Délmagyarország, 1975. január (65. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-01 / 1. szám

SZERDA, 1975. JANUÁR t 7 Kopasz Márta grafikája Harminc éve írták... A sorsfordító 1945-ös év küszöbén, 1944. december 3l)-án az Esti Üjság Üjévi köszöntő címen közölt verset: ,,Boldog újév hajnalán, bús magyarnak ajtaján^ Be szabad-e kopogtatni? Boldog újév hajnalán növekszik a zaj talán? Az se baj, mert itt az óra: győzedelmes virradóraP Ugyanezen a napon a lap fő címben idézte a német hivatalos nadijelentést: „Budapest védői a város magvát tartották a szovjet heves támadásával szemben." A Függetlenség 1944. december 30-i számában budapesti riportot közölt: „Kettőzött erővel folyik a szociális megsegítés az ostromlott fővárosban." A riport alcímei: Imádkozó tömegek templomokban; — A szorongás óráiban egymásra talál a pesti polgár. E lapszámban jelent meg a Nyilaskeresztes Párt Hungarista Mozgalom karhatalmi parancsnokának felhívása: „Tisztviselők, munkások, pékek, közvetítő kereskedők, nagykereskedők, újságárusok, lapkihordók, előfizetés-kézbesítők! Mindenki foglalja el munkahelyét! Ha valaki ezt elmulasztja, a személyes felelősségre vonás alól nem mentesül!" Az Üj Dunántúl december 28-án közölt hadijelentése szerint a szovjet csapatok elfoglalták Esztergomot, teljesen körülzárták Budapestet, Budafok, Budaörs, Üröm felszabadult. Pécsett a Park mozi a Dr. Jörn, az asszonyok orvosa című filmet játszotta, az Apollóban a Tovaris P. volt műsoron karácsonykpr és újévkor, a Pécsi Nemzeti Színház Erdélyi Mihály Sárgarigój iészek-jét adta. December 30-án jelentette a lap, hogy a budapestieknek délután 5 órán túl tilos az utcán járniok. A büntetőosztagok parancsot kaptak arra, hogy a gyanús személyeket a helyszínen lőjék agyon. Űj Dunántúl, január 2-án így írt: „Budapest gyárainak munkássága harcban áll a gyárromboló hitleristákkal." Január 2-án ezt jelentette: ..Moszkvába érkezett a magyar fegyverszüneti bizottság, amelyet Vörös János vezérezredes, honvédelmi miniszter vezet." A címlapján nyilaskerfeszttel megjelenő Pápai Üjság 1945. január 3-án közölte: „Beregfi honvédelmi miniszter elrendelte, hogy a honvédség az eddig előírt tisztelgés helyett a hungarista köszöntéssel (karlendítés — a szerk.) teljesítse a tiszteletadást, és a szóbeli köszöntés a ,Kitartás' szóval történjék." Más helyütt a nyilas lap idézte Göbbels doktornak a „Das Reichben" megjelent cikkét: „a győzelem egy napon eljön, mint egy természeti jelenség". Csorna Béla K

edves Kosztyaí Zavarban vagyok. Sehogy sem tudok időt szakítani a személyes találkozásra. Ezért írok levelet. A mama említette, hogy a főnök általad kérdezteti annak az okát, amiért nem járok be dolgozni. Elhatároztam, hogy neked mindent elmondok. Június végén eljött hozzánk a nagynénikénk, Valja mami, és megkért engem, hogy tegyek az Édesipari Főiskolára felvételi vizsgát a másodunoka testvérem, Vovocska helyett. Emlékszel, amikor megvédtem a disszertációmat, akkor odajött hozzánk egy fiatalember, hippiöltözékben? Hát ő ez a Vovocska. Egy évvel fiatalabb tőlem. Gyerekkorunkban sülve-főve együtt voltunk, de aztárj a sors szétszórt bennünket, öt a jazz-zene vonzotta, én meg