Délmagyarország, 1975. február (65. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-23 / 46. szám

12 VASÁRNAP, 1975. FEBRUÁR 23. •flanai A formalitás veszélyei POLNER ZOLTÁN Boszorkányborjú KATONA JUDIT Tíz sor az árvaságról PARDI ANNA A megbeszélhetet/enség Szelet ellenek a fák, patkóról sötétlik. Égig tornyozott ganén dángovázva járom én. Csordulj fejőm, jön a mátkám! Piros tüzet tapodok kígyók hátán. Kérőt várok. őrizzetek kormos lángok. Köldökömből habos, fehér tej szivárogj! Kanta, kaszroj hajnalra: színig teljen hajnalra) Öriz sárgult Iratokban a bánat: anyám szeme, hogy halálon át ís lássak, s őrzök rámintő, poros-hű fűbarátot, lábnyomorító cipőt, sok értem-átkot, őriz a tinta kézzel írt levelekben: hozzátok hányszor hiába menekedtem, bűneim alól senki fel nem oldott. Adtatok volna telt tál, párolgó csókot, de jó lett volna egy falat puha szó ls, hogy ne jussak el az itt kimondhatóig. A megbeszélt idó'pont — maga a megbeszélhctctlenseg. Midőn hívott, hogy elküldjön, midőn elküldtem, hogy megelőzzem, mikor hallgattunk, hogy kibéküljünk, miután kibékültünk, hogy kevésbe szeressük egymást, halogatva a pillanatot, hogy farkasszemet nézzünk az elválások, az ismétlődések, a visszahozhatatlanság sokszoros rendszerével, amelyben egész elhagyatottan didereg a Szerelem, egy margaréta szirmához/ s egy közönyös, tülekvő világhoz tapadva, amely magához keményíti, hasonlítja, esztergálja az emberi lelkeket. Harminc év j képekben i Az MSZMP VII kongresszusán meghirdetett 15 éves lakásépítési program egymillió új lakás építését tűzte télnl. Ebbv' 1973 végéig, tizenhárom év alatt, több mint 860 eze> mar felépült / MŰTEREM SOMODI LAJOS A

társadalmi méretű munkásművelődés célkitűzése lényegében egyidős felszabadulásunkkal. A munkásosztálynak meg kell hódítania a kultúra erődítéseit — volt a jelszó az országépítés első éveiben. Az igény ma is ugyanaz. Sőt, a tudás, a műveltség, az emberek fejétien levő világ változásának az igénye a korábbinál markánsabban jelentkezik. Az MSZMP KB közművelődési határozata ezért hangsúlyozza — „Politikai-ideológiai, gazdasági-technikai érdekek egyaránt sürgetik a munkásművelődés következetes fejlesztését. A társadalom, kulturális felemelkedése szorosan öszszefügg a munkásosztály műveltségi helyzetével: a munkásművelődés ügyét ezért alapvető fontosságúnak kell tekinteni." A határozat mindenekelőtt a szocialista brigádok, az aktív művelődési igényekkel rendelkező munkás közösségek erőteljes segítését szorgalmazza. Ehhez keressük a célravezető módszereket, a jó ötleteket, a közösségi művelődés forrásait A brigádokban ma már több mint egymillió ember tevékenykedik. Hatásuk túlnő az üzemi környezeten, élesztőjévé, példamutató erejévé válnak a közösségi művelődésnek országosan is. Megkapták a szocialista jelzőt, s ennek vitathatatlanul előzményei vannak. Elfogadták a hármas célkitűzést: szocialista módon élni, dolgozni és tanulni 1 ' A brigádok tagjai a munkahelyükön már bizonyítottak. Most a tanulásuk, művelődésük kerül előtérbe. Ezt a célt szolgálják a kulturális vállalások ls. Kérdéses azonban, hogy mennyire értékelik mindezt. A szocialista brigádoknál végzett vizsgálódások azt bizonyítják, hogy elég sok a formális, jelentéktelen vállalkozás. Gyakran kísért a vállalások