Délmagyarország, 1975. február (65. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-05 / 30. szám

2 SZOMBAT, 1975. FEBRUÁR 8, Szadaf~ Gromiko találkozó 9 Kairó (MTD Kedden délelőtt Kairóban folytatódtak a megbeszélé­sek Andrej Gromiko szovjet és Iszmuil Fahml egyiptomi külügyminiszter között. A tárgyalások hétfői, első sza­kaszának lezárásaként mind Gromiko, mind Fahml nyi­latkozott. A szovjet külügy­miniszter elmondta, hogy a Lágyulások átfogják a szov­jet—egyiptomi viszony vala­mennyi területét, és termé­szetesen a közel-keleti térség helyzetét is részletesen meg­vizsgálják. Andrej Gromiko kedden találkozott Anvar Szadattal, az Egyiptomi Arab Köztár­saság elnökével. A találkozón a felek rész­Jelesen megvitatták a szov­jet—egyiptomi kétoldalú kapcsolatok helyzetét, s megbeszeléseik során kifeje­zésre juttattak országaiknak azt az eltökéltséget, hogy a Szovjetunió ós az Egyiptomi Arab Köztársaság közötti ba­rátsági és együttműködési szerződés alapjain, továbbra is folytatják e kapcsolatok kiszélesítésének és elmélyíté­sének folyamatát. Az egyiptomi elnök és a szovjet külügyminiszter emellett megvitatta a közel­keleti helyzetet, amely a folyamatos izraeli agresszió és az ENSZ közel-keleti ha­tározatai végrehajtásának iz­raeli részről való visszautasí­tása következtében változat­lanul bonyolult és feszült. A felek megvizsgálták azokat a lépéseket, amelyek hatéko­nyan előmozdíthatják a kö­zel-keleti helyzet mielőbbi rendezését, és megteremthe­tik az Igazságos és tartós bé­két a térségben. A megbeszélésen, amely tárgyszerű és baráti légkör­ben folyt le, részt vett Isz­möll Fahmi egyiptomi kül-* ügyminiszter es Vlagyimir Poljakov, a Szovjetunio kai­ról nagykövete. Kedden délután megtartot­ta utolsó megbeszélését Gro­miko szovjet és Fahmi egyiptomi külügyminiszter. A két miniszter a legna­gyobb megelégedéssel nyilat­kozott azokról a megbeszé­lésekről, amelyeket a kétol­dalú kapcsolatokról és a kö­zel-keleti helyzetről folytat­tak. Megállapodás született ar­ról, hogy Andrej Gromiko külügyminiszter egyiptomi látogatásáról és az Egyipto­mi Arab Köztársaság veze­tőivel folytatott megbeszélé­seiről szovjet—egyiptomi kö­zös közleményt hoznak nyil­vánosságra. A szovjet külügyminiszter este fogadást adott, amelyen megjelent Szalem miniszter­elnök-helyettes, belügyml­k a íróban S-adat elnök szívélyesen üdvözli Gromiko szovjet külügyminisztert. (Telefotó: AP—Mii—KS.) nlszter, Gumazi hadügymi- nlszter, adminisztrációs és niszter, Mahmud Ali Hasz- fejlesztésügyi miniszter, va­szan iparügyi miniszter, Aziz Gumal, a minisztertanács l""™"1 mas hivatalos szemé­ügyeivel foglalkozó állammi- lyisegek. M Dl « n %ijüi 'Síi!:.:­RÁDIÓJELEK m Párizs A francia—nyugatnémet csöcstálálkozón csak egyet­len konkrét megállapodás Jött létre: Schmidt kancellár helyeselte Glscard d'Estaing elnöknek azt a szándékát, hogy március közepére össze­hívja Párizsba a nemzetközi energetikai értekezlet előké­szítését szolgálé tanácskozást. Nem sikerült azonban közöe álláspontot kialakítani sem az angol problémában, sem pedig a közös piaci agrár­kérdésben. Addisz Abeba Nyugati hírügynökségek Jelentései szerint kedden dél­után a kormánycsapatok és az eritreai szeparatista erők közötti harcok átterjedtek Asmarára, a tartomány fővá­roséra. Asmara több pontján — mint arról a hírügynöksé­gek beszámolnak, jelenleg súlyos harcok folynak. Bonn Kedden háromnapos láto. gatásra Bonnba érkezett Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára. Waldheim szerdán találkozik Walter Scheel szö. vetségi elnökkel, Helmut Schmidt kancellárral és Hans-Dietrich Genscher kül ügyminíszterrel. , . . ~ -: , Belgrád Halász József, a Magyai Népköztársaság belgrádi nagykövete kedden fogadást adott az Interparlamentáris Unió belgrádi ülésszakán részt