökcius 4-én 9 órakor tudomá- sége" címmel. A tudományos emlékülést rendez az nyos előadások és korrefeMTA várbeli kongresszusi „ , , . termében. A rendezvény el- ratumok Karolyi Mlhaly ; nöke Erdey-Grúz Tibor, az életútjanak egészéről adnak (MTA elnöke lesz. Megnyitó áttekintést. Olcsóbb rádiók, háztartási kisgépek, csillárok A KERAVILL Vállalat amíg az üzletek készlete március 3—15. között ren- tart, mintegy 20 millió fodezi hagyományos kedvez- rint értékű híradástechnikai, menyes tavaszi vásárát. A elektrojnos háztartási, erőskéthetes akcióban, illetve áramú cikkeket, valamint •••HMi^Mg^i jármű alkatrészeket és tartozékokat kínálnak különféle mértékű kedvezménnyel. A Szokol rádiót 20 százalékkal, az Akkord zenegépet 620 forinttal olcsóbban árusítják, a Riga hordozható rádiókészülék árát 1110 forintról 660 forintra mérsékelték. A konyhai robotgép árát 630 forintról 470 forintra csökkentették. Csehszlovák és lengyel csillárokat 30 százalékos, autó- és motorkerékpár alkatrészeket, autóápolási és felszerelési cikkeket 20—50 százalékos kedvezményes^áron hoznak forgalomba. Kitűntették Szigeti István: A Magyar Népköztársas;' Elnöki Tanácsa Szigeti Isi vánnak, az MSZMP Somog megyei bizottsága titkáré • nak három évtizedes, ered ményes pártmunkás tevékenysége elismeréséül, nyugállományba vonulása alkalmából, a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitünte tést adományozta. A kitüntetést Losonc Pál, az Elnöki Tanács < nöke adta át. Jelen volt kitüntetés átadásánál Fu lai Árpád, az MSZMP Ku goiHi Bizottsága titkára is.