Délmagyarország, 1975. február (65. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-23 / 46. szám

VASÁRNAP, 1975. FEBRUÁR 23. 5 Kitűnő biztosítóberendezésekkel dolgozik a tatabányai XV C-akna többszörösen kitüntetett szocialista brigádja T

atabánya tizenkét kilométer hosszan nyú'tőzik a Vértes és a Gerecse övezte völgyben. Lakóinak sz ma közeledik a hetvenkétezerhez. Népességét tekintve az orszíg tizedik városa. Nehézipari központ. Híres barnak iszén-bányászatáról, amely a felszabadulás után becsületet, országos elismerést szerzett a föld mélye dolgozóinak, A szén, villamos energia, alumínium, a cement városa, amely kedvező munkalehetőséget biztosít és fejlődő életszínvonalat az itt lakóknak, de a vonzáskörzetébe tartozó településeknek is. A századfordulón kialakult nehézipar mellett — az 1980-as évektől — létrejött gép- és könnyűipar a nők számára teremtett munkaalkalmat. A foglalkoztatottság teljes. A szocialista iparban a munkások átlagbére 1974-ben meghaladta az évi 40 ezer forintot. A bányászatban a havi átlagbér hatezer forint körül alakult ki. A városba naponta bejáró munkások számát nyolcezerre becsülik, a foglalkoztatottakét ötvenötezerre. Tatabányára 1945. március 21-én, a tavasz első napján köszöntött be a felszabadulás. A tavaszt bozó szovjet harcosokkal jöttek vissza azok az illegalitásba kényszerült bányászok is, akik el tudtak menekülni a bányatelepen tomboló nyilasterror elől. ök hozták létre a bányatelep első közigazgatását, megalakították a Magyar Kommunista Párt helyi szervezetét, s megindították a harcot a második viligháború éveiben tönkrement bányaüzemek rendbehozásáért, a bány'szat, a bányamunka elismertetéséért. Ök voltak az élharcosai a szénbányá\ szat államosításának, majd 1917-ben a bányatelep városi rangra emelésének. A mai Tatabánya egymást érő, összeépült négy községből nőtt eggyé. A város jellegét azonban nem a mezőgazdasága, hanem bányászata, nehézipara adja. A szocialista ipar 1974-ben több mint hatmilliárd forint termelési értéket adott az országnak. T

atabányán minden aknaudvaron em'ékmű áll. Nevek sorakoznak rajta. Nevek, amelyeknek tulajdonosai nem élhették meg a felszabadulást. A bányászok legjobbjai pusztultak el a német haláltáborokban. Golup Rudolf, a hős kommunista vezető, aki a Szovjetunió szeretetére nevelte a munkásokat. Bugyacs Imre, a bátor ifjúsági szervező. Nedermann Ferenc, Petőfalvi Lajos, Skrován Imre, Bödecs Gábor, Mórocz Gyula, a két Kuglics testvér és még sokan, sokan mások. Utcanevek őrzik emléküket, s minden év szeptember első vasárnapján, a bányásznapon, virág borítja be névtáblájukat. A kommunista párt helyi szervezete 1945. március 23-án alakult. Első teendője volt az üzemek helyzetének a felmérése. Nem működött a vasút, s megszervezték helyreállítását Tatabányától Bicskéig. Szenet kért Budapest és az ország minden városa, s megindultak a szénnel telt vagonok mindenfelé. Április 13-án az alumíniumkohóban ünnepélyesen megcsaoolták az első működő olvasztókádakat, s a rombadőlt házak felépítéséhez a cementgyár munkásai elküldték első termelésüket az építőknek. Az első hároméves tervet a bányák 1949 novemberében fejezték be. Amíg az ország szénbányái, a legutolsó békeév — 1938. év termelését — 26,7 százalékkal haladták túl, a tatabányai szénmedence bányászai 46,54 százalékkal. A bányákban kibontakozó munkaverseny lendületét átvették a többi üzemek is. A hároméves terv első éveiben épültek fel az első emeletes házak, hogy a jövő ígéreteként ellentétei legyenek a rogyadozó, barakszerű, szoba-konyhás munkáslakásoknak. Ezekben az években a szén iránti növekvő igények kielégítésé mellett, még egy nagy feladat várt az 1947-ben várossá nyilvánított bányatelepre: építse fel „saját magát'". Építsen várost, hozza létre mindazt, ami egy