vevő magyar delegáció és jugoszláv vendéglátói tisz­teletére. A szívélyes, baráti hangulatú fogadáson megje­lent a jugoszláv politikai és kulturális élet számos kie melkedő képviselője. Ankara Ankarában kedden délutá: kétórás rendkívüli ülést tar tott a török nemzetbiztonság tanács. Az amerikai katona segély folyósításának kedder éjfélkor életbelépő felfüg gesztésével előállott helyzetet vitatták meg. Az ülés után Irmák ügyvezető miniszter elnök közölte: a segélyek le­állítása Törökországot „a NATO-hoz fűződő kapcsola tainak felülvizsgálatára kény szerítheti". Pintér István: H magyar antifasiszta ellenállás történetébál 13. Szlovákiában harcoltak 1944. augusztus 29-én a maroknyi szlovák nép fegy­vert fogott. Győzött a Szlovák Nemzeti Felkelés és Szlovákia egyre nagyobb területe szabadult fel a fa­siszta elnyomás alól. A szlo­vák nép partizánharca, majd fegyveres felkelése a Szlová­kiával határos magyar terü­leteken széles tömegekben rokonszenvet és együttérzést váltott ki. E területeken, de az ország más részében is meggyorsította a magyar an­tifasiszta ellenállás 'fegyveres partizánharccá, fegyveres ak­ciókká fejlődését, és bázist teremtett nagyobb magyar partizáncsoportok megalaku­lásához is. A magyar kommunisták felhívásaikban sokszor hivat­koztak a szlovák nép szabad­ságharcára, Ezzel is bátorí­tani, követésre buzdítani akarták a magyar antifasisz­ta erőket. Nem rejtették „vé­ka" alá azon véleményüket sem, hogy a jövő Magyaror­szág soiisa és a szomszédok­hoz való viszonya, illetve for­dítva sokban függ attól, hogy a világméretű harcba bekap­csolódik-e népünk, mert csak „a német fasiszták elleni fegyveres harcban teremthet­jük meg szomszédainkkal az egyetértést, számolhatjuk fel az évszázados gyűlölködést, a nemzeti ellentéteket". Míg 1944 szeptemberében a szlovák felkelést a magyar kommunisták köve­tendő célként állították a magyar hazafiak elé, később arra törekedtek, hogy e terü­let bázisa, kiindulópontja le­gyen a magyar partizánmoz­galomnak. Ilyen feladattal érkezett szlovák területre Nógrádi Sándor, akinek par­tizáncsoportjaival már fog­lalkoztunk. Hasonlóan a ké­sőbbi, Petőfi Sándor nevét felvett, Fábri József által ve­zetett partizáncsoport is. Ez utóbbi nem tudott magyar területre jutni, de szlovák földön tekintélyes, nagy tisz­teletben álló, mintegy 300 főt számláló, s főként magya­rokból álló partizáncsoporttá nőtte ki magát. Az egység fő harci területe Kassától, Rozs­nyótól nyugatra elterülő Csetnek völgyére összponto­sult. Eredményes működéséi néhány számadat ls érzékel­teti. Több mint ezer ellensé­ges katonát tettek harcképte­lenné. Megsemmisítettek 2 harckocsit, 6 gépkocsit. Zsák­mányoltak 38 gépfegyvert. 196 puskát, egy autót, 2 mo­torkerékpárt és számos gép­pisztolyt. Csupán a környék lakosságának felvilágosításá­ra 10-féle röpiratot adlak ki, egyenként 2—3 ezer példány­ban. A nagy partizáncsoportok mellett igen nagy jelentősé­ge van e területeken a ma­gyar katonák tömeges átál­lásának. A szlovák felkelők röpiratokban, rádió útján és a partizánok váratlan meg­jelenése és a katonákkal folytatott beszélgetése útján szólították fel a magyarokat csatlakozásra. Akcióik mind eredményesebbekké váltak. Már a felkelés első he­teiben találkoztunk olyan magyarokkal, akik fegy­verrel a kézben harcol­tak a szlovák szabadsághar­cosok oldalán. A felvidéki magyar területről behívott katonák inkább a szabadsá­got, mint a halált választot­ták, és egymás után szöktek át a felszabadult szlovák te­rületre. A magyar honvéd­ség vezérkara és a Belügy­minisztérium jelentései igen jó képet adnak erről. Csak egy napon, szeptember 20-án 300 magyar katona szökött át a szlovák felkelők oldalá­ra. A szlovák partizánok lapja, a „Hlas naroda" is szeptember 17-én 165 önkén­tes magyar érkezéséről szá­molt