atomfizikus lettem. Az ismerőseink közül valaki az én fényképemet küldte meg a Vovocskáé helyett a főiskolai jelentkezési lappal. így aztán én mentem el a felvételi vizsgára. A felvételi sikerült, mármint az általam adott felvételi, és Vovocskát — azaz engem — felvettek a főiskolára. Szeptember elején ismét megjelent nálam Válja nagynéni, és a lábaim előtt térdre borult. Nagyon megijedtem. Es mint később kiderült, nem is ok nélkül. Az a személy, aki az én fényképemet csemoészte a Vovocskáé helyére, lebukott, és most nincs, aki visszacserélje. Válja nagynéni azt mondja, hogy az adott szituációból csak egyetlen kiút van: Nekem kell tanulnom Vovocska helyett. — De Válja néni — próbáltam tiltakozni —, ezt én, a matematika, fizika tudományok doktora, nem tehetem. Én nem tanulhaA zseni drámája tok egy cukrásztechnikus helyett! — Hát jó, kedveském —mondta sírva —, de azért azt is figyelembe vehetnéd, hogy te még csak mindössze huszonöt éves vagy, ráadásul zseni, mit neked megszerezni még egy mesterséget is adó diplomát. A kedvéért, hogy felszárítsam a nagynéniké könnyeit, elkezdtem tanulmányaimat az Édességipari Főiskolán! Először arra gondoltam, hogy járok én dolgozni is néha, néha pedig az előadásokat látogatom. Később azonban bebizonyosodott, hogy ez nem is olyan egyszerű. A tanulmányi osztály ugyanis igen szigorúan ellenőrzi az előadásokon való részvételt. Emlékszel, legutóbb a kaliforniai egyetemről járt nálam egy fizikus, hogy megbeszéljünk egy kutatási témát. Akkor is észrevették, hogy hiányoztam az előadásról, illetve, hogy Vovocska nem volt ott a névsorolvasásnál. A tanulmányi osztály ezért arra a hónapra megvonta az ösztöndíjat, ami a Vovocska zsebét na_ gyon kellemetlenül érintette. Válja néni ezért nyomatékosan felhívta a figyelmemet, hogy csak nagyon nyomós ok miatt maradhatok távol az előadásokról. így aztán éi-thető, hogy dolgozni a munkahelyemre végképpen nemi mehetek. Mint az időjárás... A

zt mondta a szerkesztő, hogy írhatnék egy olyan habkönnyű micsodát, szóval afféle szilveszteri visszatekintést a hátunk mögött hagyott esztendőről. Nem álltam kötélnek az első szóra, mert mit tudom én, hátha valakinek nem tetszik, hogy visszatekintek, ráadásul habkönnyű, micsoda keretében. Ha már visszanéz az ember, akkor ügyeljen arra, hogy közben előre is tekintsen, bár ennek az ajánlott módszernek a technikájával még nem vagyok egészen tisztában, félő, hogy esetleg kitekerik a nyakam. Mindenesetre próbáljuk meg. A legcélszerűbb volna talán arról elmélkedni, hogy milyen volt az időjárás. Igen, ez jó lesz, mert az időjárás ezúttal csakugyan olyan szeszélyes volt, mint az időjárás. Emlékszem, az év elején papíron télnek kellett volna lennie, ám a valóságban szokatlan enyheség uralkodott. Mondták is az öregek, hogy ez nem jól van így, őic inkább azt szeretik, ha télen csikorog a hideg, mert különben meglesz ennek a böjtje. Magánszámításaim szerint ekkoriban az idősebbek közül 960 ezren jelentették ld, hogy nem eszi meg a kutya a telet. Ez csak látszólag nagy szám, voltaképpen lehetett volna nagyobb is, hiszen ma már a lakosság tizenhat százaléka, egymillió hatszázezer nyugdíjas korú, így mondhatták volna többen