Délmagyarország, 1975. február (65. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-05 / 30. szám

SZEKBÁ, 1»75. FEBRUÁR 5. 3 Megkezdődött az eülén­gyártás ntodSák a IfoBan munkásszállóját A IV. ötéves terv egyik legjelentősebb vegyipari be­ruházásaként Leninváros térségében, a Tiszai Vegyi Kombinát hatodik egysége­ként épült olefinműben hét­főn a késő esti órákban megkezdték az üzemszerű etilénlermelést, amelyet keddtől folyamatosan továb­bítanak a szovjetunióbeli Kalusi Vegyi és Fémkohá­szati Kombinátba. A magyar—szovjet petrol­kémiai egyezmény alapján a KGST integráció keretében első nagyszabású beruházás­ként megvalósult olefinmű­ben évente 900 000 tonna benzint dolgoznak fel, ame­lyet jelenleg Százhalombat­táról kapnak. A benzinből előállított évi kétszázötven­ezer tonna etilénnek vala­mivel több mint felét, száz­harmincezer tonnát a Kalu­si kombinát dolgozza majd fel. Az etilént háromszáz­harminc kilométeres csőve­zetéken továbbítják a szov­jetunióbeli testvérüzemhez. Helyette a Szovjetunióból hazánkban nem gyártott kü­lönböző műanyagot kapunk cserébe. A szabadtéren telepített berendezésekből óránként már nyolc—tíz tonna Lenin­városban gyártott etilén áramlik a Kalusi üzembe öt­kilométeres sebességgel. (MTI) Pártunk X. kongresszusá­nak tiszteletére hirdette meg a Volán Tröszt azt a szelle­mi vetélkedőt, aminek dön­tőjéből a szegedi Volán Vál­lalat négytagú csapata került ki győztesen 1971. május 29­én: Neer Lajos, dr. Kuczik István, Mucsi Endre, és az azóta elhunyt Katona György. A tét 10 millió fo­rint volt, amit szociális léte­sítmény építésére lehetett fölhasználni. A munkásszállót tegnap, kedden délelőtt adta át a dolgozóknak a Volán Bakay Nándor utcai telepén dr. Csiszár Károly, a vállalat igazgatója, s Tóth István, a Volán Tröszt vezérigazgató­jának helyettese. Megjelent az ünnepségen Horváth Gyula, a Csongrád megyei pártbizottság és Vincze Já­nos, a Szeged városi pártbi­zottság munkatársa is. A korszerűen berendezett munkásszálló lényegesen megváltoztatja a gépkocsi­vezetők és karbantartó mun­kások élet- és munkakörül­ményeit. A 96 ágyas szálló otthont ad a vidékről bejáró dolgozóknak, akik nem tud­nak nap mint nap a fuvar­a szakmából — Eredetileg parkettázó tanulónak jelentkeztem az egykori Csongrád megyei Építőipari Vállalatnál, de vékony srác voltam, s ta­náraim rábeszéltek: legyek inkább cserépkályhás ... Így kezdődött valahogyan ... Gyors mozgású és beszédű, határozott szavú, ám sze­rény, halk fiatalember ül velem szemközt. Igen-igen fiatalnak fest, barna haja is amolyan modern, hosszúra növesztett Csak egy mar­káns akaraterőről, elszánt­ságról tanúskodó, kemény ránc árukodik a szájszöglet­ben arról, hogy Godó László felül lehet a harmincon. Csakugyan, hiszen lénye­gében 1955. február 22. óta iparkodó tagja a DÉLÉP­nek. A húsz esztendeje a vállalatnál dolgozó szaktár­sak törzsgárdajelvényének tulajdonosa. Ipari tanulóként kezdte a hatgyermekes szegedi cuk­rász Laci fia e vállalatnál a tevékenységét, Priseczky Henrik szakavatott irányí­tása alatt. (Az 1957-ben el­hunyt Priseczky helyett az­tán Vér András lett a mű­vezetője.) A DÉLÉP mai vállalati garázsának eme­leti részén folyt az oktatás, cserépkályhásokat, parkettá­sokat, kőműveseket, ácso­kat okított itt a vállalat ne­velőgárdája. A vidékiek a Kelemen utcai munkásszál­lón leltek otthonra, a hely­beliek — Godó László és társai — természetesen ott­honról jártak az iskolába. A kétéves tanulóképzés során szakmunkásvizsga volt: az akkori ipari tanuló