be. Szlovák területen élő magyarok a határon át­átlépve, néhány nap után csoportokban vitték át azo­kat, akik a Szlovák Nemzeti Felkelés oldalán hajlandók voltak harcolni. A felkelés idején magyarokkal találkoz­tunk Selmecbányáért, Zólyo­mért, Lukovlcs község elfog­lalásáért*. Sarnovics,,Babina község védelmeért folyó har­cokban. Ott találjuk őket a duklal hágónál, a dubovai ütközetben és másutt. A magyar katonák átállá­sa különösen akkor gyorsult meg, amikor a szovjet had­sereg csapatai már Magyar­országon harcoltak. A szlo­vák felkelésnek, majd annak elfojtása után a szlovák nép partizánharcanák igen nagy szerepe volt a Szlovákia te­rületén átvonuló 1. magyar hadsereg teljes demoralizá­lásaban, felbomlásában. Kez­detben csak egyenként, majd csapatosan, századok, zászló­aljak széledtek szét a szlovák hegyekben, átadva a fegyvert a partizánoknak, később pe­dig egyre többen csatlakoz­tak hozzájuk. S a partizánok­hoz csatlakozott magyar ka­tonák bátorságukkal, önfel­áldozó hősiességükkel kivív­ták a szlovák nép elismeré­sét, tiszteletét. Alig volt olyan partizánegység, amelyben magyarok ne harcoltak vol­na. Magyar partizánokkal ta­lálkoztunk a „Halál a fasiz­musra" brigádban, a Stefa­nlk-brigádban, a „Sztálin" brigádban, a „Pobeda" par­tizánegységben, a „Jánosié­ban, a „Gottwald", a „Thöl­mtinn" brigádban, a „Ján­Ziska" egységben. Köze] száz az olyan általunk nyil­vántartott magyar partizánok száma akik a harcokban va­ló részvételükért csehszlovák partizánkitüntetést kaptak. Szinte lehetetlen megállapí­tani a szlovákiai felkelésben és partizánharcban részt ve­vő magyarok számát. (Hoz­závetőlegesen ez a szám több ezerre tehető.) A két nép barátságát felszabadulása után egyre jobban óthatia a pro­letár internacionalizmus, a közös érdek, a szocializmus felépítésének szent ügye. De hozzájárul ehhez az a vér­rel és fegyverrel szerzett ba­rátság is, amely a- második világháború utolsó esztende­jében bontakozott ki, és amelynek emlékeit mindkét nép egyre nagyobb tisztelet­tel és szeretettel ápolja. (Folytatjuk.) Szovjet -román évforduló # Bukarest (MTI) A Scinteia, a Román Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának lapja keddi szá­mában méltatja a 27 évvel ezelőtt megkötött első szov­jet—román barátsági együtt­működési és kölcsönös se­gítségnyújtási szerződés je­lentőségét. A román—szovjet baráti kapcsolatok történetének ki­magasló eseménye 1948. feb­ruár 4., amely a korábbi ha­gyományos kapcsolatok, a fasizmus elleni közös harc, és a marxizmus—leninizmus, valamint a proletár inter­nacionalizmus eszméinek alapján jó alapot adott a kapcsolatok továbbfejlődésé­re. A cikk ezt követően hang­súlyozza, hogy Románia kül­politikájának középpontjá­ban a szocialista országok­kal való együttműködés áll, és nágyra értékeli a Szovjet­unióval való sokoldalú kap­csolatok további erősítését. Eredményesen fejlődnek a magyar- lengyel kapcsolatok Magyarország és Lengyel­ország kapcsolataiban, együttműködésének fejlődé­sében meghatározó jelentő­ségű, hogy a Magyar Szoci­alista Munkáspárt ós a Len­gyel Egyesült Munkáspárt között teljes a nézetazonos­ság az alapvető ideológiai és politikai kérdésekben. A két Párt Illetékes képviselői rendszeresen találkoznak, és tájékoztatják egymást orszá­guk belső fejlődéséről, kon­zultálnak a külpolitikát, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalmat, valamint a kétoldalú kapcsolatokat érintő fontosabb kérdésekről. A pártközl, magas szintű kapcsolatok fejlődésének az utóbbi években jelentős ál­lomásai voltak: Edward Gie­rek, és PJotr Jaroszewlcz baratl látogatása 1971. má­jusában Budapesten] az MSZMP Kádár János vezet­te küldöttségének részvétele a LEMP VI. kongreszusán; Henryk Jablonski hivatalos látogatása 1972 novemberé­ben Magyarországon; Kádár János