Délmagyarország, 1975. január (65. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-07 / 5. szám

«M. JAHOA* S. 3 Ünnepi egységgyűlések a mnnkásőr-alakulatoknál Az új év első hónapjai a munkásőregységek életében is a számadás időszakát je­lentik. Szerte a megyében ünnepi egységgyűléseken — társadalmi, közéleti vezetők ós más vendégek jelenlété­ben — számolnak be a pa­rancsnokok arról, hogy mi­lyen eredményeket értek el egységeik az 1974-es kikép­zési feladatok, a szocialista nevelési célok teljesítésében. Értékelik az egységek között és az egységeken belül folyó szocialista verseny eredmé­nyeit is. Ünnepélyesen bú­csúznak a régi fegyvertár­sak, barátok a leszerelőktől, a tartalékállományba voríu­lóktól — s az előképzés! idő leteltével — szeretettel fo­gadják eskütétel mellett, a csapatzászló előtt munkás­őrökké a munkásosztály fegy­veres erejének új, fiatal tag­jait. Az egységgyűlések soroza­tát a megyei parancsnokság törzse nyitja meg. A megyei törzs január 12-én Szegeden, a DÉLÉP kultúrtermében rendezi egységgyűlését. A hódmezővásárhelyi Szán­tó Kovács János zászlóalj ja­nuár 18-án a Béke Szálló nagytermében tartja talál­kozóját. Ugyanezen a napon kerül sor a szegedi városi Gera Sándor munkásőr-zász­lóalj egységgyűlésére Üjsze­geden, a Sportcsarnokban. Szintén január 18-án lesz Csongrádon, a városi műve­lődési ház színháztermében a helybeli Kun Béla mun­kásőregység ünnepi találko­zója. Az Árvái Bálint Szentes városi-járá6i munkásőr-zász­lóalj egységgyűlését pedig január 25-én, a helybeli Tóth József színházteremben tart­ják. Február 2-án a szegedi já­rási Móra Ferenc munkásőr­egység ünnepi egységgyűlé­sével fejeződnek be az ese­mények. Ezt a találkozót a mórahalmi művelődési ház nagytermében rendezik meg. Uj műszer környezetvédelmi vizsgálatokhoz Környezetvédelmi vizsgá­latokhoz új műszert készített a pécsi Megyszer Vállalat műszaki kollektívája. Az új készülék kitűnően állja a versenyt a hasonló típusú külföldiekkel, sőt többet tud náluk: egyszerre kétféle gáz­és egy porvizsgálat végezhető vele, míg azokkal maximum egy por- és egy gázmérés. Pécsett, Komlón, Szigetváron, Mohácson és Beremenden vizsgálják segítségévei a le­vegő szennyezettségét. A sikeres próba után fel­ajánlják az ÉVM-nek, amely a környezetvédelem gazdája. Továbbá KGST-szinten is bemutatják, mivel a baráti országokban is hiány van ilyen műszerből. Az új műszer mindössze egy hatodába kerül majd a külföldinek. Több cukrot termeifink Jól gépesíthető — Nagyobb hozam Egyszerű oka van annak, hogy több cukrot vár or­szágunk idén a mezőgazda­ságtól. mint amennyit ta­valyelőtt. Az egyik ok, hogy túlontúl magasra emelkedett a cukor világpiaci ára, sok pénzt kell fizetnünk tehát ér­te, ha nem magunk termel­jük. A kényszerítő körül­mény mellett a másik ok, hogy lehetőségeinket eddig nem használtuk ki annyira, amennyire kihasználhattuk volna. Az elmúlt év decemberé­ben a két körülmény pon­tos ismeretében úgy határo­zott az MSZMP Központi Bizottsága, hogy a cukorrépa termőterületét 98 ezer hek­tárról 120 ezer hektárra kell emelni. Megyénkben tavaly 4417 hektáron termett a cu­korrépa — a becsült ter­mésátlag 341 mázsa hektá­ronként —, az említett in­tézkedésből eredően . 5430 hektárra emelkedik ebben az évben. Gyuris Szilvesztertől, a megyei tanács mezőgazda­sági és élelmezésügyi osztá­lyának csoportvezetőjétől kértünk tájékoztatást, mi­képpen valósítható meg me­gyénkben ez a döntés. A mezőgazdasági osztály a cukorgyárak illetékeseivel együttműködve vizsgálta meg a lehetőségeket, és úgy talál­ta, a területnövelés sem, és a termésátlag-növelés sem jelent megoldhatatlan prob­lémát. Számos szövetkezet a közeli években hagyott fel a répatermesztéssel, bár te­rülete alkalmas rá. Az eper­jesi, mindszenti, vásárhelyi, makói szövetkezetek