intézet tanárai előtt kellett bizonyí­tani. A téli időszakban csak elméleti oktatás folyt, a jó időben csak gyakorlati. — Meggyőződésem: ma is ez lenne a legalkalmasabb rendszer — jegyzi meg Go­dó László. — Ma is célsze­rűbb lenne két-három ta­nulót brigádokba osztani, s a időegységet jelentő gya­korlati és a folyamatos el­méleti oktatást visszaállíta­ni... 1957-ben kapott szakmun­kás-bizonyítványt ez a nyílt tekintetű, szikár fiatalem­ber. Vándorélet következett: Mátészalkán, Sopronban, a Balaton menti községekben, Tatán — és még számos he­lyen dolgozott a vállalat kép­viseletében. Később, amikor a kály­hás szakmának „befelleg­zett", a műanyag burkolást tanulta ki: a pvc-vel, gu­mivei, magnezittel, faltól fa­lig húzott szőnyeggel való bánást. Később a hőszigete­lő szakmát sajátította el. 1964-ben aztán technikumba iratkozott, érettségit és képesítő vizsgát hagyott si­keresen maga mögött, s 1969-ben technikusi okle­velet szerzett. Még 1968. de­cemberében tervfelbontó technikusként működött, s a kezdeti 1500 forintos fize­tése — megérdemelten — kerek 1900 forinttal nőtt. Egyaránt otthonos a hi­degburkolás, melegburkolás és műkövezés területén. — Mindhárom szakma a végső felületet adja — jegy­zi meg nyomatékkal. — Ez azt jelenti: az épületek át­adásánál itt bukhatnak ki a legszembeötlőbb balfogá­sok, esztétikai jellegű hi­bák. Mondhatni: ordítanak az elrontott felületek! Két esztendő óta a bádo­gos, tetőfedő, szigetelő fel­adatokért felel... Műszaki területen dolgozik, íróasztal mellett, de azért gyakran kell nyaktörő mutatványokat megszégyenítően helytáll­nia, ellenőrzés közben, szé­dítő magasságokban... — A házgyári kavicssiló 26 méter magas, lengő te­tején is talpon kellett ma­radni, a fúvó szélhen — bó lógat Godó László. — De azért nem szédültem meg... Nem „szédült meg" most sem. az országos sikertől amikor az Enesei-brigád há­rom kijelölt szakmunkásával összefogva — az országor második helyet szerezték meg a melegburkolásban. Kormányos Béla, Suti János Gémes László volt a csapat tagja — rajta, a vezetőn kí­vüL — Az volt a szokatlan a versenyben, hogy a zsűri utazott, nem a versenyzők; nem tudtuk tehát, kikkel mérjük össze az erőnket, s azt sem: a többiek milyen eredményt értek el... Normaidő, minőség, anyag­takarékosság —, s elméleti kérdések .. összesen 23 kér­désre kellett választ adni: 10 szakmaira, 6 társadalmi­politikai jellegűre, s 6 munkavédelmire. A gyakor­lati feladat: háromszobás la­kást szőnyegpadlóval, pvc­szegéllyel ellátni... Sikerült. Az Enesei-brigád tiszteletbeli tagja, máig naplóvezetöje, Godó László nagy dicsőséget szerzett a DÉLÉP-nek. Társaival együtt országos másodikok lettek a „Ki minek a mestere" dön­tőjén .,. Büszkék vagyunk rájuk! S nyilván büszke Godó Lászlóra az olajosoknál mun­kálkodó felesége, a 10 esz­tendős fiúcska, de tán még az 5 éves kislány is sejti: milyen ügyes az apuka ... Aki mindmáig mestere a kétkezi munka fogásainak is. A vállalati iskola egykori oktatóitól: Kertész Imrétől Korom Mihálytól, Farkas Györgytől életre szóló em­berséget és szaktudást ka­pott S ezt átadni is öröm­mel hailandó — a most in­duló ifiknek... ©ér Endre Somogyi Károlyné felvétele feladat végeztével hazautaz­ni. Megmenti a távolabb la­kókat az uzsora albérletek­től, a fárasztó ingázástól. Nagy szükség volt erre a szállóra. A Volán gépkocsi­vezetői állandóan úton van­nak, este későn jönnek, reg­gel korán mennek, nem mindegy, milyen körülmé­nyek között töltik a pihenő­időt Más a kormánykerékre bukva aludni pár órát — szélső esetet említve —, vagy kényelmes, tiszta ágy­ban, kulturált környezetben. A munkásszállóra nyolcmil­lió forintot költöttek, a meg­nyert tízből (a fennmaradó pénzből épül egy sportléte­sítmény). Építéséért sokat tettek azok az emberek, akik majd használják. Több mint ezer óra társadalmi munkát végeztek, árkot ástak, taka­rítottak, segítettek a beren­dezkedésben. Most örömmel vették birtokukba a kollek­tív szerzeményt, a szép könyvtárral, olvasóteremmel 's társalgóval együtt A munkásszállót, amit a X. pártkongresszus évében nyertek a volánosok, s a XI. pártkongresszus évében vettek át a Szegedi Magas­fe Mélyépítőipari Vállalat építette. A Volánnál joggal büszkék az új létesítményre, hiszen jelenleg is sikerrel vesznek részt a munkaver­senyben. Számvetés és tiszt­újítás a KISZ-ben A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága 1974. április 17-i határozata bevezette ifjúsági szövetségünkben az éves tervezés rendszerét. A határozat megteremtette a KISZ eszmei-politikai ha­tásának, a tagok erkölcsi, politikai, világnézeti képzésének, elkötelezettségének és kiállásának, az alapszervezetek akti­vitásának feltételeit. A KISZ kommunistajellege, a köve­telmények növelése érdekében tett intézkedések maradék­talan végrehajtása komoly tartalmi, politikai, szervezeti munkát igényel. Egy-egy mozgalmi év tavasztól-tavaszig tart, és a KISZ-szervezetek munkájában az előző év lezá­rása és az új év tervezése szervesen kapcsolódik egymás­hoz, egységes folyamatot alkot Évről évre visszatérően biztosítja, hogy a KISZ-tagok e vállalásai teljesítésének, kötelességeinek értékelése, jövendő feladataink meghatá­rozása a tavaszi történelmi évfordulókkal egyidőben, aktív politkai időszakban történjék. Szervezeti életünk szabályos ritmusának biztosítása, valamint egymással szorosan összefüggő mozzanatainak — az egyének és az alapszervezetek munkájának értéke­lése, vezetőségválasztás, feladatvállalás, munkatervezés — egymásra épülése érdekében minden évben (február 1. és május 15. között) valamennyi KISZ-alapszervezetben két taggyűlést kel! tartani. Az első taggyűlésen értékeljük az előző mozgalmi évet, megválasztjuk az alapszervezet ve­zetőségét, a második taggyűlésen indítjuk be az új moz­galmi évet 1975 tavaszán csak alapszervezeti választásokra kerül sor, ekkor adnak számot a KISZ-vezetőségek a „Felszaba­dulási beszámoló" feladatainak végrehajtásáról, ekkor ke­rül sor első ízben az egyéni vállalások, közösségi meshí­zatások értékelésére. A két egymást követő, egymásra épülő taggyűlés csak akkor éri el célját, ha a KISZ-isták az egész mozgalmi évben a KISZ KB áprilisi határozatának megfelelően dol­goznak, erősítik a KISZ politikai jellegét, kiveszik részü­ket a gazdasági építőmunkából, és a KISZ-vezetőségek az év minden napján következetesek a feladatvállalások szá­monkérésében, segítik az alapszervezeti akcióprogramban vállalt politikai, gazdasági, s a szabad idős feladatok vég­rehajtását. A szegedi KISZ-szerveaetekben 1974 májusában elké­szültek a „Felszabadulási beszámoló"-ra való felkészülés akcióprogram-kiegészítései. Tudatosan ismerkedtek a KISZ-tagfelvételek előkészítésének új módszereivel, a kö­zépiskolás, szakmunkástanuló KISZ-szervezeteink beindí­tották a Kilián-köröket, a dolgozó jellegű és a felsőfokú tanintézetek fiataljai a patronáló mozgalmat, melynek keretében felkészítik a fiatalokat a KISZ-tagságra. M ost először kerül sor az egyéves tagsági igazolványok kiosztására. Az alapszervezeti vezetőségektől követ­kezetes