megyeszékhelyt valóban megyeszékhellyé tesz. Sok lakás kellett, hogy az ország minden részéből idesereglő munkások családjait el lehessen helyezni, hogy a barakkszerű épületekben élők számá-a emberi körü'ményeket bíztosítha-sanak. És 1950-ben, az első ötéves terv első évében, ünnepélyesen lerakták a Ge-ecsehegység lábánál Tatabánya-Újváros első lakóházának alaojait. Ma Tatabánya-Újvárosban 27 ezer ember él. négy- és tizenkét emeletes kettő-három szobás, távfűtéses lakásokban. Felépült a bányászok kertvárosa is, és leomlottak a régi hatajtós barakkok, betemette őket a fejlődés. A dózerek eltolták a falakat és helyükbe fákat ültettek az emberek. Egy egész város költözött el a VI—VII—VlII-as számot viselő bányatelepekről, a 28 háztól, több mint háromezer lakásból, hogy kibányászhassák az alattuk fek-. vő több millió tonna kitűnő minőségű szenet. Tatabányának a felszabadulás előtt nem volt egy középiskolája sem, ma egy gimnáziuma és négy szakközépiskolája képezi a fiatalokat a város ipari üzemei számára. A felszabadulás előtt egyetlen bányakórháza volt, ma két központi orvosi rendelője, az Újváros számára kórház, amely ezekben az években új pavilonokkal bővül. Nem volt művelődési háza, ma nvnden körzetnek — Újvárost kivéve — van modern kultúrháza. Nem volt autóbuszközlekedése, most modern csuklós és panoráma-autóbuszok közlekednek, s utasszállításuk az ország vidéki városai között a legnagyobb. A felszabadulás előtt a nők számára nem volt munkaalkalom, ma az iparban és a kereskedelemben a nők foglalkoztatottsága meghaladja a 64 százalékot. Nincs a városnak elavult általános isko'.ája, a legújabban átadott 8—16 tantermes általános iskolák mellé úszómedencék épülnek a gyermekek számára. A felszabadulás előtt nem volt sportlétesítmény Tatabányán, ma minden olyan sportlétesítmény megvan, amely biztosítja a Bányász Sportkör eredményes működését, a fiatalok sportolását. 1975-ben elkészül a kör alakú sportcsarnok is, az első ilyen létesítménye az országnak. A harmadik ötéves terv idején, az energiahordozók összetételében bekövetkezett változás megtorpanást okozott a szénbányászat fejlődésében. Miután a Tatabányai Szénbányák a város ipari munkásságának 54 százalékát, alkalmazottainak 50 százalékát foglalkoztatja, ez rendkívül nagy felelősséget jelentett a vállalat, s a város vezetői számára. A Tatabányai Szénbányák ettől kezdve igyekezett te~mslését szinten tartani. Munkájának középpontjában a szén hatékonyabb feldolgozása állt. Eltüntette a város közepén elhelyezett örökké égő, füstölgő meddőhányókat, „kinyerte" belőlük a szenet, s ezzel megtisztította Tatabánya gázos levegőjét. Erre a találmányra alakult meg a sziléziai meddőhányók feldolgozására Katowice székhellyel a HALDEX Rt, a magyar—lengyel közös vállalat. A Tatabányán gyártott szennyvíztisztító és széniszap-víztelenítő berendezések Spanyolországtól, a Skandináv államokig viszik el a tatabányai mérnökök és munkások nagyszerű szakmai felkészültségének a hírét. Tatabánya egyúttal kutatásokba is kezdett, hogy a szénmedence egyre csökkenő szénvagyonát pótolni tudja. A Tatabányai Szénbányák 1971-ben ünnepelte a szénmedcncáben bányászatának 75. évfordulóját. 1896 decemberében gördült ki az első csille szén a bányatelep l-es számú aknájából, hogy azóta napjainkig csaknem 15o millió tonna szenet küldjenek a föld alatti munkahelyek dolgozói a felszínre. A geológiai kutatások kiléptek a tatabányai szénmsdencéből, és a városhoz közel fekvő nagyegyházi, mányi medencékre koncentrálódtak, ahol több száz millió tonnára becsülhető a már eddig feltárt szénvagyon. A Minisztertanácsnak a múlt évben megjelent szénbányászat fejlődéséről szóló határozata külön is szorgalmazza Nagyegyháza és Mány térségében a kutatásokat, amelyekre ez évben már 100 millió forintot