értékelésében a formalitás, a számszerűség. Az elolvasandó öt könyv, a megtekintendő két vagy három színházi bemutató, vagy még inkább mozi és más tételes fogadalmak. A rövid távra szóló, összegszerű vállalkozások többnyire felületesek. Magukon viselik a kampányjelleg Jegyeit. Pedig a célkitűzés ennél sokkal többet ígér. Ebben a megfogalmazásban azonban sokat veszít értékeiből. Mi hát a teendő? Elsősorban az, hogy nem szabad engedni a sablonos, formális vállalásoknak. Tudatos, hosszú lejáratú kulturális tervek kellenek. Olyan tervek, amelyek reális lehetőségeket kínálnak; igazi műveltséget és tudást. A kultúra befogadását nem tekinthetjük kampányjellegű, alkalmi feladatnak. Csakis tartalmas, mélyenszántó vállalkozásnak. A jelenlegi gyakorlatban meglevő pontozási rendszert ls azért kell elvetni, mert a számok világában, a sablonos értékelésekben éppen a lényeg, a kultúra vész el. Pontozás helyett inkább minősíteni kellene a brigádokat. Néhány nagy üzemben már ezt teszik. A célhoz vezető utak persze sokfélék lehetnek. Orosházán például a városi művelődési központ mellett munkásművelődési tanács alakult. Ebben valamenynyi gyár és kisüzem dolgozói, szocialista brigádjai képviseltetik magukat. A tanács tagjai a kultúra legjobb propagandistái saját munkahelyükön. Élményeikre támaszkodva mondják el munkatársaiknak, mit láttak, mit olvastak. Már az első hónapok azt bizonyítják, hogy az érdeklődés, a figyelem keltésének ez a módszere bevált, jó eszköze a munkásművelődés elősegítésének. Hasonló jellegű munkásképviseletek már több helyütt alakultak az országban. Az eddigi tapasztalatok alapján célszerű lenne, ha mindenütt működnének kulturális bizottságok, amelyek elsődleges feladatuknak tekintenék a munkásművelődés segítését, irányítását. Ehhez persze arra is szükség van, hogy mindenki megértse: a termelés nem helyettesítheti a kulturálódási. Két különböző terület ez, amelyek szükségszerűen kiegészítik egymást. A nagyüzemek szocialista brigádjainak egyrésze már a magáénak tekinti ezt a nézetet. A Láng Gépgyár egyik szocialista brigádja így vallott erről: „A munkánkat mindenképpen elvégezzük — mondták —, a kultúra, a művészet az valami egészen más dolog. Keressük a velük való találkozást." Az üzemek és a gyárak gazdasági, műszaki vezetői a termelést érthetően, döntő fontosságúnak tekintik, de mindinkább tekintettel kell lenniük a művelődés kérdéseire is. Hiszen éppen ők azok, akik ösztönözhetnék, hatékonyan irányíthatnák a munkásművelődésért vívott harcot. De ennek elengedhetetlen feltétele, hogy ők maguk ls igényeljék, értékeljék és hirdessék a kultúra fontosságát. Tarthatatlan az a nézet — amely még ma is sokhelyütt uralkodik az üzemekben —, miszerint a kultúra a népművelők dolga. Ellenkezőleg! A munkahelyi vezetőknek kulcsszerepük van a munkásművelődés szervezésében és segítésében. A formalitás veszélyeit sokoldalúan kell kivédeni, a brigádok kulturális vállalásaiban. Művelt munkásokat akarunk, de nem rossz eszközökkel. Olyan művelt munkásokra van szükségünk, akik a szocializmus mai és holnapi fejlődésének megfelelő kulturális színvonalon élnek és gondolkodnak. Ez ma talán fontosabb minden másnál, hiszen a tudás, az érdeklődés, a kulturálódás, lényegében a jövőnk megalapozását jelenti. SZÉMANN BÉLA