politikai munkát követel a KISZ-tagok egyé­ni vállalásainak értékelése, és a megalapozott javaslat­téteL A taggyűlés közössége elé részletesen indokolt állás­foglalások kerülhetnek. A KISZ-vezetők kiválasztásánál továbbra is érvényes a politikai alkalmasság, a szakmai hozzáértés, valamint a vezetői rátermettség hármas követelménye. Ezeket a kö­vetelményeket, mivel fiatalokról van szó, differenciáltan, az életkori sajátosságoknak megfelelően kell alkalmazni. Törekedni kell arra, hogy az alapszervezeti vezetőségek stabilitása olyan legyen, hogy biztosítsa a mozgalmi mun­ka folytonosságát. KISZ-szervezeteink nagy mozgalmi erőpróbájára inten­zív időszakban kerül sor. Készülünk hazánk felszabadulá­sának 30. évfordulójára, pártunk XI. kongresszusára. Fia­taljaink a felkészülés során kivették részüket a kongresz­szusi munkaversenyből, 5 millió forint értékű társadalmi munkát végeztek. A tavaszi történelmi évfordulókat egy­séges keretbe foglaló Forradalmi Ifjúsági Napokra készül­ve tartalmi tevékenységünk a forradalmiság, hazafiság, internacionalizmus jegyében zajlik. Vége felé közeledünk a múlt év tavaszán meghirdetett mozgalmi évnek, mely minden KISZ-vezetőség, alapszer­vezet és ifjúkommunista számára komoly próbatételt jelen­tett. A számvetés és tisztújítás az alapszervezeti vezetőktől sokoldalú, felelősségteljes munkát igényel. Lénárt Béla. a KISZ Szeged városi bizottságának titkára Végső búcsú dr. Háy Kedden a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában a gyászolók sokasága vett végső búcsút dr. Háy László állami díjas akadémikustól, a párt és a nemzetkori munkásmozga­lom régi, kiemelkedő harco­sától. Koszorúkkal övezett ravatalánál lerótták kegyele­tüket a családja gyászában osztozó barátok, egykori harcostársak, párt- és állami, valamint tudományos éle­tünk képviselői. A párt Központi Bizottsá­ga nevében Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Magyar Tudo­mányos Akadémia Közgaz­daságtudományi Intézetéhek igazgatója emlékezett az el­hunytra: Háy László elvtárs — mondotta egyebek között — ahhoz a forradalmi nemze­dékhez tartozott, melynek szenvedélyes társadalmi küz­delmek jutottak osztályré­szül. Életében és magatartá­sában szerves egységbe öt­vöződött a szocialista inter­nacionalizmus és a hazafiság. Halálával súlyos veszteség ért bennünket. Példája min­denkor útmutatás lesz szá­munkra. Ezután dr. Szabó Kálmán akadémikus, tanszékvezető egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia ne­vében, dr. Berend T. Iván akadémikus, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem rektora az egyetemi tanács és az egyetem okta­tóinak, dolgozóinak és hall­gatóinak nevében emléke­zett meg, dr. Háy Lászlóról, majd dr. Salusinszky István, a Magyar Külkereskedelmi Bank vezérigazgatója a csa­lád és az egykori munka­társak nevében vett búcsút az elhunyttól. Tanulmány az UNESCO-nak Párizsban az UNESCO ok­tatásügyi szakemberei meg­tárgyalták azt a tanulmányt, amelyet felkérésükre a Veszp­rémi Vegyipari Egyetem ké­szített a kétfokozatú mérnök­képzés első tapasztalatairóL A nagyszabású összegezésben részt vettek a Budapesti Mű­szaki Egyetem, az Erdészeti és Faipari Egyetem, valamint a Kertészeti Egyetem okta­tói Is, akik a veszprémihez hasonló mérnökképzési rend­szert valósítottak meg. Több egyetemen az első három esz­tendő után azok a hallgatók, akik ezt igénylik, üzemmér­nöki diplomát kapnak, a to­vábbi oktatás után, az ötö­dik év befejeztével okleveles mérnök diplomát szereznek.

Next

/
Thumbnails
Contents