vissza­térése már önmagában nagy előrelépést jelent. Jól gépesíthető a cukor­répa termesztése, sőt a gé­pek többségével rendelkez­nek is a gazdaságok. Szám­bavették. hogy a meglevő be­takarító gépek is jobban ki­használhatók, ha nagyobb te­rületen többet dolgozhatnak, a másik előny pedig az, hogy az egyéb termelési rendszerek gépei zömmel a cukorrépaföldeken is jól használhatók. Ha egy kuko­ricatermelő gazdaság cukor­répát is vet, nagy teljesít­ményű vető, talajművelő ér növényvédő gépeit itt is dolgoztatni tudja, legfeljebh csak a répafejelő és -ki­emelő gép jelent újább ki adást. A termelés akkor gazda­ságos igazán, ha a terűiéi növekedése a termésátlagok emelkedésével is együtt jár. A mostani 341 mázsás át­lagot, úgy tűnik, felül lehet múlni, hiszen megyénkben már 420 mázsás átlaggal is számoltak. A termelési té­nyezők összhangjának meg­teremtésével, az agrotechni­kai munka kifogástalan vég­zésével jók a kilátások a több termésre is. A köz­ponti intézkedés nem csupán a szükséges gépeket bizto­sítja, de elegendő összetett műtrágyát is. ősszel a betakarítás je­lentette a legnagyobb gon­dot. Átfogó intézkedésnél ha­sonló időszak ismétlődésével akkor is számolnunk kell, ha tudjuk, hogy az 1974-es év rendkívüli volt. Előrelépés itt is várható, hiszen a Volán­vállalatokat fölszerelik olyan terepjáró gépkocsikkal, ame­lyek a felázott talajon is közlekedhetnek rakott te­herrel. A termés veszteség nélküli betakarítására gon­doltak akkor is, amikor a részesmúvelést is fölvették a lehetőségek közé. Az el­múlt években, amikor még kézzel szedték, kézzel fejel­ték és kézzel rakták vonta­tóra a répát, megyénkben ak­kor is termett már 6 ezer holdon is cukorrépa. A mos­tani gépesítés mellett legtöbb gazdaságban szinte csak vég­ső biztosító szerepe van a részesművelésnek, de már most érdemes ezt a megol­dást is figyelembe venniök. A zöldségtermeléshez ha­sonló rangot kapott ez a munka azzal, hogy a részes­művelés sem esik úgyneve­zett jövedelemnövekmény­adó alá. Ha a külföldön termett és drága pénzen vett cukor he­lyett hazai termés kerül az asztalra, már jól járunk. Ha célszerű gazdálkodással, jó szervezéssel, pontos munká­val azt is el tudjuk érni, hogy jó technikai adottsága­ink, nagy teljesítményű gé­peink munkája hektáronként több mázsát is kamatozik, akkor teszünk meg mindent a központi intézkedés meg­valósításáért. Erre már agi­tálni sem kell a mezőgazda­ság szakembereit, a termés­átlagok növelése egyszerű gazdasági érdek. H. D. A Csongrádi Háziipari Szövetkezet műhelyeiben évente hat-, hétmillió forint értékű perzsaszőnyeg készül, a buda­pesti Otthon áruház megrendelésére. A szövetkezet saját tervezésű termékei — modern mintákkal díszített faliképek, falvédők és padlúszőnyegek — eljutnak az 1975-ös frank­furti vásárra is. Képünkön: készülnek a perzsa faliképek az Otthon áruba; számára. Beruházás gyarapodás „A népgazdaság tervszerű fejlesz­tésének alapvető feltétele a beru­házási tevékenység javítása..." (Az MSZMP KB irányelveiből a párt XI. kongresszusára.) E gy prosperáló gazdaságnak mindig is nagyobb kedve volt a beruházá­si tevékenységre, mint a stagnáló­nak. A mi szocialista népgazdaságunk tervszerűen és arányosan fejlődik, de még nálunk is kialakult három-négy évvel ezelőtt a beruházási piacon a közismert fe­szültség: a beruházási kereslet jóval meg­haladta 'a kínálatot. A kormány intézke­déseket dolgozott ki, valamelyest vissza­fogta a beruházási iramot, hogy közelítsen a piaci egyensúlyhoz. A javulás jótéko­nyan hatott a beruházási gyakorlatra, bár az egyensúly még korántsem állt helyre, mivel ma is nagyobb a kereslet, mint a kínálat A kongresszusi irányelvekben nem vé­letlenül kapott bő teret a beruházási hely-, zetünk, és az azzal kapcsolatos tenniva-' lók. A fő hangsúlyt arra