fordítanak. A szén alatt vastag, alumíniumírcben gazdag bauxitot harántolnak a fúrólyukéit. Kitermelésével máris számol az alumíniumipar. A két ásványkincs közötti csekély szintkülönbség módot ad arra. hogy a szén és a bauxit egyidejű kitermelésére nyissanak bányákat. Már folynak az előkészületek, tervezések az új bányák nyitására. Tatabánya kitartó munkájának, nagy szakmai tapasztalatainak elismerése nyilvánult meg abban, hogy az 1974. július 1-én megalakult Magyar Szénbányászati Tröszt a váróiban kezdte meg működését. Seregi János, a tröszt vezérigazgatója mondta el: „Az új szénmedencék szenére 1500—2000 megawattos erőmű épül fel Bicske térségében. Mintegy négy-öt mélyművelésű bánya nyitásáról van szó az országban, köztük van Nagyegyháza és Mány is. A tervek a következő években realizálódnak. Tatabánya kutatási. munkáját 1973-ban fejezi be." Megkérdeztem Nagy Istvántól, a városi tanács általános elnökhelyettesétől, mit jelent a város továbbfejlődése szempontjából az új szénvagyon? — A Minisztertanács határozata 10 ezer bányászlakás építését jelölte meg az országban. Ebből Tatabánya 1800-at kap. amelyet a következő ötéves tervben építünk fel. Több szénbányászra lesz szükség a jelenleginél, s ezek a lakások az újonnan jelentkező igények kielégítését szolgálják. Az új bányák, az erőmű mellett nem épül város, a létszámuk a közelükben fekvő Tatabánya lakosságát is gyarapítják majd. De a szénen kívül nekünk fel kell készülni a további iparfejlesztésekre is. Uj" cementgyár épül, az alumíniumkohó mellé pedig feldolgozó üzem. A Beloiannisz Híradástechnikai Gyár húszmilliós beruházással fejleszti a következő ötéves tervben tatabányai üzemét. Miután tovább folytatjuk a régi bányatelepek szanálását, ezek helyett is új lakásokat kell építenünk. A következő években kialakul a városközpont, összeépül Újváros az óvárossal. Az óváros központját az ipari létesítmények, intézmények, a bányászat jelenti, az újvárosban pedig az igazgatási, művelődési és kereskedelmi központ alakul ki. Munkásmozgalmi múltunk hagyományainak ápolására felépítjük a munkásmozgalmi és ipartörténeti múzeumot, amelyet jelenleg ideiglenesen helyeztünk eL Készül már a város új rendezési terve is, amely 2000-ig határozza meg Tatabánya fejlődését. Tatabánya az ország felszabadulása óta eltelt harminc esztendő alatt csodálatos utat tett meg. És a fejlődésben nincs megállás. Változatlanul bányászváros marad, de mellette a többi ipar nagy fejlődése megszünteti az iparának egyoldalúságát. A párt XI. kongresszusa és felszabadulásunk 30. évfordulója tiszteletére a város valamennyi üzemében 1200 brigád versenyez a gazdasági és a várospolitikai célok megvalósításáért. A termelési eredmények mellett egyre jobban gyarapodik a társadalmi úton végzett munka mennyisége is. 1972-ben, Tatabánya várossá nyilvánításának 25. évében a szocialista brigádok hétmillió forint értékű társadalmi munkát végeztek el, parkot építettek, játszóteret, panorámautat a Gerecse tetején álló emlékműhöz. 1974ben a társadalmi munka értéke kilencmillió forintra emelkedett, elkészült az üzemek összefogásával egy száz férőhelyes óvoda is a kertvárosban, amely jól példáaza az itt lakók városszeretetét. Országos hírű brigádok dolgozrnak egymás mellett egy-egy fontos váróspolitikai cél megvalósításáért társadalmi munkában, mint az Állami díjas Xl-es aknai 860-as bányászbrigád, s az ugyancsak Állami díjas Schmiedtmajer Ede vezette kőművesbrigád, amely 1950 óta dolgozik Tatabánya-Újváros építésén. A város lakóinak ez az összefogása teszi lehetővé, hogy mielőbb megvalósuljon mindaz, amit 1945-ben, a harminc év nagy munkáját elindítók megálmodtak, s amiért Tatabánya mártírjai életüket áldozták. A szénre épült város így lesz egyre szebb a Gerecse és a Vértes koszorújában. KOVÁCS KLÁRA