is, hogy nem eszi meg a kutya a telet. Ugyanis tényleg nem ette meg. Pedig újabban rengeteg a kutya és minőségük is örvendetesen javul. Hol vannak már azok az idők, amikor mindenféle korcs kutyának számított. A fejlődós vonala töretlen: kezdetben az igényesebbek is megelégedtek keresztezett kuvaszokkal, aztán jött a német juhászok divatja, majd a foxterriereké, az airdeleké, s végül, amikor a boxerek már-már kiszorították a többi ebet, megjelentek az afgán agarak, jöttek, látták őket és aki győzte forinttal, az máris büszkén sétáltathatta a hosszú sz^rű elegáns kutyát, pukkadjon, akinek csak vacak vizslára futotta a pénzéből. A nyár különben március végére esett, kiderült az ég, majd A tanulással meg egyenest nincs problémán. A tortát is szeretem kavarni, a kuktasapka is jól áll. Meg aztán, amikor annak idején én tanultam — mármint valóban magam helyett —. mindössze tizenéves voltam. Akkor hoztam össze a kandidátusi disszertációmat is, ezért igazi diákéletem nem is lehetett. Most minden másképpen van. Belevetettem magam a diákéletbe. Előadások után moziba járunk. Tegnap meg egyenest azt kérdezte a csoportvezető, hogy udvarolok-e komolyan valamiféle kislánynak? Ez nálunk ugyanis majdnem tilos. Ezért felhívta a figyelmemet, hogy számoljam fel ilyen irányú kapcsolataimat. Meg azt is mondta, hogy most még neki se udvaroljak, mert holnap fizikából zárthelyi dolgozatot írunk, és a tanár- szerint nem a legerősebb oldalam a fizika. Most már látod a helyzetemet. A főnöknek pedig mondd meg, hogy még egy kicsit bírja ld nélkülem. Ha befejeztem az első félévet, akkor átiratkozom — mármint Vovocska — levelező tagozatra, és akkor nem lesz akadálya annak sem, hogy dolgozni menjek. Barátod: Pávlik. M. BEROLAJKO— % GR. ARKADJEV <az is, hogy ez volt a tavasz tizenhét pillanata. Ragyogóan sütött a nap, zöldbe borultak a fák, mindenki alig várta, hogy megjelenjen a Stirlitz, ám csak ritkán szólalt meg, inkább hallgatott. És az üdülők hiába lesték a hosszú, forró nyarat, mert az idén sehol sem volt. Ezt onnan tudom, hogy a feleségemre megint rájött az utazási láz (érdekes, mindig éo_ pen háromévenként jut az eszébe, hogy kellene már látni egy kis nyugati világot), és összekuporgatott pénzünkért olasz napfényt kívánt vásárolni. Mondanom se kell, hogy nem kapott, pedig ott viszont mi voltunk a külföldiek. Hazafelé végig szakadt az eső, és akkor még azt hittük, hogy majd eláll. Ősszel aztán megkezdődött a tanulás. Egyebek közt megtanultuk, hogy esőből is megárt a sok, és a mezőgazdaságban átmenetileg szünetelt az öntözéses gazdálkodás propagandája. Ismét divatos lett a gumicsizma, mint praktikus viselet, és a városi lakosság, valamint a diákság körében új erőre kapott a méltatlanul elfelejtett falujárás, amelyet, sikerült összekötni a Csináld magad, ha enni akarsz — mozgalommal. A nemzetközi enyhülés következményeként katonáink békésebb foglalkozás után néztek, legtöbben cukorrépaszedéssel ütötték el az időt a hosszú és unalmas őszi napokon. Annál is inkább, mert a legfrissebb előrejelzés szerint az új esztendőben szintén lesz időjárás. A. J. A partfürdőnek aszályt tfcki/az—v:!' ktanácsnak épitkeiát •nrc ^TCDr A? olvasóknak ÍU 1