helyezték, hogy javítani kell a beruházási tevékenységen: ennek érdekében arra kell törekednünk, hogy a rendelkezésre álló anyagi és szel­lemi erőket ésszerűen használjuk fel, fi­gyelemmel a népgazdaság és a világgaz­daság jelenlegi helyzetére, a technikai és a technológiai haladás élvonalába kell igye­kezni, törekedni. „A beruházások minden területén meg kell akadályozni a költsé­ges megoldásokat, a túlzott igények kielé­gítését..." — olvashatjuk az irányelvek­ben. A mi környezetünkben, a szegedi ipar­vállalatoknál kirívó esetekkel alig lehet találkozni. Általában az a jellemző a sze­gedi gyárak és vállalatok beruházásainál, hogy a legésszerűbb megoldásokra töre­kednek. Apróbb javítani valóval termé­szetesen találkozhatunk, hiszen nem rit­kaság, hogy a megvásárolt korszerű gépek nincsenek teljes mértékben kihasználva, különösen a textilipari gépei nem züm­mögnek huszonnégy órát naponta. Már­pedig könnyelmű bőkezűségre vall, ha a modem gépek egy műszakban dolgoznak, hiszen az háromszoros kiadást jelent a termelőeszközök területén. Az irányelvekben arra is figyelmeztet­nek, hogy „javítani kell a gazdasági, mű­szaki előkészítést, a szervezettséget, rövi­díteni az indokolatlanul hosszú kivitele­zési időt. Intézkedéseket kell tenni abból a célból, hogy a nemzeti vagyon tetemes részét kitevő termelőberendezéseket job­ban használjuk ki, a műszakszámokat nö­veljék, s ezáltal beruházásokat takarít­sunk meg." Nagyon megszívlelendő ez a megállapítás, mert csupán ésszerűséget, jobb szervezést, körültekintést igényel, és nem drága valutát. E tekintetben már a szegedi vállalatoknál is akad éppen elég javítani való. Érdemes a szakemberek véleményét is közreadni a szegedi és a megyei beruhá­zások helyzetéről. A legutóbbi értékelés­ben így fogalmaznak a statisztikai hivatal kiadványában: „Az elmúlt évi beruházási tevékenységet a fontosabb létesítmények befejezésének elhúzódása jellemzi." Lás­suk a példákat. A megyében megfigyelt 56 fontosabb beruházásra tavaly kilenc hó­nap alatt 1,3 milliárd forintot folyósítot­tak, amely az egész évi költségelőirányzat­nak csupán a 48 százaléka volt. Ebből könnyű következtetni (bár a múlt évet összegező végleges adatok még nincsenek meg), hogy az adósság inkább növekedett, mint csökkent. Már csak azért is erre a megállapításra jut az ember, mivel tavaly­előtt azonos időszakban a teljesítés aránya 52 százalék volt, s év végére se sikerült a száz százalékot elérni. Az viszont tagad­hatatlan, hogy az építkezési és a szocialia­lista piacról megrendelt gépi beruházások aránya valamelyest javult a múlt évben. De ennél a megállapításnál is vannak kisebb zökkenők. Hírt adtunk lapunkban is arról, hogy a szegedi kenderfonógyár megvásárolt a szovjet gépipartól egy tű­nemezelő gépsort, és azt üzembe is he­lyezte. Csak az a szépséghiba, hogy ezt a hasznos gépsort hézagosabban működtetik, mint a szanált napokkal dolgozó autó­gyárak termelőszalagjaikat. Így nem kifi­zetődő a nemezelő berendezés. Pedig ész­szerűnek látszott ez a gépi beruházás, hi­szen új épületeket nem igényelt, a vala­mikori korszerűtlen masinákat kitették a csarnokból, és helyettük szerelték fel ezt a korszerű gépsort, amelyen olyan anyago­kat tudnak feldolgozni, amelyeket koráb­ban szemétre dobtak. De nincs, s az elő­készítés idején sem alakult ki olyan össz­hang e beruházás kapcsán, amely lehetővé tette volna a teljes kapacitás működteté­sét. Szabványok, előírások, s ki tudja még mik nem gátolják a szegedi kenderfonó­gyárat abban, hogy nemezeket gyártson, olyan mennyiségben, amennyit a gépek két-három műszak alatt képesek előállí­tani. Néhány országban, többek között a Szovjetunióban és az NSZK-ban is, már évek óta használják a nemezeket az épít­kezéseknél padlóalátétnek, mivel kiváló hő- és hangszigetelő tulajdonságokkal