és Fock Jenő baráti látogatása 1973 márciusában Varsóban; Fock Jenő baráti látogatása a lengyel fővá­rosban, 1973 augusztusában Kádár János és Fock Jenő, a Varsó Szerződés politikai tanácskozó testületében leg­utóbbi ülése alkalmából ta­lálkozott a lengyel vezetők­kel Varsóban; Pjotr Jaro­szewlcz 1974 augusztusában baráti látogatást tett Buda­pesten; Losonczl Pál 1974 októberében hivatalos láto­gatást tett Lengyelországban. A magyar és a lengyel parlament, a tanácsok és a kü'önböző társadalmi szerve­zetek közötti kapcsoktok szé­leskörűek. Az államközi kapcsolatok jelentős tényező­je a két külügyminisztérium együttműködése. Külügymi­niszteri találkozó legutóbb 1973 szeptemberében volt Varsóban. A többi tárca kap­csolatai is igen élénkek, az utóbbi időben is sok minisz­teri színtű delegációcserére került sor. Kiterjedt és bensőséges kapcsolatok alakultak ki a testvérmegyék, testvérváro­sok együttműködésében ts. Gazdasági kapcsolataink évről évre bővülnek. Gazda­sági együttműködésünk ered­ményei nem maradnak el a Lengyelország és a KGST többi tagországa közötti kap­csolatok szintjétől. A ma­gyar—lengyel gazdasági együttműködés fejlesztése ér­dekében több jelentős tár­gyalás történt 1974-ben is; januárban a két ország mű­szaki fejlesztési bizottságá­nak elnökei, márciusban a tervhivatali elnökök talál­koztak, májusban a magyar —lengyel gazdasági együtt­működési állandó bizottság ülésezett, augusztusban a miniszterelnökök, november­ben az állandó bizottság el­nökei találkoztak. Kedvezőek — a szakembe­rek értékelése szerint — a két ország termelési kapcso­latainak jövőbeni kilátásai is. Árucsere-forgalmunk év­ről évre dinamikusan fejlő­dik, a forgalom növekedési üteme az utóbbi esztendők­ben évi 10—15 százalékos volt. 1974 végére magyar fi­zetési aktfvum alakult kt. Tervszerűen folynak a ma­gvar aktívum törlesztésére előíránvzott lengyel szállítá­sok előkészítő munkál. A központi tervező szervek a két ország 1976—1980. évi tervegveztetésében eredmé­nyes munkát végeztek. A kölcsönös szállítások érté­két az 1975-re várható tel­jesítéshez kéoést 1980-ra ma­gasabbra irányozzák elő. Ez ösR'LHngban van a kormány­fői tárgyalásokon kitűzött feladatokkal. A tervkordiná­ció sikeres lezárására rövid időn belül sor kerülhet, a tervhivatali elnökök 1975 el­ső negyedévében esedékes ta­lálkozóján. Országaink kulturális és tudományos kapcsolatai — a kulturális munkaterv előírá­sa szerint — megfelelően fej­lődnek. A magyar és a len­gyel tudományos akadémia 1972—75-re együttműködési és közös kutatási megállapo­dást kötött. Felsőoktatási in­tézményeink közvetlen kap­csolatai kielégi tőek. 1074 januárjában Jan Kaczmarek lengyel tudományos, felsőok­tatási és műszaki miniszter tárgyalásokat folytatott Bu­dapesten. hogy 1980-ig terje­dő megállapodást írjunk alá a felsőoktatási együttműkö­désről. A hírközlő szervek aktív együttműködésében mindkét részről törekszenek a sajtó, a rádió és a tele­vízió kapcsolatának minősé­gi fejlesztésére. Rendszeres az újságírók és a forgatócso­portok cseréje. A kulturális, tudományos együttműködési vegyesbizott­ság foglalkozik a kulturális kapcsolatok fejlesztésével. Eddigi három ülésszaka ked­vezően értékelhető. A meg­állapodás szerint központi kulturális ünnepségként 1974. szeptemberében Budapesten lengyel kulturális napokat rendeztek, s erre az ese­ménysorozatra miniszterhe­lyettesi szintű lengvel dele­gáció érkezett. Ennek az ese­ménysorozatnak a viszonzá­suként magvar kulturális na­pokat rendeznek 1975 már­ciusában Varsóban. A magyar és a lengyel tő­városban eredményesen mű­ködnek a partner országok kulturális Intézetei. Autósok! Dinamók és generátorok tekercselését uzonnali cserével valialom. Borbás Kálmán, Szeged, Puskás u. 39. Telefon: 11-418. X

Next

/
Thumbnails
Contents