ren­delkezik, de nálunk arra hivatkoznak, hogy esetleg tűzveszélyes, vagy valamit drágít az építkezéseknél. Ezért állnak ezek a gépek a szegedi üzemben, holott gyárt­hatnák bőségesen hulladékból a hasznos anyagot. Általában jől haladt eddig a szegedi szénhidrogén-medence kialakítása is. Azonban a 6 milliárd forintot meghaladó beruházásnál tavaly már elmaradás ke­letkezett. Tavaly október elsejére az éves, 731 millió forintos beruházási programnak csak a 40 százaléka valósult meg, s év vé­gére sem sikerült több, mint körülbelül a 80 százalékos teljesítés. Az okok között fel­sorolják, hogy a kivitelezők mind az épí­tésnél, mind pedig a szerelési munkáknál elmaradtak a tervezetthez képest, mert nem volt elegendő anyag, szűk volt a ka­pacitás, de azt is elismerik önkritikusan, hogy a közreműködő vállalatok között nem volt megfelelő az együttműködés. P élda, sajnos van elegendő. Az al­győi Tisza-hidat is két évvel ké­sőbb adták át, mint a többször is módosított határidő. A szegedi Maros utca elején épülő új szálloda alapozása ugyan befejeződött, de ott is többre számítottak, hiszen úgy tervezték, hogy 1974-ben leg­alább negyvenmillió forint értékű mun­kát végeznek el, de annak csak a fele si­került. Vagy mondhatnánk a József At­tila Tudományegyetem „Hermann Ottó" nevét viselő kollégiumának a menzáját, amelyet korábban elhagytak, s a kollégi­um befejezésének kétéves jubileumára kezdtek el építeni. Ehhez viszont már új beruházási program kellett, amely feketén­fehéren rögzítette, hogy az eredeti elhatá­rozáshoz képest több mint 10 millió forin­tot igényel. Kár tovább folytatni a példákat, a kö­vetkeztetésekhez bőven elegendőek vol­tak. Az a drága beruházás, amely lassan készül el, két okból is az: magasabb less a költség, s később léphet üzembe. A ki­esett idő a legnagyobb ráfizetés, hiszen amellett, hogy elmarad a haszon, még demoralizáló is a hatás. Van valami igaz­ság abban a régi szólásmondásban, hogy inkább kevesebbet, de gyorsan és jobban. Erre hívja fel figyelmünket többek között a kongresszusi irányelvek harmadik feje­zetének negyedik pontja is; jótanácsait éa ajánlásait érdemes megszívlelnünk. Gazdagh István Megtalálták a Duna mélyén pihenő tankot Szovjet szemtanúk a harminc év előtti tragédiáról A Magyar Néphadsereg búvárai hosszas kutatás után megtalálták azt a szovjet T— 34 típusú tankot, amely a háború napjaiban Mohács alatt a Dunába zuhant és azóta a folyó mélyén pihen. Az immár legendáshírű szov. jet tank és a benne hősi ha­lált halt harckocsizók híre időközben eljutott a Szov­jetunióba is. Hírt adott róla az Izvesztyija című lap, s ennek nyomon megindult a levelek áradata: családok ér­deklődnek a tankban rekedi Katonák neve utan és többen jelentkeztek olyanok, akik résztvevői voltak a hadmű­veletnek, szemtanúi voltak az eseménynek. 1944 decembe­rében Mohács alatt keltek át a Dunán a III. Ukrán Front csapatai. A két part között pontonhidat építettek a szov­jet utászok a gépesített ala­kulatok számára. Esős, sze. les éjszakán vonultak át a hadihídon a harckocsizók, amikor a viharos szél és az erősen hullámzó víz eltépte a hidat. Az egyik T—34-es tank a Dunába zuhant, pil­lanatok alatt elnyelte a mély víz, s a harckocsival együtt elveszett a négy főnyi sze­mélyzet i& A mohácsi városi pártbi­zottság kezdeményezésére évek óta kutatják a Duna mélyén levő tank helyét. A búvárok munkáját a jelek szerint — most végre 6iker koronázta. A hatalmas vas­kolosszus — amit 3 méteres hordalék fed — kímélésé technikailag nagy, de nem megoldhatatlan feladatot je­lent. A terv az, hogy a fel­szabadításunkban részt vett tankot emlékműként felállít­ják a mohácsi Duna-parton, egyúttal kiderítik a harcko­csiban rekedt katonák kilétét és felkutatják hozzátartozói­kat. (MTI) f

Next

/
Thumbnails
Contents